Putyin pufferzónát akar létrehozni az ukrán határon, ez is azt jelzi, nem számol gyors rendezéssel
Lezajlott az ezer-ezer fős orosz–ukrán hadifogolycsere első két szakasza, több mint hatszáz ember tért haza mindkét oldalon pénteken és szombaton, a harmadik szakasz vasárnap várható. Ez volt az egyetlen konkrét eredménye az évek óta első közvetlen tárgyalásnak Oroszország és Ukrajna között, amit múlt héten tartottak Isztambulban.
Donald Trump amerikai elnök szerint ez valami nagyobb dolog kezdete lehet, bár optimizmusa ellenére nem látszik, hogy az általa megválasztása előtt még egy nap, majd hónapok alatt elérhetőnek vélt béke közeledne a megvalósuláshoz. A Kreml valójában eddig is visszadobta Trump javaslatait, nem változtatott a céljain, csütörtökön pedig Vlagyimir Putyin azt is bejelentette, hogy pufferzónát kell létrehozni az ukrán határ mentén. Ez megint csak azt jelzi, hogy az orosz elnök nem számol gyors rendezéssel.
A helyzetet az is árnyalja, hogy a többnapos fogolycsere közben az orosz erők intenzív drón- és rakétatámadást hajtottak végre Kijev ellen szombat hajnalban. A támadásnak halálos áldozata nem volt, de a légvédelem által lelőtt eszközök becsapódása több lakóházban okozott tüzet. Az orosz akció jelzi, hogy a Kreml tűzszünet helyett katonai erővel javítana pozícióin egy későbbi tárgyaláshoz.
Pufferzóna az orosz alkupozíció erősítésére
Putyin azután állt elő a pufferzóna tervével, hogy a héten ellátogatott Kurszk megyébe, első alkalommal azóta, hogy az orosz erők idén április végére felszámolták az orosz területen az ukránok csaknem kilenc hónapig tartó betörését. A kurszki helyzet elhúzódása is rámutatott az orosz hadsereg korlátaira az Ukrajna ellen indított háborúban. Igaz, ezek a korlátok abból is látszanak, hogy a Kreml gyors győzelmi reményeivel szemben a háború már negyedik éve tart.
A tavaly augusztusban az oroszokat is meglepő ukrán akcióval létrejött kiszögellés az eredeti katonai célját nem érte el, mert a Kremlnek inkább belefért a presztízsveszteség, hogy területének egy részét elfoglalta a megtámadott ország, semhogy erőket vonjon el a kelet-ukrajnai frontvonalról. Márciusra a helyzet is megváltozott: az ukrán erők egyre kevésbé tudták tartani pozícióikat, az észak-koreai katonákkal is megtámogatott oroszok egyre több kis települést foglaltak vissza.
Ebben megkönnyítette az oroszok helyzetét az is, hogy Trump egy időre felfüggesztette az ukránok információs, hírszerzési támogatását, így amerikai műholdas felvételek híján nem láthattak rá a frontvonalak mögött mélyebben zajló orosz mozgásokra. A kiszögellés felszámolásának utolsó szakaszában Putyin terepszínű ruhában személyesen utazott el Kurszk közelébe, aminek fontos üzenetértéke volt. Most pedig kihasználta a lehetőséget, hogy a kiszögellés felszámolását győzelemként adja el olyan nyilatkozatok kíséretében, mintha Oroszország nem agresszor lenne, hanem a megtámadott fél.
„Döntés született a biztonsági pufferzóna létrehozásáról a határ mentén. Fegyveres erőink már dolgoznak ennek megteremtésén. Felszámolják az ellenség tüzelőállásait.”
„Brjanszk, Kurszk és Belgorod megyékről van szó, amelyeket rendszeresen tűz alá vesznek. A célpontok rendszerint nem is katonaiak, hanem az emberek békés otthonai. (…) A drónok polgári járművekre, mentőautókra, mezőgazdasági eszközökre vadásznak. Nők és gyerekek sérülnek és halnak meg” – mondta Putyin.
Mindezt úgy, hogy az általa leírtak nagyban jellemzők az orosz hadsereg által támadott ukrajnai területekre. Ez látható tavalyi harkivi riportunkból, korábbi helyszíni beszámolónkból Csernyihivből, ahol a kultúrház elleni orosz rakétatámadásban meghalt kislány édesanyjával beszéltünk, vagy még korábbi kupjanszki, kamjankai, herszoni anyagainkból.
Agresszorból országvédő, országépítő
Putyin most újjáépítésről, a háborúban érintett orosz területekről elmenekültek megsegítéséről, lehetőség szerint a hazatelepítéshez szükséges feltételek megteremtéséről beszélt. Mindezzel az ország helyreállítójaként jeleníthette meg magát, az általa indított, korábban kizárólag csak „különleges katonai művelet” néven indított háborút pedig honvédő harcként tüntethette fel.
Putyin egy ideje már dolgozik azon, hogy a harcokat párhuzamba állítsa a II. világháborúval, amelynek 1941-1945 közötti szakaszát a szovjet–orosz történelmi zsargon Nagy Honvédő Háborúnak nevezi. Ez a szándék megjelent a legutóbbi, május 9-i moszkvai katonai parádén is, ahol Putyin hamar beleszőtte beszédébe az ukrajnai háborút.
Az országvédő-országépítő kép azonban a pufferzónáról szóló nyilatkozattal együtt már azt is mutatja, hogy Putyin nem a múlt héten lezajlott közvetlen orosz–ukrán tárgyalásoktól várja a tűzszünet és a béke elérését, még akkor sem, ha az isztambuli találkozó az ő feltételei szerint zajlott le.
Konkrétumokat nem mondott a pufferzónáról, csak annyit, hogy a három érintett orosz megye Ukrajnával határos vonalán, azaz a nemzetközileg elismert határok mentén lenne.
De hogy pontosan hol, milyen mélységben, arról nem beszélt, ahogy arról sem, hogy ebben az esetben mit jelent a pufferzóna, orosz erők által ellenőrzött vagy kölcsönösen demilitarizált területet.
Alacsonyabb szinten 60 km-t emlegettek
Nem véletlenül nem mondott erről semmit: ez katonai és politikai értelemben is meghagyja a mozgásterét nemcsak a tárgyalásokra, de már az annak létrejöttéről szóló egyeztetésekre is. Jelzést azért küldött a Kreml, csak jóval alacsonyabb szintről, a parlament védelmi bizottságának tagján keresztül. Andrej Kolesznyik képviselő szerint 60 kilométeres mélységben húzódna a pufferzóna, amelyet orosz részről drón- és légelhárító eszközök ellenőriznének.
A belarusz–orosz–ukrán határtól a három orosz megye Ukrajnával határos szakasza 860 kilométeren át húzódik. Ebből nagyjából 750 kilométert ellenőriznek az ukrán erők, a maradék 110 már olyan szakaszra esik, amelyet az orosz erők a 2022. február 24-én indított invázióban elfoglaltak Luhanszk megye északi és Harkiv megye legkeletibb részén.
Nem világos tehát, hogy az oroszok hogyan képzelnék el a pufferzónát: az teljesen Oroszország területén belül lenne; teljesen Ukrajna területén belül követelnék; vagy pedig megosztva terveznének ilyet orosz és ukrán területen is.
Ha Ukrajnára akarnának rákényszeríteni egy ilyet, akkor a 750 kilométeres hosszt alapul véve, 60 kilométeres mélységgel számolva ez azt jelentené, hogy az Ukrajna csaknem hatodát – valamivel több mint 100 ezer négyzetkilométert – megszállva tartó Oroszország további 40 ezer négyzetkilométert szándékozna szoros ellenőrzése alá vonni, amit eddig fegyverrel nem tudott elérni. Ráadásul ebbe a zónába esne bele Ukrajna második legnagyobb városa, a háború előtt 1,4 milliós Harkiv is. Ha viszont ezt orosz területen képzelnék el, akkor például beletartozna nagyvárosként a 350 ezer lakosú Belgorod is.
Az érintett határvonalat és a kelet-ukrajnai frontvonalat itt lehet megnézni az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképén:
A pufferzóna felemlegetése egyébként nem új, az elmúlt években többször beszélt már erről az orosz vezetés, hasonlóan képlékeny formában. Ahogy akkor, úgy most is kiolvasható belőle a konkrétumok nélkül is, hogy Oroszország nem a gyors megállapodásra, inkább az alkudozásokkal teli időhúzásra játszik, bízva abban, hogy az ukrán erők kifáraszthatók, a nyugati támogatók elbizonytalaníthatók, főleg Trump hivatalba lépése óta. Igaz, ez utóbbi orosz remény kevéssé teljesült, Magyarországot leszámítva az EU és a NATO európai tagjai határozottan kiállnak Ukrajna katonai szállítmányokkal történő és pénzügyi támogatása mellett.
Mindenesetre érezhető, hogy az orosz vezetés most stabilabbnak érzi pozícióit. Katonailag ugyan nem ért célt, hiszen Ukrajna nem kapitulált, védelme nem omlott össze, de az oroszok nyomása folyamatos és az orosz erőknek már nem kell tartaniuk a 2022 őszihez hasonló fiaskótól, amikor fel kellett adniuk megszállt területeket. Az ország a katonai veszteségekhez és a gazdaság lassú leépüléséhez is alkalmazkodott, így arra épít a vezetés, hogy a jelenlegi helyzetet fenntartva az idő neki dolgozik.
Trump mindig ad egy esélyt az őt megvezető Putyinnak
A Kreml ezért lényegében visszautasított mindent, amit az Egyesült Államok elnöke vetett fel. A minta nem különösebben bonyolult: az amerikaiak ajánlanak valamit, amit Ukrajna elfogad – 30 napos tűzszünet, tárgyalások elindítása –, amire az orosz elnök látszólag pozitívan reagál, de olyan kiegészítésekkel, amelyek lényegében lesöprik az eredeti kezdeményezést. A feltétel nélküli 30 napos teljes tűzszünet helyett például az orosz fél az energetikai infrastruktúrát célzó támadások kölcsönös felfüggesztését javasolta – és aztán az sem érvényesült.
Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár, Keir Starmer brit és Donald Tusk lengyel miniszterelnök május elején Kijevben tárgyalt. Megállapodtak abban Zelenszkijjel, hogy az eredetileg még az amerikaiak által javasolt, 30 napos teljes körű tűzszünet mellett állnak ki. Megüzenték Moszkvának, hogy amennyiben Oroszország ezt nem fogadja el, úgy újabb szankciókkal nézhet szembe. Kiemelten fontos volt, hogy telefonon beszéltek Trumppal, aki támogatásáról biztosította a „tettre készek koalíciójának” kezdeményezését.
Putyin ezért gyorsan egy kitérő manőverrel reagált: figyelmen kívül hagyta a lényegi követelést a tűzszünetre vonatkozóan, de ellenjavaslattal élve tárgyalást kínált. Május 15-i kezdettel felvetette a közvetlen tárgyalások lehetőségét Isztambulban. Aztán az orosz fél elérte, hogy a találkozó előzetes tűzszünet nélkül és ne államfői szinten jöjjön létre, ahogyan azt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök javasolta.
Trump megjegyezte, hogy ha Putyin és Zelenszkij ott lenne, akkor ő maga is kész lenne elugrani Isztambulba. Később még ezen is lazított, mondván, akkor is elmenne, ha alacsonyabb szintű delegációk érnének el érdemi előremozdulást. Sem egyik, sem másik feltétel nem teljesült a mindössze kétórás találkozón. Trump azonban ezután is az őt lényegében ignoráló orosz fél felé tett egy gesztust: közölte, addig nyilván nem is lehet eredményt várni, amíg ő és Putyin személyesen nem találkoznak.
Ezzel viszont nem annyira a saját, mint inkább a Kreml narratíváját erősítette, amely szerint Ukrajna mellékszereplő, a konfliktus csak a két nagy játékos, az Egyesült Államok és a vele egyenrangú Oroszország párbeszédével rendezhető. Ezzel Putyin kihozta a maga szempontjából a maximumot az isztambuli találkozóból.
Többre egyelőre a jelek szerint nincs is szüksége: a folytatásról elvi egyezség van ugyan, de tartalmáról, helyszínéről, időpontjáról nincsen az orosz fél miatt. Putyin jól jött ki a Trumppal folytatott telefonbeszélgetéséből is. Ugyan mindkét fél pozitívan nyilatkozott, de Putyin semmit nem engedett, miközben Trump újabb közvetlen orosz–ukrán megbeszéléseket javasolt a Vatikánban, amerikai részvétel nélkül. Ukrajna jelezte, bármilyen helyszínt kész számításba venni, legyen az bármi Törökország, Svájc vagy a Vatikán.
Utóbbit Moszkva épp a héten zárta ki, ismét beintve Trumpnak és bizonyos mértékig az új pápának, a Chicagóban született XIV. Leónak is.
„Nem igazán elegáns” helyszíne lenne az orosz–ukrán tárgyalásoknak a Vatikán – jelentette ki az orosz külügyminiszter. Szergej Lavrov szerint két ortodox állam tárgyalásához nem a római katolikus világ központja volna a legmegfelelőbb. Igaz, az orosz vezetés most nem is kínál más helyszínt, így egyelőre nem tudni, hol folytatódhatnak a közvetlen tárgyalások. Azt Lavrov világossá is tette, hogy a helyszín mellékes is. „Sokan fantáziálnak, hogy mikor, hol legyen a találkozó. Nincs nekünk erre most semmilyen ötletünk. Azt javaslom, ne pazarolja senki a szellemi energiáit olyan verziók kidolgozására, amelyek úgy sem reálisak” – idézte őt az Rbc.ru.
Az orosz külügyminiszter azonban ismét azt mondta, hogy Oroszország érdekelt a párbeszédben és a rendezésben, amely „a konfliktust kiváltó elsődleges okok” figyelembevételével valósítható meg. Ez azonban messze túlmutat Ukrajnán. Oroszország ugyanis a 2021 decemberében, két hónappal az Ukrajnát érő agresszió előtt az Egyesült Államoknak eljuttatott jegyzékében azt is követelte, hogy a NATO vonja vissza a katonai infrastruktúráját az 1997-es állapotnak megfelelően. Ez a gyakorlatban a keleti bővítéssel bekerült országok, így Magyarország NATO-tagságának kiüresítését is jelentené.
Elindult a legnagyobb fogolycsere
Van azért egy konkrét eredménye az isztambuli találkozónak és az elmúlt hetek tárgyalásainak, ami egyéni sorsokat tekintve jelentős lehet, de a háború menetére, a helyzet rendezésére önmagában nem lesz hatással, akkor sem, ha teljes egészében megvalósul. Ezzel együtt is fontos, hogy a felek Isztambulban elvben megállapodtak egy kiterjedt fogolycseréről, és átadták ezer-ezer fős listáikat.
Trump saját közösségi oldalán is beszámolt, a fogolycseréről, gratulált hozzá a feleknek, majd reménykeltő kérdéssel zárta rövid posztját: „Ez elvezethet valami nagyobb dologhoz is?” Ha vasárnap a harmadik szakasza is lezárul, akkor az valóban a háború eddigi legnagyobb fogolycseréje lesz. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a foglyok átadását célzó érintkezés a múlt heti isztambuli találkozó előtt is volt az oroszok és az ukránok között, így minőségi változást ez önmagában nem jelent.
Ezzel együtt, a fogolycsere méreténél fogva minderről az ukrán elnök is sikerként írt a Telegramon. Zelenszkij köszönetet mondott a fronton szolgáló ukrán katonáknak, és a hatóságoknak, hogy „segítenek feltölteni a cserealapot”: előbbiek azzal, hogy orosz katonákat ejtenek foglyul a harcokban, utóbbiak azzal, hogy rendőrségi, felderítői munkájuk során oroszpárti szabotőröket és kollaboránsokat kerítenek kézre, mert ezek nélkül nehezebb lenne alkudozni az orosz fogságban lévő ukránok hazahozataláról.
Nemcsak katonákról van szó, hanem ukrán civilekről is, ugyanis ők is ezerszám lehetnek orosz fogságban. Erről ebben a cikkünkben és ebben a herszoni riportunkban olvashat bővebben. Az ukrán katonák beszámolóit az orosz hadifogságról, éhség elleni patkányevésről és kínzási módszerekről itt olvashatja, az orosz katonák ukrajnai fogva tartását pedig ebben a helyszíni anyagunkban mutattuk be.
