Ahol tavaly tárgyaltak, ott 8 százalékot kaptak. Ahol az év elején, ott 6-ot. Ahol most, ott ennyi sem várható

„A virsli egy finom étel, de nem kell bemenni megnézni, hogyan készül” – mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök tavaly év végén, amikor a munkaadók képviselői és a szakszervezetek hosszú hónapok tárgyalásai után aláírták a következő három évre szóló bérmegállapodást. Orbán itt arra utalt, hogy a megállapodást valószínűleg nehéz volt átverni a munkaadókon, az ugyanis rendkívül ambiciózus, összesen 40 százalékos minimálbér-emelést tartalmaz, amihez az országnak meredek gazdasági növekedésre, a cégeknek pedig komoly hatékonyságjavulásra lenne szükségük.

A hároméves bérmegállapodás a több mint félmillió embert közvetlenül érintő garantált bérminimumra nem vonatkozik, azt évente újra kell tárgyalni. A minimálbér emelésének ütemét azonban három évre előre lefektették, eszerint az:

• 2025-ben 9 százalékkal nő;
• 2026-ban 13 százalékkal fog nőni;
• 2027-ben pedig 14 százalékkal emelkedik.

Ha ez így megvalósulna (és közben nem lenne megint brutálisan magas az infláció), az mindenképpen nagyszerű hír lenne a minimálbért keresőknek. Csakhogy az emelésnek feltétele, hogy a munkaadók ki tudják gazdálkodni ezeket a béreket, különben kénytelenek elküldeni a dolgozókat.

Márpedig 2025 eddig nem a nagy gazdasági növekedésről szólt, sőt, első negyedévben 0,4 százalékkal csökkent a GDP. Ezzel párhuzamosan az elemzők az idei éves gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzéseiket is elkezdték lerontani, van, aki már az egy százalékos növekedésben sem bízik.

Az NGM szerint idő előtti a számháború

A rossz első negyedéves GDP-adat közlése után megjelentek a médiában olyan nyilatkozatok, amelyek szerint a gyenge gazdasági növekedés miatt valószínűleg újra kell majd tárgyalni azt a tavaly ősszel bejelentett hároméves béralkut, amelynek részként jövőre 13 százalékkal emelnék a minimálbért. Május 27-én aztán a Nemzetgazdasági Minisztérium kiadott egy közleményt amely szerint jogi szempontból nem történt olyan változás, ami miatt érvényét vesztené az egyezség.

A bérmegállapodásban ugyanis az szerepel, hogy idén 8,7 százalékkal nőhet az átlagkereset, 3,4 százalékkal a GDP és 3,2 százalék lehet az infláció. A 2026-ra és 2027-re vonatkozó minimálbér-emelés mértékét akkor kell újratárgyalni, ha az előző év első három negyedévében a három mutató összege valamelyik irányba legalább egy százalékponttal eltér attól, ami a megállapodásban szerepel.

Az NGM mostani előrejelzése szerint a gazdasági növekedés a korábban tervezettnél alacsonyabb (2,5 százalék, az eltérés -0,9 százalékpont), az infláció viszont a tervezettnél magasabb lesz (4,5 százalék, az eltérés 1,3 százalékpont), miközben a bruttó átlagkereset növekedésében csak minimális változást várnak (azt 8,6 százalékra jósolják, az eltérés -0,1 százalékpont), az eltérések összege tehát csak 0,3 százalékpont, vagyis nincs újratárgyalási kényszer.

A bérmegállapodás szerint ezeket az értékeket az idei első három negyedévi adatok alapján, az év végén kell majd megnézni, így valójában csak akkor derül majd ki, hogy marad-e a 13 százalékos minimálbér-emelés, vagy nem. Az NGM közleménye ezért igyekezett leszögezni, hogy szerintük „a számháború idő előtti”, de azt is írták, hogy a minisztérium „folyamatosan nyomon követi a munkaerőpiaci helyzet alakulását, és folyamatos, nyitott párbeszédet folytat mind a munkáltatói, mind a munkavállalói érdekképviseletekkel.”

Mit szólnak ehhez a munkaadók?

Az NGM tehát mindenkit igyekszik nyugtatni, hogy a kiábrándítóra sikerült első negyedéves adatok alapján még nem kell elkezdeni azon gondolkodni, mi lesz a 2026-os emeléssel. Felmerül azonban a kérdés, hogy hogyan látják ezt azok a munkaadók, akiknek ki kell(ene) gazdálkodniuk a nagylelkű minimálbéremelést. Megkérdeztük ezért a két nagy munkaadói szervezetet, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségét (VOSZ) valamint a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségét (MGYOSZ), hogy hogyan látják ők ezt a helyzetet.

Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke megerősítette, hogy a minisztériumnak jogi értelemben igaza van, vagyis valóban létrejöhet olyan forgatókönyv, hogy egy alacsonyabb gazdasági növekedés és egy magasabb infláció kombinációjával érvényben marad a 13 százalékos minimálbér-emelésről szóló megállapodás. Szerinte ugyanakkor „ha racionálisan gondolkodunk, nem mindegy, hogy ez a három szám egymáshoz képest hogyan alakul, és az a lehető legrosszabb konstelláció, hogy az infláció magas, miközben a gazdasági növekedés alacsony, vagy egyáltalán nincs. A közgazdaságtanban ezt hívják stagflációnak, és ez a gazdaságban a leginkább elkerülendő helyzet.”

Az MGYOSZ alelnöke szerint a már tavaly ősszel, a bértárgyalások alatt jelezték, hogy nem feltétlenül tartják reálisnak a kormány növekedési várakozásait, ezért is került bele a megállapodásba az a kitétel, hogy a fontos számok megváltozása esetén újra kell tárgyalni azt. „Jeleztük, hogy a gazdaság lelassulása és az infláció növekedése esetén nem lesz tartható ez a béremelési ütem. Ha belegondolunk, milyen helyzetben van most a gazdaság, akkor láthatjuk, hogy ez egyáltalán nem reális.”

Perlusz László, a VOSZ főtitkára szerint érdemes tudni, hogy a bérmegállapodásban van egy olyan kitétel, amely szerint ha nem sikerül az újratárgyalás során megegyezni, akkor annyival térnek majd el a jövő évi minimálbér-emelés a 13 százaléktól, amennyivel a három mutató értéke összesen eltér a megállapodásban szereplő számoktól. Vagyis, ha nagyon kicsi lesz a növekedés, lelassul a béremelkedés és nem nő az infláció, akkor automatikusan, újratárgyalás nélkül is jöhet egy 13 százaléknál alacsonyabb emelés.

Perlusz László szerint „egyelőre úgy látszik, hogy a tervezettnél magasabb infláció és a tervezettnél alacsonyabb gazdasági növekedés kioltják egymást, tehát elvileg lehetséges lenne, hogy maradjon a jövőre tervezett 13 százalékos emelés, de erről még mindenképpen korai beszélni. Ez olyan lenne, mintha egy 1000 méteres úszóversenyen 100 méter után hirdetnénk eredményt.”

Nem valószínű, hogy teljesül a 2,4 százalékos gazdasági növekedés

Arról, hogy a mostani adatokat látva mégis milyen emelés, milyen irányú eltérés várható, Perlusz azt mondta: „a bérmegállapodásban az szerepel, hogy a dinamikus gazdasági növekedésből a dolgozóknak is részesülnie kell. Ha nincs dinamikus gazdasági növekedés, akkor sajnos a fizetéseket sem lehet olyan ütemben emelni, mint amiben tavaly megállapodtunk. Tehát egy dolog a megállapodás betűje, de egy másik dolog, hogy a bérfelzárkózás alapfeltételei változnak-e.”

Bár az előrejelzések pozitívak voltak, idén egyelőre nem úgy alakult a gazdaság helyzete, ahogy abban sokan reménykedtek. Perlusz László szerint „sokan számítottak az orosz-ukrán háború lezárására, ami sajnos nem történt meg. Trump vámháborújára nem számítottunk, de ez is nagy bizonytalanságot okozott a gazdaságban. A nagy cégek az európai kereslet hiányától szenvednek és a kicsik is várják, hogy elinduljon valami a gazdaságban.”

Rolek Ferenc szerint, ha folytatódnak a mostanáig tapasztalt trendek, akkor év végére a kormány mostani előrejelzései sem fognak bejönni, és a bérmegállapodásban rögzített szinthez képest több mint egy százalékpontos eltérés fog kialakulni, vagyis így is, úgy is újra kell majd tárgyalni a bérmegállapodást.

A kormány ugyanis most még 8,6 százalékos bérnövekedéssel és 2,4 százalékos gazdasági növekedéssel számol, ezek azonban várhatóan nem fognak sikerülni.

„Csak azt tudom mondani, amit a szakszervezeti vezetőktől hallok. Ahol tavaly év végén volt bértárgyalás, ott még 8-9 százalékos béremeléseket tudtak kialkudni. Ahol idén év elején tárgyaltak, ott 6 százalék körüli emelésre jutottak, ahol most tárgyalnak, ott valószínűleg már ennyit sem fognak tudni kiharcolni.” – mondja erről Rolek.

Perlusz László szerint a látszat ellenére a béremelések ütemének meghatározásában általában nincs komoly érdekellentét a felek között. „Kérdés, hogy ha túl nagy az emelés, annak milyen hatásai vannak. Hány cég megy ettől tönkre? Mennyivel nő a fekete foglalkoztatás? Se a kormánynak, se a szakszervezetnek nem érdeke, hogy megszűnjenek a munkahelyek.”

Rolek Ferenc szerint hosszú távon az a probléma, hogy a cégek nem tudnak nagyobb fizetésemelést adni, mint amennyivel a GDP növekszik. Az elmúlt másfél évben mégis ez történt, hiszen tavaly alig nőtt a GDP, miközben 9 százalék fölött emelkedtek a reálbérek. Ennek az az egyik oka, hogy mind a cégek, mind a kormány nagy gazdasági növekedéssel számoltak, ami azonban nem jött be.

Rolek Ferenc szerint ez a jelenség hosszú távon nem tartható, „jól hangzik, hogy úgy növekednek a reálbérek, hogy közben csökken a profit, és ebben valóban van valamennyi mozgástér, de a cégek tartalékai általában egy-két év után elfogynak, és most már lassan itt vagyunk. Ebben a helyzetben a cégek takarékoskodni próbálnak minden költséggel, elhalasztják és lemondják a beruházásaikat, ami aztán a gazdaság teljesítményén is meglátszik.”

A kisvállalkozásoknak elkezdenek elfogyni a tartalékai

Idén 9 százalékkal nőtt a minimálbér és 7 százalékkal a garantált bérminimum, az első negyedévben ehhez képest nem nőtt, hanem csökkent a gazdaság teljesítménye, ami miatt sok cég nehéz helyzetbe kerülhetett. A kicsik közül soknak az elmúlt két évben fokozatosan elfogytak a tartalékai, és Perlusz László szerint „egyre többen nem látják a fényt az alagút végén”. A regisztrált cégek száma az elmúlt két évben folyamatosan csökkent, ami abból következik, hogy „aki nem bírja a lépést, nem tud fejleszteni, nem képes javítani a termelékenységén, az kipontozódik.”

Az alacsony termelékenységű kis cégek megszűnése egy természetes folyamat, aminek Perlusz László szerint megvan a pozitív oldala, hiszen az ott dolgozók valószínűleg magasabb termelékenységű cégekhez vagy ágazatokba mennek át, amivel esélyük nyílik rá, hogy többet keressenek. A VOSZ főtitkára szerint ugyanakkor „vigyázni kell azokra a cégekre, amelyekben van potenciál, amelyek hosszú távon tudnának nőni, de rövid távon nem bírják a költségek, például a fizetések és az energiaszámlák növekedését.”

A kis és közepes cégek általában fejlesztéssel, a beruházásokkal, digitalizációval tudják javítani a helyzetüket, és Perlusz László szerint az is sokat segít, ha „kisebb cégek összefognak, társulnak, közösen próbálnak meg valamit csinálni, például technológiában előrelépni”. Szerinte ennek Magyarországon nem nagyon van meg a hagyománya, de azoknak a cégeknek, amelyek most küzdenek a béremelésekkel, és túl akarnak élni, muszáj lesz valamit fejleszteni.

„Az a másik irány, hogy a cégeknek meg kell próbálni nagyvállalatoknak beszállítani. Ettől sokan félnek, mert nincs ilyen tapasztalatuk, nem mernek nyitni, de erre kell őket rávezetni, megtanítani. Ebben segíthetnek olyan programok és támogatások is, amilyeneket a Demján Sándor Program kínál, de – ahogy azt nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják – a beszállítóvá válás is ugrásszerű javulást hozhat a kkv-k termelékenységében, üzleti aktivitásában, nyereségességében.”

Bár a kínai és korai cégeknél sok esetben nem jellemző, hogy tudnak és akarnak magyar beszállítókkal dolgozni, Perlusz szerint erre kellene törekedni. A VOSZ-nak ezért lesz egy beszállítói programja, amelyben képezni és tájékoztatni akarják a magyar cégeket és a Magyarországon működő nemzetközi hátterű nagyvállalatokat is, ehhez pedig kérik a magyar kormány támogatását is.

Mennyi lesz a garantált bérminimum?

Bár a sajtóban a legtöbbször a minimálbér emeléséről van szó, valójában sokkal többen kapnak garantált bérminimumot, aminek az emelése maga előtt tolja a magasabb bérszinteket is, így jelentős hatást gyakorol az átlagbérre. Nem véletlen, hogy erről tavaly nem szólt a hároméves bérmegállapodás, így a jövő évi emelésről idén ősszel mindenképpen tárgyalni kell majd. (A garantált bérminimum Magyarországon hagyományosan körülbelül 20 százalékkal volt magasabb a minimálbérnél, de idén elkezdtek közeledni egymáshoz.)

A gazdaság rossz teljesítménye és a bérnövekedés lelassulása esetén azonban előállhat egy olyan helyzet, amelyből a garantált bérnövekedés kis mértékű emelése következik, miközben a minimálbérnél ambiciózus célok vannak. Rolek Ferenc szerint „eleve az a cél, hogy a minimálbér három év múlva érje el az átlagbér 50 százalékát. Ehhez elengedhetetlen, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum közeledjen egymáshoz, ami már idén megkezdődött. Kérdés, hogy milyen ütemben folytatódik a közeledés, ami elsősorban a gazdasági teljesítménytől függ. Ha a garantált bérminimumot jövőre nem tudják jelentősen emelni, miközben a szociális indíttatású minimálbért nagy léptékben emelnék, akkor a kettő gyorsan közel kerülhet egymáshoz.”

A minimálbér és a szakmunkás minimálbérnek is nevezett garantált bérminimum szintjének meghatározása egyszerre gazdasági és politikai kérdés. Tavaly ősszel, amikor a kormány még azzal számolt, hogy idén 3-6 százalékos gazdasági növekedés lesz, egy nagyon dinamikus bérnövekedést vetített előre – ehhez igazodva született a három év alatt összesen 40 százalékos minimálbér-emelésről szóló döntés. Akkor ez volt a terv:

Mostanra romlottak a magyar gazdaság kilátásai, ezért vált kérdésessé, hogy mennyire tudnak majd nőni a fizetések. Nemrég a GKI 1300 céget kérdezett meg arról, mennyivel terveznek idén fizetést emelni, arról itt írtunk hosszabban.