Óvatos örömujjongás. Így fogadták Pekingben, hogy a pakisztáni légierő állítólag kínai gyártású vadászgépekkel és kínai rakétákkal lőtt le több indiai vadászgépet, amikor a két atomhatalom május elején újra a háború szélére sodródott a vitatott hovatartozású Kasmírban indiai turisták ellen végrehajtott terrortámadás, és az arra adott indiai válaszlépések után. Bár nem lehet teljesen biztosan tudni, hogy az indiai légierő gépeit valóban a kínai gyártású J-10C vadászgépek szedték le, a világban ezt egyre többen kezdik tényként elfogadni.
A hadiiparát évtizedek óta súlyos dollármilliárdokkal támogató, de 40 éve egyszer sem háborúzó Kínának az indiai–pakisztáni konfliktus egy ritka lehetőséget adott arra, hogy saját gyártású fegyverrendszereit valódi háborús körülmények között tesztelje.„Minden fegyvereket gyártó, vagy vásárló állam kíváncsi arra, hogy a termékek hogyan szerepelnek egy valódi konfliktusban. A tesztek és gyakorlatok sokat elárulnak a fegyverek képességeiről, de a végső teszt a harc” – mondta a Guardiannek Siemon Wezeman, a Stockholm International Peace Research Institute (Sipri) kutatóintézet vezető kutatója.
Szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy még sok a megválaszolatlan kérdés a két ország légierejének összecsapása, valamint a Pakisztán által használt kínai fegyverrendszerek bevetése körül. Ennek ellenére a J-10C, valamint a teljes egészében kínai fejlesztésű PL-15 rakéták megítélése jelentősen javult a konfliktus hatására. Ez várhatóan megdobja a kínai fegyverexportot, mivel Peking szerint olyan olcsóbb alternatívát kínál főleg afrikai és közel-keleti országoknak, amikkel fel tudják venni a versenyt a nyugati fegyverekkel. Közben viszont az indiai–pakisztáni összecsapások pont megkérdőjelezték a kínai légvédelmi és radarrendszerek hatékonyságát.
Lelőtték, vagy nem lőtték?
A pakisztáni kormány közlése szerint öt indiai vadászgépet lőttek le, miután India rakétatámadásokat hajtott végre Kasmír Pakisztán által ellenőrzött részén és Pakisztán területén. Ishaq Dar pakisztáni külügyminiszter a pakisztáni parlamentnek azt állította, hogy francia gyártású Rafale vadászgépeket semmisítettek meg a kínai fegyverekkel. Ugyanerről beszélt Khawaja Muhammad Asif pakisztáni védelmi miniszter a Reuters brit hírügynökségnek. A külügyminiszter szerint ezt a kínai nagykövetségnek is jelezték, hajnali négy órakor kaptak eligazítást a támadásokról, és „nagyon boldogok voltak”.
A Reutersnek két névtelenül nyilatkozó amerikai kormányzati tisztviselő is megerősíteni látszott a pakisztáni állításokat. Egyikük azt mondta, hogy nagy magabiztossággal ki lehet jelenteni, hogy a pakisztáni légierő J-10-es gépekről lőtt ki levegő-levegő rakétákat indiai vadászgépekre, és legalább kettőt meg is semmisítettek. A másik hozzátette, hogy az egyik lelőtt gép egy francia gyártású Rafale volt. Mindketten közölték, hogy Pakisztán nem használta az amerikai gyártású F-16-os vadászgépeket. Egy magas rangú francia hírszerzési tisztviselő pedig a CNN-nek állította azt, hogy Pakisztán lelőtte az indiai légierő legalább egy Rafale-jét. Ez az első alkalom, hogy a kifinomult francia vadászgép egyike harcok áldozata lett – tette hozzá a hírtelevízió.
India nem erősítette meg, de nem is cáfolta egyértelműen, hogy északi szomszédjuk légiereje lelőtte volna több gépüket is. Az indiai légierő támadásait vezető Awadhesh Kumar Bharti légimarsall az indiai sajtónak nyilatkozva csak annyit közölt, hogy „az összes pilótánk hazatért”, hozzátéve, hogy a harcokban természetesnek számítanak a veszteségek. És inkább azt hangsúlyozta, hogy lelőttek több pakisztáni repülőgépet, és megakadályozták, hogy azok berepüljenek az indiai légtérbe. Az AFP francia hírügynökségnek egy magas rangú indiai biztonsági forrás csak annyit közölt, hogy három vadászgépük indiai területekre zuhant, de azt már nem árulta el, hogy mi okozta a becsapódásukat.
Peking csendben örül, az állami média ünnepel
A kínai hadsereg és kormány nem tagadta, de nem is ünnepelte nyíltan a J-10C-k szerepéről szóló híreket. A kínai külügyminisztérium szóvivője egy sajtótájékoztatón feltett kérdésre válaszolva azzal tért ki a téma elől, hogy „nem ismeri” a helyzetet. A kínai kormányzat tagjai azonban a Washington Post beszámolója szerint ünnepi hangulatban voltak, miután a kínai diplomatákat tájékoztatták a pakisztáni tisztségviselők arról, hogy francia vadászgépeket lőttek le kínai rakétákkal kínai repülők. Ezzel ugyanis sok éven át tartó, több milliárd dollárt felemésztő fejlesztések után bebizonyosodott volna, hogy a J-10-esek éles harcban is megállják a helyüket.
Kína az 1980-as évek közepén kezdte el fejleszteni a J-10-est, húsz évvel azután, hogy egy vietnámi határhoz közel eső, barlangokba rejtett szigorúan titkos katonai bázison elkezdték építeni az első saját fejlesztésű vadászgépüket, a szovjet MiG-19-esen alapuló J-6-ot. A J-10 a The War Zone haditechnikai szaklap jellemzése szerint „forradalmi ugrás” volt a kínai vadászgépépítésben, és a kínai légierő egyik legfőbb darabja lett, miután 2004-ben szolgálatba helyezték. Azóta több fejlesztést végrehajtottak rajta, újabb és újabb variációkat készítve – harci helyzetben azonban csak most bizonyíthatott.
A Postnak a kínai kormányzati tisztségviselők nézeteit ismerő források azt mondták, hogy Peking nem merte teljesen nyíltan ünnepelni a sikert, attól tartva, hogy az árthat Indiával fennálló kapcsolatának, ami a 2020-ban történt határvillongások után éppen kezd javulni. A helyzetet nagyon óvatosan kezelik Kínában – mondta a lap egyik forrása. „Peking kétségtelenül meg akarja mutatni hadiipari fejlesztéseinek erejét, de nem most van itt az ideje a nagyképűsködésnek” – tette hozzá.
A kínai állami média már valamivel kevésbé volt visszafogott, nem is beszélve az erőteljesen cenzúrázott kínai közösségi oldalakról, ahol hazafias érzelmű örömöt váltottak ki a kínai fejlesztésű vadászgépek sikereiről szóló hírek. „Ez volt a kínai fegyverrendszerek legmeggyőzőbb megjelenése a világszínpadon” – írta Hu Hszincsin, a Global Times nevű angol nyelvű kínai lap nemzetközileg is ismert volt főszerkesztője.
A CCTV kínai állami televízió a közösségi oldalán közölte, hogy a J-10C „első harci eredményeit érte el”, majd két héttel az indiai–pakisztáni összecsapások után egy kétrészes dokumentumfilmet adtak le a vadászgép történetéről, a „J-10 legendája” címmel. A Global Times pedig „a nemzeti büszkeség vadászgépeként” jellemezte, és nem felejtette el hozzátenni, hogy a repülő „nemrég első harci sikereit érte el”. Egy cikkben pedig arról elmélkedtek, hogy „tajvani szakértők szerint a tajvani hadseregnek semmi esélye a J-10C ellen” – írta a New York Times.
Tajvannak üzengetnek
Katonai szakértők szerte a világon, de különösen Washingtonban és Tajvanon próbálják megállapítani és kielemezni, hogy pontosan hogyan is szerepeltek a kínai harci gépek az indiai légierő gépeivel, és azon belül is a nyugati gyártásúakkal szemben. Hu Hszincsin a Guardiannek kijelentette, hogy az eset azt mutatta, hogy Tajvannak „még jobban félni kell”, míg Csou Po, a kínai hadsereg nyugalmazott alezredese, a Tsinghua Egyetem Nemzetközi Biztonsági és Stratégiai Központjának vezető munkatársa arról írt, hogy a kínai vadászgépek sikeres harci bevetése növelni fogja a kínaiak magabiztosságát egy jövőbeni tajvani területi viszály esetén. A tajvani hatóságok láthatták, hogy a kínai hadiipar milyen nagy lépéseket tett, és „ezen el kell gondolkodniuk” – mondta a New York Timesnak.
Tajvannak újra kell értékelni a kínai légierő harci képességeit, ami még akár felül is múlhatja azt, amit az amerikai légierő jelenleg Kelet-Ázsiában állomásoztat – mondta a Guardiannek Sou Hsziao-huang, a tajvani védelmi minisztériumhoz köthető Institute of National Defense and Security Research védelmi kutatóintézet kutatója. Li Csneg-csie, a tajvani hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya már erőteljesebben fogalmazott. A New York Timesnak nyilatkozva kijelentette, hogy a tajvani vadászgépeknek alig lenne esélyük a túlélésre a kínai gépek ellen.
Ahogy arról korábban írtunk, a nyugati világ az 1970-es évekig a tajvani kormányt fogadta el a legitim kínai vezetésként, mígnem az Egyesült Államok a kínai és a szovjet kommunisták összeveszését kihasználva, stratégiai okokból kibékült Pekinggel. Ugyanakkor az Egyesült Államok kongresszusa ezzel párhuzamosan külön törvényben garantálta 1979-ben, hogy megvédi Tajvan önigazgatását, és a kormány 1982-ben hat további biztosítékot nyújtott a tajvani vezetésnek.
Azóta számos nyilatkozatban megerősítették, hogy Tajvan államiságának kérdése amerikai nézőpontból lezáratlan ügy, és ellenzik a status quo megváltoztatását. Washington azt sem tette világossá, hogy pontosan hogyan reagálna egy tajvani konfliktus esetén – a hivatalos stratégia a „stratégiai homály”. Bár Joe Biden elnök az elmúlt években többször leszögezte, hogy megvédik a szigetet, kormányszóvivői ezt később igyekeztek kimagyarázni. Trump beiktatása után egy hónappal az amerikai külügyminisztérium levett a honlapjáról egy nyilatkozatot, amelyben az állt, hogy az Egyesült Államok nem támogatja Tajvan függetlenségét.
A másik oldalon a Kínai Népköztársaság külpolitikájának régi alapvetése az „egy Kína-elv”, azaz hogy egy kínai állam létezik, amelynek vezetője a Kínai Kommunista Párt (KKP), területének pedig elidegeníthetetlen része Tajvan – a kínai nép 19. és 20. századi megaláztatásai pedig csak az ország „újraegyesítésével” érnek véget. A pártállam fejesei évtizedek óta hangoztatják váltakozó intenzitással, hogy ha békésen nem megy, akkor erővel fogják „újraegyesíteni” az országot; erről 2005-ben egy külön törvényt is hoztak. Peking gyakran hivatkozik az „1992-es konszenzusra” is, amely szerint a KKP és a tajvani Kínai Nacionalista Párt, avagy Kuomintang (KMT) képviselői megegyeztek róla, hogy egy Kína van, csak máshogy értelmezik, hogy annak melyik a legitim vezetése. A Tajvan elleni kínai fenyegetésről itt írtunk részletesen.
A kínai légvédelmi és radarrendszerek hatékonysága viszont pont megkérdőjeleződött
Mások azonban óvatosságra intettek az indiai–pakisztáni konfliktus mentén, arra hívva fel a figyelmet, hogy bár sok jel mutat erre, egyelőre még nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy valóban a kínai vadászgépekből kilőtt kínai rakéták semmisítették meg az indiai légierő által használt gépeket. És ha az valóban megtörtént, abból sem lehet egyértelműen messzemenő következtetéseket levonni a kínai gépek és a kínai hadsereg ütőképességéről.
Ha valóban bebizonyosodik, hogy az indiai légierő elveszített több gépet is, az nemcsak a kínai repülőgépek képességeivel, hanem az indiai légierő felkészültségével kapcsolatban is felvet kérdéseket – mondta a CNN-nek Craig Singleton, az amerikai székhelyű Foundation for Defense of Democracies (FDD) biztonságpolitikai alapítvány vezető kutatója. Elképzelhető, hogy az indiaiak hibái hozzájárultak ahhoz, hogy a pakisztáni fegyverek hatékonyabbnak tűnjenek – mondta Fabian Hoffman, az Oslói Egyetem biztonságpolitikai kutatója.
Ennek ellenére az összecsapás alátámasztja azt az általánosan elterjedt megállapítást, hogy egyes kínai fegyverek egyenrangúak lettek a nyugati fegyverekkel – mondta a Guardiannek Siemon Wezeman, a Siri svéd kutatóintézet vezető kutatója.
Az indiai–pakisztáni összecsapások ugyanakkor pont megkérdőjelezték más kínai fegyverrendszerek hatékonyságát.
Indiának ugyanis sikerült több rakétatámadást is végrehajtania pakisztáni célpontok ellen, megkerülve a kínai gyártású védelmi rendszereket. Az indiai kormány közlése szerint mindössze 23 perc alatt sikerült „megkerülni és megzavarni Pakisztán kínai légvédelmi rendszerét”.
Az indiai védelmi minisztérium alatt működő Center For Joint Warfare Studies kutatóintézet igazgatója szerint Kína aktívan segítette is Pakisztán védelmét a radarrendszerük és műholdjaik átállításával, míg egy pakisztáni védelmi elemző a New York Timesnak megerősítette, hogy Pakisztán kínai gyártású légvédelmi rendszert használt. Sajjan Gohel, a londoni Asia-Pacific Foundation nemzetközi biztonsági igazgatója a CNN-nek azt mondta, az már rossz fényt vet a kínai fegyverek megbízhatóságára, „ha a kínai radarok vagy rakétarendszerek nem tudták észlelni vagy kivédeni az indiai támadásokat”.
A kínai fegyverexportra jó hatással lehet
A kínai repülőgépek jó szerepléséről szóló hírek mindezek ellenére nagy lökést adhatnak a kínai fegyverexportnak. Kína jelenleg a világ negyedik legnagyobb fegyverexportőre, de a külföldre eladott fegyvereik 63 százaléka egy országba ment: Pakisztánba. A Sipri adatai szerint 2020 és 2024 között a külföldről vásárolt fegyvereik 81 százalékát Kínából szerezték be.
Ezen Peking szeretne változtatni, és minél több országnak eladni fegyvereket – ebben pedig a pakisztáni vélt vagy valós sikerekről szóló hírek nagyban segítenek. „Kína szempontjából ez egy erőteljes reklám” – mondta a CNN-nek Antony Wong Dong makaói katonai megfigyelő, míg Csou Po kijelentette, hogy a történtek „hatalmas lökést adhatnak a kínai fegyvereladásoknak a nemzetközi piacon”.
Justin Bronk, a RUSI (Royal United Services Institute) brit biztonságpolitikai kutatóintézet kutatója a The War Zone hadtechnikai szaklapnak azt mondta, az 50-60 millió dollárba (kb. 17,7-21,3 milliárd forintba) kerülő gépek iránt főleg olyan, nem a nyugati országokhoz húzó államok mutatnak majd érdeklődést, amelyek az öregedő orosz vadászgépeiket akarják majd lecserélni egy olcsóbb, és kevesebb pénzből fenntartható alternatívára. Összehasonlításképpen, a USS Harry S. Truman repülőgép-hordozó fedélzetéről az elmúlt hetekben kétszer is vízbe csúszó, amerikai F/A-18 Super Hornetek legkevesebb 67 millió dollárba kerülnek.
Bronk ugyanakkor a lapnak azt mondta, hogy az indiai–pakisztáni összecsapások legnagyobb nyertese nem is a vadászgép, hanem a szintén teljes egészében kínai fejlesztésű PL-15 levegő-levegő rakéta, aminek tudására már évek óta kíváncsiak a nyugati hadseregek. A szakértő szerint ez az első olyan teljesen kínai rakéta, ami nem csak sokkal jobb az orosz alternatíváknál, de hatótávolságban még az amerikai megfelelőit is megelőzi, és akár még problémát is jelenthet az Egyesült Államoknak.
Bilal Khan, a torontói Quwa Group védelmi elemző cég alapítója a CNN-nek azt mondta, hogy feltehetően főleg a Közel-Keleten és Afrikában számíthatnak érdeklődőkre a kínaiak. Hozzátette, biztos benne, hogy az Ukrajna elleni agressziójába beleragadt Oroszország visszaszorulásával a fegyverpiacról Peking már bejelentkezett Moszkva olyan hagyományos vásárlóinál, mint Algéria, Egyiptom, Irak és Szudán.
A Global Times beszámolója szerint a makaói LIMA2025 hadiipari expón a kínai stand fő látnivalója lett a J-10C exportra szánt változata (J-10CE) „nem sokkal figyelemre méltó harci bemutatkozása után”, és a kínai állami lap beszámolója szerint különösen sok látogató érdeklődött iránta, fotózkodott a modelljével. A gépet gyártó Chengdu cég részvényeinek ára pedig a pakisztáni légicsapásokról szóló hírek megjelenése után közel 40 százalékkal emelkedett.
Az indiai sajtó közben arról számolt be pakisztáni és kínai diplomáciai forrásokra hivatkozva, hogy Peking meggyorsította a J-35A ötödik generációs lopakodó vadászgépek szállítását Pakisztánba, és még 50 százalékos kedvezményt is adnak az országnak. A beszámolók szerint ezt jutalomként adják a pakisztáni légierő India elleni jó teljesítményéért.
