Horatius Ars poetica című költeményében arra figyelmeztet, ne vállaljuk túl magunkat, ne keltsünk olyan elvárásokat, amiknek nem tudunk megfelelni.
„És nehogy úgy járj, mint ama régi Homerus-utánzó:
»Elzengem Priamus sorsát, meg a hősi csatákat!«
Az, ki ilyet harsogva igért, megtartja-e végül?
Hegy vajúdott, s született egy mókás szürke egérke.
Sokkal bölcsebb már, ki csak azt vállalja, mit elbír.”
A fenti idézet utolsó sorában szereplő tanács az, amit Orbán Viktor és a Fidesz elfelejtett, amikor Harcosok klubja – A kezdet nevű rendezvényüket szervezték vasárnap a budapesti BOK Sportcsarnokba. A miniszterelnök és párttársai hetek óta reklámozzák a Harcosok klubja névre keresztelt titkos WhatsApp-csoportot, beszédekbe szőtték bele, fórumokon ejtették el a filmcímet, az utóbbi napokban pedig Orbán szinte mindennap posztolt valamit a Facebookon a rendezvényről. Hogy jön, hogy hamarosan, hogy már csak kettőt kell aludni, hogy vasárnap 16 órakor, hogy ők ott lesznek, hogy ezt kár kihagyni, hogy hamarosan kezdenek, aztán élőben közvetítették az egész eseményt.
Ami valójában egy teljesen átlagos fideszes választási gyűlés volt. Azaz úgy viszonyult az átlagos fideszes választási gyűlésekhez, mint ahogyan a Voks2025 a nemzeti konzultációkhoz: pontosan ugyanaz, csak ennek kitaláltak egy új nevet.
Persze ennek is oka van: az, hogy ez a rendezvény nem a külvilágnak szólt, hanem kizárólag a fideszes tábornak. Orbán fel akarja rázni a szavazóit, pont ezért szervez közösségimédia-csoportot a kemény magból. Ezért próbál ehhez a kemény maghoz külön, célzottan szólni, ha úgy tetszik, motivációs beszédet tartani nekik.
Semmi másról nem szólt a vasárnapi rendezvény, mint a motivációról. A felkért előadók határozott, pörgős beszédekkel igyekeztek szórakoztatni a közönséget, gyakran megszólították a hallgatóságot, kiabáltak, kurjongattak vagy beleüvöltötték a mikrofonba, hogy „hajrá, Orbán Viktor!”. A profi fénytechnikával, többszintű, LED-falakkal borított színpaddal és a közönségnek kiosztott, a színpad fényeivel együtt világító karperecekkel inkább egy amerikai motivációs előadásra hasonlított a Harcosok klubja, mert a felrázás mellett a Fidesz azt is meg akarta mutatni a saját támogatóinak, hogy még mindig élesek, motiváltak, fiatalosak, modernek, és van bennük erő.
Leginkább ezzel árulják el, hogyan látják ők legfőbb ellenfelüket, Magyar Pétert és a Tisza Pártot: pontosan ilyennek. Élesnek, motiváltnak, fiatalosnak, modernnek. Ha jobban tetszik: profinak, ezért igyekeztek ők is egy igazán profi rendezvénnyel észrevétetni magukat. Emellett úgy gondolják, hogy Magyar Péter és a tiszások elsősorban a közösségi médiában verik meg őket, ezért szerveznek kommentelőhadsereget a saját támogatóikból. Azt hiszik, ha támogatóik között legalább a kemény magnak jobban meg tudják tanítani a kormányzati érvrendszert, akkor kiegyenlítődnek a kommentmezőkben zajló viták.
Tény, hogy Magyar Péter minden róla szóló vagy számára releváns cikk vagy bejegyzés alatt pillanatok alatt ott terem, és ha mást nem, legalább három bohócfejet odakommentel. A Fideszben és holdudvarában jelenleg ilyen erős közösségimédia-jelenléttel rendelkező szereplő nincsen. Nemhogy a politikusok között, de még a megafonos influenszerek között sem, akiket pedig elvileg kifejezetten ezért tartanak.
Emiatt gondolják, hogy az előnyt a saját támogatóik közösségimédia-jelenlétének jobb megszervezésével dolgozhatják le.
Politikai szempontból mindenképp érdekes kísérletnek ígérkezik ez, de a Fidesz megint elfelejt két fontos dolgot. Az első, hogy a velük szemben kritikus hangokat nem feltétlenül vezényli valamilyen láthatatlan erő a háttérből, könnyen lehet, hogy ezek egyszerűen csak velük szemben kritikus emberek, olyanok, akik egyszerűen úgy gondolják, hogy az elmúlt 15 évben a fideszes kormányok nem teljesítették a várakozásaikat. Attól még, hogy Orbánék csak a háttérből szervezett hadseregekben és utasításra dolgozó katonákban tudnak gondolkodni, még egyáltalán nem biztos, hogy velük szemben is egy háttérből szervezett hadsereg áll utasításra dolgozó katonákkal.
A másik, amit elfelejtenek, az pedig az, hogy nem csupán az online tér változott meg az elmúlt egy évben Magyarországon, hanem az utca is. Tudnák ezt ők is, ha Lázár Jánoson kívül más fideszesek is tartanának nyilvános lakossági fórumokat. Lázár, aki tart ilyet, valószínűleg tudja is, hogy megváltozott az utca. Mert tíz, de még öt éve is elképzelhetetlen volt, hogy egy nyilvános fideszes fórumon annyian konfrontálódjanak egy miniszterrel, mint ahányan mostanában Lázár Jánossal konfrontálódnak ezeken a fórumokon, akár Nagykőrösön, akár Szentendrén. A kellemetlen kérdéseket feltevő hallgatók között persze vannak olyanok, akik nem is tagadják, hogy a Tisza Párt támogatói. De nem mindegyikük ilyen. Vannak, akik csak eljöttek meghallgatni az egyetlen minisztert, aki közéjük merészkedik, és nem elégedettek. Ezek az emberek korábban vagy otthon maradtak, vagy ha el is mentek egy fideszes fórumra, a kamerák és a fideszesek előtt egyszerűen nem mertek felszólalni.
Orbán Viktor pilisvörösvári fórumán beszélt először arról, hogy megjelent a „kommentpolitika”, amiben a politikusok csak kommentelnek, de nincs a közösségimédia-jelenlét mögött valós munka. Abban kétségtelenül igaza van, hogy Magyar Péter tényleg rengeteget kommentel, de azzal maximum csak ámítja magát és támogatóit a miniszterelnök, hogy azt sugallja, a közösségi médián kívül szinte nem is ellenfél a Tisza. Elég megnézni, hányan kísérik Magyar Pétert, ahogy elgyalogol Nagyváradra. Hogy hányan mennek ki elé, amikor megérkezik például a 19 ezres Törökszentmiklósra.
Vagy hogy hányan mentek ki vasárnap este a Kossuth térre, hogy a független sajtóért és a kritikus civilszféráért tüntessenek. Ezek nem csupán központilag szervezett arctalan trollkommentek, hanem hús-vér emberek, akik a saját elhatározásukból fejeznek ki politikai véleményt. És ha velük akarnak leszámolni, ahhoz egy facebookos kommentelőhadsereg kevés lesz.
