A Fidesz durvábban esne neki a szabad nyilvánosságnak, mint az amerikaiak a náci propagandának

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője az Egyesült Államokra kezdett el mutogatni a héten benyújtott ellehetetlenítési törvényjavaslat miatt, és azt állította, hogy azt a külföldi ügynökök regisztrálásával foglalkozó amerikai jogszabály mintájára alkották meg, és nem a civil szervezetek működését gyakorlatilag ellehetetlenítő orosz törvényt követték.

Ezzel egy sor autoriter irányba hajló ország példáját követi Nicaraguától kezdve Grúzián át El Salvadorig, Sőt, még az orosz kormány is erre, az Egyesült Államokban 1938-ban, a náci propagandisták azonosítására létrehozott amerikai jogszabályra hivatkozott, amikor a magyarhoz hasonló szabályozást vezetett be. Mindezt úgy, hogy komoly különbségek vannak: az amerikai lényege, hogy ha külföldi állam megbízásából, külföldi állam érdekében lobbizik valaki, akkor regisztrálnia kell magát, szankció pedig legfeljebb ennek elmulasztásáért jár.

Az 1980-as évek óta a külföldi kormányoknak és pártoknak dolgozó lobbistákkal szemben alkalmazott amerikai jogszabályt fél évszázadon át szinte alig tartatták be, és csak a 2010-es évek közepétől kezdve kezdték el szélesebb körben használni az amerikai hatóságok.

Donald Trump hatalomra kerülése után ez is megváltozott, a második beiktatása után viszont Pam Bondi amerikai igazságügyi miniszter egyik első döntése volt, hogy lazítson a Lánczi által is hivatkozott jogszabály betartatásán, jelezve, hogy azt inkább a külföldi kormányügynökök hagyományosabb kémkedési tevékenységére kell alkalmazni.

A magyar törvény

Kedd éjjel nyújtották be „a közélet átláthatóságáról” című törvényjavaslatot, ami alapján a Szuverenitásvédelmi Hivatal listázhatja, a kormány pedig jegyzékre teheti azokat az újságokat, civil szervezeteket, akiknek a tevékenysége a Fidesz szerint veszélyezteti Magyarország szuverenitását, ezekkel szemben pedig retorziókat vezethetnek be.

Élő adásban beszéltünk arról, mit jelent ez a törvény, és mi lesz ennek a hatása. Független szerkesztőségek, a Telex, a 444, a Hvg, a 24.hu és a Partizán közös rendkívüli élő műsorral is reagált a javaslatra. A jogszabályból újabb összetűzés lehet a magyar kormány és az uniós intézmények között, de Orbánék az elmúlt bő másfél évben bizonyították, hogy százmilliárdok beáldozása sem drága, ha a céljaikról van szó.

Szellemiségében, céljaiban egyértelműen orosz mintát követ a Halász János nevéhez kötve benyújtott törvényjavaslat, amely a Fidesz kétharmados többsége révén hamarosan érvénybe is léphet Magyarországon a nemzetbiztonságot erősítő átláthatóság nevében. A közös műsorban Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő is beszélt a putyini párhuzamokról.

Az amerikai törvény

A külföldi ügynökök regisztrálásáról szóló Foreign Agent Registration Act (FARA) jogszabályt 1938-ban vezették be az Egyesült Államokban, a náci propaganda terjedése miatt, majd a második világháborút követően a kommunista propaganda lett a fő célpontja. Ennek ellenére az amerikai igazságügyi minisztérium oldalán található adatokból kiderül, hogy a bevezetése utáni években egy sor ország turisztikai ügynöksége is kénytelen volt regisztrálni.

A jogszabályt politikai célokra is felhasználták. A McCarthy-korszakban a legendás fekete polgárjogi aktivista, W.E.B. DuBois ellen indítottak pert a törvény megsértésére hivatkozva, mert egy francia civil szervezet atomfegyver-ellenes írásait terjesztette. Végül a bíróság felmentette, de megítélése örökre csorbát szenvedett.

Felmentése után drámaian csökkent a FARA-perek száma, majd a törvényt 1966-ban jelentősen módosították, hogy az főleg külföldi kormányoknak és politikai pártoknak végzett politikai tevékenységre vonatkozzon. Ezt követően a jogszabály szinte teljesen kikopott a köztudatból, és alig alkalmazták: 1966 és 2016 között mindössze hat esetben emeltek vádat erre hivatkozva, és még a jogászvilágban is nagyrészt ismeretlenné vált. Ahogy a nagynevű Covington és Burling ügyvédi iroda fogalmazott, a FARA-t jól ismerő amerikai ügyvédek egy kisbuszban is tarthattak volna találkozót.

Mindez megváltozott a 2016-os elnökválasztás idején, amikor egyre nagyobb figyelmet kapott az orosz és kínai befolyás veszélye. Robert Mueller különleges ügyész vezetésével vizsgálatot indítottak az elnökválasztásra gyakorolt orosz befolyásolással kapcsolatban. A legfőbb ügyészség szerepét is betöltő igazságügyi minisztériumban a kongresszus kérésére felülvizsgálták a jogszabály alkalmazását, és egyre agresszívabban kezdték el azt betartatni, pár év alatt több vádat emelve, mint az elmúlt fél évszázadban összesen.

Jól mutatja, mennyire nem volt a köztudatban a jogszabály, hogy amikor a szövetségi hatóságok 2017-ben nyomozást indítottak az akkor első ciklusát töltő Donald Trump két közeli munkatársa ellen, a Wall Street Journal „kevésbé ismert törvényként” jellemezte a FARA-t, és az amerikai sajtóban akkor egymás után jelentek meg a jogszabályt bemutató cikkek.

A törvényt közben egyes sajtótermékekre is kiterjesztették. Trump első elnöksége alatt az orosz állami pénzből működő Russia Today (RT) orosz televíziót és a szintén orosz állami híroldalt, a Sputnikot, a CGTN kínai állami médiaóriást, és a Xinhua kínai állami hírügynökséget, valamint az al-Dzsazíra katari médiacég AJ+ nevű leányvállalatát kötelezték arra, hogy külföldi ügynökként regisztrálja magát. A Xinhua ezt Joe Biden hivatalba lépése után tette meg, az AJ+ azonban még azóta sem – de ez nem járt semmilyen retorzióval.

Közben egymás után kezdtek el vádat emelni a törvény megsértése miatt konkrét személyek ellen is. Köztük volt egyebek mellett Paul Manafort, Trump első elnökválasztási kampányának egyik vezetője, és üzlettársa, Rick Gates, valamint a korrupcióval is vádolt demokrata szenátor, Robert Menendez, és a vesztegetéssel is vádolt demokrata képviselő, Henry Cuellar. Emellett több, az orosz és kínai államnak dolgozó ember ellen is felléptek.

Túl tág, reformra szorul

Miután az igazságügyi minisztérium erőteljesebben kezdte el betartatni a törvényt, egyre hangosabban kezdték el kritizálni azt, főleg a túl tágan értelmezhető kritériumok miatt, megjegyezve, hogy a jogszabály nyelvezete lehetővé teszi, hogy politikai támadásokra használja fel az aktuális hatalom, ezért jelentős reformra szorul.

Példaként hozták fel, hogy míg a kínai és orosz állami médiumok külföldi ügynökök lettek, a szintén állami forrásból – a háztartásonként kirótt, tévéhasználati díjként elszámolt, jelenleg évi 170 fontos (kb. 81 ezer forint) adóból – működő BBC, a kanadai CBC, vagy a német Deutsche Welle már nem. Az érv a különbség mellett az, hogy az utóbbi médiumok műsorpolitikája a kormánytól független, önmagában tehát az, hogy közpénzből működnek, nem jelenti, hogy országuk kormányának érdekében járnak el.

A FARA célja az lenne, hogy nyíltan látni lehessen, amikor valaki külföldi megbízást teljesít, amikor az amerikai közvéleményt, politikai döntéseket és törvényeket próbálja befolyásolni. Ennek érdekében az ilyen tevékenységet külföldi megbízó érdekében végző embereknek és szervezeteknek regisztrálniuk kell magukat az amerikai legfelsőbb ügyészség szerepét is betöltő igazságügyi minisztériumnál. Ha ezt nem teszik meg, akkor a jogszabály értelmében akár öt évig tartó börtönbüntetést, valamint 250 ezer dolláros (kb. 90 millió forintos) pénzbüntetést is kaphatnak.

A legnagyobb különbség a más országokban hozott hasonló jogszabályokkal szemben, hogy a külföldi adomány önmagában nem elég a „külföldi ügynök” minősítéshez. Ahhoz a külföldi megbízó utasítását, kérését vagy iránymutatását kell követni, és a jogszabályban meghatározott tevékenységeket kell végezni. Emellett nem tilt meg semmilyen tevékenységet.

Kritikusai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a jogszabályt az 1980-as évektől kezdve a külföldi kormányok és politikai pártok megbízásából lobbitevékenységet folytató emberekkel szemben alkalmazták, a törvény szövege annyira tág, hogy szinte bármit rá lehet húzni, ha az ügyészség akarja, és nagy zűrzavart és bizonytalanságot okozott, amikor a 2010-es évek közepétől kezdve elkezdték szélesebb körben is használni.

A jogszabály szövege nem definiálja pontosan, hogy ki számít külföldi megbízónak, ami nemcsak kormány és párt lehet, hanem gyakorlatilag bárki, akár még egy külföldön élő amerikai állampolgár is, és így a kínai kormány ugyanolyan szinten van, mint egy amerikai Kanadában élő nagymamája.

A törvény hatálya alá eső tevékenységek is túl tágan vannak megfogalmazva, és az sem teljesen egyértelmű, hogy mi számít „kérésnek”, és ebbe akár az is beleeshet, ha valaki egy Franciaországban élő ismerősének kérésére elmondja a véleményét az amerikai kereskedelmi politikáról – írta a Lawfare. A jogszabály ugyan meghatároz több kivételt, de azok is túl homályosak.

Emiatt külföldi ügynökként kell regisztrálnia egy egyháznak, amely egy amerikai tüntetésre érkező külföldi híveinek kérésére transzparenseket nyomtatott ki, vagy egy természetvédelmi szervezetnek, amely a norvég kormány megbízásából és adományából védett esőerdőket Brazíliában. És akár egy brit alapítvány amerikai munkatársa is külföldi ügynök lehet, amikor adományokat ad egy houstoni hurrikán után a károsultaknak.

Visszatérés a korábbi időkhöz

Trump második beiktatása után Pam Bondi igazságügyi miniszter egyik első lépése volt hivatalba lépése után, hogy utasítást adott a jogszabály kevésbé szigorú alkalmazására a legfőbb ügyészségnek. A miniszternek személyes tapasztalata is van a FARA-val: 2019 és 2021 között ugyanis neki is regisztrálnia kellett, amikor Katarnak végzett lobbitevékenységet az Egyesült Államokban.

Bondi a döntésében Trump egyik első elnöki rendeletére hivatkozott, amely „az amerikai igazságszolgáltatás fegyverként történő helytelen alkalmazásáról” szólt. Iránymutatása szerint

arra kell koncentrálni, hogy lobbisták és PR-cégek betartsák a törvényt, és bűnügyi vádemeléseket csak olyan esetekben kell tenni, amelyek „hasonlóak a külföldi kormányzati szereplők által végrehajtott hagyományosabb kémtevékenységekhez”.

A döntésre a New York Times beszámolója szerint többen is megnyugvással reagáltak azok közül, akik ellen vádat emeltek a FARA megsértése miatt, és úgy látják, hogy visszatérnek a 2010-es évek előtti idők. A Reuters pedig úgy értékelte a döntést, mint amely „földrengésszerű változást” hoz, bár azt még nem lehet tudni, hogy pontosan milyen hatása lesz. Ugyanakkor mindkét lap kiemelte, hogy Bondi iránymutatása nem változtatja meg a törvényt, csak azt, hogy mennyire veszi azt komolyan az ügyészség.

A jogszabály reformját követelő szakértők közben a hasonló brit, ausztrál és kanadai törvényeket hozzák fel követendő példának, amelyek nagyrészt csak a külföldi kormányoknak és pártoknak dolgozó embereket érintik. Egyben arra hivatkozva sürgetik a törvény megváltoztatását, hogy olyan „autoriter gondolkodású” országok igazolják azzal saját ügynöktörvényeiket, mint Oroszország és Magyarország, és a FARA „védelmet ad autokratáknak az ellenzék letörésére”.