„Talán legenda születik belőlünk, talán nem. Várjuk ki a végét” – zakatol a névtelen elbeszélő agyában a Harcosok Klubja legelején, amikor Tyler Durden hangtompítós pisztolyt nyom a torkába a Parker–Morris toronyház tetején. Emiatt biztosan találó, hogy Orbán Viktor ezt a nevet vette kölcsön a hónapok óta rebesgetett fideszes online csoportjához, amelynek első élő rendezvényét vasárnap rendezték. Az itt belengetett digitális szabadságharcosok eredményessége ugyanis legalább olyan kérdéses, mint a toronyház felrobbanása a könyv elején.
Bár Orbánék szerint a digitális harcosaikkal a valódi után a digitális térben is ők lehetnek Európa legerősebb politikai közössége, nincsenek konkrét bizonyítékai annak, hogy a közösségi média érdemben befolyásolhatja egy választás alakulását. A Fidesz ráadásul nem most ismerkedik az internettel, a rogáni médiabirodalom mellett a kormánypárti influenszerekre és online reklámkampányokra is évek óta öntik a pénzt, szóval azt nehezen lehetne állítani, hogy eddig ne harcoltak volna a digitális térben – legfeljebb azt, hogy ez még szerintük is értelmetlen volt.
Nem emiatt fogunk mást gondolni
Kezdjük az előbbivel, vagyis azzal, hogy a közösségi média jelen ismereteink szerint önmagában nem tudja érdemben átbillenteni a mérleg nyelvét egy választáson. A téma mostanában nagy figyelmet kapott, hiszen tavaly a romániai elnökválasztás első fordulóját váratlanul nagy előnnyel behúzó szélsőjobbos román Călin Georgescut azért zárta ki az alkotmánybíróság, mert orosz TikTok-kampányt sejtettek mögötte. A helyére az ugyancsak szélsőjobbos George Simion lépett, aki mögé eleinte Orbán Viktor is beállt, de végül a függetlenként induló bukaresti polgármester, Nicușor Dan győzött.
Az orosz TikTok-kampány miatti kizárást akkor Elon Musk és az amerikai alelnök, J. D. Vance is kritizálta. A kampány alapját a Legfelsőbb Védelmi Tanács szerint egy több mint 25 ezer TikTok-fiókból álló hálózat képezte, erre hivatkozva döntött úgy az alkotmánybíróság, hogy megsemmisíti az eredményt. Azóta sokat vitatkoztak azon, hogy valóban volt-e beavatkozás, és jogos volt-e emiatt ilyen drasztikus döntést hozni, de mint arra a Bloomberg cikke felhívja a figyelmet, kevesebb szó esett arról, hogy ha tényleg történt beavatkozás, számít-e ez egyáltalán az eredmény szempontjából. Pedig valójában ez tűnik az érdekesebb kérdésnek.
A közösségi médián keresztüli, külföldi befolyásolásról alighanem mindenkinek a 2016-os amerikai elnökválasztás jut eszébe. Az elmúlt szűk tíz évben viszont még erről is többször kiderült: alapvetően nem az orosz Twitter-trollokon, nem a hírhedt Cambridge Analytica-botrányon és nem a macedón álhírgyártó tinédzsereken múlt Trump győzelme. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt közük az eredményhez, de több kutatás (például ez és ez) is azt mutatta, hogy a közösségi média inkább csak megerősíti az embereket a hitükben, vagy még tovább radikalizálja azt, aki erre már amúgy is hajlamos volt.
Ennek a hatásai tényleg láthatóak is voltak az elmúlt években, Trump hívei például főként a Facebookon hergelték bele magukat a Capitolium ostromába, de mianmari és Sri Lanka-i muszlimellenes megmozdulásokat is szerveztek ott néhány éve. A Facebooktól kiugrott, négy éve a nyilvánosság elé állt Frances Haugen szerint ennek oka egyszerűen az, hogy a Facebook a megosztó tartalmakkal több pénzt keres, és nem érdekli, hogy emiatt akár politikai pártok is szélsőségesebb kommunikációra kényszerülhetnek. A Meta azóta belépett a post-truth korszakába a tényellenőrzés megszüntetésével, ami Zuckerberg szerint is több káros tartalommal jár majd.
Arról viszont így is csak sejtések vannak, hogy az online kampányok meg tudják-e változtatni valakinek a véleményét, mert konkrét ok-okozati összefüggést egyelőre senki sem talált ezen a téren – bár ennek részben az is lehet az oka, hogy a téma nehezen kutatható. Egy 2021-es tanulmány szerint mindenesetre a közösségi médiás véleménybuborékok valójában inkább rezisztenssé teszik a felhasználókat az ilyen kampányokkal szemben, hiszen az emberek eleve csak olyan tartalmakat látnak, amelyekkel egyetértenek. Walter Quattrociocchi, a tanulmány társszerzője a Bloombergnek azt mondta:
„Rengeteg bizonyíték van arra, hogy az emberek véleménye nem változik meg attól, mert a közösségi oldalakon olvasnak valamit, a román hatóságok és az ottani elnökválasztás miatt a TikTok ellen eljárást indító Európai Bizottság a jelek szerint mégis ebből indul ki.”
A közösségi médiás platformok simán befolyásolhatják az embereket az algoritmusuk működése miatt, és ezt úgy is tudnák csavargatni, hogy ez a hatás sokkal komolyabb legyen. Az viszont nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki teljes pálforduláson menjen keresztül egy közösségi oldal miatt.
A Harcosok Klubja vonatkozásában ez azért érdekes, mert bár egyelőre nem tudni, hogy Orbán pontosan hogyan képzeli el a digitális szabadságharcosok munkáját, első ránézésre reálisan leginkább azt várhatja ettől a Fidesz, hogy a saját, amúgy is betonstabil tábora még elkötelezettebbé válik majd. Azt kevésbé, hogy ezzel majd mindenki mást is meggyőznek az interneten a saját igazukról.
A Magyar-hatás
Pláne azért nem, mert a Fidesz és a kormány az elmúlt években is hatalmas erőforrásokkal és milliárdokkal volt jelen a közösségi médiában, tehát maga az elképzelés, hogy az offline tér után az online térben is küzdeni kell, még csak nem is újdonság náluk. Felépült például a kormányzati propaganda egyik zászlóshajója, a Megafon, amelynek a legutóbbi céges beszámolója szerint 4,6 milliárd forint bevétele volt 2023-ban. Idén áprilisban volt olyan nap, amikor a Megafon tagjai a magyar facebookos hirdetések top 15-ös napi listáján 12 helyet is elfoglaltak (a másik három helyen a Magyar Nemzet, a Ripost és maga a kormány voltak).
A Harcosok Klubját így nehéz máshogy értelmezni, mint hogy a Fidesz szerint a Megafonra öntött milliókkal nem érnek el érdemben semmit és senkit, de legalábbis messze nem annyi mindenkit, mint amennyire szükségük lenne. Kocsis Máténak hála persze lehet sejteni, hogy mi valójában a kormánypárt problémája a digitális térben: az, hogy ők ha megszakadnak, sem tudnak olyan elérést csinálni, mint legnagyobb kihívójuk, a Tisza Pártot vezető Magyar Péter. Kocsis a Mandiner Hotel Lentulai című műsorában vasárnap arról beszélt, hogy szerinte „a Facebook cenzorai is a liberális világ szekértolói”, és
elég ránézni Magyar Péter „aszimmetrikus” Facebook-oldalára, amely Kocsis szerint szintén „egy beavatkozási kísérlet”.
Szerinte Călin Georgescu választási eredményeit is egy ilyen beavatkozás miatt semmisítették meg, mint amilyet a Facebook is csinál Magyar Péterrel, és arról beszélt: szerinte „nem lehet, hogy LeBron James amerikai kosárlabdázó 50 milliós oldala kevesebb lájkot kap egy-egy posztra, mint Magyar Péter, amikor mondjuk lenyírja a füvet”. Ennek az összehasonlításnak viszont nincs sok értelme, mert a kosaras, akinek amúgy valójában csak bő 27 millió követője van a Facebookon, nyilván nem itt éri el elsősorban a rajongóit, hiszen az Instagramon 159 millióan követik, a legutóbbi posztjára 1,6 millió reakciót kapott a platformon. Ez a Facebookra is kikerült, ott valóban csak 29 ezren reagáltak rá.
De oké, tegyük fel, hogy van értelme összehasonlítani LeBron James 29 ezer reakcióját azzal, hogy Magyar Péter 56 ezer reakciót szed össze azzal, hogy ebédel egyet Szajolon. Ez kiemelkedően jó, tízszázalékos interakciós rátát jelent az 553 ezer követőjéhez képest, de Magyar Péter nem egy kosaras, akit azért követnek, mert híres, hanem egy magyar politikus, aki a nyilvánosság szeme láttára épített fel egy politikai szervezetet, és aki egy hivatalos oldal helyett a kezdetektől fogva a saját, személyes profiloldalát használta kommunikációra, beleértve ebbe a folyamatos kommentelést is.
Ez utóbbit mondjuk tényleg a Facebooknak köszönhetően teheti meg, amely pár éve mindenkinek elérhetővé tette a professzionális módot, amellyel a személyes profilok is követhetővé válnak. Ez Magyarnak alighanem rengeteget segített, mert így nemcsak személyesebbnek érződik a kommunikációja Orbánénál vagy akár Bohár Dánielénél (előbbi oldalát 13, utóbbiét 17 adminisztrátor kezeli), hanem a Facebook nagyobb eséllyel is teszi be a posztjait a követői elé, mint ha egy oldalra posztolna. De ez az alapvetően tartalomgyártókat célzó lehetőség természetesen a fideszeseknek is elérhető, nem kell hozzá Magyar Péternek lenni.
Digitális harcosok, szevasztok
Az az áprilisban hosszú szünet után visszatért Lájkbajnokságból is nyilvánvaló volt, hogy amit eddig csinált a Fidesz, az nem működik. Magyar márciusban úgy verte rommá lájkokban a teljes fideszes elitet, hogy egy forintot sem költ facebookos hirdetésekre, és ekkor először egy másik tiszás politikus, Tarr Zoltán is odaért a top 15-be – ő is a személyes profilját használja professzionális módban, reklámokra ő is nulla forintot költött. Eközben a top 4-ben lévő Orbán és Kocsis posztjait fejenként több mint nyolcmillió forinttal tolták meg, de még így is csak annyit értek el, hogy ketten együtt összehozták Magyar lájkjainak a felét.
Májusra még jobban elhúzott a Tisza Párt elnöke, a top 4-ben a Hadházy Ákos mögött a harmadik helyre szorult Orbán Viktor maradt az egyetlen fideszes politikus. Amúgy Jakab Péter szorította ki onnan a többi fideszest, igaz, mögötte Lázár, Menczer, Szijjártó és Kocsis következtek. Tarr Zoltán áprilisban kiszorult a legjobb 15-ből, a másik tiszás Magyar mellett a fideszes össztűz alá került Kollár Kinga lett – aki nem személyes profilt használ, hanem oldala van, szóval láthatóan ez is tud működni. Az előző hónapban a Tisza Párt is komolyabb pénzeket költött hirdetésekre, de ezeket a párt oldalán futtatják, nem az egyes politikusoknál.
Ahogy azt a Harcosok Klubja első gyűlése után írtuk, Orbán Viktor látszólag nem erre a problémára akar válaszolni, hanem fel akarja rázni a szavazóit, pont ezért szervez közösségimédia-csoportot a kemény magból. Ezért próbál ehhez a kemény maghoz külön, célzottan szólni, ha úgy tetszik, motivációs beszédet tartani nekik. Eközben viszont nem látszik, hogy a százezer digitális harcosából hogy lesz hiteles, alulról felépített, a követőit organikusan elérő szereplő ahelyett, hogy megszületne pár új, milliós hirdetésekkel megtolt megafonos influenszer vagy egy, ellenzéki(nek tartott) politikusok és civilek posztjai alatt caps lockozó kommenthadsereg – Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírójának hétfői posztja alapján utóbbira lehet inkább számítani.
Ha pedig abból indulunk ki, hogy egyelőre minden kutatás azt támasztja alá, hogy az emberek véleménye nem változik meg érdemben kizárólag a közösségi média hatására, akkor a legnagyobb siker esetén sem garantálja semmi, hogy a digitális szabadságharcosok nem csak a digitális pusztába kiabálnak majd saját maguknak és azoknak, akik amúgy is egyetértenek velük. Így aztán jelen állás szerint úgy tűnik, hogy az online tér meghódításánál már az alapgondolat is téves. Az pedig különösen vicces, hogy ha másban nem is, Orbán ezzel a tévedéssel valamiben végre egy platformra került a romániai tiktokos beavatkozást vizsgáló Európai Bizottsággal.
