Kedd éjjel benyújtották „a közélet átláthatóságáról” című törvényjavaslatot, ami alapján a Szuverenitásvédelmi Hivatal listázhatja, a kormány pedig jegyzékre teheti azokat az újságokat, civil szervezeteket, akiknek a tevékenysége a Fidesz szerint veszélyezteti Magyarország szuverenitását, ezekkel szemben pedig retorziókat vezethetnek be. Élő adásban beszéltünk arról, mit jelent ez a törvény, és mi lesz ennek a hatása.
A jogszabályból újabb összetűzés lehet a magyar kormány és az uniós intézmények között, de Orbánék az elmúlt bő másfél évben bizonyították, hogy százmilliárdok beáldozása sem drága, ha a céljaikról van szó.
Már a szuverenitási törvényből is per lett több uniós szabály miatt
A Halász János fideszes képviselő által benyújtott javaslat úgy erősítené meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal szerepét, hogy az azt létrehozó jogszabály miatt már így is az Európai Unió Bíróságán jár egy per. Egy kötelezettségszegési eljárás fajult idáig. Ez az eszköz a legalapvetőbb az uniós jog betartatására. Oda-vissza levelezéssel indul az Európai Bizottság és az adott kormány között. Ha ezalatt sem tudják meggyőzni egymást vagy táncol vissza valamelyikük, az Európai Unió bíróságán kötnek ki.
Így jártak a szuverenitásvédelmi törvény miatt még tavaly februárban indult eljárással, mert az Európai Bizottság szerint a jogszabály sérti az elsődleges és másodlagos uniós jog számos rendelkezését. Többek között:
- az uniós demokratikus értékeket;
- a demokrácia elvét és az uniós polgárok választójogát;
- az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített számos alapvető jogot (például a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot; a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, az egyesülés szabadságát, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot; az önvádra kötelezés tilalmát és az ügyvédi titoktartási kötelezettséget);
- a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogi követelményeket;
- valamint számos, a belső piacra alkalmazandó szabályt.
Ezek akár felmerülhetnek a keddi törvényjavaslat esetében is, de a fentieken túl az uniós piac négy alapelvének egyikénél, a tőke szabad mozgásánál is felvethetnek kérdéseket a keddi javaslatok. A média szabadságát egy tavaly elfogadott uniós rendelet védené, amit csak a magyar kormány nem szavazott meg, de még ha ezzel valahol konkrétan ütközne is a mostani tervezet, csak idén augusztustól kell teljesen alkalmazni.
Lehetséges azonnali intézkedés, de egy hasonló esetben nem kérték
A korábbi szuverenitási törvény miatt már megindított eljárásban a kormánynak két hónapja volt a módosításra vagy arra, hogy kimagyarázza magát. Nem sikerült, így tavaly májusban jött a következő lépcsőfok, októberben pedig a per. Itt a magyar kormány nem csak „Brüsszellel” néz szembe: az Európai Parlament mellett több tagállam vezetése is beszállt.
Az Európai Bizottság az eljárásban elvileg kérhetett volna ideiglenes intézkedést, azaz indítványozhatta volna, hogy az Európai Unió Bírósága már az ítélet előtt állíttassa le a törvény alkalmazását. A hasonló perek általában egy-két évig tartanak, így ideiglenes intézkedés híján még jó ideig gyakorlati következmények nélkül meg lehet úszni az uniós jog megsértését. Ráadásul ha elmeszelik a jogszabályt, az Európai Bizottságnak akkor is külön lépésben kell kérnie a pénzbüntetés megállapítását a bíráktól.
A per bejelentésekor az Európai Bizottság illetékes szóvivője, Jördis Ferroli hangsúlyozta, hogy az ideiglenes intézkedésnek külön feltételei vannak a bírósági esetjog alapján és nem kértek ilyet, gyorsított eljárást viszont igen és figyelik a helyzetet – azaz nem zárták ki az ideiglenes intézkedés későbbi indítványozását sem.
Ilyen intézkedéshez három feltételt kell teljesíteni. A kereset első látásra nem komolytalan, a kérelmező alátámasztja az intézkedések sürgősségét, „amelyek nélkül súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedne”, valamint tekintettel kell lenni a felek és a köz érdeke közötti egyensúlyra.
Elvben egy ilyen ideiglenes intézkedés lehetne az egyik leggyorsabb következménye annak, ha elfogadják a Halász által beadott keddi jogszabályjavaslatot. Épp nemrég volt egy többé-kevésbé hasonló példa, de ott úgy néz ki, hogy az Európai Bizottság nem lép.
A köztéri Pride-ot ellehetetlenítő módosítás miatt egy áprilisban Budapesten járó európai parlamenti delegáció tagjai kértek ideiglenes intézkedést. Arra hivatkoztak, hogy a melegellenessé eltérített könyvfóliázós jogszabály miatt szintén perig fajult, 26 másik tagállam közül 15 által támogatott eljárás részeként kérhetne ilyet a javaslattevő uniós testület. Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársa a Népszava április végi cikkében arról beszélt, hogy „a jogi helyzet egyszerű: egy olyan paragrafusra utal vissza a Pride betiltását elrendelő jogszabály”, amiről az eljárásban is szó van.
Csakhogy az Európai Bizottság a lapnak azt válaszolta, hogy mivel maga a gyülekezési törvény miatt még nem indult eljárás, ezt nem tudják megtenni. Kérdés, hogy hasonlóképp külön esetnek ítélnék-e meg a kedden benyújtott javaslatot a korábbitól, ami miatt már pernél tartanak.
Folyamatosan levonogatott bírsággal is együtt tud élni a kormány
A magyar kormány viszont már megmutatta, hogy adott esetben úgy se riad vissza a kötelezettségszegési eljárások miatti pereknél a jelentős pénzbírságtól, hogy az naponta gyűlik és nem lehet elkerülni a behajtását. Általában legkésőbb ez az a pont, ahol visszatáncol a kormány, de tavaly júniusban odáig jutott a menekültügyi uniós politika kitrükközése, hogy kétszáz millió eurós átalányt szabtak ki, azóta pedig minden egyes nap egymillió euróval nő az összeg.
A bíróság szerint példátlan és egy egész uniós politikát kijátszó szabályozás miatti döntést lassan egy éve, június közepén hozták, így azóta már bőven félmilliárd euró felett járunk. Az Európai Bizottság két-háromhavonta küld egy felszólítást, amit a magyar kormány figyelmen kívül hagy. Így annyit ér el, hogy az összegeket késedelmi kamattal együtt levonják az uniós támogatásokért megvalósított pályázatokra beadott kifizetési kérelmekből, vagyis a hazai költségvetésből már kifizetett pénzt nem térítik meg uniós forrásból.
Mindezek ellenére az azóta eltelt közel egy év alatt nem sikerült valamit kezdeni a menekültjogi huxittal. Tavaly szeptemberben Bóka János EU-ügyi miniszter bejelentette: van az Európai Bizottsággal egy „menetrend és módszertan, hogy megegyezzenek egy megoldásról”, amivel „a lehető leggyorsabb eljárással” megfelelne a kormány az ítéletnek. A miniszter azt állította, hogy a megegyezés szándékával egyeztet, Ylva Johansson volt belügyi EU-biztos szerint pedig Bóka és Pintér Sándor belügyminiszter is megígérte, hogy a magyar kormány meg fog felelni a bírósági végzésnek.
Orbán Viktor viszont lázadást szorgalmazott a most hatályos jogszabályok és bírói ítéletek ellen, a kormány pedig decemberben akár 600 millió forintból ígért jogi ellenlépéseket. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter épp szerdán hozta fel ezt a pénzbüntetést példának arra, hogy „nem fogadunk el külső beavatkozást szuverén országok belügyeibe”.
A horizontális feltételek többsége sem zavarta a kormányt
A magyar kormányt az elmúlt nagyjából másfél évben már látszólag azok az általánosabb jogállamisági eszközök sem igazán foglalkoztatták, amik a támogatások jelentős részét érintik. Ezek szinte mind összefonódnak a felzárkóztatási forrásokat részben blokkoló, részben mostanra végleg elérhetetlenné tevő feltételességi eljárással, valamint a helyreállítási alap rendes kifizetéseihez szükséges „szupermérföldkövekkel”.
Eddig nem volt példa arra, hogy akár a feltételességi eljárásnál, akár a szupermérföldköveknél utólag bővítsék az elvárásokat. Ráadásul az ezekről szóló egyeztetéseknél mintha valami nagyon eltört volna 2023-2024 fordulója körül. Azóta a nagyjából kéttucatnyiból csak egyetlen feltételről szóló, eleve elvetéltnek tűnő próbálkozást leszámítva nagy a csend, pedig a helyzet fokozatosan egyre rosszabb. 2023 végi az utolsó érdemi fejlemény, de akkor nagyobb is volt a tét: az igazságügyi reform szinte minden felzárkóztatási forrást blokkolt úgynevezett horizontális feltételként.
Elvben gyorsan dönthetne hasonlóról az Európai Bizottság, és a három megmaradt feltételnél is van két példa, ami kötelezettségszegési eljáráshoz – épp a már emlegetett könyvfóliázáshoz és a menekültügyhöz – kapcsolódik. Ezek viszont nem függnek össze a többi eszközzel, ráadásul a felzárkóztatási forrásokból is csak egy-egy kisebb, kapcsolódó területet fagyasztanak be, így nem csoda, ha az igazságüggyel szemben itt se látszik a kormány lelkesedése. A 2029-ig költhető uniós büdzsé miatt még akkor is ráérne, ha a szexuális kisebbségek és a menekültek miatt le akarna hajolni a kisebb összegekért.
Lehet boncolgatni, hogy milyen uniós szabályokat sérthet és pénzeket kockáztathat a keddi javaslat, de az eddigiekből is látszik, hogy mostanában ez a költségvetés magas hiánya ellenére se nagyon foglalkoztatja a kormányt. Azon se ártana elgondolkodni, hogy a magyar társadalom helyett miért az uniós intézményektől kellene bármiféle választ várni. Utóbbival ráadásul a kormány erősítheti a narratíváját, hogy a szuverenitást védő intézkedések ellen kívülről támadás indult, amivel mozgósíthat a 2026-os választás előtt.
