Derűs hangulatban kezdte a napot Friedrich Merz, akinek aztán hamar hullámvasúttá változott a keddje, amit ráadásul az egész világ nyomon követett. A Kereszténydemokrata Unió és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CDU/CSU) februárban megnyerte a választásokat, a leendő kancellár Merz vezetésével áprilisban megállapodtak a koalícióról a Szociáldemokrata Párttal (SPD), hétfőn pedig már a leendő kormánytagokat is bejelentették.
Ennek megfelelően Merz és az SPD társelnöke, Lars Klingbeil hétfőn még magabiztosan beszélt arról, hogy számítanak a kancellárválasztáson a kormánykoalíció egyértelmű többségére. A német szövetségi parlament alsóházában, a 630 fős Bundestagban a koalíciónak 328 képviselője van, a többséghez már 316 szavazat elég.
A nemzetközi sajtó egyszerű formalitásként, előre lejátszott meccsként hivatkozott a Bundestag keddi ülésére, ahol Merz kancellári kinevezéséről kellett dönteni. A Guardian például délelőtt arról írt, hogy a várakozások alapján megválasztása után Merz Frank-Walter Steinmeier német szövetségi elnökhöz autózik, hogy átvegye tőle kancellári kinevezését, majd délután három körül visszatér a Reichstag épületébe letenni az esküjét, szerdán pedig már Németország új vezetőjeként utazhat külföldi egyeztetésekre Varsóba és Párizsba.
A szoros programtól azonban merőben eltért a keddi forgatókönyv:
Merz a délelőtti szavazást először meglepetésre elbukta, majd néhány órás bizonytalanság, találgatás és egyeztetés után a Bundestag újból összeült, hogy délután négy óra után nem sokkal már megválasszák kancellárnak.
A német politikában példátlannak számító eseménysor komoly pofont jelent Merznek rögtön kezdéshez, és a látványosan felszínre került belső feszültségek csak növelik az új kormány előtt álló kihívásokat. De olyan elemzők is vannak, akik szerint hamar elfeledtethetik a fiaskót, ha hatékonyan elkezdenek kormányozni.
9:00 – Merz mosolyogva várja az eredményt
Kilenc órára megtelt a plenáris ülésterem, Angela Merkel volt kancellár is mosolyogva integetett az emeletről, miután négy év után újból pártjából, a CDU-ból került ki az új szövetségi kormány vezetője. Merz bő két évtizede várt erre a pillanatra, azóta, hogy Merkel kiszorította őt a CDU frakcióvezetői posztjáról.
A titkos szavazás elkezdődött, a parlamenti képviselők egyesével az ülésteremből az előcsarnokba mentek, hogy bedobják szavazatukat az urnába. Eközben Merz még türelmesen mosolygott és parlamenti képviselőkkel szelfizett, majd pár perccel később megváltozott a hangulat; úgy tűnt, valami rendkívüli történt. A Bundestag elnöke, Julia Klöckner néhány perccel az eredményhirdetés előtt már komoly arccal egyeztetett a pártvezetőkkel.
Majd be is jelentette az eredményt: Merznek végül nem sikerült megszereznie a szükséges többséget a kancellárrá választáshoz, a 316 helyett csak 310 szavazatot kapott, noha koalíciója papíron 328 képviselővel rendelkezik. A Spiegel szerint 621-en szavaztak, hárman tartózkodtak, egy szavazat pedig érvénytelen volt. A Süddeutsche Zeitung „Merz fekete reggeleként” hivatkozott az eseményekre.
Németország történelmében soha nem fordult elő korábban, hogy egy Bundestag-választás és sikeres koalíciós tárgyalások után a kijelölt kancellár elbukjon a parlamenti szavazáson.
A német sajtó döbbenten fogadta a fejleményeket, és arról számoltak be, ha Merzet később meg is választják, a keddi történések máris rossz fényt vetnek kancellársága kezdetére. A Spiegel kiemelte: pontosan hat hónappal ezelőtt, 2024. november 6-án bukott meg a korábbi német koalíció, fél évvel később pedig ismét ilyen kaotikus események zajlottak Németországban, ami korábban a politikai stabilitás bástyájának számított.
16:15 – Merz mosolyogva fogadja, hogy ő lett az új német kancellár
A Bundestag ülése ezután félbeszakadt, a frakciók órákon át arról egyeztettek, hogyan folytassák, miközben a szélsőjobboldali, a felmérésekben előretörő Alternatíva Németországért (AfD) új választásokat követelt. A CDU frakcióvezetője, Jens Spahn aztán azt mondta, hogy Merzet újra jelölni fogja a CDU/CSU és az SPD koalíciója a kancellári pozícióra. „Együtt megyünk a második szavazási fordulóba”. Merz zárt ajtók mögött álló ovációt kapott a frakciótól.
A Bundestagnak ilyen esetekben 14 napja van új kancellárt választani, egy ideig az is kérdéses volt, hogy már kedden, esetleg szerdán vagy pénteken tarthatnak újabb szavazást. Végül a második szavazást meglehetősen hamar, már kedd délután negyed 4-re kitűzték, miután négy frakció is beleegyezett a hosszadalmas eljárások megkerülésébe.
Délután negyed négykor az egész nap tartó egyeztetések után újból összeült a Bundestag, majd egy gyors plenáris vita után megindult a szavazás második köre, egy óra múlva pedig már eredményt is hirdettek. Összesen 618 szavazatot adtak le, Merz mellett 325 képviselő szavazott. Három érvénytelen szavazat is született, egy képviselő pedig tartózkodott. Ez azt jelenti, hogy tizenöttel több támogató szavazatot kapott, mint az első szavazásnál, de a kormánykoalíció három képviselőjét továbbra sem tudták meggyőzni Merz támogatásáról.
Még mielőtt Merz hivatalosan is elfogadta volna a megbízatását, képviselőtársai gratuláltak neki: az első szociáldemokrata Olaf Scholz leköszönő kancellár volt, majd sorjában párttársai, a koalíciós partnerek, a leendő miniszterek, majd gyorsan az AfD vezetői is kezet fogtak Németország újonnan megválasztott vezetőjével. A láthatóan megkönnyebbült Merz a Bundestagból a Bellevue-palotába autózott, ahol Frank-Walter Steinmeier szövetségi államfőtől hivatalosan is megkapta a megbízást, majd visszatért a parlamentbe, ahol letette a hivatali esküt.
Akár párttársai is Merz ellen fordulhattak
A kancellárrá választása ellenére ott lebeg a levegőben a kérdés: vajon ki szavazott Merz ellen az első körben és utána még a másodikban is? A titkos szavazás miatt nem tudni, hogy párttársai közül lázadtak fel vagy a kisebbik koalíciós partner, a szociáldemokraták fejezték ki ezzel elégedetlenségüket.
A német sajtó szerint több lehetséges ok is felmerült. Az SPD-ben sokan dühösek Merzre, mert korábban egy migrációs határozati javaslata első körben az AfD szavazataival ment át a Bundestagban, mielőtt a következő szavazáson már elbukott. És noha az SPD jól járt a tárcák elosztásánál is, a szocdemek között egyesek attól tartottak, hogy a koalíció a „jobboldali erők katalizátorává” válik, hiányolták a szociálpolitikai intézkedéseket. Az SPD ifjúsági ága, a Juso jelezte, hogy elutasítja a szerződést, de ettől még a párttagok nagy többsége igent mondott a koalíciós szerződésre.
A CDU/CSU-n belül is vannak sértődöttek, akik hatalmi pozíció híján maradtak, például Alsó-Szászország vagy a keleti tartományok képviselői.
Az is lehetséges magyarázat lehet, hogy egyes képviselők csak egyfajta figyelmeztetést akartak küldeni Merznek, de ha ezt túl sokan tették, az már pont elég volt ahhoz, hogy elbukjon az első szavazáson.
A Spiegel szerint nehéz lesz helyrehozni azt a komoly bizalomvesztést a koalíciós partnerek között, amit a kedd délelőtti szavazás okozott, a pártok jelenleg is egymásra mutogatnak. A felelősség a lap szerint azonban elsősorban Merzet és SPD-s partnerét, Klingbeilt terheli, akik nem számoltak a belső elégedetlenséggel.
Merz több vitatott döntést is hozott korábban, például kampánya során a kiadások visszafogását ígérte, győzelme után néhány nappal azonban bejelentette a költségvetési politika megváltoztatását, és a leköszönő parlament összehívásával, a Zöldek és a szociáldemokraták segítségével tudta megszavaztatni az alkotmányban rögzített adósságfék feloldását. A népszerűsége csökkent a választás óta, és többen úgy érzik, nem képviseli megfelelően az érdekeiket, különösen a keleti tartományokban, szerintük úgy állította össze a kormányát, hogy közben nem vette komolyan a tartományi szervezetek aggodalmait és szempontjait.
Steffen Bilger, a CDU/CSU-frakció egyik vezetője a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint elismerte, hogy „a dolgok ma másképp alakultak, mint ahogyan azt elképzeltük. De most már nagyon boldogok vagyunk”. Az eredmény „összhangban volt azokkal a nagyon nehéz időkkel, amelyekben élünk”.
Ilyen még nem fordult elő az elmúlt 75 évben
Történelmi jelentősége is van a kedden történteknek: a Német Szövetségi Köztársaságot is nézve, 1949 óta kilenc politikus töltötte be már a német kancellári tisztséget, és mindenkit a parlamenti szavazás első fordulójában választottak meg. Ettől még voltak egészen szorosan alakuló szavazások is.
Konrad Adenauer 1949-es első megválasztása azonban rendkívül szoros volt: ő csupán egy szavazattal kapott többet, mint a képviselők fele. Meglehetősen szoros volt a választás 1976-ban Helmut Schmidt (SPD) és 1994-ben Helmut Kohl (CDU) esetében is, akiket mindössze két-két szavazatnyi többséggel választottak meg. Willy Brandt (SPD) pedig 1969-ben három szavazattal kapott többet a megválasztásához szükséges minimumhoz képest.
A szintén CDU-s Angela Merkelt négyszer választották meg kancellárnak, de minden alkalommal voltak a saját táborából, akik nem rá szavaztak, emlékeztetett a Spiegel. 2005-ben legalább 51 szavazat hiányzott a nagykoalíció soraiból, 2009-ben kilenc a CDU/CSU és az FDP frakcióiból. 2013-ban ismét nagykoalíció volt, ekkor 42 képviselő szavazott ellene vagy tartózkodott. 2018-ban, az utolsó megválasztásakor legalább 35 párttársa nem támogatta, sőt még az is felmerült, hogy az ellenzék adott kölcsönszavazatokat. Ennek ellenére mindig megkapta a kormányalakításhoz szükséges többséget.
Mennyire lesz nehéz túllépni ezen?
Az biztos, hogy fontos mérföldkőként marad meg május 6-a, de az egyes elemzők eltérően értelmezik, hogy pontosan milyen fényt vetnek majd a keddi események az új német kormány munkájára. Merz korábban többször megfogadta, hogy erős kezű vezetője lesz Németországnak, miután a korábbi német kormánykoalíció pártjainak nagyon különböző elképzelése volt az ország irányításáról – most többek szerint ez nehezebbé válhat.
„A sikertelen szavazás és a tény, hogy mindez a semmiből jött, máris jelentősen meggyengítette Merzet”
– mondta Franziska Palmas, a Capital Economics vezető közgazdásza az AP hírügynökségnek. „Az ígérete, hogy sokkal hatékonyabb és konfliktusmentesebb kormányt fog vezetni, most már sokkal kevésbé tűnik hitelesnek. Gazdasági javaslatainak, köztük a védelmi és infrastrukturális kiadások nagymértékű növelésének, a társasági adócsökkentésnek, a bürokráciacsökkentésnek és a digitalizációnak a vártnál nehezebb lesz a megvalósítása” – tette hozzá.
„Egész Európa ma Berlinre figyelt azt remélve, hogy Németország ismét a stabilitás horgonyává és Európa-párti erőközponttá erősödik meg” – mondta Jana Puglierin, az Európai Külkapcsolati Tanács berlini irodájának vezetője a Reutersnek. Hozzátette, hogy „ez a remény szertefoszlott. A következmények messze túlmutatnak határainkon”.
Karl-Rudolf Korte politológus szerint komoly csapás érte Merz kudarcával a tervezett fekete-vörös (CDU/CSU–SPD) koalíciót. Szerinte a keddi események rontják Merz hitelességét, aki elvesztette az erős kezdés lehetőségét. Ugyanakkor Korte úgy látja, hogy még így is ki lehet alakítani stabil kormányzást, példaként említette, hogy a tartományi miniszterelnökök megválasztásánál sem ritkák a többfordulós szavazások. A választók pedig gyorsan felejtenek, ha a kormány őszig eredményeket tud felmutatni, az sokat javíthat a helyzeten.
Ezt a véleményt osztotta Marion Mühlberger, a Deutsche Bank Research közgazdásza is, aki szerint a Bundestag határozott irányt vett Merz kancellárrá választásával. Hozzátette, hogy „ha az új kormány most gyorsan végrehajtja 100 napos programját a német gazdaságnak sürgősen szükséges könnyítésekkel, akkor gyorsan háttérbe fog szorulni az a tény, hogy két próbálkozásra volt szükség a kancellárrá válásához”.
Az AfD örült, a Linke szerint káoszos volt a helyzet
A kedd délelőtti eseményekből legjobban a május elején alkotmányellenes párttá minősített Alternatíva Németországért jöhet ki. Mivel a szélsőjobboldali párt már most is első helyen áll egyes közvélemény-kutatásokban –, részben a hagyományos pártokkal szembeni növekvő kiábrándultság és a kormányalakítás lassúsága miatti frusztráció miatt –, egy újabb választás az AfD további erősödéséhez vezethetett volna. A párt a bírósághoz fordult a minősítés miatt, amivel szemben az Egyesült Államok külügyminisztere, Marco Rubio is nemtetszését fejezte ki.
A párt társelnöke, Alice Weidel kedd délelőtt örömmel fogadta, hogy Merz kudarcot vallott, valamint a szavazás után egyből előrehozott választásokat követelt. Weidel szerint a kedd délelőtti szavazás megmutatja, hogy a CDU és a választók által már elutasított SPD koalíciója gyenge alapokon áll. Pártja régóta hangoztatja, hogy a fekete-vörös koalíció előbb-utóbb széthullik.
Felix Banaszak zöldpárti frakcióvezető pedig „fordulópontnak” nevezte a szavazást. „Friedrich Merz nem az a kancellár, akit én akartam volna, vagy akire szavaztam volna. De egy életképes kormányhoz többség kell. Most nincs itt az ideje a leckéztetésnek. Németországnak és Európának stabilitásra van szüksége. Nagyon hamar” – írta a politikus szintén a közösségi médiában.
Sören Pellmann, a Linke megbízott frakcióvezetője pedig káoszosként jellemezte a kialakult helyzetet. „Az ország többszörös válsága miatt most stabil kormányra van szükségünk. És ezt már látjuk is: Merz ezt nem tudja megcsinálni. Hogyan hozza vissza az országot biztonságos vizekre az, aki még a saját kormánytöbbségét sem tudja megszervezni?” Pellmann szerint Merz „történelmileg példátlan méretű pofont kapott az AfD-vel kötött menekültpolitikai paktumáért és a választási ígéreteinek megszegéséért”.
Indul a száznapos program
Habár évtizedek óta készül erre a feladatra, Merznek nem sok ideje marad feldolgozni a keddi nap eseményeit. Az új kormány ígérete szerint száznapos programba kezdenek, ahol négy nagy problémával próbálnak majd megbirkózni.
Külpolitika: Az új kormány célja, hogy Németország újra aktív, megbízható partner legyen, különösen az Egyesült Államokkal, Kanadával és az EU-tagokkal való kapcsolatokban. Június közepén a G7-ek csúcstalálkozóján vesz részt a kanadai Albertában, ahol nemcsak az új kanadai miniszterelnökkel, Mark Carney-val, hanem Donald Trump amerikai elnökkel is találkozik, így valószínűleg előtte egy amerikai utazás is szerepel majd a programjában. A Trumppal való megbeszélés legfontosabb témája az lehet, hogy az Egyesült Államok milyen mértékben kíván együttműködni Európával a jövőben. Emmanuel Macron francia elnökkel és Keir Starmer brit miniszterelnökkel pedig az Ukrajnának nyújtott támogatások kibővítéséről tárgyalhat Merz.
Pénzügyek: A kormány két költségvetési tervet is el akar fogadtatni a nyárig, egyet az idei évre (a jelenlegi ideiglenes helyett), egyet 2026-ra. Ezenfelül az új kormánynak el kell döntenie, hogyan osztják szét az 500 milliárd eurós infrastruktúra-alapot.
Migráció: Merz azonnali fordulatot ígért a migrációs politikában, a kampányában azt mondta, hivatalba lépésének első napján intézkedéseket fog hozni a bevándorlás terén. A kormány a határellenőrzések szigorítását tervezi, de jogi és nemzetközi akadályok nehezíthetik a végrehajtást.
Gazdaság: Az új kormány növekedésélénkítő intézkedéseket tervez bevezetni. Csökkentenék az energiaárakat, egyszerűsítenék a szabályozási környezetet, például vendéglátósok forgalmi adójának mérséklésével, mindezt a gazdasági visszaesés megfékezésére. Ezenfelül a szakképzett munkaerőhiány kezelése is fontos pont a programban, túlórapótlékot vezetnének be és adókedvezményekkel ösztönöznék a nyugdíjasokat a további munkavégzésre. Az SPD a bürokráciát is mérsékelné, például a nyugtaadási kötelezettség eltörlésével.
Az új kormány terveiről itt írtunk korábban részletesebben is.
