Minden korábbinál több pápaválasztó, törésvonalak, meglepetések: mit kell tudni a konklávéról?
Ferenc pápa halála után ismét egyházfőt választ a római katolikus egyház, a szerdán kezdődő konklávé összetétele több szempontból is érdekes. Már a szavazásra jogosult bíborosok névsora is mutatja, milyen erős hatással volt Ferenc pápa arra, kik vesznek részt a választásban. A pápaválasztók nemzeti és kulturális háttere sokkal változatosabb, mint korábban, és a 2025-ös konklávé a modern egyháztörténet legnagyobb ilyen eseménye lesz. Számokban mutatunk mindent, amit tudni érdemes.
A pápaválasztáson 135 bíboros jogosult szavazásra. Ők a világ minden tájáról, Mongóliától Ausztráliáig érkeznek Rómába. Közülük ketten – egyikük Bosznia-Hercegovinából, másikuk Spanyolországból – előre jelezték, hogy betegség miatt nem tudnak részt venni a szavazáson. Nem vesz részt a konklávén végül az eurószázmilliókkal zsonglőrködő Angelo Becciu bíboros sem, aki eredetileg szavazni akart. Annak ellenére, hogy Ferenc pápa korábban eltiltotta ettől.
A konklávét két alapvető szabály határozza meg. Az egyik, hogy csak azok a bíborosok vehetnek részt a szavazásban, akik az egyházfő haláláig nem töltötték be a 80 éves kort. A másik szabályt VI. Pál pápa vezette be 1975-ben, majd II. János Pál pápa 1996-ban megerősítette azt az Universi Dominici Gregis nevű apostoli konstitúcióban: eszerint a választók létszáma nem haladhatja meg a 120 főt. A mostani konklávé viszont 13 fővel túllépi ezt a határt (Becciu nem lenne jogosult szavazni, ő ebbe nem számít bele) – ennek ellenére minden jelen lévő bíboros szavazata érvényes lesz.
Ez lesz tehát az első alkalom a modern Vatikán történetében, hogy a konklávé létszáma meghaladja a hivatalos maximumot.
Hozzávetőlegesen: XXIII. János Pál előtt 70 fő volt a konklávélimit. Közel száz éve 53-an választották meg XI. Piuszt – 80 fővel kevesebben, mint ahányan a mostani egyházfőt fogják. A konklávén részt vevő bíborosok május 7-től kezdve addig szavaznak, amíg valaki kétharmados többséget nem kap.
Ha a jelölt elfogadja a felkérést, megvan a következő pápa: a világi választásoktól eltérően itt beiktatásról nem lesz szó, onnantól, hogy a leendő pápa elvállalja a posztot, ő lesz az egyházfő. Addig pedig minden zárt ajtók mögött történik, a nyilvánosság csak azt tudja követni, hogy fekete vagy fehér füst száll-e fel a Vatikán kéményéből. Utóbbi esetben megvan az új pápa.
Egy sokszínű konklávé
A vatikáni szabály szerint minden olyan, 80 évet be nem töltött bíboros részt vehet a konklávén, akit nem fosztottak meg kánonilag ettől, vagy aki nem mondott le tisztségéről a pápa beleegyezésével. Épp emiatt téma most például az afrikai bíboros esete, akinél a Vatikán a konklávéhoz közeledve bizonytalan lett abban, hogy 79 vagy 80 éves. Az életkor kiszámításakor a pápa halálának napja számít: idén a Bíborosi Kollégium öt bíborosa töltötte be a 80-at Ferenc pápa halálának napjáig. George Alencherry indiai bíboros például április 19-én, két nappal az egyházfő halála előtt vesztette el pápaválasztói jogát.
A VI. Pál által meghúzott korhatár bevezetése óta a vatikáni konklávékon valamivel csökkent az átlagéletkor. A korábbról ismert adatok alapján az látszik, hogy a közelmúlt konklávéin szavazó bíborosok átlagosan valamivel fiatalabbak voltak, mint azok, akik például XXIII. Jánost vagy VI. Pált megválasztották.
A mostani konklávé résztvevői átlagéletkort nézve fiatalabbak, mint azok, akik XVI. Benedek vagy Ferenc pápa megválasztásában részt vettek. Ez főleg abból fakad, hogy Ferenc pápa tudatosan fiatalította a Bíborosi Kollégiumot. Míg a 2013-as konklávé legfiatalabb tagja az akkor 53 éves Baselios Thottunkal volt, idén már hatan is vannak a pápaválasztók között, akik 53 évesek vagy annál fiatalabbak. Összesen 16 szavazó bíboros nem töltötte még be a 60. életévét.
Közülük a legfiatalabb a 45 éves Mikola Bicsok. Az ukrán papot 2020-ban nevezte ki Ferenc pápa. Bicsok Oroszországban és Ukrajnában végzett missziót. A történelmi rekordot egyébként valószínűleg Alfonso Gesualdo di Conza bíboros tartja, aki 25 évesen szavazott az 1565-1566-os konklávén.
A fiatal szavazók között van az 51 éves George Jacob Koovakad is, aki Ferenc pápa nemzetközi útjait szervezte, és több kontinensen, Dél-Koreától Iránig szolgált. A mostani konklávé legfiatalabb bíborosai a világ minden tájáról érkeznek majd Ausztráliától Mongóliáig. Mindez jól mutatja, hogy Ferenc pápa nemcsak generációs, hanem földrajzi értelemben is igyekezett színesebbé és sokszínűbbé tenni a pápaválasztók körét.
A Ferenc pápa utódját megválasztók nagy része, nagyjából 80 százaléka olyan bíborosokból áll, akiket maga Ferenc pápa emelt bíborosi rangra. Ez nem szokatlan jelenség, és önmagában nem is jelent sokat: a Vatikán történelmében számtalan olyan példa volt, amikor a korábbi pápa által kiválasztott bíborosok teljesen más irányt választottak – így történt II. János Pál után XVI. Benedekkel, majd Benedek után Ferenc pápával is.
Ferenc pápával csökkent a konklávé eurocentrikussága is, ami tovább növeli a kimenetel kiszámíthatatlanságát. A nagy földrajzi távolság miatt a bíborosok közül sokan még soha nem is találkoztak egymással. Ferenc pápa kinevezéseivel olyan országok is kaptak bíborost, amelyek korábban nem képviseltették magukat konklávén.
Jelenleg a 135 szavazati joggal rendelkező bíboros közül 82 nem Európából származik (az összes, 252 bíboros közül 138 nem európai), ami a korábbi konklávékhoz képest jelentősen magas Európán kívüli képviseletet jelent. A mostani konklávén minden eddiginél több országból érkeznek bíborosok, összesen 71-ből. A 2013-as pápaválasztáson ez a szám 48, 2005-ben pedig 52 volt. Magyarországot Erdő Péter képviselő a konklávén.
„Ferenc pápa kinevezési gyakorlata nyomán minden korábbinál változatosabb a testület összetétele. Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a világ minden részén élő katolikusokat képviselje bíboros (ez azért is fontos, mert míg a keresztények száma Európában csökkenni látszik, Afrikában, Ázsiában emelkedik). Így viszont kevésbé ismerik egymást maguk a bíborosok, ez befolyásolni fogja a véleményalkotási folyamatot is, annak megítélését, hogy ez a sokszínű közeg kit tart majd alkalmasnak és kívánatosnak a pápai szék betöltésére” – mondta a Telexnek korábban Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő.
A 2025-ös konklávén a legnagyobb változás az, hogy jelentősen kevesebb olasz bíboros vesz rajta részt.
A második világháború előtt a Bíborosi Kollégium több mint 50 százalékban volt olasz, 2013-ban ez az arány körülbelül 25 százaléknál volt, mostanra pedig 14 százalékra csökkent. A legnagyobb növekedést Ázsia és a Csendes-óceán térsége mutatja, de az afrikai, a közel-keleti és a latin-amerikai régiók képviselete is nőtt. Olaszország mellett Észak-Amerika képviselete csökkent még, a 2013-as 12 százalékról 9 százalékra. Európa többi része kis mértékben növelte részvételét a konklávén – a 2024-ben bíborossá kreált Német Lászlóval, a Belgrádi főegyházmegye érsekével a magyarajkúak száma is kettőre nőtt.
Bár Ferenc pápa hatása erősen látszik a konklávén, azt előre nem lehet tudni, hogy mi alapján döntenek majd a következő pápáról. Olyan alapvető kérdések merülhetnek fel, minthogy az utód folytatja-e majd Ferenc pápa hagyatékát. Walter Kasper német bíboros emeritus szerint ez a konklávé a korábbiaknál hosszabb lesz. 2005-ben a konklávé másnapra megválasztotta a pápát, 2013-ban is kevesebb, mint két napig tartott Ferenc pápa kinevezése.
Korábbi cikkünkben összegyűjtöttük, mi a három fő szempont, amely téma lehet a konklávén.
Az első szempont az lehet, hogy honnan jön az új pápa. Gégény István teológus lapunknak korábban azt mondta, hogy az első törésvonal az lehet a bíborosok között, hogy ki mennyire értékelte azt, hogy nem európai pápa vezette az egyházat. Évszázadokon át olasz pápák voltak, majd jött a lengyel II. János Pál, a német XVI. Benedek, végül pedig az olasz felmenőkkel rendelkező argentin, Ferenc. „Ferenc pápa nem európai logikával vezette az egyházat, hozott sok újdonságot, de ez sokakat meg is rémisztett” – mondta Gégény. A bíborosok között tehát lehet szempont, hogy inkább újra európai pápát szeretnének, vagy a globális nyitás jegyében egy nem európait.
Kérdés lehet az is, hogy az új egyházfő progresszív vagy konzervatív lesz. Ferenc pápát nemcsak a laikus nyilvánosság, de a Vatikán tagjai is sokan progresszív, már-már liberális pápának bélyegezték reformjai nyomán. A Vatikánon belül vannak, akik ezt a vonalat vinnék tovább, de olyanok is, akik szerint elszaladt a ló, ideje lenne a világgal beszélgetés helyett újra az alapokkal, az egyházon belüli ügyekkel foglalkozni. A második törésvonal tehát a progresszív-konzervatív kérdéskörben rajzolódhat ki.
A harmadik pedig abban a kérdésben, hogy mi lesz a fő cél. A katolikus egyház régóta küzdött a visszaélések kezelésével. Ezzel Joseph Ratzinger nem tudott megküzdeni, ami lemondása előtt rá is nyomta a bélyeget XVI. Benedek pápaságára. Ferenc pápa viszont elindult az úton a bocsánatkérés, zéró tolerancia felé. Ferenc pápa tehát kiengedte a szellemet a palackból, letette a jövő katolikus egyházának alapköveit. A harmadik szempont tehát innentől a személykérdés lesz: ki az, aki elég erős ahhoz, hogy mindezt tovább építse majd.
Egyéb forrás: Catholic-Hierarchy.org, PillarCatholic, EWTN
