Putyin rendszere megmutatta, hová lehet jutni a Pride betiltásától, ami Oroszországban csak a kezdet volt

A gyermekvédelemre hivatkozva indult, a homoszexualitás és a pedofília összemosásával, majd a Pride-ok betiltásával folytatódott, mostanra az LMBTQ-közösség érdekvédelmére létrejött bármilyen szervezet betiltásánál tart a folyamat Oroszországban. A tiltás célja valójában a nyilvánosság terének leszűkítése, a hatalommal kritikus bármilyen szerveződés ellehetetlenítése volt. Az LMBTQ-zás csak egyike volt annak a sokfrontos harcnak, amit a Kreml indított.

Ennek része volt a tüntetések visszaszorítása kemény rendőri fellépéssel, „külföldi ügynök” elleni, illetve a sajtó tulajdonosi struktúráját és a reklámbevételeket szabályozó törvényekkel. Vlagyimir Putyin 1999 augusztusában lett kormányfő, 2000-ben elnök, de igazán 2012-től indult meg a demokratikus berendezkedés szisztematikus felszámolása. Ez az Ukrajna ellen indított 2022 februári támadás után nyerte el végleges formáját. A több mint tíz éve elindult törvénykezési sorozatának egyre több szakasza pedig már Magyarországról is ismerős.

Kezdetben volt a gyermekvédelem

Az első, a homoszexualitást stigmatizáló törvényt 2013-ban fogadta el az orosz törvényhozás. A kulcsszó a gyermekvédelem volt: tilos lett 18 év alattiak körében a terjesztése azoknak „az információknak, amelyek a kiskorúak szexuális beállítottságának formálására irányulnak, vonzónak mutatják be a nem hagyományos szexuális kapcsolatokat, hamis képet adva azzal, hogy társadalmi szempontból egyenértékűnek mutatják a hagyományos és nem hagyományos szexuális kapcsolatokat.” A homoszexualitás szó nincs benne a törvényben, mert kikerült a végleges verzióból.

Lényegében ez a dátum tekinthető a Pride végleges ellehetetlenítésének Oroszországban, ahol azonban feszültségektől mentesen igazán soha sem lehetett nagyobb melegjogi felvonulásokat, rendezvényeket tartani. Talán az sem véletlen, hogy a Pride szó helyett a hatalom képviselői és akarva akaratlan még az ügyhöz semlegesen viszonyuló, akár a hatalommal szemben kritikusabbak is a „parádé” szót használták. Így lett a gay pride (meleg büszkeség) szándékos mellékzöngével oroszul „géj parad”, akkor is, ha szervezők jelezték a kifejezéssel szembeni fenntartásaikat. 2006-tól voltak szervezettebb próbálkozások felvonulások szervezésére Moszkvában, ahol a rendőrség erre nem adott engedélyt.

A dolognak a magyarországi kormánypárti szövegközlő felületekről ismert bőrtangához sem volt semmi köze, egyszerűen melegségüket vállaló emberek szerveztek volna felvonulást a Kreml közelében lévő örökmécseshez, megemlékezve a második világháború hőseiről. A felvonulást mégis megkísérelték, az egyiken részt vett Volker Beck német zöldpárti és melegségét vállaló képviselő, akire részben pravoszláviára hivatkozó, külsőségeikben inkább fociultrák támadtak, de a rendőrség is inkább a felvonulók ellen avatkozott be.

Ezek a kísérletek ismétlődtek meg 2012-ig, a rendőrség kisebb-nagyobb intenzitással avatkozott be, de a homofóbia ellen tüntetőkre támadó ultrákat, pravoszláv-nacionalistákat sosem akadályozták meg fellépéseikben, miközben a melegjogi aktivisták előállítása csaknem mindig része volt a legfeljebb százfős Pride-oknak. 2012-ben Szentpéterváron egyszer engedélyt kapott a rendezvény. „A Pride nem igazán parádé. A cél nem saját magukat megmutatni és karnevált szervezni, hanem felhívni a hatalom és a társadalom figyelmét a szexuális alapú diszkriminációra” – összegezte egy-egy akkor még létező független sajtóorgánum a szervezők célját. Ennyi híradás azonban elég is volt ahhoz, hogy a megadott engedélyt társadalmi tiltakozásra hivatkozva a szentpétervári hatóságok mégis gyorsan visszavonják. A felvonulás helyett így két szervező aktivista jelent meg a sajtó gyűrűjében, őket a rendőrség mégis előállította „engedély nélküli tömeges gyűlés” megtartásáért.

Akkor mégis miben más a 2013 előtti és utáni időszak? Abban, hogy addig még volt jogi tere a hatóságokkal való szkanderezésnek, voltak politikai pártok – ha a parlamentben már nem is, de önkormányzati szinten –, amelyeknek képviselői tiltakoztak a hatalom fellépése ellen, és létezett sajtó, amely a büntetés kockázata nélkül hírt adhatott a vitáról, az aktivisták akcióiról, így mégis létezett valamilyen társadalmi diskurzus a kérdésről, amely ezután már csak évről évre egyre szigorodó büntetőjogi keretben jelenhetett meg.

A 2013-as törvény ennek megfelelően már a részvételért büntetési tételeket szabott ki, magánszemélyek esetén 5 ezer, hivatalos személyeknél 50 ezer, jogi személyeknél egymillió rubelben húzták meg a felső határt. (2013-as árfolyamon ez 37, 375 ezer, illetve 7,5 millió forintot jelentett.) Ez volt az utolsó békeév. Oroszország még téli olimpiát is rendezhetett 2014 elején, nem sokkal a Krím megszállása és a kelet-ukrajnai szeparatisták harcának előbb burkolt, majd nyílt orosz támogatása előtt.

A kifelé irányuló katonai agresszió és az újabb és újabb belső ellenséggel szembeni fellépés talán nem véletlenül esett egybe a gazdaság stagnálásával vagy visszaesésével.

A putyini rendszer első tíz éve nagyrészt valóban a gazdasági gyarapodásról szólt. A '90-es évekhez képest hosszú távra megugrott a mindig is fő bevételt jelentő exportcikk, a földgáz és a kőolaj ára, így azzal az évtizeddel összevetve különösen gyors volt a növekedés. Aztán, ahogy ez lassult, úgy keményedett a rendszer is.

A rendszer nagyvonalúbb volt, vagy lassabban haladt az autoriter rezsim felé, amikor az árak magasan voltak. Ekkor a hatalom az ellenzék formális létezését bizonyos keretek között elfogadta. Egy részét pedig, ha nem is engedte a választásokra, de működését a politikai tér perifériáján eltűrte, mert a magát bebetonozó hatalmat valójában nem veszélyeztette. Az árak bezuhanása viszont mindig ideges reakciót váltott ki a hatalomból.

Bolotnaja és NGO-k

A rendszert alapvetően nem, de a gazdaságot megingatta a 2008-as nemzetközi pénzügyi válság. Vége szakadt a gyors növekedésnek. 2011-12 fordulóján komoly tüntetéssorozatok voltak Oroszország nagyobb városaiban az elcsalt parlamenti és a nyilvánvalóan csak formális elnökválasztások ellen tiltakozva. Utóbbin tért vissza hivatalosan is az elnöki székbe az előző négy évet Dmitrij Medvegyev elnöki közbeiktatásával kormányfőként kibekkelő Putyin, kijátszva az alkotmány elnöki mandátumra vonatkozó korlátozását.

A „Bolotnaja téri forradalom” – ahogyan a tüntetéssorozatot nevezték az eredetileg kért helyszínhez képest viszonylag félreeső tér nyomán, ahová a rendőrség engedélyt adott – volt az első alkalom, amikor igazán nagy tiltakozó tömeggel szemben lépett fel erőszakkal a rendőrség. A tiltakozássorozatban egészen példátlan módon a színpadon Putyinnal szemben nem más szólalt fel, mint az akkor nem sokkal korábban menesztett gazdasági miniszter. Alekszej Kudrin 11 éven át volt a tárca vezetője, és 2011 őszéig miniszterelnök-helyettes is volt, amíg két elnöki ciklusa között Putyin kormányfő volt. Kudrin a választások elcsalásáról beszélt, és a választási bizottság vezetőjének lemondását, büntetőjogi felelősségre vonását követelte. A kontextushoz hozzátartozik, hogy hét év múlva Kudrin visszatért Putyin mellé, az orosz állami számvevőszéket vezethette 2022 novemberéig.

A Bolotnaja komoly figyelmeztetés volt az elnöki székbe visszatérni készülő Putyinnak. Amint megvolt a 2012 márciusi elnökválasztás, a régi-új elnök már az ügynöktörvényt tervezte.

2012-ben el is fogadták a törvényt, amelyhez ekkor legalább még valamiféle külföldi finanszírozást kellett felmutatniuk a nem kormányzati szervezeteknek (NGO). 2017-től már a médiumok is ügynökökké váltak, majd újságíróktól kezdve posztoló civilekig sokan megkaphatták a billogot – ma már csaknem ezerfős a lista. A napokban egy újabb módosítás merült fel: eszerint hét év börtön és vagyonelkobzás lenne kiszabható arra, aki segítséget nyújt olyan nemzetközi szervezetnek, amelynek Oroszország nem tagja.

Az olajáron múlt a rezsim keménysége

2013-ban volt a csúcson a GDP Oroszországban, nominális értéken 2300 milliárd dolláron. Ezt azóta sem érte el, az elmúlt 12 évben tehát semmit nem lépett előre az orosz GDP, amely tavaly 2200 milliárd volt. Az elmúlt évek emelkedései csak a 2013 utáni bezuhanáshoz képest voltak pozitívak. Ez sokat elárul arról, mennyire mondható sikeresnek a saját rendszerét az ország felemelésére építő Putyin gazdasági modellje, amely pont olyan, mint 30 éve. Döntően nyersanyagexporton alapul, csak az ő idejében tízszer annyit fizetett érte a világ, mint az orosz demokráciát erodáló 1990-es években.

A külpolitikai bekeményítés és a könnyű gyarapodás időszakának vége között legalábbis időbeli egybeesés van. Az Ukrajna elleni 2014-es agresszió új szintet jelentett, de Oroszország nem szembesült igazi nemzetközi következményekkel: a Krímet lényegében harcok nélkül vette be, a donyeckiek harca lokális volt, és a minszki megállapodással úgy tűnt, nagyjából sikerült befagyasztani. Oroszország így még egy nagy sporteseménynek lehetett a házigazdája 2018-ban, amikor a futball-vb-t fogadhatta.

Viszont, mivel a gazdasági növekedés már lassabb volt, a szociális feszültség nőtt, amit a demográfiai helyzet miatt szükségszerűvé vált nyugdíjreform is fokozott. A nyugdíjkorhatár óvatos emelése is tiltakozási hullámot váltott ki, a vb idejére tiltották is a tüntetéseket.

Repülőrajtot egyik évben sem vett a gazdaság, így a Kreml továbbra is szem előtt tartotta a tiltakozások lehetőségének szűkítését.

A gyermekvédelem erre később is jó hivatkozási alap volt: 2018-ban fogadták el a törvényt, amely lehetőséget adott arra, hogy bírságot szabjanak ki a 18 év alattiak tüntetésekbe való bevonásáért – és még csak a homoszexualitásra való hivatkozás se kellett fügefalevélnek. A 2018-as kiegészítés szerint magánszemélyek 30-50 ezer rubelre (kb. 120-200 ezer forintra) vagy 20-100 óra közmunkára ítélhetők, hivatalos személyek 100 ezer (kb. 400 ezer forint), jogi személyek 500 ezer rubelig (kb. 2 millió forintig) büntethetők.

A törvény hivatalos értelmezése persze arról szólt, hogy itt nem a szülők vagy a gyerekek megbüntetése a cél, hanem csak azokra irányul, akik szándékosan törvénytelen akciókat akarnak végrehajtani. A gyakorlati következmény világos: mivel az állami szervek magától értetődően nem engedélyeznek tiltakozó gyűléseket, marad a hatósággal dacoló tüntetés, amire viszont a szülők is egyre kevésbé mernének kimenni. Tartva attól, hogy érdeklődő, 14-17 éves gyerekük is részt venne ezeken, még inkább passzivitásra kényszerülnek, vagy az állam árnyékában kockázatként tekintenek minden, politikailag aktívabb, a hatalommal kritikus civilre és megtűrt szervezetre.

A bíróság még rövidebb pórázt kapott a Kremltől

Ez nem mellesleg az az év, amikor Putyin újabb hat évre mandátumot kapott – 2012-től egy alkotmánymódosítás nyomán az elnöki mandátumot 4-ről hat évre hosszabbították meg – a formális elnökválasztáson, amelyen természetesen nem indulhatott Alekszaj Navalnij, a Kreml legnagyobb hatású ellenfele.

2020-ban, a világjárvány kitörése előtti hetekben Putyin váratlanul újabb alkotmánymódosítást kezdeményezett, amely lehetővé tette, hogy 2024-ben ne kelljen eljátszania a 2008-2012-es trükköt Dmitrij Medvegyevvel, hanem azután még kétszer újabb hatéves elnöki mandátumért indulhasson. 2020 nyarán népszavazás is jóváhagyta az 1993-as alkotmány jelentős átszabását, amely a bíróságok függetlenségét is érintette.

Innentől az elnök kezdeményezhette az alkotmánybíróság és a legfelsőbb bíróság vezetőinek, helyetteseinek leváltását, amelyre a felsőháznak rá kell ugyan bólintania, de a törvényhozás meglehetősen készséges eszköze a végrehajtó hatalomnak, így a harmadik hatalmi ág, a bírói hatalom függetlenségének maradéka is sérült. A leváltáshoz elég, ha „méltóságát sértő cselekedet” merül fel a bíróval szemben. A megint csak laza megfogalmazás alapján ehhez elég lehet bármilyen, a hatalomnak kellemetlen megnyilatkozás is a bíró részéről. (A bírói függetlenségért aggódó bírók Magyarországon is célkeresztbe kerültek, a kormánysajtóból Bayer Zsolt listázná a legutóbbi tüntetésen részt vevő bírókat, a kormány pedig előszeretettel beszél „brüsszeli bírósági aktivizmusról”, és hagy figyelmen kívül bírói döntéseket.)

Oroszországban az NGO-k, a sajtó, az egyszerű civilek ellehetetlenítése, külföldi befolyásról szóló veszéllyel, külföldi ügynökökkel súlyosbítva egyre gyorsult az utóbbi három évben. Eközben dolgozott a homoszexualitás propagálását tiltó törvény is, amely a pedofíliával összemosva tökéletesen alkalmas volt hangulatkeltésre. A kritikus ellenzéki hangokat ebbe a térbe igyekezett beszorítani a hatalom.

Kiskorúak ellen a kiskorúakért

Igaz, a „nem hagyományos szexuális kapcsolatok kiskorúak körében való propagálása” miatt nem kerültek emberek tömegesen bíróságokra: 2013-tól a következő három évben összesen csupán 15 ítélet született, és ez a szám nem nőtt látványosan. Nem a törvény alkalmazása volt elsősorban aggasztó, hanem az LGBTQ-közösségek tagjai elleni erőszakos bűncselekmények megugrása. A törvény előtti évben, 2012-ben 57 esetet regisztráltak, 24 halálos áldozattal, 2014-ben viszont már 138 támadást, amely 46 ember életét követelte. A támadások száma ezután enyhén csökkent, de az általános elutasítás, a kirekesztés intézményesen elfogadottá vált.

Betiltottak olyan szervezeteket, amelyek a szexuális orientációjuk társadalmi elítélése miatt nehézségekkel küzdő fiatalkorúakat segítették, és a törvényt egyre könnyebben alkalmazták az évek során. Az elmarasztaló ítéletekhez elég volt egy LMBTQ-ról szóló cikk szemlézése vagy akár egy fotó két félmeztelen férfiról a közösségi oldalon. 2018-ban ez utóbbiért már egy 16 éves fiú ellen ítéltek meg 50 ezer rubeles (akkori árfolyamon 200 ezer forintos) bírságot. Makszim Nyeverov ügye azért mérföldkő, mert egy kiskorút ítéltek el a kiskorúak védelmében. A diák szerint inkább politikai aktivitása lehetett a szálka a szibériai város hatóságainak szemében.

A törvény laza megfogalmazása a média ellen is jól jött, könnyedén rá lehetett fogni bármire, hogy gyerekekre veszélyes propagandát mutattak be. 2021-ben az orosz zenei adó, a Muz-TV díjkiosztó gáláján elég volt pár nőiesnek mondott ruha, két ismert énekes közös érkezése egy kabrióban, ahonnan Filipp Kirkorov énekes azt kiáltotta, hogy:

„A szerelem csodálatos, határoktól, hangulattól, nemtől függetlenül, minden a szerelem jegyében történik, és ez így helyes”.

A csatornát egymillió rubelre (kb. 4 millió forintra) büntette a bíróság.

A 2020-as alkotmánymódosítás nyomán még inkább a hatalom kontrollja alá került bíróság kimondta, hogy a fenti idézet „közvetve utal az egynemű kapcsolatokra, (a két személy közötti viszony) erőteljes pozitív érzelmi töltöttsége esetén”. Pont így látta egyébként a tömegtájékoztatás működéséért felelős hatóság előzetes jelentése is, amelyet már a bírósági döntés előtt nyilvánosságra hoztak.

A háborúval a nyilvánosság utolsó kiskapui is bezárultak

A belső ellenséggel való leszámolásban – ekkor egyébként már Navalnij is börtönben ült – új helyzetet teremtett 2022. február 24., az Ukrajna egésze ellen indított háború. Ezután már végképp nem maradt olyan tényező, amely bármiféle korlátot jelenthetett volna a hatalomnak. A sajtó maradékát is bedarálta vagy külföldre üldözte a hatalom, akadálytalanul bővült a 2012-ben hozott ügynöktörvény alapján listázottak száma. A törvényt 2024-ben tovább szigorították, az elnökválasztás után Putyin újabb, 2030-ig szóló mandátumának kezdetekor. A szigorítás életbe lépésekor a bebörtönzött Navalnij már két hete halott volt.

De nem csak az ügynöktörvény vált univerzálisabbá, az LMBTQ elleni küzdelemmel sem állt le a leválthatatlan hatalom: 2022-ben tovább szigorítottak a gyermekek védelmére hivatkozva hozott 2013-as törvényen. Ekkortól már nemcsak a „nem hagyományos szexuális orientációról” szóló információ terjesztése számított propagandának, de bármilyen nyilvános rendezvény vagy megnyilatkozás, amely a nem heteroszexuális kapcsolatok létezésére utalt. Betiltották a témát bármilyen módon érintő könyvek, termékek forgalmazását, a filmek vetítését is szűk korlátok közé vonták. A sajtóval szemben már nem kell propagandára sem hivatkozni, egyszerűen a nem hagyományos szexuális kapcsolat bármiféle megjelenítése tilos.

A büntetési tételeket jelentősen megemelték, a felső határ ötezer helyett 800 ezer rubel lett magánszemélyeknek, hivatalos személyeknek 100 ezer helyett kétmillió rubel, jogi személyeknek pedig 10 millió rubel a korábbi egymillió helyett. (Egy rubel kb. 4 forint.)

Ennek érdekében mindenféle szervezeti megnevezés nélkül betiltották a „nemzetközi LGBT-mozgalmat”, amellyel a kapcsolat így bárkire ráhúzható. Nem létezik ugyanis „nemzetközi LGBT-mozgalom”, mint szervezet. A meleg közösségeket tulajdonképpen afféle ideológia termékének tekintik, betiltva tehát magát az eszmét, mint mondjuk a nácizmust. Az összevetést tényleg használja az orosz hatalom, az igazságügyi miniszter helyettese tavaly nyáron „gay-nacionalizmusról” értekezett. Oleg Szvirigyenko destruktív eszmeiségről, nyugatról érkező szélsőségekről beszélt, amelyek a meleg közösségeket jellemzik.

Ellenség kell? Van itt még, ahonnan ez jött!

De nem csak a homoszexualitás, „a nem hagyományos szexuális orientáció” és a pedofília propagandája lett tilos az évek során – itt megint fontos az összemosás, hiszen miért lett volna korábban legális a bűncselekményt jelentő pedofília, és mi köze lenne a homoszexualitáshoz. Tavaly ősszel sikerült új ideológiai veszélyforrást is találni: a gyermektelenséget.

Oroszországban ugyanis nem szabad nyilvánosan hangoztatni, ha valaki gyermektelenül is jól érzi magát.

Hogy erre még alkalmasabb legyen, a többi „nyugati mételyhez” hasonlóan az angol megnevezés kapott helyet orosz átírásban a Putyin által tavaly novemberben aláírt törvényben: így a tiltás a „csájldfrí propagálására” vonatkozik. A büntetési tételek magán, hivatalos és jogi személyek esetében 50 ezertől 5 millió rubelig (200 ezertől 20 millió forintig) terjednek, és a sajtó is könnyen eshet ebbe a bűnbe a közösségi oldalakkal, filmekkel, könyvekkel együtt. A „szüléstől való elzárkózás” fogalma is tág teret ad a jogalkalmazónak: elvileg egy gyermektelen nő sem mondhatja azt, hogy jelenlegi életszakaszában nem tervez gyerekvállalást, de egy többgyermekes anya sem hangoztathatja, hogy nem akar többet szülni. De jogászok szerint a büntetés belefér azért is, ha valaki a szülés utáni depresszióról posztol, vagy ha egy házaspár a gyerekvállalás anyagi akadályairól beszél nyilvánosan.

A hivatkozás természetesen itt is a felnövekvő generáció védelme, a hagyományos családi értékek felé való terelésük fontossága, a népességfogyás megállítása. A törvényjavaslat szerzői szerint a childfree maga „a hétköznapi sátánizmus”, egyébként is, „egyszerűen minél több gyereket kell szülni, és minél jobban felnevelni őket. A többit elvégzik ők maguk” – írta a javaslatról Kurgan megye kormányzója, Vagyim Sumkov.

Mindez persze egy sokkal általánosabb cél része volt. A hatalom az újabb és újabb törvényekkel, módosításokkal a potenciális ellenzéket, a kormánytól eltérő véleményekkel akár csak egyetértő civileket zárta karanténba vagy épp börtönbe, ha kell külföldi ügynököknek, homoszexualitás, pedofília vagy a childfree ideológia terjesztőinek bélyegezve őket.

A végeredmény – amit az Ukrajna ellen indított háború betonozott be végleg – a nyilvánosság totális leuralása, egy túlzás nélkül diktatúraként leírható rendszer, amely ellen a társadalom már semmilyen tüntetéssel, nyilvános fellépéssel nem tiltakozhat.

Legyünk éberek, jönnek a kvadróberek

Tavaly egyébként a hatalom egy új célcsoportot is talált. Ekkor a társadalmat már kis híján gyerekek egy csoportjától kellett megvédeni: az állatjelmezesektől, akik akár négykézláb is járnak. Ők a kvadróberek.

Máshol külön szubkultúraként nem beszélnek a 8-14 éves, cosplayes gyerekekről, Oroszországban viszont tavaly egy pillanat alatt a törvénykezés fókuszába került a kvadróberkedés. Magát a fogalmat sokan akkor ismerték meg, amikor Mija Bojka énekes a koncertjén kedvesnek álcázott csevegéssel indítva nyilvánosan alázott meg egy nyolcéves kislányt a színpadon, akit külön felhívott maga mellé, hogy felkérdezze, minek van rajta kiscica maszk, „ne adj' isten kvadróber vagy?”. Amikor a kislány igennel válaszolt, az énekesnő lényegében kifütyültette őt a gyerekközönséggel.

Bojka többször is megnyilvánult az ügyben, annyira, hogy két hónappal később már a parlament tárgyalta a kvadróberkedés betiltását. Persze nem a farsangi jelmezeket, hanem: „A mi javaslatunk konkrét. Pontosan leírtuk a törvénytervezetben, hogy mi a kvadrobing, mint szubkultúra propagálását tiltjuk be, mert ez tulajdonképpen a gyerekek, fiatalok és talán a felnőttek emberi mivoltának megkérdőjelezéséhez vezet.”

Az egyik képviselő már a szülők gondviselői jogát vonta volna meg, ha a gyerek kvadróberkedik, a másik szerint ez az LGBT-fertőzéshez hasonlatos veszély, a harmadik szerint „ha a gyerekek ezt már életmódnak vélik, az nem játék”.

Gyorsan felmérések is készültek az oroszországi szülők körében, akiknek micsoda, meglepetés, elsöprő többsége hallott a kvadróberekről, 70 százalék be is tiltotta volna őket.

Ősszel tárgyalta volna a parlament, de a dolog valahogy elmaradt. Decemberben maga a törvényjavaslat egyik kezdeményezője nyilatkozta ugyanolyan lendülettel, mint ahogy a tiltást szorgalmazta, hogy nem kell a kvadróberekkel foglalkozni, „a parlamentnek van fontosabb dolga is.”

Ennek az őrületnek itt vége szakadt, de a történet jól mutatja, hogyan működik az állami propaganda, hogyan lehet felpörgetni a gépezetet, lényegében bármilyen téma köré, legyen szó farsangi jelmezről, szexuális orientációról, gyermektelenségről, külföld iránti érdeklődésről, és persze a legfontosabbról: a hatalmat kritizálókról, akik ellen valójában ez az egész zajlik azokon a helyeken, ahol a hatalmon lévők a demokrácia leépítése után is tartanak hatalmuk elvesztésétől.

Adód 1%-t idén már a Telexnek is felajánlhatod!
Telex a Szabad Sajtóért Közhasznú Alapítvány – adószám: 19347215-1-41
Minden szükséges információt megtalálsz a Telex 1%-os aloldalán.
Tovább a felajánláshoz! link: https://eszja.nav.gov.hu/