A fideszesek új törvényjavaslata olyan, amilyenhez hasonló Putyinnak nagy szolgálatot tett a diktatúra kiépítésében

„Külföldi befolyás alatt lévő szervek, személyek tevékenységének ellenőrzése” – ez ma a hivatalos neve Oroszországban annak a törvénynek, amely 2012-ben született, számos módosításon esett át, mire oda jutottak, hogy ma már az állam engedélye nélkül a saját eladott autója után járó pénzt sem kaphatja meg az, akit ügynöknek kiált ki a jogalkalmazó.

Szellemiségében, céljaiban orosz mintát követ a Halász János nevéhez kötve benyújtott törvényjavaslat is, amely a Fidesz kétharmados többsége révén hamarosan érvénybe is léphet Magyarországon a nemzetbiztonságot erősítő átláthatóság nevében.

Kedd éjjel nyújtották be „a közélet átláthatóságáról” című törvényjavaslatot, ami alapján a Szuverenitásvédelmi Hivatal listázhatja, a kormány pedig jegyzékre teheti azokat az újságokat, civil szervezeteket, akiknek a tevékenysége a Fidesz szerint veszélyezteti Magyarország szuverenitását, ezekkel szemben pedig retorziókat vezethetnek be. Élő adásban beszéltünk arról, mit jelent ez a törvény, és mi lesz ennek a hatása. Független szerkesztőségek, a Telex, a 444, a Hvg, a 24.hu és a Partizán közös rendkívüli élő műsorral is reagált a javaslatra. Ebben Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő is beszélt a putyini párhuzamokról.

Kis lépésekkel a diktatúra felé

Oroszországban a 2012 utáni módosítások minden esetben a külföldi ügynökké nyilváníthatók körét szélesítették, és szigorítottak a következményeken. Eredetileg olyan nonprofit szervezetek ellen indult, amelyek az orosz igazságügyi minisztérium szerint külföldről kapnak finanszírozást – mindegy mennyit és az is, hogy ez mekkora része az adott szervezet költségvetésének – vagy, ha úgy ítélik meg, hogy más módon külföldi befolyás alatt állnak. A következmény akkor kizárólag egy billog volt: jelezni kellett, hogy az adott anyag készítője, vagy az abban megszólaló személy külföldi ügynöknek minősül.

Átláthatóság volt a kulcsszó, akik ebbe többet láttak bele, azokra legyintettek, hiszen korlátozás nélkül dolgozhattak, büntetőjogi jogkövetkezménye nem volt önmagában annak, hogy az adott szervezet felkerült a külföldi ügynökök listájára – egyébként mindenféle bizonyítási eljárás, bírósági döntés nélkül, az igazságügyi minisztérium döntése nyomán.

Valójában azonban a Vlagyimir Putyin irányítása alatt egyre tekintélyelvűbb, később, különösen 2022-től, az Ukrajna ellen indított háborútól kezdve a demokratikus külsőségek formális megőrzése mellett egyenesen diktatórikus Oroszországban a hatalom célja a tőle független fórumok, a civil társadalom ellehetetlenítése volt.

Ezt nem csak az ügynöktörvény szolgálta, hiszen ezzel egy időben 2013-tól emelték a szövetségi politika szintjére az LMBTQ-mozgalmak elleni küzdelmet, ami valójában általában a gyülekezési jog korlátozását célozta, ami Magyarországon sem ismeretlen párosítás. Az előbbinél a nemzetbiztonság, utóbbinál a gyermekvédelem volt a hivatkozási alap. Arról ebben a cikkünkben olvashat bővebben, hogy ez Oroszországban hogyan alakult bő tíz év alatt.

• 2017-től már a hazaiak mellett a külföldi sajtóorgánumok is külföldi ügynökökké válhattak;
• 2019-től maguk az újságírók is, akik külföldi ügynöknek minősített médiumnál dolgoztak; vagy egyéb módon működtek közre az anyag létrehozásában és egyébként, akár ettől a tevékenységtől függetlenül pénzt kaptak külföldről, például szerzői jogdíjat.
• 2020-tól politikával foglalkozó magánszemélyek is külföldi ügynökökké válhattak, ha pénzt kaptak vagy bármilyen más módon külföldről segítséget kaptak – bármit is jelentsen ez a gumiszabály.

Ekkor már külön jelezni kellett az igazságügyi minisztériumnál a listára való felvételt, annak, aki érintve érezte magát, különben öt év börtönnel lett sújtható, ha ezt elmulasztja és a minisztérium szerint mégis politikai tevékenységet folytat. Ez megint csak lehet bármi: tüntetés szervezése vagy szavazatszámlálói bizottságban való részvétel.

Kellemetlen bélyegből a megsemmisítés eszköze

Ami egy ideig „csak” gyanút keltő, félelmet, bizalmatlanságot ébresztő billog volt, az idővel a Kremlnek kellemetlen szervezetek megsemmisítésének is eszközévé vált, így sikerült 2021 végén végleg felszámolni a legrégibb, még a Szovjetunió végén alapított jogvédő szervezetet, a Memorialt. A szovjet állam bűncselekményeinek feltárásával foglalkozó szervezet bűne az ítélet szerint az volt, hogy a Szovjetuniót terrorista államként ábrázolta – ez semmiképp sem illett a Sztálint mindinkább magasba emelő putyini rezsim emlékezetpolitikájába.

2022 júliusában jött a cikk elején álló megnevezésű törvény, amely kimondja, hogy bárki, aki „külföldi befolyás alatt áll”, külföldi ügynökké nyilvánítható. Ehhez pénzt sem kell kapnia külföldről. Ha kap, még egyszerűbb, a külföldi pénzt lényegében fertőzésnek tekinti a törvény: azaz, külföldi ügynök lesz, ha valaki külföldről kap pénzt, ha azonban ez a szervezet ezután saját forrásából mást támogat, azt is külföldi ügynökké teszi, és így tovább.

Külföldi ügynök lehet abból, aki választási megfigyelő akar lenni és ehhez az eljárásjogi alapismereteket egy külföldi ügynöknek minősített szervezetnél kapta. Mára a politikai jogaikat is megnyirbálták a külföldi ügynököknek bélyegzetteknek: nem vállalhatnak hivatalt, nem indulhatnak jelöltként a választások semmilyen szintjén.

Tavaly és idén az anyagi ellehetetlenítés is újabb szintet lépett. Előbb mindenféle reklámbevétel begyűjtését tiltották meg azoknak a magánszemélyeknek, bloggereknek vagy szervezeteknek, sajtóorgánumoknak, amelyek külföldi ügynököknek minősülnek, idén pedig életbe lépett a szabályozás, amely szerint a külföldi ügynököknek számlát kell nyitniuk, ahová nem csak külföldről érkező bevételeiket – például szerzői jogdíjat – kell átirányítaniuk, de akár saját autójuk, ingatlanuk eladásából, bérbeadásából származó jövedelmüket is. Ezekhez a pénzekhez a külföldi ügynöknek bélyegzett személy csak akkor juthat hozzá, ha az igazságügyi minisztérium leveszi őt a külföldi ügynökök listájáról.

Erre nyilván nem számíthat a külföldi ügynöknek minősített magányszemélyek, újságírók, politológusok, jogvédők, színészek, művészek sokasága. A sokaság persze relatív, a sajtóorgánumok és magánszemélyek összesített listája nagyjából 1100 tételből áll, ráadásul többen azok közül, akik tevékenységük miatt, részben az ügynöktörvényre hivatkozva börtönbüntetést is kaptak, külföldön élnek, csak távollétükben ítélték el őket.

Fontosabb inkább az üzenet: aki az államot foglyul ejtő hatalommal szemben állókkal szóba áll vagy akár csak olvassa és posztolja őket a közösségi oldalakon – már nem is a Facebookon, hiszen az Oroszországban hivatalosan be is van tiltva –, akkor maga is ügynökké válhat, annak minden következményével.

Például 16 év börtönnel: a 68 éves Alekszandr Szkobov, aki fiatalon a Brezsnyev-éra végén már polgárjogi aktivista volt a Szovjetunióban, ahol ellenzéki tevékenységéért a szovjet érában bevett büntetést, a pszichiátriai kényszergyógykezelést is megjárta, idén 16 év börtönt kapott, mert ellenezte Ukrajna megtámadását és pozitívan fogadta az orosz Kercsi híd elleni ukrán robbantásos akciót, amit az orosz állam a terrorizmus támogatásának minősített.

A Kreml Amerikára mutogat

A hatalom képviselői előszeretettel hivatkoznak az Egyesült Államok 1938-as ügynöktörvényére (Foreign Agent Registration Act – FARA), amely eredetileg a náci propaganda terjesztése ellen született. Ezt 1966-ban módosították, azokra a külföldi kormányok megbízásából dolgozó lobbistákra terjesztették ki, akik állami szervekkel, törvényhozókkal léptek kapcsolatba egy-egy külföldi kormány érdekében.

Valóban, itt is van egy nyilvántartás az igazságügyi minisztériumnál az ügynökökről, ám nagy különbség, hogy a tevékenységet nem üldözi az állam, az teljesen legális. Lényegi elem benne, hogy a megbízó egy kormány: nemcsak finanszíroz, de a feladatot is meghatározza. Ez egyes külföldi sajtóorgánumokra is igaz, ezek közé került fel 2017-ben az orosz Russia Today – ma már hivatalosan is csak a rövidítését használó RT –, amely bevallottan az orosz kormányzat narratíváját tárja a külföldi hallgatóság elé.

Eközben az orosz törvény a külföldi kapcsolatot sokkal szélesebben értelmezi, külföldi ügynök bárkiből lehet, ami a hatalom politikai ellenfeleinek ellehetetlenítését célozza – és

ez alapvetően különbözteti meg a FARA-tól az orosz törvényt, vagy az orosszal párhuzamba állítható, bár még alakulóban lévő magyar szabályozást, amely épp akkor élesedik, amikor a kormánypárt a hatalmát veszélyben látja.

Így történt ez Oroszországban is, ahol a putyini rendszer az olajárak emelkedése révén szerzett többletbevétellel gazdagodott 2000-2010 között, ám ezután a gazdasági növekedés lelassult, majd 2014-től megtorpant, így nőtt az elégedetlenség és ezzel együtt csökkent Putyin népszerűsége. Ez a trend az Ukrajnától 2014-ben gyorsan, harcok nélkül elfoglalt Krímmel egy időre megállt, de a hatalom láthatóan gondoskodott arról, hogy ezután hamar gátat szabjon az elégedetlenségnek azzal, hogy a kritikát megfogalmazókat könnyedén külföldi ügynököknek, hazaárulóknak kiáltsa ki. Ugyanis ez a kezdetektől a belső ellenség szinonimája volt – ami megint csak távol állt az amerikai FARA jellegétől.

Hogy mennyire, azt az orosz házelnök szavai igazolják, amellyel a legutóbbi, fentebb említett számlanyitási kötelezettséggel kapcsolatos módosítást indokolta. Azt is igazolta, hogy ez nem annyira az átláthatóságot, hanem a politikai ellenfelek és általában a kritikus vélemények nyilvános megfogalmazásának ellehetetlenítését célozza. Vjacseszlav Vologyin szerint „azok, akik elárulták országunkat, nem gyarapodhatnak állampolgáraink rovására, hogy utána az itthon szerzett javakat Oroszország ellen használják fel.”