A kormány háborúba vinné Magyarországot, a Tisza Párt pedig az ukrán titkosszolgálattal összejátszva akarja megbuktatni Orbán Viktort – az elmúlt napok eseményei alapján ez a két, egymással versengő narratíva rajzolódik ki abból a politikai kommunikációból, amit a Fidesz és kihívója, a Tisza visz, miközben még korai lenne megmondani, hogy a magyar–ukrán kémjátszmák végső kimenetele melyik politikai szereplőt égeti meg jobban.
Május 8-án a Tisza vezetője, Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy napokkal korábban már beharangozott hangfelvételt, amin Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy a kormány döntése értelmében szakítunk az eddigi békementalitással, és átállunk „a háború felé vezető út nulladik fázisára”. A Fidesz igyekezett bagatell sztoriként beállítani a miniszter mondatait, mondván, azokban semmi újdonság nincsen. Ám másnap történt valami, ami új lendületet adott a témának: Ukrajna bejelentette, hogy a magyar katonai titkosszolgálatnak dolgozó kémeket fogtak, akik Kijev állítása szerint olyan adatokat is gyűjtöttek, amelyek arra utalnak, hogy a magyar kormány Kárpátalja katonai megszállását tervezhette.
Az ukrán bejelentés, majd a magyar kormány erre adott válaszreakciói indították el azt a kémbotrányt, amit a kormánypárt igyekszik a politikai ellenfele ellen fordítani, egyelőre azonban felemás sikerrel.
Visszafordíthatták az ügynököt?
A kémbotrány eddig ismert szereplői között van az Ukrajnában elfogott két, állítólag a magyar titkosszolgálatnak dolgozó ügynök, egy férfi és egy nő, K. R. és K. J. Közülük K. R. szerepel abban a videóban, amit az ukrán hatóságok a bizonyítékok között tartanak számon. A nyilvánosan elérhető videófelvétel tanúsága szerint K. R. – az ukránok szerint Magyarországon – beült egy magyarul beszélő férfi autójába. Utóbbi az ukránok szerint K. R. tartótisztje volt.
Ennek a felvételnek az az egyik érdekessége, hogy az valószínűleg K. R. tudtával készült. A képet rögzítő kamera nincs fixálva, tehát nem az autóba szerelte be valaki titokban, hanem a felvétel alapján K. R.-nél volt, feltehetőleg a táskájába rejtve. Katrein Ferenc egykori kémelhárító szerint K. R.-nek tudnia kellett a kameráról, ami akár azt is jelentheti, hogy eleve azzal a szándékkal érkezett a találkozóra, hogy a tartótisztjét csapdába csalja. Az érvényes szakmai protokollok alapján kizárt, hogy a tartótiszt az ügynök autójába szállt volna be, amelyet esetleg a tudtán kívül betechnikázhatott az ukrán szolgálat. A videóban ráadásul szerepel egy részlet egy lehallgatott telefonbeszélgetésből is, melyet K. R. folytat a magyar tartótisztjével – itt pedig hallható, hogy a beszélgetést szintén az ügynök oldalán rögzítették.
Ha pedig így volt, akkor abból elméletileg két dolog is következhet. Az egyik, hogy az ukrán titkosszolgálat K. R.-t korábban már elkapta és „visszafordította”. Így nevezik a titkosszolgálati zsargonban azt, amikor egy ügynököt az elhárítás a megbízója ellen fordítja anélkül, hogy erről az eredeti megbízónak tudomása lenne. Az ügynök „visszafordítása” általában egy vele kötött alku része. Ilyenkor az elhárítás a már leleplezett ügynöknek büntetlenséget, esetleg a büntetése enyhítését ígérheti meg, cserébe az együttműködésért.
Ha így történt, az megmagyarázza, hogy a magyar katonai titkosszolgálat most miért nem siet megmenteni az ügynökét, sőt, ez arra is magyarázat lenne, miért tagadja meg őt és női társát – merthogy Szijjártó Péter külügyminiszter legutóbbi nyilatkozataiban már azt kommunikálja, hogy a magyar államnak köze sincs a két személyhez. Persze azt sem lehet kizárni, hogy az ügynök eleve két kapura játszott: miközben a magyarok azt hitték, az ő ügynökük, valójában már rég az ukránok embere volt.
Bármelyik verzió is igaz, akkor is ez a katonai titkosszolgálat, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot (KNBSZ) kudarca. Ezt a szervezetet két éve már az a századvéges Barthel-Rúzsa Zsolt irányítja államtitkárként, aki 2023-as kinevezésekor inkább tűnt fideszes kádernek, mint a területen jártas szakembernek.
A válaszul Magyarországról kiutasított két ukrán diplomata, valamint a Ferenciek terének közelében a TEK-esek által lekapcsolt, ukrán illegális hírszerzőként beazonosított férfi szerepe elhanyagolható, róluk ebben a cikkben részletesen írtunk. Nem elhanyagolható viszont a TEK által ugyanebben az időben elfogott ukrán állampolgár, az ungvári születésű, de évtizedek óta Magyarországon élő Holló István szerepe, aki az eddig kiszivárgott információk alapján már sokkal nagyobb hal. Hollót is illegális hírszerzőként tartják számon a magyar szervek. Ez azt jelenti, hogy nem diplomata fedésben tevékenykedett, ennek ellenére a magyar elhárítás állítólag már régóta elkönyvelte illegális hírszerzőként.
A parlament nemzetbiztonsági bizottságának egyik tagja a Telexnek azt mondta, Holló kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett, és az energetikai szektorban is kereste a kapcsolatot kulcsfigurákkal. Az energetikai szektorban jártas forrásaink közül azonban csak néhánynak derengett valami a neve hallatán. Egyikük úgy emlékezett, hogy Holló különféle üzleteket ajánlott, például azt, hogy nagyon jó áron komoly mennyiségben tud gázt értékesíteni egy bizonyos szállítási ponttal, ám amikor az üzlet konkretizálódott volna, és a szükséges dokumentumokat be kellett volna mutatni, felszívódott.
A kémjátszma egyetlen, Magyarországon eddig letartóztatott szereplője Holló. Kérdés, hogy mit sikerül majd rábizonyítani. Ahogy egyelőre azt sem tudni, mi is volt pontosan a szerepe, már ha tényleg kémkedett. Csak tippkutatást végzett, de a kiszemelt személyek beszervezését már nem ő, hanem egy másik hírszerző végezte? Vagy ő is beszervezett ügynököket, és saját ügynökhálózatot tartott fent? Ha így volt, akkor vajon mennyire kiterjedt ez a hálózat? Ez persze akkor is izgalmas kérdés, ha a kapcsolatrendszerét csak a minél hatékonyabb tippkutatás érdekében fejlesztette.
Kémügyből politika
A Fidesz viszonylag hamar elkezdte a kémügyet a Tisza Pártra tolni. Először Kocsis Máté kötötte össze a Magyar Péterék által nyilvánosságra hozott hangfelvételt és az ukránok által elfogott állítólagos magyar kémek ügyét, azt sugallva, hogy egymásra épülő kampányról van szó. Orbán Viktor május 13-án már azt kommunikálta, hogy az ukránok a Tisza Párt segítségével akarják ellehetetleníteni a Voks2025 szavazást. Később ez annyival egészült ki, hogy a Fidesz – a titkosszolgálatok által gyűjtött információkra hivatkozva – behozott a képbe egy Tseber Roland nevű ukrán férfit, akiről azt állítják, hogy az ukrán hírszerzés illegális hírszerzője. Tseber korábban ukrán–magyar kettős állampolgár volt, de 2017-ben lemondott a magyar állampolgárságáról. Hollóhoz képest Tseber kispályásnak számít, nem véletlen, hogy „csak” kiutasították, és Hollóval ellentétben büntetőeljárás sem indult vele szemben.
Tseber tagadja, hogy bármilyen titkosszolgálattal kapcsolatban állna, de ez akkor is bevett protokoll, ha egyébként kém
– ugyanígy tagadta a nyilvánosságban az orosz titkosszolgálathoz fűződött kapcsolatát 2014-ben a Jobbik egyik akkori EP-képviselője, a pártban csak Kágébélának csúfolt Kovács Béla is, akiről később jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy orosz kém.
Az más kérdés, hogy mennyire szerencsés a Fidesznek és a kormánynak Tseber kapcsolataira hivatkozva leügynöközni Magyar Pétert vagy bárki mást az ellenzékből, aki a kárpátaljai férfival valaha is találkozott. Ha ugyanis igaz az az állítás, hogy Tseber már egy ideje a kémelhárítás látókörében volt mint illegális hírszerző, akkor a Tisza Párt vezetőjét, aki egyben EP-képviselő is, a szolgálatoknak figyelmeztetniük kellett volna arra, ki is az a Tseber Roland. Ez azért is elvárható lett volna, mert mint kiderült, Tseber Magyar Levente külügyi államtitkárral is találkozott. Így aztán a kémügy kirobbanása után a Tseberrel közös fényképen szereplő Magyar Levente is magyarázkodni kényszerült. Az államtitkár azt állította, hogy Tseberrel egy ellenzéki parlamenti képviselő kérésére találkozott, mondván, a férfi a kárpátaljai magyarok ügyében akar vele találkozni. A Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté ezt úgy pontosította, hogy Tseber a külügyminiszterrel szeretett volna találkozni, Szijjártó maga helyett küldte Magyar Leventét. Ám a találkozó után a kormányzat figyelmeztette az államtitkárt Tseber hátteréről.
Kocsis Máté azt állítja, hogy Magyar Pétert a szolgálatoknak nem kellett volna figyelmeztetniük, ahogy annak idején a jobbikos Kovács Bélát sem figyelmeztették. Kocsis állítását viszont a Telexnek nyilatkozó titkosszolgálati szakemberek vitatják. Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszt lapunknak elmondta, hogy Kovácsot annak idején azért nem figyelmeztette a titkosszolgálat, mert világos volt, hogy ügynöki tevékenységet folytat. Buda Péter szerint egy ügynököt a titkosszolgálatnak nem figyelmeztetnie kell, hanem „fel kell dolgoznia”, méghozzá anélkül, hogy ő erről tudomást szerezne.
Ha Magyar Péter is ügynöki tevékenységet folytatott volna vagy folytatna, akkor vele is hasonlóan jártak volna el a szolgálatok, mint Kovács Bélával – vagy ahogy most eljárnak a letartóztatott Holló Istvánnal szemben – magyarázta lapunknak Buda Péter. A területet jól ismerő szakember arról is beszélt a Telexnek, hogy számos esetet ismer, amikor nemcsak EP-képviselőket, döntéshozókat, de átlagos civileket is figyelmeztetnek a szolgálatok, miután észlelték, hogy hírszerző környékezte meg őket. Ugyanis még a diplomatákra, de pláne az illegális hírszerzőkre sincs ráírva, hogy kémek, így a gyanútlan civilektől sem várható el a veszély felismerése. Ahhoz pedig senkit nem kell külön megfigyelniük a titkosszolgálatoknak, hogy kiderüljön, kapcsolatba kerül egy kémmel. Elég, ha a kémet megfigyelik – hívta fel a figyelmet a szakértő. Buda szerint szakmailag értelmezhetetlen, hogy a kormányzati kommunikáció olyasmit kér számon Magyar Péteren, amit az a külügyi vezetés is benézett, amelynek egy egész államapparátus rendelkezésére áll a hasonló tévedések előzetes kiszűrése céljából.
Bármilyen kémügyet politikai fegyverként használni és egy lebuktatott kém kapcsolatrendszeréből politikai alapon mazsolázni rizikós mutatvány.
Egy kém ugyanis abban érdekelt, hogy minél kiterjedtebb kapcsolatrendszert alakítson ki egy adott országban. Jó példa erre az, ami akár Tseber, akár a nála fajsúlyosabbnak tartott Holló esete is bizonyít. Miután Kocsis Máté a parlament nemzetbiztonsági bizottságának május 20-i ülése után a nyilvánosság előtt először megnevezte Holló Istvánt, mint az ukrán katonai hírszerzés kémjét, a titkosszolgálatoktól kapott tájékoztatás alapján máris kapcsolatba hozta őt a „honvédelmi terület egy korábbi magas rangú vezetőjével”, akivel az ukrán hírszerző Kocsis szerint közvetlen kapcsolatban állt.
Egy kapcsolat önmagában nem jelent semmit
Bár Kocsis Máté nem nevezte meg, de információnk szerint ezzel a Tisza Párthoz tartozó Ruszin-Szendi Romuluszra célzott. A Magyar Nemzet szombaton már megnevezte, hogy a magas rangú katonai vezető, akire Kocsis Máté utalt, Ruszin-Szendi Romulusz lehetett. Emellett a lap behozott a képbe egy általa csak baloldali milliárdos vállalkozóként aposztrofált magyar fegyvergyárost. A lap meg nem nevezett informátoraira hivatkozva arról írt, hogy Ruszin-Szendi – miután leváltották – a fegyvergyáros és Holló támogatásával a háta mögött akart pártot alapítani, de miután időközben megalakult a Tisza, inkább oda jelentkezett be. A cikkből ugyanakkor nem derül ki, hogy az ügyben a Magyar Nemzet megkereste-e az érintetteket, mindenesetre az ő álláspontjukat a cikkből nem ismerhettük meg.
A történet azonban korántsem fekete-fehér, és nagyon úgy tűnik, hogy ha igaz is, hogy a hírszerzéssel gyanúsított Holló egy baloldalinak elkönyvelt milliárdos környezetében bukkant fel, legalább ilyen jól feküdhetett jobboldali körökben is. Még a Magyar Nemzet cikkének a megjelenése előtt kiderült ugyanis, hogy ha Holló ismeri is Ruszin-Szendit, bizonyosan jól be van ágyazva a NER köreibe is. Merthogy Kupper András korábbi fideszes országgyűlési képviselővel és Marton Lászlóval is kapcsolatban állt, sőt közös cégük is volt, a Steriflow Kft. Marton 2010 és 2012 között az akkor Pintér Sándor érdekeltségébe tartozó Civil Biztonsági Zrt.-t vezette. A Steriflow Kft. 2023-as jegyzőkönyve alapján Kupper, Marton és Holló tulajdonosok voltak a nem sokkal később felszámolt vállalatban. A Fidesz reagált erre, de érdemben nem tudta cáfolni Holló és Kupperék kapcsolatát.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy akár Kupper, akár Marton tudták volna, hogy egy olyan emberrel alakítottak ki kapcsolatot, akit az elhárítás illegális hírszerzőként tartott számon. Tehát ugyanaz róluk is elmondható, ami Magyar Leventéről, Magyar Péterről vagy akár a „honvédelmi terület egy korábbi magas rangú vezetőjéről”, bárki is legyen ez utóbbi: önmagában az, hogy valaki egy kémmel kerül kapcsolatba, nem jelenti sem azt, hogy tud arról, ki is valójában az illető, azt pedig végképp nem jelenti, hogy tudatosan segítené a kém hírszerző tevékenységét. Még akkor sem jelenti ezt, ha az egymással ádáz harcot vívó politikai erők – a vizsgálatok vagy a nyomozás lezárulta előtt – belekeverik a nevüket egy kémügybe.
Azért is kétélű fegyver a kémügyet pártpolitikai célra használni, mert a jelenleg rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy a katonai titkosszolgálat nem állhatott a helyzet magaslatán.
Úgy tudjuk, a gyanú szerint Holló legalább húsz éve, tehát nem csak a Fidesz kormányok alatt folytathatott kémtevékenységet Magyarországon, és bár az energetika területén is építgette a kapcsolatait, alapvetően a katonai területre fókuszált. Mivel a Fidesz már tizenöt éve van kormányon, így ha Holló sikeresen építgette a honvédségi vagy egyéb kapcsolatait, akkor az elsősorban a katonai elhárítás kudarca. Különösen pikáns ez abban az esetben, ha a „honvédelmi terület egy korábbi magas rangú vezetőjével” került kapcsolatba úgy, hogy ezt a katonai titkosszolgálat elhárítói tétlenül nézték. Vagy ami még talán ennél is rosszabb, hogy nem is tudtak róla. Azért is kínos ez a katonai titkosszolgálatra nézve, mert ez rövid időn belül a második nyilvánosságra került történet, amiben nem szerepelnek túl jól. Tavaly novemberben hekkertámadás érte a Védelmi Beszerzési Ügynökséget, erről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.
És egy apró, de talán nem elhanyagolható adalék a tágabb kontextushoz: 2023 tavaszán a katonai titkosszolgálattól a Hvg.hu akkori értesülése szerint legalább 53 tisztet rúgtak ki, ami a kis létszámú szervezetnél jelentős eseménynek számított. Ez is része volt a Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter által fémjelzett „fiatalításnak”. Pár hónap múlva leváltották Béres János főigazgatót is. Szakértők már akkor felhívták rá a figyelmet, hogy komoly kockázatokat jelent egy háborús helyzetben szélnek ereszteni tapasztalt titkosszolgákat, és hogy ennek a hatása meg fog látszani a KNBSZ szakmai teljesítményén.
Annyi bizonyos, hogy a jelenleg zajló kémügy már egy hónapok óta zajló kémjátszma vagy kémháború része. Az már februárban kiszivárgott, hogy a magyar titkosszolgálatok érzékelik, hogy erősödik az ukrán titkosszolgálatok aktivitása. A kormányzat ezt úgy fordította le a titkosszolgálatok információira hivatkozva, hogy Ukrajna lejárató kampányra készül Magyarország, de különösen Orbán Viktor ellen. Erre rá robbant be az Ukrajnában elfogott két állítólagos kém ügye, és ez indította el aztán azt a lavinát, ami a két ország közötti viszony elmérgesedéséhez vezetett.
Szemtől szemben
Egyelőre sem az ukránok állítására (miszerint a magyar kormány azt tervezhette, hogy csapatokat küld Kárpátaljára), sem a magyar kormány állítására (miszerint a Tisza Párt és az ukrán titkosszolgálat összejátszik) nincsenek hitelt érdemlő bizonyítékok. Ugyanakkor mindkét félnek érdekében áll, hogy az egyelőre egyáltalán nem tiszta történetet a saját politikai céljai érdekében kommunikálja.
Az ukránok köztudottan be vannak rágva az Orbán-kormányra Magyarország sajátos oroszpolitikája miatt, míg a Fidesz a Tisza Pártot a haza ellenségének, idegen érdekek kiszolgálójaként szeretné láttatni.
Az pedig nemzetbiztonsági szempontból egyik félnek sem mindegy, hogy milyen információk szivárognak ki akár az Ukrajnában, akár a Magyarországon zajló kémügyben. Merthogy minden információ, ami a sajtóban kiszivárog, a kémjátszmára is hatással van.
Az egymással szemben álló felek ugyanis ezek alapján végeznek kockázatelemzést és ezek alapján fogják a károkat is felmérni. A magyar fél annyiban nem lehet nyugodt, hogy ebben a játszmában egy erős, háborúban edzett, az amerikai titkosszolgálatok által is megtámogatott ukrán titkosszolgálattal néz szembe.
A jelenleg letartóztatásban lévő Holló István ügye mindenesetre formálisan már elkerült a titkosszolgálatoktól. Ez azt jelenti, hogy Hollót nyílt büntetőeljárásban gyanúsították meg, a nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda végzi.
Ha igazak a kiszivárgott információk, és Hollónak rendkívül szerteágazó kapcsolatrendszere volt, akkor ezeknek a szálaknak az ellenőrzése sok időt vehet igénybe. Ha szoros ügyészi felügyelet alatt folyik is a vizsgálat, akkor is hónapokig tarthat, mire egyáltalán le lehet zárni egy ilyen nyomozást.
Ám kommunikációs szempontból már maga a büntetőeljárás lehetőséget teremthet a kormányzatnak, hogy fókuszban tartsa magát az ügyet.
Ahogy arra is lehetőséget teremthet egy ilyen helyzet, hogy a nyomozás során képbe kerülő szereplőket a kémügy érintettjeiként lehessen bemutatni. Ez pedig adott esetben akkor is magyarázkodásra kényszeríthet egyeseket, ha csak tanúként szerepelnek az ügyben, mint akik ilyen vagy olyan oknál fogva, de kapcsolatba kerültek Hollóval. De bárhogy is kanyarodik ez a történet, egy biztos: a téma a 2026-os választásokig így vagy úgy, de valószínűleg a kormánypárt fókuszában lesz.
