Szájkarate: „Ez veszélyes!” vs. „Orbán egy geci”
Ez itt a Szájkarate, a Telex cikksorozata, amiben az olvasók szavazhatják meg a NER tizenöt évének ikonikus mondatát. Arról, hogy miért és hogyan működik ez, itt írtunk.
Lassan a végjátékban vagyunk, hétfőtől csütörtökig most arról dönthetnek a Telex-olvasók, hogy melyik négy idézet jut az elődöntőbe. Itt más csak nagyon ismert, ezer százalékos mémpotenciállal bíró, a magyar közbeszédbe bekerült és ott megkövesedett, közmondássá vált idézetek játszanak. Fussunk is neki a mai meccsnek!
„Ez veszélyes!” vs. „Orbán egy geci”
„Ez veszélyes!” – Stop Soros-kampány, 2018
„Kívülről tudom már a kurvaéletbe…” – írja a YouTube-on a kommentelő, és hát maximálisan együtt érzünk vele. A kormány éppen aktuális propagandakampánya mindig kikerülhetetlen, előfizethetünk a YouTube-ra, próbálhatunk lavírozni a tévécsatornák között, járhatunk csukott szemmel tömegközlekedésen, de akkor is jönni fog egy meglepetésszerű Stop Soros, egy semmiből előugró Állítsuk meg Brüsszelt!, egy lopakodó Gyurcsány Show.
A fenyegető orgánumon elmondott, faék egyszerűségű „Ez veszélyes!”, minden valaha elmondott kampányüzenetnek az esszenciája: rettegni kell mindentől, ami kívül van, és hinni abban, hogy a kormány majd segít kívül is tartani őket. Az pedig nem elhanyagolható tényező, hogy szépen rímel a magyar közízlés koronaékszerére, a Csengetett, mylord?-ra, amiben a méltóságos Teddy Meldrumnak hasonló a viszonya a buszok vezetéséhez.
A propaganda-jelmondat az első fordulóban Gulyás Gergely rejtélyes jóslatát („ehhez nekem nincs közöm, de ha mégis van, akkor még nagyon hálásak lesznek nekem”) győzte le a szavazatok 57,1 százalékával. A másodikban a posztmodern magyar közélet egyik misztikus szereplője, maga a Sokat Látott Szakértő próbálta útját állni, de mindhiába, itt 52,2 százaléknyi szavazatot szedett össze az „Ez veszélyes!”
„Orbán egy geci” – Simicska Lajos, 2015
A 21. századi magyar történelem talán legszürreálisabb napja volt 2015. február 6., a G-nap, amikor a NER második számú embere, a rettegett pártpénztárnok-milliárdos Simicska Lajos azt hitte, hogy ő a NER első számú embere. Miközben látványosan összeveszett a miniszterelnökkel, minden újságírónak, aki tudta a számát, készségesen elmondta a telefonban, hogy Orbán szerinte micsoda. Ebből aztán akkora mém lett, hogy ma, tíz évvel később is lehet kapni kínai webshopokban O1G-logós pólót, kulcstartót és kitűzőt. Tudja, hány találatot ad a Google arra, hogy O1G? 5,16 milliót.
Ma már tudjuk, mi lett a nagy összefeszülés folytatása: Simicska kiütéses vereséget szenvedett, a bizniszeit elvették tőle, visszavonult a közélettől, mint Cincinnatus az eke szarvához, és már csak egy trágár idézet szerzőjeként él a magyar közbeszédben. Vagy talán már úgy sem: egyáltalán nem biztos, hogy a mostani kormányellenes tüntetések legfiatalabb résztvevői tudják még, pontosan ki, miért és hogyan mondta. Ilyen értelemben az egykori csúcsmilliárdos, akinek a nevét sem merték kiejteni nyilvánosan miniszterek, végül is ezzel lett halhatatlan. Ráadásul úgy, hogy valójában erre a szintre Deutsch Tamás már négy évvel korábban lerángatta a magyar politikai diskurzust.
Az egykori oligarcha trágárkodása az első fordulóban 78,5 százaléknyi szavazatot húzott be a NAV-vezér Vida Ildikó szerencsétlenkedésével („Tolmácsot szeretnék kérni”) szemben, aztán a másodikban 70,2 százalékot Mészáros Lőrinc sikerreceptje („A Jóisten, a szerencse, és Orbán”) ellen, vagyis eddig nemigen sikerült még megszorítani se. Talán majd most?
