Bő egy napig egy fémkéményt bámult a fél világ, hátha az abból felszálló füstjelek által okosabb lesz. A 21. században, a mesterséges intelligencia korában még mindig vannak a hírközlésnek ilyen ódivatú, hagyományos formái, a füstjelek pedig azt jelezték, megválasztotta-e már a 133 bíboros az április 21-én meghalt Ferenc pápa utódját. A többi már történelem: a szerda esti és az első kettő csütörtöki szavazási kör eredménytelen lett, de a negyedik kör fehér füstöt hozott, „habemus papam”-ot mondott egy bíboros, majd megismerhette a világ a XIV. Leóvá változott amerikai-perui Robert Francis Prevostot. A nap főszereplője tehát az új pápa volt, de a mellékszereplője a természet a maga derűs t(r)ollkodásával.
Már a pápaválasztás szerdai, első napján felfigyeltünk rá – és a CNN is így tett –, hogy szinte mindig posztol egy sirály a Sixtus-kápolna kéménye mellett. Mivel füst jó ideig nem jött, egy idő után a közvetítés legérdekesebb része is az volt, épp merre totyog a cseréptetőzeten a madár, mikor repül el, melyik sirály váltja az őrhelyén. A napokban ünnepelte 99. szülinapját David Attenborough, a természetfilmek ősatyja, aki akár ebből a jelenetből is tehetett volna új filmjébe.
Csütörtökön is folytatódott a konklávé, a sirályok változatlanul jöttek-mentek, de galambot is lehetett látni, sőt kollégánk egy rigót is felfedezni vélt a várakozás egy pontján. Az biztos, hogy a madarak zsinatja nagyot szólt, a nemzetközi sajtó is rárepült a témára, többek közt a New York Times is. Nem felejtették el megemlíteni az egész madaras-pápaválasztós nap csúcspontját sem:
egy szürkés-borzas tollazatú sirályfióka is megjelent a Sixtus-kémény mellett épp akkor, amikor felszállt a fehér füst, tehát némi túlzással egy sirály értesült először az örömhírről.
A CNN tudósítóját, Erin Burnettet is idézték, aki szerint a Szent Péter téren összegyűlt több ezer hívő is a sirályokat leste, „amikor távoznak, amikor visszajönnek, taps van”. Volt olyan, aki az X-re azt posztolta: „Habemus Seagull”, azaz „sirályunk van”, utalva az új pápa bejelentésére (habemus larum lenne latinul). A TikTokon pedig olyan videót is lehet találni, amin egy macska centikről lesi a lapostévén, ahogy az egyik sirály rejtőzködni próbál a kémény mögött.
A sirálybébi megjelenését a New York Post bulvárlap is kiemelte, és az egyik idézett kommentelő nem mulasztotta el megemlíteni, hogy nem sokkal a fehér füst felszállása előtt az egyik sirály némi előemésztett táplálékot öklendett át a fióka szájába. Ez persze gusztustalannak hangzik, de a sirályok táplálkozási kultúrájának szerves része.
A vicceskedésen túl persze felmerült a spirituális megközelítés is. Katie McGrady Vatikán-szakértő a SiriusXM-en azt mondta, a konklávé kabaláivá váltak a tengeri madarak. Ugyanakkor szerinte ómennek nem lehet tekinteni megjelenésüket, hisz Isten általában galambbal üzen (tegyük hozzá, párszor galamb is megjelent a tetőn).
Az Aleteia katolikus portál azt írta a sirályok szimbolikájáról, hogy több kultúrában a szabadság, az alkalmazkodás és a perspektíva jelképei, hisz szárazföldön és tengeren is tájékozódnak, szinte viharállók és bármilyen környezetben szereznek élelmet. Amikor egy komplett sirálycsalád megjelenik a pápa megválasztása előtt a Sixtus-kápolna tetején, akkor csak arra lehet gondolni az oldal szerint, hogy az egyház megvédi a családokat és a gyermekeket. Biztosan az új pápa is így tesz majd – tette hozzá az Aleteia, ami arról is megemlékezett, XIV. Leó pápa chicagói származású, ami a Michigan-tó partján terül el, és szintén nagy sirálypopulációja van.
Érdemes felidézni ismét, hogy 11 éve Ferenc pápa két gyerekkel békegalambokat engedett szabadon a Szent Péter téren, amiket rögtön megtámadott egy varjú és egy sirály. Arról nem is beszélve, hogy Ferenc megválasztásakor magán a kéményen trónoltak a madarak.
