Szintet lépett Benjámin Netanjahu izraeli demokratikus intézményekkel vívott harca: a leváltásra ítélt legfőbb ügyész és a „megreformálandó” legfelsőbb bíróság után a titkosszolgálatok is belesodródtak az Izraelt kisebb-nagyobb megszakításokkal már összesen 17 éve vezető miniszterelnök politikai túlélésért folytatott játszmájába. A múlt héten nem más, mint Ronen Bar, az izraeli belbiztonsági szolgálat, a Sin Bét vezetője vádolta meg Netanjahut.
Az Általános Biztonsági Szolgálat a héber elnevezéséből képzett rövidítések alapján Sin Bét vagy Shabak néven híresült el. A Sin Bét csak egyike az izraeli hírszerző szervezeteknek, és elsősorban a kémelhárításért, a terrorsejtek felfedezéséért és megfigyeléséért, illetve az állam biztonságát fenyegető szélsőséges irányzatok és szervezetek szemmel tartásáért felelős, de ügynökei biztosítják a közjogi méltóságok védelmét is. Terrorelhárítási feladataiból fakadóan a Sin Bét tevékenysége kiterjed a Gázai övezetre és Ciszjordániára is.
Ronen Bar egy, a legfelsőbb bíróságnak küldött levélben azzal vádolta meg Netanjahut, hogy:
- A miniszterelnök 2023-ban rá akarta venni arra, hogy titkosszolgálati eszközökkel nyomozzon a kormány illiberális igazságügyi reformcsomagja elleni tömegtüntetések szervezői és finanszírozói ellen – miközben a széles társadalmi támogatottságot élvező mozgalom megmaradt a demokratikus keretek között, és nem fenyegetett erőszakkal.
- Netanjahu hűségesküt követelt tőle, melyben Bar megfogadta volna, hogy egy alkotmányos válság esetén az amerikai mintára alkotmánybírósági funkciót is betöltő legfelsőbb bírósággal szemben az ő oldalára állna. Netanjahu alá is akart írattatni a titkosszolgálati vezetővel egy olyan állásfoglalást, mely biztonsági szempontokra hivatkozva a miniszterelnök ellen folyó három korrupciós per felfüggesztésére tett volna javaslatot az eljáró bíróságnak.
- Bar azzal is megvádolta Netanjahut, hogy azért akarta néhány héttel előre bejelentett távozása előtt meneszteni, hogy ne tudja folytatni a kormányfő legszűkebb környezetét érintő ügyekben elindított nyomozásokat. Az egyik ügy az úgynevezett „Katargate” – ami nem az Európai Parlamentet 2022-ben megrázó Katargate, de ez a névegyezés is jól mutatja az emírség szerteágazó befolyását. Az izraeli Katargate arról szól, hogy Netanjahu két legfontosabb tanácsadója kiterjedt lobbitevékenységet folytatott az Öböl-ország javára – ami azért is különösen kellemetlen, mivel Katar a Hamász palesztin terrorszervezet legfontosabb pénzügyi támogatója, az Izraellel szemben igen ellenséges hangnemet megütő (mára az országból ki is tiltott) al-Dzsazíra hírcsatorna üzemeltetője. A másik ügy a Netanjahu széles körben, önmaga által is használt becenevére utaló „BibiLeaks”, melyben 2024 őszén azért indított vizsgálatot a Sin Bét és a rendőrség, mert Netanjahu tanácsadói a hadsereg titkosított dokumentumait kiszivárogtatták a Bild német bulvárlapnak, hogy így tereljék a felelősséget a Hamászra a tűzszüneti tárgyalások megakadásáért.
- Bar állítása szerint azért írta meg levelét, mert komolyan aggódott amiatt, hogy a Sin Bét a jövőben képtelen lesz megőrizni függetlenségét és szakmai nívóját. Benyomása szerint a miniszterelnök elégedett volt a Sin Bét gázai és libanoni tevékenységével, ez 2024 novemberében változott meg, amikor a szervezet neki kellemetlen ügyekben is nyomozni kezdett. Ezért Bar arra utalt, hogy menesztése összefüggésben állhat az általa jóváhagyott vizsgálatokkal, melyek „felvetik az állambiztonságnak okozott súlyos károk gyanúját, hátráltatták a túsztárgyalásokat, erősítették a Hamászt, és rontottak Izrael Egyiptommal ápolt kapcsolatain”.
Ronen Bar a vádjait hétoldalas levélben fogalmazta meg, de a legfelsőbb bíróságnak ezen kívül elküldött egy másik, 31 oldalas levelet is, melyben részletesebben, csatolt dokumentumokkal alátámasztva is kifejti álláspontját, azonban ez a változat titkosított információkat is tartalmaz, ezért nem kerülhetett nyilvánosságra. Bar állításainak hitelességét erősíti, hogy levele egy bíróságnak tett írásos vallomás, melynek valóságtartalmáért szerzőjét büntetőjogi felelősség terheli.
Bíróság akadályozta meg a kirúgását
Ronen Bar 30 éve tagja az izraeli katonai–hírszerzési elitnek, és részben jelleméből, részben bizalmas pozíciójából fakadóan „soha eszébe nem jutott, hogy bármikor is az ellenzék vagy a tiltakozások hőse legyen”. Netanjahu szemét azonban mindig szúrhatta, hogy nem ő, hanem Naftáli Bennett nevezte ki rövid kormányzása idején, a szélsőjobboldalnál pedig akkor rázta meg a politikai pofonfát, amikor a hagyományos palesztin–iráni eredetű terrorizmus mellett nemzetbiztonsági fenyegetésként jelölte meg a „zsidó terrorizmust”. Ez azért ment sértésszámba például a vallásos cionistáknál, mivel egyik vezetőjüket, a jelenlegi belbiztonsági miniszter Itamar Beng-virt izraeli bíróság ítélte el a kahanista zsidó fajvédő terrorizmus támogatása és rasszizmus miatt.
Bar hiába hangoztatta, hogy miután a szervezet elvégzi a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásához vezető mulasztásainak és hibáinak feltárását, május közepén le fog mondani, Netanjahu megelőzte őt, és 2025 márciusában menesztette posztjáról. A miniszterelnök azzal magyarázta döntését, hogy Bar a Hamásszal folyamatosan zajló és a januári megállapodást leszámítva terméketlen túsztárgyalásokban nem elég erélyes.
Helyére az izraeli haditengerészet volt parancsnokát, Eli Sarvitet nevezte ki. Aztán ezt a döntését visszavonta, miután kiderült, hogy Sarvit véleménycikkben kritizálta Trump katasztrofális hatását a zöldpolitikára és a tudományos tényekbe vetett bizalomra.
Bar menesztése beleillett az elmúlt évek trendjébe, mely Netanjahu részéről leginkább a gázai háború elnyújtásában, az október 7-i terrortámadásért viselt felelősség teljes hárításában és a demokratikus intézmények – elsősorban a független ügyészi és bírósági szervezet – elleni támadásokban nyilvánult meg. Éppen ezért Bar támogatásáért százezren tüntettek Jeruzsálemben és más nagyobb városokban, ami még akkor is tekintélyes tömegnek számít, ha elmarad a szeptemberben a Hamász által elrabolt túszok sorsa miatti aggodalom által utcára hajtott félmillió embertől.
Azonban a megszokottnak mondható tömegdemonstrációknál keményebb csapás volt Netanjahura az, hogy a kirúgás jogszerűségét vitató petíciók hatására a legfelsőbb bíróság április 8-án eljárási aggályokra hivatkozva felfüggesztette a Bar kirúgásáról szóló kormánydöntést.
Ugyan a legfelsőbb bíróságnak csak Bar leváltásának eljárásával kapcsolatban voltak kifogásai, azonban a titkosszolgálati vezető súlyos állításokat tartalmazó vallomásának köszönhetően a testület komoly gondba került, hiszen nehezen elképzelhető az, hogy figyelmen kívül hagyja az izraeli jogállamiság alapjait érintő vádakat.
Ráadásul az a paradox helyzet állt elő, hogy Izrael miniszterelnöke a legfontosabb nemzetbiztonsági kérdésekben továbbra is egy általa kirúgott és folyamatosan támadott emberrel kénytelen nap mint nap együttműködni.
Az állításokra az ellenzék drámai nyilatkozatok sorával szórta tele a nyilvánosságot. Ezek lényege, hogy Netanjahu egyaránt veszélyt jelent Izrael biztonságára (a „biztonság” ugye az állandóan háborúban álló ország közvéleményének jóval több egy frázisnál) és demokratikus berendezkedésére; Jair Lapid centrista exminiszterelnök egyenesen úgy fogalmazott, hogy „Netanjahu alkalmatlanná vált a miniszterelnöki tisztségre”.
Netanjahu vasárnap délután adta be válaszvallomását a legfelsőbb bírósághoz. Az ingerült hangvételű, idézetekkel alátámasztott dokumentumban „totális hazugságnak” minősítette Bar állításait – érdekes módon azt nem, hogy egy esetleges alkotmányos válság esetére hűségesküt követelt volna hírszerzési főnökétől. A miniszterelnök felemlegette Bar „történelmi felelősségét” az október 7-i terrortámadás megtörténtében – amit a hírszerzési vezető napokkal a vérengzés után el is ismert –, és a labdát visszadobva idézetekkel illusztrálta azt, hogy Bar is a Hamásszal való konszolidált viszony megőrzése mellett kardoskodott.
Netanjahu azt is kiemelte, hogy perében csak annyiban kérte a Sin Bét támogatását, hogy találjanak neki egy biztonságos helyszínt a tárgyalásokra. A jeruzsálemi bírósági épület ugyanis nem bombabiztos, viszont a 2024 őszén tartott meghallgatások egybeestek a Hezbollah elleni libanoni hadműveletek beindulásával.
Bar szerint a dokumentum „tele van pontatlanságokkal, féligazságokkal és eltorzított idézetekkel”, és fenntartja a saját vallomásában állítottakat.
Aggódnak, hova vezethet ez a helyzet
Nem véletlen, hogy a direkt politikai állásfoglalástól alapvetően tartózkodó csoportok és szakértők is aggodalommal nézik a hírszerzést és a nemzetbiztonságot érő politikai támadásokat, illetve a kulcsposztok Netanjahu-lojalistákkal való feltöltését – példáuk azt, hogy az október 7-éhez vezető hibákat feltáró belső vizsgálatot követően lemondó Herzi Halévi helyére kinevezett Ejál Zamir vezérkari főnök a 2010-es években a miniszterelnök adjutánsa volt.
Ahogy manapság mindenki, aki be akar szállni a Donald Trump/Elon Musk illékony figyelméért való könyöklésbe, netán a 2010-es évek óta táguló alt-right univerzumba, úgy a 2009 óta csaknem folyamatosan hatalmon lévő Netanjahu is a trumpizmus retorikájához alkalmazkodva panaszkodik folyamatosan a „mélyállam” őt célzó összeesküvése miatt, és fennen hirdeti „a mélyállammal való leszámolást”.
Ha a „mélyállamot” a pártfüggetlen adminisztrációval azonosítjuk, akkor ez a húzás Izraelben azért is különösen kockázatos, mert az állam kormányokon és generációkon átívelő biztonságpolitikai szakmai kompetenciáját és konszenzusát kezdi el fellazítani.
A Ronen Barral saját nyakába zúdított válsággal Netanjahu ugyanolyan kockázatot vállal, mint a 2023-ban elbukott, az elmúlt hetekben részben visszacsempészett illiberális igazságügyi reformcsomaggal. A Sin Bét vezetőjének menesztésével a kormánypárti szavazók egy része sem ért egyet, ez az egyet nem értés ráadásul rárakódik a háború folytatásával kapcsolatos – a pártpolarizációs megosztottságot részben szintén felülíró – ellenérzésekre.
Jichák Hercog államfő beszédben tiltakozott a háború felizzítása, a túszok hozzátartozóinak kormánypárti zaklatása és a belső megosztottság elmélyítése ellen. A legfelsőbb bíróság egyik volt tagja arra figyelmeztetett, hogy az országot csak egy hajszál választja el a polgárháborútól, és egyes közvélemény-kutatások szerint ezt a lakosság 60 százaléka is valós fenyegetésnek tartja. Egy másik kutatás azt mutatta, hogy a polgárok kétharmada a belső megosztottságot tartja az Izraelre leselkedő legnagyobb fenyegetésnek, és csak 28 százalékuk tart biztonsági kockázatoktól.
Netanjahu a 2018-as koalíciós válság óta lényegében krízisről krízisre szökdécselve kormányoz, de annak ellenére, hogy szökdécselése egyre többször megy át bukdácsolásba, a 2022-ben stabil többséget szerzett koalíció izraeli szinten elég stabilnak tűnik ahhoz, hogy a legkésőbb 2026 októberében esedékes választásig hatalmon tartsa őt. Ronen Bar vádjain elindulva azonban Netanjahu könnyen újabb pereket kaphat a nyakába – civil szervezetek szerint az igazságszolgáltatás akadályozását, a hatalommal való visszaélést és a közbizalommal való visszaélést rá is lehetne bizonyítani.
