A GDP 2 százalékát elköltöttük az akkugyárakra, Nagy Márton most arról beszél, más szektorokra kéne fókuszálni

Az elmúlt két-három évben nőtt a magyar gazdaság Németországtól való függősége, ami a növekedési esélyek szempontjából nem előnyös, a dél-koreai és kínai akkumulátorgyárak megjelenése pedig csak tovább növeli a németeknek való kitettséget, mondta Nagy Márton hétfőn a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) által szervezett Termelékenységi Konferencia 2025 rendezvényen. A nemzetgazdasági miniszter az eseményen meglepően kritikusan beszélt a magyar gazdaság aktuális helyzetével kapcsolatban. A Portfolio.hu cikke alapján ezekről beszélt a miniszter:

• A legnagyobb dilemma a magyar gazdaságban ma az, hogy a beruházási aktivitás már két éve csökkenti a GDP növekedését (ezt egyébként alátámasztják a GDP-re és beruházásokra vonatkozó legfrissebb adatok is);
• Ha a gazdaságnak nem megy jól, a cégek nem tudják kigazdálkodni a béremeléseket, így a fogyasztás sem fog javulni. A fogyasztás és a beruházások alakulása az elmúlt időszakban kettévált, de ez nem fenntartható;
• A kormány mindent megtesz a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatása érdekében, Nagy Márton maga is harcokat bonyolít a kormányon belül, a hétvégén például kiharcolta, hogy a Demján Sándor 1+1 program keretében bejött 130 milliárd forintnyi igényt mind kifizesse a kormány, ez 1800 céget érint. „Nemzetgazdasági miniszterként az utolsó csepp véremig kell harcolnom” – mondta.
• A magyar termelékenység minden dimenzió mentén tovább fejlesztendő, az ágazatok között jelentős eltérések láthatóak a munkatermelékenységben Magyarországon, jellemzően mind elmarad az EU-s átlagtól;
• A külföldi tulajdonú vállalatok hatékonyabbak, mint a magyarok, több dimenzióban is fennáll a magyar gazdaság dualitása, a különböző mutatók szerint a digitalizáció terén nagyon le vannak maradva a magyar cégek. Ebben csak akaratra lenne szükség a magyar vállalatok részéről, nem úgy, mint például az energiaköltségek terén;
• Magyarország energia- és erőforrásintenzívebb az EU átlagánál, régiós összehasonlításban pedig közepes;
• Sokkal erősebb termelékenységnövekedést kell elérni az emberi erőforrás-termelékenység esetében, kevésbé emberierőforrás-intenzív, magyar tulajdonú, kevésbé energiaintenzív iparágakba kéne menni. A miniszter szerint három iparágra kéne fókuszálni, ezek az élelmiszeripar, a gyógyszeripar és a turizmus. Ez nem azt jelenti, hogy az akkumulátoripart el kell felejteni, hanem más szektorokra kell nagy hangsúlyt fektetni;
• A Németországtól való függésünk iszonyú magas, az elmúlt 2-3 évben erősödött. Ha a magyar gazdaságban megjelenik egy koreai vagy kínai akkumulátorgyár, az nem azt jelenti, hogy diverzifikáltunk, hanem azt, hogy jobban erősödött a kitettségünk a járműipartól és a német ipartól. „Fel kell tenni a kérdést, hogy jó-e az ilyen mértékű kereskedelmi függőség Németországtól”;
• Le vagyunk maradva a bérekben, minimálbér tekintetében az utolsó előtti helyen állunk. Nem kell félni a minimálbér emelésétől, ha eléri a rendszeres átlagkereset 50 százalékát, az is csak legfeljebb minimális kockázatot jelent.

A miniszter kitért a tavaly ősszel megkötött bérmegállapodásra is. Szerinte a szöveg alapján nincs szükség a megállapodás újratárgyalására, de „a közgazdaságtan mást mond”, a GDP növekedésének lassulása, és az infláció emelkedése nem jó a kkv-knak. Emiatt a bérmegállapodásról szóló vitát újra meg kell nyitni októberben.

Nagy Márton mostani előadása azért is meglepő, mert a Portfolio múlt heti konferenciáján – vélhetően más célközönség előtt, mint most a vállalkozóknak tartott MKIK-konferencián – még a gazdasági helyzet más aspektusait hangsúlyozta, elsősorban a pozitívumokat. A miniszter ott arról beszélt, hogy a fogyasztás növekedése tovább erősödik a következő negyedévekben, a GDP-növekedés hajtóereje a következő negyedévekben is a fogyasztás maradhat, a beruházások pedig 2025 végétől erősíthetik a növekedést. Emellett kiemelte, hogy a munkaerőpiac stabil, a reálkeresetek 9,2 százalékkal nőttek 2024-ben, töretlen a háztartási hitelezés dinamikája és sikeresnek tűnik az árréscsökkentés.

Nagy Márton a cikkünk megjelenése után azt írta a Facebookon, több újság, köztük a Telex is „erősen kiforgatta” a szavait. A Facebook-bejegyzése szerint „az, hogy több mint ezer milliárd forintot költöttünk az akkumulátoriparra, az helyes, hiszen ennek eredményeképpen lett a járműipar high-tech iparág. De ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem kell új sikerágazatokat támogatni. Az élelmiszeripar, a gyógyszeripar vagy a turizmus éppen ilyen ágazat lehet!”

A Telex számításai alapján a magyar kormány mostanáig körülbelül 1500 milliárd forint állami támogatást adott a különböző akkumulátorgyáraknak, illetve költött a működésükhöz szükséges infrastruktúra kiépítésére. Ez azt jelenti, hogy a 2023-as adatokkal számolva az éves magyar GDP 2 százalékának és az államadósság közel 3 százalékának megfelelő összeget költötték egyetlen szektor támogatására. Ezt a becslést Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is megerősítette.

A rendszerváltás óta eltelt 35 évben egyre szorosabbra fűzték a kapcsolatot a mindenkori magyar kormányok a német gazdasággal – elsősorban az autóiparral –, így mára Magyarország lényegében hozzáláncolta magát a német teljesítményhez, erről itt írtunk bővebben.

A cikket frissítettük Nagy Márton Facebook-bejegyzésével.