Csalódást okozott a konklávé azoknak, akik gyökeres fordulatban reménykedtek a katolikus egyház vezetését illetően, de az új pápa, XIV. Leó habitusa elődjénél mérsékeltebb reformer lelkületet ígér. Minden jel szerint folytatódni fog a beszélgetős egyházmodell elterjedése, csökkenni fog a klerikalizmus, a nők több figyelmet és több szerepet kaphatnak a jövő egyházában. A fókuszban pedig várhatóan a béke, a közjó lesz.
Amikor 2024 októberében ott ültem egy római étterem teraszán, két fontos információval gazdagodtam. Egyrészt 2025-ben konklávé várható, valahogy benne van a levegőben. Másrészt figyeljek oda egy bizonyos Prevost bíborosra, aki nincs rajta sokak radarján, de még akár pápa is lehet belőle. Robert Francis Prevost épp pár nappal korábban, az akkor zajló püspöki szinódus egyik médiabeszélgetésén arról beszélt, hogy felmerült a püspökök kiválasztásának megreformálása. Ne csupán titokban, a hívek elől elzárva történjen a folyamat, ahogy ma Magyarországon is csupán a végeredményt ismerhetjük meg, hanem próbáljuk szinodálisabbá formálni az eljárást – legyen több embernek beleszólása, hallgattassék meg számos vélemény.
Érthető, hogy ezt a témát ő hozta elő, hiszen pápává választása előtt a Püspöki Dikasztérium prefektusa volt. Ez a pozíció demokratikus rendszerekben miniszteri posztnak feleltethető meg. Vagyis az új pápa az elmúlt években elsősorban az új püspökök kiválasztásával, illetve általában a püspököket érintő ügyekkel foglalkozott, és nehéz nem egyetérteni vele, hogy lehetne ezt a kiválasztást körültekintőbben is megvalósítani. Akkori beszéde az ide kattintva látható
videón nézhető vissza, 9:50-től kezdve.
De korai lenne még előre szaladni abba az irányba, hogy konkrétan mit várhatunk a csütörtökön megkezdett pápaságtól. Általánosságban elég határozott támpontot ad az új pápa eddigi életműve, különösen is első pápai szavainak fókusza, valamint a maga által választott pápai név.
XIV. Leó pápa eddigi élete három városhoz kötődik szorosan: az észak-amerikai Chicagóhoz (USA; ahol született és szolgált is), a dél-amerikai Chiclayo (Peru; a város, amelynek püspökévé választották) és a Vatikán. Vagyis jóléti kultúra, a déli félteke kihívásai, valamint az egyház szívének közepe – mindhárom terepen otthonosan mozog az ágostonos szerzetes, akinek emberi karaktere szelídséget, szerénységet tükröz. Gyors léptek, mosolygós arc, alázat – így jellemzik ismerői.
Mivel már tavaly felhívták személyére a figyelmemet, külön érdekelt, hogyan viselkedik a Ferenc pápa halála utáni nyilvános eseményeken. Végig kedvesség és egyszerűség áradt belőle. Most, hogy véget ért a konklávé, talán nem udvariatlanság összevetni az utóbbi heteket érintő megjelenéseit például a kifejezetten pápaesélyesnek beharangozott Tagle és Pizzaballa bíborosok karakterével, akikből mintha magabiztosság áradt volna.
A második keresztnevét illetően Ferenc – Robert Francis Prevost – mindenképp elődje misszióját fogja folytatni, hiszen első beszédében is utalást tett a szinodalitásra, a megkezdett átfogó megújulási programra. De aligha véletlen, hogy külön megemlítette a nőket és a férfiakat is – nem csupán hívek, nem összességében Isten népe. Nők és férfiak. Igen, Leó pápa látja, rögtön hangsúlyozza, hogy nők is vannak, ők is számítanak a katolikus egyházban. És míg 2013-ban csendes imával indult a pápai szolgálat, most az Üdvözlégy, Mária kezdetű imával nyitotta meg az új pápai korszakot a katolikus egyházfő. Minden ízében távol volt ez az első néhány perc attól, amire klerikalizmusként szoktunk hivatkozni.
Pápai névválasztása elsősorban elődjére, XIII. Leóra utalhat, akire az első modern pápaként tekintenek némelyek. Az 1878-tól 25 éven át Szent Péter székében ülő egyházfő a szociális ügyek pápájaként vonult be a történelembe, rengeteg enciklika, pápai körlevél fűződik a nevéhez. A katolikus egyházban biztos támpont, viszonyítási alap például a Rerum novarum kezdetű dokumentuma, amely a munkáskérdésről, a közjóról szól. Gyakorlatilag ez a katolikus egyház társadalmi tanításának egyik alapműve. Ki tudja, mennyire érdemi információ, hogy XIII. Leó saját korában a konzervativizmust és szocializmust is kritikával illette.
XIV. Leó eddig keveset szólt hozzánk pápaként, de ezzel máris sokat üzent: béke, szociális kérdések, nők helye az egyházban, a megkezdett megújulás, reform folytatása. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, és milyen hatása lesz mindannyiunk életére, különös tekintettel akár a jövő magyar püspökeinek kiválasztására, hamarosan megtudjuk.
A fehér füst felszállt, van pápánk, és hogy ilyen hamar döntésre jutott ez az igen színes összetételű konklávé, azt üzeni, hogy nagy egyetértés van a nyitottság, őszinteség, egyszerűség Ferenc pápa által megkezdett útjának folytatására.
Ez a cikk a Telex és a Szemlélek együttműködésében készült.
