Miután véget ért Trump közel-keleti körútja, elkezdődött a Gázai övezet elleni izraeli offenzíva
Alig több mint egy nappal azután, hogy Donald Trump hazatért közel-keleti körútjáról, az izraeli hadsereg (IDF) bejelentette a Gázai övezet elleni szárazföldi offenzíva kezdetét. Az erről szóló közlemény szerint az előrenyomulás a Hamász fegyvereseinek és létesítményeinek megsemmisítését célozza, és az enklávét „műveleti ellenőrzés” alá fogja venni.
Izrael tulajdonképpen már húsz nappal az október 7-i terrortámadás után megkezdte szárazföldi hadműveleteit a Gázai övezet terrorszervezetei ellen (az enklávéban a Hamászon kívül tucatnyi különböző palesztin fegyveres frakció húzta meg magát). Ezekre a szárazföldi hadműveletekre az „offenzíva” annyiban félrevezető elnevezés, hogy az IDF az átfésült területeket nem szállta meg, hanem miután leküzdötte az ellenállást, felderítette és semlegesítette a robbanó csapdákat, beomlasztotta a Hamász föld alatti erődrendszereként szolgáló alagutak lejáratait, kivonult az adott területről. Ennek köszönhetően az olyan észak-gázai települések, mint Bejt Hanún vagy Dzsabália területére legalább ötödjére tér vissza a háború.
Az állandó megszálló erőt az tette nélkülözhetővé, hogy a Gázai övezet igen kicsi, a 41 kilométer hosszú, és legszélesebb részén is csak 12 kilométer a távolság az izraeli határ és a Földközi-tenger között. Az IDF a harcok elhúzódásával a határ mentén kialakított egy nagyjából 1 kilométeres bufferzónát, illetve egy, az övezetet kelet-nyugati irányból kettészelő, bázisokkal tűzdelt felvonulási területet, az ún. „Netzarim-korridort”. Az övezet tartós megszállása azonban csak a vasárnapi offenzíváról rendelkező május eleji kormányhatározatban szerepel először. A brit Times vasárnapi kiadásában bemutatott egy olyan tervezetet, mely szerint Izrael megszállná Gáza északi és déli részét, a középső részt pedig két korridorral szabdalná fel kisebb palesztin enklávékra. Valahogy így:
Miután a január közepén elfogadott tűzszüneti megállapodás két hónap után a folytatással kapcsolatos nézetkülönbségek miatt összeomlott, Izrael március közepén visszatért Gáza folyamatos bombázásához, és a légicsapások intenzitását a múlt héten növelte. Az IDF adatai szerint 670 célpontot támadtak egy hét alatt, a Hamász alá tartozó, de alapvetően megbízható adatokat közlő gázai egészségügyi minisztérium szerint a csapásokban összesen több mint 400-an haltak meg – közülük több mint százan az offenzívát megelőző napon.
A vasárnap elkezdődött, az Exodus utáni Bírák egyikéről elnevezett „Gideon harci szerekerei” hadművelet feljeményeiről egyelőre nem érkeztek részletes beszámolók, de az IDF „több tucatnyi” likvidált terroristáról számolt be. Hétfői sajtóhírek szerint a reguláris hadmozdulatokkal egyidőben magukat palesztin civileknek álcázó izraeli kommandósok Kán Júniszban végeztek a harmadik legerősebb fegyveres csoport, „a Népi Ellenállás Bizottságai” egyik vezetőjével. Az izraeli különleges erők emberei a likvidált Ahmed Sarhan feleségét és gyerekeit is elfogták.
A hadsereg egyik deklarált célja a Hamászra gyakorolt nyomással a túszok szabadon bocsátásának kicsikarása. A permanens belpolitikai válságban leledző kormány 2023. október 7-e óta állítja, hogy csak katonai nyomással lehet elérni a túszok szabadon bocsátását, azonban eddig összesen csak nyolc túszt sikerült titkosszolgálati-katonai eszközökkel kiszabadítania – a tűzszünet összeomlása óta egyedült az amerikai-izraeli Eden Alexander nyerte vissza szabadságát, de ő is csak egy amerikai-palesztin különalku révén. A januárban megkötött, március közepén összeomlott tűzszüneti megállapodás során Gázából 33 túsz került haza – 1800 palesztin fogolyért cserébe. Az izraeli hírszerzés szerint még 58 túsz van a palesztin terrorszervezetek fogságában, de közülük talán 20-an lehetnek életben.
A harcokkal párhuzamosan a katari Dohában, a Hamász fő szponzorának számító emírség közvetítésével gőzerővel folynak tűzszüneti tárgyalások. A Trump-kormányzat és az arab országok nyomására újrainduló megbeszéléseken jelenleg az a konstrukció van terítéken, hogy a Hamász 9-10 túsz szabadon engedése fejében kéthónapos nyugalmat és 300, izraeli börtönökből szabadon engedett foglyot kapna.
A túszok kiszabadítása mellett az offenzíva az izraeli szélsőjobboldal által szorgalmazott megszállást és etnikai tisztogatást is szolgálja – erről azonban a háború elhúzódása, a túszkérdés megoldásának háttérbe szorulása miatt eleve berzenkedő hadsereg érthető módon nem beszél. Közben azonban az izraeli bombázások lényegében megsemmisítették a civil infrastruktúrát, a lakóházak és középületek többségét, sőt, a napelemeket, zöldfelületeket, szántóföldeket, olajfaligeteket és üvegházakat is. Emellett március eleje óta Izrael megakadályozza a Gáza ellátása szempontjából már a segélyszállítmányok bejutását, általános éhínséget idézve elő az elve nélkülözések közepette tengődő 2,2 milliós lakosság körében. A zsidó állam a Hamász által lefölözött segélyek újraelosztási mechanizmusát követeli, azonban miután már Donald Trump is megelégelte a borzalmas állapotokat, amerikai nyomásra vasárnap Benjamin Netanjáhu bejelentette, hogy megnyitják az ellenőrzőpontokat az „alapvető élelmiszereket” szállító konvojok előtt.
(via Guardian, Times of Israel)
