A háború szélére sodródott India és Pakisztán, évtizedek óta nem volt ilyen súlyos a helyzet

Évtizedek óta a legsúlyosabb támadássorozat zajlott le Pakisztán és India között, miután a vitatott hovatartozású Kasmírban két hete indiai turisták ellen végrehajtott terrortámadásra válaszul India keddről szerdára több rakétatámadást is végrehajtott északi szomszédja területén. Erre aztán Pakisztán is átlövésekkel válaszolt Kasmírban. Ezzel elemzők szerint rég nem látott veszélyes helyzet alakult ki a két atomhatalom között, amik az elmúlt hetven évben már több háborút is vívtak egymással.

India szerint kilenc célpont ellen hajtott végre támadásokat Kasmír pakisztáni irányítás alatt álló részén, valamint Pakisztánban, amikben a helyi hatóságok közlése szerint legalább 26-an haltak meg, köztük egy gyerek, és több mint negyvenen megsebesültek. Az indiai kormány szerint a Sindoor-hadművelet keretében végrehajtott csapások nem katonai célpontokat vettek célba, állításuk szerint terroristák infrastruktúrájára mértek csapásokat. Pakisztán szerint ez nem igaz, állításuk szerint a célpontok egyike sem volt terrorista tábor.

Ugyanakkor később a pakisztáni székhelyű, Dzsais-i-Mohamed (JeM) nevű iszlamista csoport közleményben közölte, hogy vezetőjének, Maszúd Azharnak 10 rokona is meghalt az indiai támadásban. A szervezetet Indiában terroristacsoportként tartják számon, korábban számos, Kasmír régióban elkövetett öngyilkos merényletet vállaltak magukra.

Sebaz Sarif pakisztáni miniszterelnök azt mondta, országa megtorlást fog alkalmazni, szerinte Pakisztánnak minden joga megvan ahhoz, hogy erőteljes választ adjon az indiai támadásokra. A himalájai Kasmír régióban éjszaka kiújultak a határ menti harcok és lövöldözések a két ország között. Az indiai rendőrség szerint legalább 12 civil meghalt és több mint 40 másik megsebesült a pakisztáni tüzérség lövéseinek következtében. Több ezer embernek kellett elhagynia otthonát a kvázihatár közelében. Pakisztán állítása szerint az indiai légierő öt repülőgépét és drónját is lelőtték, ezt az állítást azonban India nem erősítette meg.

Kedden az indiai támadás előtt és után is több légitársaság jelezte, hogy elővigyázatosságból elkerülik a pakisztáni légteret. Szerdán napközben azonban nem érkeztek újabb harcokról hírek, és a pakisztáni légügyi hatóságok szerda délután bejelentették, hogy az ország összes repülőtere nyitva áll, légterében pedig biztonságos a polgári légi közlekedés. A pakisztáni hatóságok közlése ellenére azonban az látszik, hogy egyelőre a légitársaságok többsége továbbra sem merészkedik be a légtérbe.

Az Egyesült Államok és Kína arra szólította fel Indiát és Pakisztánt, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, és a békét és a stabilitást helyezzék előtérbe. Az ENSZ szintén aggodalmát fejezte ki a konfliktus eszkalációja miatt. António Guterres főtitkár önmérsékletre szólította fel mindkét országot. „A világ nem engedhet meg magának egy katonai konfrontációt India és Pakisztán között” – mondta.

„India éjszakai légicsapásai a pakisztáni terrorista infrastruktúra működésének megakadályozására irányultak” – mondta Vikram Misri indiai külügyminiszter szerda délelőtt egy sajtótájékoztatón. A támadást arányosnak nevezte, és szerinte nem rejtette magában az eszkaláció lehetőségét. Elemzők azonban egészen másként látják a helyzetet – főleg, miután Narendra Modi indiai miniszterelnök még a csapások előtt arra figyelmeztetett, hogy leállítják Pakisztán vízellátását, néhány nappal azután, hogy felfüggesztették az Iszlámábáddal kötött kulcsfontosságú vízügyi szerződést.

Minden képzeletet felülmúló megtorlást lengettek be

Az indiai rakétatámadást azután hajtották végre, hogy április 22-én egy fegyveresekből álló csoport támadt rá egy Kasmír indiai ellenőrzése alatti részén lévő üdülővárosra, ahol válogatás nélkül kezdtek el lőni az emberekre. Több túlélő azonban azt mondta, hogy kifejezetten hindukat támadtak. A támadásban 26-an haltak meg, többségük indiai turista volt. A BBC szerint a támadók a pakisztáni székhelyű militáns csoport, a Laskar-i-Tajba tagjai voltak.

Pakisztán tagadta, hogy bármilyen köze lett volna a támadásokhoz, de az indiai rendőrség szerint a négy támadó közül ketten is pakisztáni állampolgárok lehettek. India szerint Pakisztán nem tesz eleget a területéről kiinduló terrortámadások megakadályozásáért. Modi kemény megtorlást ígért, jelezte, hogy a támadókat és támogatóikat „minden képzeletet felülmúlóan” fogják megbüntetni.

A két ország között pedig nagyon feszültté vált az amúgy is terhelt kapcsolat. Minden kereskedelmi kapcsolatot felfüggesztettek egymással és kölcsönösen visszavonták egymás állampolgárainak vízumát. A két nemzet a 3323 kilométer hosszú közös határt is lezárta. Pár nappal a támadás után olyan dühös lett a pakisztáni vezetés, hogy kitiltotta légteréből az indiai repülőket – nagy kerülőre kényszerítve őket.

A pakisztáni információs miniszter, Attaullah Tarar egy hete már arról beszélt, hogy India egy-két napon belül katonai válaszcsapást tervezhet Pakisztán ellen. Tarar hozzátette, „India minden ilyen katonai kalandorságára biztosan és határozottan válaszolnánk”. Havadzsa Aszif pakisztáni védelmi miniszter pedig akkor azt mondta a Sky Newsnak, hogy a világnak aggódnia kellene, hogy teljes körű háborúvá szélesedhet a két atomhatalom konfliktusa.

Nem tudni, mivé fajulhat el

Az indiai támadások minden bizonnyal „jelentős válaszlépésekre” sarkallják Pakisztánt – mondta a New York Timesnak a kedd éjszakai csapások és visszalövések után Asfandyar Mir. A washingtoni Stimson Center biztonságpolitikai intézet dél-ázsiai programjának kutatója azt mondta, hogy az indiai biztonsági erők ellen korábban elkövetett kasmíri támadások után India visszafogottabb válaszlépéseket tett. 2019-ben, amikor egy Kasmírban elkövetett öngyilkos merényletben több mint negyven indiai katona halt meg, India mindössze egyetlen, ritkán lakott területen lévő pakisztáni célpont ellen hajtott végre támadást. A kialakult konfliktust két évvel később tűzszünet zárta le.

Raji Pillai Rajagopalan, az Australian Strategic Policy Institute ausztrál stratégiai intézet kutatója szerint India nem hagyhatta válaszlépés nélkül a civilek vallási alapú megtámadását. A mostani, Pakisztán területén mélyen végrehajtott támadásokkal azonban Mir szerint India „több határt is átlépett”. Például azzal is, hogy a pakisztániak szerint mecseteket is támadtak – tette hozzá a Washington Postnak, megemlítve, hogy a pakisztáni Pundzsáb tartományban utoljára az 1971-es pakisztáni–indiai háború alatt támadtak célpontokat.

A mostani indiai támadások a legjelentősebb katonai válaszlépések voltak a két ország között 1971-ben zajlott háború óta – mondta a Washington Postnak Sushant Singh is. Az egykori indiai katonatiszt, a Yale egyetem oktatója kiemelte, hogy az indiai akciók nemcsak a vitatott hovatartozású Kasmírra korlátozódtak, hanem „Pakisztán hátországát” érték, ami jelentősen növeli a két ország közötti feszültséget.

Singh szerint most Pakisztán válasza fogja eldönteni, hogy milyen irányba fordul a helyzet. Ha például a Pakisztánnal határos indiai államokban hajtanak végre támadásokat, „az teljes őrülethez” vezetne, és egészen más szintre emelné a konfliktust, mint a kasmíri tüzérségi átlövések. Michael Kugelman dél-ázsiai elemző a Postnak kijelentette, hogy most sokkal nagyobb a veszélye a konfliktus kiszélesedésének, mint a 2019-es alatt bármikor, és jóval nehezebb lesz enyhülést elérni.

A pakisztáni vezetés most úgy gondolhatja, hogy „jogos indokuk van arra, hogy elég nagy választ adjanak Indiának”, és a pakisztáni tábornokok egy erőteljesebb támadással akarnak megfizetni Indiának, hogy még egy ilyen támadást ne merjenek végrehajtani – mondta Mir a Postnak. Most mindenki Syed Asim Munirra, a pakisztáni fegyveres erők vezérkari főnökére figyel, akinek a CNN-nek nyilatkozó elemzők szerint kulcsfontosságú szerepe lesz a pakisztáni válaszlépés meghatározásában.

A New York Times által „Pakisztán legnagyobb hatalmú embereként” jellemzett tábornok a kasmíri terrortámadás után közölte, hogy bármilyen indiai katonai akciót azonnal határozottan, és hasonló mértékben meg fognak torolni. A pakisztáni hírszerzés egykori vezetője Indiával szemben keményvonalasnak számít, és az elmúlt hetekben nacionalista retorikát alkalmazva beszélt arról, hogy Kasmír Pakisztán elidegeníthetetlen része, és a két ország közötti konfliktust vallási ellentétként látja.

És ezzel egy hindu nacionalista indiai kormánnyal áll szemben, ami csak még jobban erősíti egy szélesebb konfliktus kialakulását – mondta a CNN-nek Cedric Leighton katonai elemző.

„Ha Pakisztán most nem válaszolna, az alááshatja Munir tekintélyét és befolyását” – mondta a CNN-nek Malcolm Davis, az Australian Strategic Policy Institute elemzője. Még az indiai támadások előtt Zahid Hussain pakisztáni biztonságpolitikai elemző a New York Timesnak kijelentette, hogy Pakisztán kénytelen lesz válaszolni, ha India katonai akciót hajtana végre az ország ellen, és hozzátette:

„Még egy visszafogott indiai támadás is szélesebb konfliktusba torkollhat.”

A pakisztáni miniszterelnök, Sebaz Sarif hivatala szerdán közölte, hogy az ország fegyveres erői felhatalmazást kaptak arra, hogy India csapásai után „megfelelő intézkedéseket” tegyenek.

Atomhatalmak néznek szembe egymással

A konfliktust különösen veszélyessé teszi, hogy mindkét ország jelentős atomarzenállal rendelkezik: Indiának 172 atomtöltete van, míg Pakisztánnak 170. 2019-ben az Egyesült Államok elég mozgást érzékelt a két ország atomfegyver-létesítményeinél, hogy aggódni kezdjenek, és Mike Pompeo akkori külügyminisztert az éjszaka közepén felébresszék. Utána emlékiratai szerint arról győzködte mindkét felet, hogy a másik nem készül atomháborúra – emlékeztetett a New York Times.

Elemzők szerint az atomfegyverek inkább visszatartó erőt jelentenek, mintsem azt, hogy bevetnék azokat egymás ellen. Mindkét fél tudja, hogy az eszkaláció nem fajulhat nukleáris szintig – mondta az ABC ausztrál televíziónak Raji Pillai Rajagopalan, az Australian Strategic Policy Institute ausztrál stratégiai intézet kutatója. Derek Grossman, a RAND Corporation védelmi elemzője közölte, hogy extrém esetben akár atomháború is lehetne, de mindkét fél arra törekszik, hogy biztosítsák, a konfliktus „nem szabadul el nukleáris szintre”.

India és Pakisztán az 1980-as évek végén államközi szerződést írt alá, amiben vállalták, hogy nem támadják egymás atomlétesítményeit, és az elmúlt 34 évben minden januárban listát cseréltek azok koordinátáiról. Ezt idén is megtették.

India azt állítja, hogy csak válaszlépésként vet be atomfegyvereket, míg Pakisztán azt, hogy csak a létét veszélyeztető fenyegetések hatására használna nukleáris tölteteket. A 2019-es fejleményeket közelről figyelő amerikai tisztviselők, valamint szakértők attól félnek, hogy a két fél közötti bizalomhiány és gyanakvás olyan hibákhoz és félremagyarázásokhoz vezethet, aminek katasztrofális következményei lehetnek.

Háború a vízért?

A helyzet más szempontból is súlyos következményekkel fenyeget. India a terrortámadás után értesítette Iszlámábádot, hogy felfüggesztik a két ország között kötött Indus Vízegyezményt, ami a Pakisztánnak létfontosságú Indus folyó vízellátását biztosítja. Az indiai vízügyi miniszter pedig jelezte, hogy a kormány olyan rövid, közép és hosszú távú terveken dolgozik, amik biztosítják, hogy „Pakisztánba egy csepp víz sem fog jutni”. A bejelentés után Pakisztánban „indiai vízterrorizmusként” értékelték a vízmegállapodás felfüggesztését, és Iszlámábád jelezte, hogy a víz leállítását „háborús cselekményként” fogják tekinteni.

Az indiai miniszterelnök kedden kijelentette, hogy „India folyói csak Indiába fognak folyni”, és közben a Pakisztánba folyó Csenabon két gátat is lezártak, rekordalacsonyra csökkentve ezzel a vízhozamot. A szerdán végrehajtott indiai támadások egyik célpontja pedig a CNN információi szerint a Kasmír pakisztáni területén áthaladó Nellum folyó egyik gátja volt, habár ezt nem erősítették meg.

A kínai fennhatóság alatt álló Tibetből eredő Indus Indián keresztül ér el Pakisztánba, öt nagy mellékfolyója pedig Indiából ered, ami felveti annak veszélyét, hogy India fegyverként használhatja riválisa ellen a vizet. India az elmúlt 25 évben többször is fenyegetett ezzel a lépéssel, legutóbb 2016-ban, amikor az indiai kormányfő egy kasmíri támadás után kijelentette, hogy „vér és víz nem folyhat együtt”. A víz, mint potenciális háborús fegyver jelentőségéről itt írtunk részletesebben.

Pakisztán nagyban függ az Industól. Az ország lakosságának nagyjából kilencven százaléka él az Indus folyamvölgyében, több nagyváros teljes ivóvízkészletét a folyó biztosítja és mezőgazdasági területeinek 90 százalékát is annak vizével öntözik. Emellett az Indus folyamvölgyében található az összes vízerőművük, amik az ország áramtermelésének egyötödét adják. Mivel Pakisztánban nincsen elég víztározó, a vízhozam csökkenését nem tudják megfelelően kezelni.

A két ország 1960-ban, nemzetközi közvetítéssel írta alá a folyók helyzetét rendezni hivatott Indus Vízegyezményt. A megállapodás értelmében India rendelkezik az Indus vízhozamának húsz százalékét adó három keleti folyó (Beas, Ravi, Szutlej) felett, Pakisztán pedig a három nyugati folyó (Indus Dzshelum, Csenab) felett. Ez utóbbiakat Indiának az egyezmény értelmében szabadon hagynia kell átfolyni Pakisztánba, és csak néhány különleges kivételt enged meg.

India jelenleg nem képes arra, hogy teljesen elzárja az Indus folyó vizét Pakisztántól az ehhez szükséges infrastruktúra hiánya miatt – írta David Michel, a washingtoni székhelyű CSIS nemzetközi stratégiai intézet vízbiztonsággal foglalkozó kutatója.

Ennek ellenére képesek lehetnek komoly károkat okozni az amúgy is vízhiánytól szenvedő pakisztáni mezőgazdaságnak, ha a száraz időszakban tartanak vissza vizet.

Emellett áradásokat tudnak okozni Pakisztánban a víztározókból figyelmeztetés nélkül kieresztett nagy mennyiségű vízzel – bár ezzel saját területeiket is veszélyeztethetik.

„Attól tartunk, hogy India áradásokat tud okozni, vagy leállítja a termésünkhöz szükséges vizet. India kiéheztethet minket” – mondta a Guardiannek Ali Haider Dogar, aki egyike volt annak a tízezer gazdának, akiknek termőföldjeit 2023 júliusában elárasztotta India, amikor a saját területét veszélyeztető áradások megakadályozására vizet eresztettek le a Szutlej folyóból Pakisztánba.

India legerősebb vízfegyvere azonban az információ. Az Indus Vízmegállapodás kötelezővé tette fontos vízügyi adatok megosztását Pakisztánnal, és azok visszatartásával a szomszédos ország például a nyári monszun szezonban nem tud időben felkészülni a pusztító áradások érkezésére.

Történelmi előzmények

India és Pakisztán 1947-ben vált külön, miután a Brit Birodalom feladta ékkövét, Brit Indiát. Halottak millióival és pogromokkal tarkított népességcsere indult be, muszlimok sokasága vándorolt a muzulmán Pakisztánba, míg hinduk tömegei Indiába. Korábban Pakisztán mint ország nem létezett, ezt a főbb régióiból – Pandzsáb, Afgánia, Kasmír, Szind és Beludzsisztán – összerakott, mozaikszavas neve is mutatja.

A New York Times felidézte, hogy a megszűnt Brit India egyik hercegségét, a muszlim többségű kasmírit egykor egy hindu vezető irányította, aki az Indiához való csatlakozás mellett döntött. A kérdésben így sem tudott a két ország megegyezni, hadba vonultak, majd még két nagy háborút vívtak a határaik mentén 1965-ben és 1971-ben. A régió egy szeletét, Akszai Csint ráadásul Kína le is csippentette magának Pakisztán áldásával, India ellenkezése mellett (a CNN cikkében található egy használható térkép az aktuális helyzetről).

1989-ben fegyveres gerillamozgalom indult az indiai uralom ellen, amit Pakisztán is támogatott. A két állam kasmíri határa jelenleg az ENSZ által is elismert ún. ellenőrzési vonal.

2002-ben enyhült a helyzet, részben a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után terrorellenes háborút indító Egyesült Államok nyomására. Pakisztán ekkor betiltotta az olyan felkelő szervezeteket, mint a Laskar-i-Tajba vagy a Dzsais-i-Mohamed. Előbbi nem hagyott fel tevékenységével, illetve elismerte, hogy a nyolcvanas évek végén támogatta a kasmíri lázadókat (sok független szakértő szerint még mindig teszi, bár már sokszor otthon kiképzett és átdobott saját milicistákkal). India és Pakisztán fegyverszünetet kötött, a békeközeledés pedig a 166 halottal járó 2008-as mumbai merényletsorozatig tartott.

Kasmírban tehát az utóbbi években igazán nagy hadakozás nem volt, így a biztonságosabb és gyönyörű hegyvidékein virágzásnak indult a turizmus, a forró Indiából sokan kerekednek fel megnézni a hét-nyolcezres csúcsok alatt lévő völgyeket és erdőket Kasmír indiai ellenőrzés alatt álló részén. Az állam támogatásával sok hindu is a térségbe költözött.

A kasmíriak feje feletti konfliktus

Mirza Vahíd kasmíri származású, Nagy-Britanniában élő író a Guardiannek egy másfajta nézőpontot is felvázolt. Szerinte a konfliktus egyik sarokpontja, hogy a Kasmírban élőknek nincs, és most sem lesz beleszólásuk abba, hogy mi történik a fejük felett a két atomhatalom küzdelme során. Felidézte, hogy helybéli idegenvezetők mentették a megtámadott hindu látogatókat, sokszor saját életüket kockáztatva.

Vahíd szerint ugyanaz a mintázat érvényesül évről évre, évtizedről évtizedre: amikor már úgy tűnik, stabilitás van a régióban, akkor történik valamilyen vérontás, és a háború küszöbére kerül a két érintett állam. Ennek eredményeként szerinte már közel 70 ezer kasmíri halt meg az évek alatt, 10 ezren pedig elhagyni kényszerültek otthonaikat.

A kasmíri felkelés miatt a föderatív India – ami széles jogosultsággal bíró tagállamokból áll – központosította az indiai részen lévő Dzsammu és Kasmír vezetését, sőt kettészedte az államot, a muszlim többségű Kasmír vezetője pedig gyakorlatilag béna kacsaként működik, semmi hatalma sincs. Mindehhez még az indiai alkotmányt is módosították. India a vasmarok mellett közel félmillió katonáját állomásoztatja a régióban.

Vahíd a pakisztáni hadsereget is kritizálta, aminek nagyon nagy a befolyása az országban, amit részben pont azzal támaszt alá a hadvezetés, hogy Kasmír miatt szükséges az erős haderő. Mind a két ország egymást vádolja közben felkelők pénzelésével – Pakisztán esetében a nemrég vonatot is megtámadó beludzs lázadókról van szó.

Amin Saikal, az Ausztráliai Nemzeti Egyetem professzora a Conversationben arról írt, hogy a India attól tart, hogy egy esetlegesen függetlenedő Kasmír veszélyes precedenst teremthet a rengeteg népcsoport lakta országban. Ugyanakkor a cikk szerint az utóbbi évtizedekben pont az atomfegyverek megléte volt az, ami a teljes körű háborútól újra meg újra elriasztotta a feleket.

Saikal azt is megjegyezte, hogy Pakisztán politikailag roppant labilis, mióta 2024-ben tíz évre bebörtönözték a népszerű politikust, Imran Hánt. Eközben a jóval stabilabb Indiának is megvannak a gondjai, többek között az egyre nagyobb vagyoni egyenlőtlenségek, illetve a hindu nacionalista kormány által partvonalra állított kisebbségek. Saikal szerint ezek a fejlemények adnak reményt, hogy ebben a pillanatban egyik ország sem engedhet meg magának egy nagyobb háborút.