Szájkarate-döntő: „Soha nem vetemednénk arra” vs. „Orbán egy geci”

Egy hónapja indítottuk, és ma elért a döntőig a Szájkarate, a Telex cikksorozata, amiben az olvasók szavazhatják meg a NER tizenöt évének legikonikusabb mondatát. Arról, hogy miért és hogyan működik ez, itt írtunk.

Ha lettek volna Szájkarate-fogadóirodák, valószínűleg pont annak a döntőbeli párosításnak adták volna a legjobb esélyt, ami végül kialakult. Orbán kijelentése arról, hogy ő aztán nem hallgattatja el a kritikus hangokat, már a kimondása pillanatában is nagy vihart kavart, most pedig váratlan, új aktualitást kapott, amikor egy törvénytervezettel konkrétan elhallgattathatja a teljes független sajtót. A bukott oligarcha, Simicska Lajos átkozódása pedig örökzöld, és trágár klasszikusként emlékeztet arra, milyen az, amikor a NER belső körében valaki erősebbnek gondolja magát annál, amilyen.

Jöjjön hát a Szájkarate döntője, derüljön ki, melyik idézetet tartják a Telex olvasói a NER esszenciájának!

„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – Orbán Viktor, 2018

Judith Sargentini, az Európai Parlament képviselője Magyarországra jött 2018-ban, meglátta, hogy kipaterolták a CEU-t, elkezdték vegzálni a civil szervezeteket, sőt, a kormány komplett kampányt épített arra, hogy Brüsszelt meg kell állítani, és benyújtotta a nevével örökre összefüggő jelentést, ami arra kérte az országot, hogy legyen szíves, ezeket a dolgokat ne csinálja. Jelenleg még mindig próbáljuk Brüsszelt megállítani, CEU nincsen, és hát a civil szervezetekbe már bele se menjünk, de akkor úgy érezte Orbán Viktor miniszterelnök, hogy egy dörgedelmes beszéddel kell a jelentésre válaszolnia. Egy beszéddel, ami felkérdezte Brüsszelt, a magyar szuverenitás mellett érvelt, és az üzenet érdekében még azt is belecsempészte, hogy Magyarországon egészen biztosan nem fognak lecsapni senkit, ha nem ért egyet a kormánnyal.

A magyar független sajtó munkatársaként ezt olvasni különösen fájdalmas, hiszen tudjuk, mi történt az Origóval, a Népszabadsággal, hogyan tudnak ellenzéki politikusok bejutni a közmédiába, és hogy sokan odáig jutnak, hogy inkább magukat hallgattatják el, nehogy a NER tegye ezt velük.

Orbán idézete az első fordulóban Mészáros Lőrinc csodás életbölcsességét („Bátorak legyetek”) gyűrte le, szoros meccsen, a szavazatok 53 százalékával, a másodikban pedig Lázár János örökbecsűjével („Akinek nincs semmije, az annyit is ér”) került szembe, és még kisebb különbséggel, 50,5-49,5 százalékos aránnyal jutott tovább. A negyeddöntőben újabb nagyon szoros meccs jött, ekkor az MNB-alapítványi botrány mottóját, a közpénz jelleg elveszítését sikerült felülmúlni 50,8 százalékkal. Végül jött az elődöntő, és Orbán Ráhel értekezése arról, hogy ők a férjével a saját lábukon állnak – ez a menet már nem volt annyira szoros, 71,2%-ot húzott be a soha arra nem vetemedés.

„Orbán egy geci” – Simicska Lajos, 2015

A 21. századi magyar történelem talán legszürreálisabb napja volt 2015. február 6., a G-nap, amikor a NER második számú embere, a rettegett pártpénztárnok-milliárdos Simicska Lajos azt hitte, hogy ő a NER első számú embere. Miközben látványosan összeveszett a miniszterelnökkel, minden újságírónak, aki tudta a számát, készségesen elmondta a telefonban, hogy Orbán szerinte micsoda. Ebből aztán akkora mém lett, hogy ma, tíz évvel később is lehet kapni kínai webshopokban O1G-logós pólót, kulcstartót és kitűzőt. Tudja, hány találatot ad a Google arra, hogy O1G? 5,16 milliót.

Ma már tudjuk, mi lett a nagy összefeszülés folytatása: Simicska kiütéses vereséget szenvedett, a bizniszeit elvették tőle, visszavonult a közélettől, mint Cincinnatus az eke szarvához, és már csak egy trágár idézet szerzőjeként él a magyar közbeszédben. Vagy talán már úgy sem: egyáltalán nem biztos, hogy a mostani kormányellenes tüntetések legfiatalabb résztvevői tudják még, pontosan ki, miért és hogyan mondta. Ilyen értelemben az egykori csúcsmilliárdos, akinek a nevét sem merték kiejteni nyilvánosan miniszterek, végül is ezzel lett halhatatlan. Ráadásul úgy, hogy valójában erre a szintre Deutsch Tamás már négy évvel korábban lerángatta a magyar politikai diskurzust.

Az egykori oligarcha trágárkodása az első fordulóban 78,5 százaléknyi szavazatot húzott be a NAV-vezér Vida Ildikó szerencsétlenkedésével („Tolmácsot szeretnék kérni”) szemben, aztán a másodikban 70,2 százalékot Mészáros Lőrinc sikerreceptje („A Jóisten, a szerencse, és Orbán”) ellen. A negyeddöntőben sem sikerült megszorítani: a szavazatok 81,5 százalékával ütötte ki a Youtube-reklámokból megállíthatatlanul ömlő propaganda-jelmondatot („Ez veszélyes!”). Végül az elődöntőben Menczer Tamás súlyos megmenése, és a „Vége van, kicsi” következett, a behúzott szavazatok aránya ezúttal 71,7% volt.

És most eljött a végső szavazás, az Igazság Pillanata, jól gondolja meg, mit választ!