„Merz-zuhanás”, a választás óta tovább erősödő szélsőjobb és a német, sőt az európai gazdaság megmentése – ilyen és ehhez hasonló módon írható le röviden az a konfliktusos, kettős helyzet, amivel Németország leendő kancellárja, Friedrich Merz a napokban szembenéz. Vezetésével újra kormányra kerül a Kereszténydemokrata Unió és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CDU/CSU), de az eddig kormányzó szociáldemokratákkal (SPD) kellett koalíciós megállapodást kötnie, amit másfél hete véglegesítettek. Ezt az egyik fél némi kritikával, de inkább halk elégedettséggel, míg a másik belső zúgolódással fogadta.
A leendő kancellárnak kifejezett célja a szélsőjobb erősödésének visszafordítása, miközben van olyan felmérés, amelyben már az Alternatíva Németországért (AfD) volt a legerősebb párt. Ez összefügg a Németországban nagy jelentőségű adósságfék feloldásával: Merz az előző Bundestag összehívásával megszavazott alkotmánymódosítással már kancellársága előtt erősen kezdett. Azonban többen bírálták, amiért kampánya során a kiadások visszafogását ígérte, győzelme után néhány nappal azonban bejelentette a költségvetési politika megváltoztatását.
Bár szokatlannak tűnhet, hogy egy kancellár a felmérésekben a választáshoz képest gyengüléssel kezdi a ciklusát, Merz végül jól is kijöhet abból, hogy az elején letudja a „nehezét”. Ha húsvétra ez nem is jött össze, de május elején már felállhat az új kormány, így tényleg sikerült relatíve gyorsan végére érni az egyezkedéseknek. A sikerhez viszont gyorsan eredményeket kell majd felmutatnia. Az AfD-erősödés megtörésének egyébként épp az lehet a kulcsa, ha a németek látványos különbséget tapasztalnak az előző kormányhoz és a Merkel-évek nagykoalícióihoz képest is.
Fordulatos másfél hónap
A mostani helyzet abból is következik, hogy a CDU/CSU pártszövetség megnyerte a február 23-i szövetségi parlamenti választásokat, de nem igazán acélos eredménnyel, 28,5 százalékot szereztek. A pártszövetség korábban rendre 30-40 százalékos eredményeket ért el a választásokon, 2021-ben egy történelmi vereséggel végeztek 24,1 százalékon. Az AfD februárban 20,8 százalékkal végzett a második helyen, harmadik helyen az SPD végzett a történelmi vereségként jellemzett 16,4 százalékkal.
Rajtuk kívül az addigi kormánykoalícióban is szerepet vállaló zöldek és a Baloldal (Die Linke) került be a szövetségi parlament alsóházába, a Bundestagba, aminek összetétele egyértelművé tette, Merznek az SPD-vel kötendő koalíció lesz a járható út. Ezek után az idő sürgetett, mert miközben a német gazdaság egyre inkább köhögött, valamint megviselték a strukturális gondok, főképp az autóipar és az autóeladások gyengélkedése, ami elbocsátásokban és gyárbezárásokban is manifesztálódott.
De hiába a relatíve gyors, hat hét alatt összehozott koalíciós megállapodás, az utóbbi hetekben csökkenő migrációs nyomás és az új helyzet: Merz „zuhanás” után kezdheti majd kancellárságát, írta a Spiegel. Ennek az egyik oka az adósságkezeléssel kapcsolatos politika. Merz a kampány jelentős részében kitartott az adósságfék mellett, de azért beszélt a szükséges reformokról is. A kancellárjelölt a CDU/CSU győzelme után, Donald Trump politikájára hivatkozva viszont már egyértelműen annak feloldását szorgalmazta.
Merz a leköszönő parlament összehívásával, a Zöldek és a szociáldemokraták segítségével meg is is valósította az ehhez szükséges alkotmánymódosítást: az adósságféket feloldva 500 milliárd eurós kiadási csomagról döntöttek. A javaslatcsomag értelmében az állami hitelfelvételt megakadályozó adósságféket úgy módosították, hogy a védelmi kiadásoknak gyakorlatilag nem lesz már felső korlátjuk, a német államadósság akár a GDP 70 százaléka fölé emelkedhet.
Közben a védelmi prioritások azon is látszanak, hogy Merz finoman utalt rá egy múlt vasárnapi ARD-interjúban, hogy bátorítaná a német Taurus rakéták bevetését az oroszok által megszállt Krímen, sőt a Kercsi-szoros feletti, a háború korábbi szakaszaiban többször támadott híd ellen is. Merz fel is vetette, hogy Ukrajnának nem reaktívnak, hanem proaktívnak kell lennie, alakítania kell a háború eseményeit.
Kihívás, az van Merz előtt
Hettyey András, az Andrássy Egyetem docense a Telexnek azt mondta: elemzők szerint az adósságfék kiszedését és az alkotmány módosítását a régi parlament segítségével a CDU jobboldalibb szavazói zokon vehették. Az is számít, hogy ugyan másfél hónap alatt sikerült összerakni a koalíciós szerződést, de előtte már novemberben már szétesett az előző kormány, ezért 4-5 hónapja nincs teljes felhatalmazású kormányzat. Ettől függetlenül szerinte stratégiai nyugalom várható, kormányozni kezdenek, amiről kell, tárgyalnak.
„Németország megmentőjének képét mutathatja majd” Merz, ráadásul az biztos, hogy azért „kormányozni tud a CDU”.
Német elemzések szerint az adósságfék védelmi célú feloldásával Merz hatalmas pénzügyi mozgásteret teremtett magának a következő négy évére. Azzal pedig sok fejfájást spórolt meg magának, hogy a régi parlamenten keresztül tudta vinni az alkotmánymódosítást, ugyanis az új felállásban már az AfD és a Linke ellenállása miatt nem lett volna meg a kétharmados többsége az adósságfék megpiszkálásához.
A németek nagy elvárásokkal fordulnak az új kormány felé az elmúlt évek rossz gazdasági adatai után. Az a német és a nemzetközi elemzések szerint is egyértelmű, hogy Merznek a következő hónapokban látványos eredményeket kell majd felmutatnia, ha stabilizálni akarja a saját és kormánya helyzetét. Ebben az segíthet a legtöbbet, ha sikerül különbséget felmutatni az előző szocdem-zöld-szabad demokrata kormány és a Merkel-éra politikájához képest. A Spiegel elemzője szerint egy dolgot már biztosan sikerült elérnie Merznek: nem fulladt kudarcba a koalíciós tárgyalás. Egy ilyen helyzettel ugyanis a szélsőjobb nyert volna a mostaninál is nagyobbat, ahogy például Ausztriában is.
Merz egyik célja a következő évekre, hogy valamilyen módon visszaszorítsa az egyre előretörő radikális pártot. Azonban erről a frontról egyelőre rossz hírek érkeznek: miközben a CDU/CSU népszerűsége a februári választás óta csökkent, az AfD egy felmérés szerint már vezeti is a népszerűségi listákat. Merz és a CDU/CSU népszerűségvesztése azért is szokatlan az elemzőknek, mert 1990 óta általánossá vált a német politikában, hogy a választás utáni első hónapokban a meg- illetve újraválasztott kancellárok és pártjaik általában pont stabilizálják pozíciójukat.
Az AfD felíveléséről Hettyey azt mondta, a felméréseket ő is látja, és olyan még sose fordult elő szerinte, hogy választási győzelem után így visszaesnek a győztes pártok. „Nincs nagy optimista hangulat”, a sajtó fontos figuráinak cikkeiben „félpánik van”. AfD-szempontból az is lényeges, hogy a koalíciós szerződés szerint nincs együttműködés a demokráciaellenes pártokkal. A parlamentben nem lesznek közös indítványok, nem beszélik meg a vezető pártok a szélsőjobbal, ki hogyan szavaz. A CDU egyik alelnöke, Jens Spahn megkérdőjelezi ezt a hozzáállást, szerinte lehetne bizonyos kérdésekben együttműködni a radikálisokkal. Erről most vita alakult ki a párton belül.
Koalíciós megállapodás = lelkesedés nélküli elégedettség vagy elégedetlenség
„Az lett nagyjából, amire számítani lehetett, mást nem is nagyon adott volna ki a választási eredmény” – mondta el a német koalíció összerakásáról Hettyey András. Szerinte német mércével „aránylag gyorsan meg tudtak egyezni”, holott például a brit kommentátorok kritizálták, mi tartott cirka 50 napig a választás után, főleg, hogy közben fokozódott a nemzetközi helyzet. A németeknél a kormányalakítási folyamat valójában jóval hosszabb szokott lenni, akár 3-4 hónap is. Most tiszta sor volt, mi lesz, Hettyey szerint egyik pártnak sem volt más választása.
Merz a koalíciós megállapodás miatt kapott hideget és meleget is. A pártján belülről azért kapta az ívet, mert szerintük hagyta, hogy kihasználja őket a koalíciós partner, a harmadik helyezett SPD túl sok, hét minisztériumot kapott. „Mindkét félnek le kellett nyelnie keserű pirulákat” – értékelte a Spiegelnek a megállapodást a CDU egyik kerületi elnöke. A lap által megkérdezett kerületi elnökök szerint a migráció terén sikerült jó célokat kitűzni, az adósságfék elengedését viszont sokan nem értik a tagságból, néhányan ki is léptek. Afelől viszont senkinek nincs kétsége, hogy az új kormánynak gyorsan eredményeket kell majd mutatnia, mert a megállapodás önmagában nem ér semmit, főleg, hogy közben erősödik az AfD.
A helyzetet talán a stuttgarti CDU vezetője, Maximilian Mörseburg foglalta össze legkifejezőbben: „lelkesedés nélküli elégedettségként” jellemezte a megállapodás után tapasztalható hangulatot. Közben kiderült, hogy aligha születhetett volna jobb megegyezés a két nagy párt között, ugyanis maga Merz is elismerte: volt, hogy kritikus volt a helyzet a tárgyalásokon, egyszer majdnem fel is álltak az asztaltól mikor az SPD adóemeléseket kezdett el követelni – erről végül sikerült lebeszélni őket, amit a CDU tagsága elégedetten fogadott.
Az SPD-n belül is van némi elégedetlenség, pedig a koalíciós megegyezést a párt tagjainak is jóvá kell hagyni, enélkül a mostani koalíciós megállapodás elbukik. A szocdemek attól tartanak, hogy a koalíció a „jobboldali erők katalizátorává” válik, hiányolják a szociálpolitikai intézkedéseket, és szerintük a migrációs politika se elég egyértelmű. A CDU/CSU a koalíciós szerződésben Hettyey szerint át tudta vinni az akaratát többek közt a migrációs kérdésben is. Az SPD ifjúsági ága, a Juso jelezte, hogy elutasítja a szerződést. A párttagság április 29-ig szavaz majd, egyelőre nem látszik a Jusónál nagyobb szembefordulás – de ha elutasítanák, akkor nem lépne életbe a megállapodás.
„Erős jelzés a német állampolgároknak és az egész EU-nak”
– foglalt össze a megállapodást Merz, aki szerint olyan kormányt kap az ország, amely képes cselekedni. Hangsúlyozta a migrációs politikában várható váltást, jobb szervezést és irányítást ígért. Az SPD egyik társelnöke, Lars Klingbeil szerint végig úgy tárgyaltak, hogy figyelembe vették: a világ éppen teljesen átalakuláson megy keresztül. „Ez a megállapodás egy kis bestseller is lehetne” – értékelt a CSU részéről Markus Söder bajor kormányfő, aki szintén méltatta az új migrációs megközelítést, szerinte azt üzenik majd a világnak, hogy „Németország visszatér”.
A koalíciós megállapodásban öt kiemelt pont van a migrációval kapcsolatban, a CDU összefoglalója szerint teljesen felszámolják majd az illegális migrációt. Az egyik legfontosabb terv, hogy Németország a határon kezelné a problémát. Bár a menedékkérőknek az EU-n belül ott kellene beadniuk a kérelmüket, ahol belépnek az Unió területére, ez gyakran nem így történik. „A jövőben azok kérelmét is elutasítjuk, akik csak a német határon kérnek menedékjogot. Ennek érdekében együttműködünk szomszédos országainkkal” – áll a megállapodásban. Itt kérdés, hogy a szomszédos országok hogyan fogadják majd az új kormány terveit. Az EU-n belüli határellenőrzést mindaddig fenntartanák, ameddig nem jön létre annak külső határán hatékony határellenőrzési rendszer. A tervnek ezért is része, hogy mindent megtesznek a Frontex, az európai határvédelmi ügynökség megerősítéséért.
A koalíció azt is tervezi, hogy az önkéntes szövetségi befogadási programokat (Bundesaufnahmeprogramme), például az afganisztánit is leállítja, és a jövőben nem indít újakat. A CDU/CSU elérte azt is, hogy felgyorsítsák azok kitoloncolását, akiknek elutasították a menedékkérelmét, ehhez az is kell, hogy erősítsék a kapcsolatot a származási országokkal. Németországban jelenleg körülbelül 42 ezer olyan embert tartanak számon, akinek azonnal el kellene hagynia az országot, 178 ezer embert pedig az úgynevezett „megtűrt személyek” közé sorolnak.
A rendőrség a jövőben kezdeményezheti majd azok letartóztatását, akiknek elrendelték a kitoloncolását, a súlyos bűncselekmény miatt elítélteknek pedig mindenképpen el kell majd hagyniuk az országot. A mostani szabályozás szerint se a Szíriából, se az Afganisztánból érkező bűnözőket nem lehet kitoloncolni az országból. A ZDF-nek megszólaló migrációs szakértő arról beszélt, hogy a tervek megnyitják az utat a valós változás felé, de rengeteg múlik majd azon, hogy a leendő belügyminiszter mit tud elérni migrációs diplomácia terén.
A megállapodás egyébként váratlan helyről is kapott elismerést: Angela Merkel volt kancellár a megállapodás fegyelmezettségét dicsérte, és a korábban általa partvonalra helyezett Merz illegális migráció elleni küzdő politikájával is egyetért. Fontos, hogy épp Merkel az, aki tudja, hogy milyen a szociáldemokratákkal közös kormányzás: 16 éves kancellársága alatt 12-ben velük együtt vezette Németországot.
Érdemes megnézni, hogy Merkelnek milyen arányban sikerült megosztania az SPD-vel a minisztériumokat. Utolsó kabinetjében vele együtt 7 CDU-s, 3 CSU-s és 6 SPD-s miniszter volt, míg a harmadikban 7-3-7 volt ez az arány. Merznek ezekhez hasonló felosztást sikerült kitárgyalnia, 7 minisztériuma lesz a CDU-nak, 7 a szociáldemokratáknak és 3 CSU-nak. De változás például a Merkeli időkhöz képest, hogy a CDU ezúttal elengedi a gazdasági minisztériumot és a védelmit is.
Cserébe viszont megkapják a szocdemektől az eddig általában náluk landoló külügyminisztériumot. „Gyakorlatilag a kisebb koalíciós partner kapta a külügyet” egészen eddig hagyományosan, most valószínűleg a kereszténydemokrata Johann Wadephul lesz a miniszter. „Ami hagyományosan nagy téma, az az Európa-politika”, amit a kancellár személyesen szokott vinni, ahogy a külpolitika főbb részeit is. Az igazán nagy kérdésekben másodlagos a külügyminiszter szerepe, Donald Trumppal sem a tárcavezető fog tárgyalni – mondta Hettyey.
„Deutschland kommt zurück”
Hettyey egyelőre nem tudja pontosan, mi lesz az első tíz nap kormányzati agendája. A kormányprogram alapján a gazdasági és védelempolitika kerülhet középpontba, például az szja-t akarják csökkenteni a kisebb jövedelműeknél. Baloldalibb terv, hogy egy alapot, a Deutschland Fundot állítanak fel a németországi befektetések támogatására: akik bővítik a termelési kapacitást, főleg a dekarbonizációs területen, azokat támogatja majd az állam. A tervek szerint növelni fogják az adójóváírás mértékét a cégeknek, 2027-től pedig lassan csökkentik a társasági adót. „Nagyon magasak az adók Németországban, az egyik legmagasabb elvonási rátával rendelkeznek az Európai Unióban” – magyarázta az élénkítő lépést a szakértő.
Várhatóan nem vezetik vissza a katonai sorkötelezettséget, marad az önkéntes szolgálat, lesz viszont egy német biztonsági tanács amerikai mintára, ezt a kancellár vezeti majd, és a fontosabb biztonsági, külpolitikai kérdéseket is itt tárgyalják majd meg. A védelmi kiadásokat pörgetni kell Hettyey szerint, harci drónja például nincs Németországnak, ami a 21. század háborúiban már elengedhetetlen. A közvélemény többsége is támogatja a hadi kiadások felpörgetését. A kérdés, „lesz-e katona”, 185 ezerről 220 ezerre kéne emelni a létszámot.
Németország helye is átalakulóban van a világpolitikában. Hettyey szerint eddig is jelentős volt a németek szerepe az európai lakosok fejében, egy Globsec-felmérésből az jött ki, hogy sok ország lakossága szerint a németek a legfontosabb partnerek. A többi európai állam is várja a német vezetést, Emmanuel Macron francia elnöknek nem volt eddig fix, komoly német partnere, a brit Keir Starmerrel és a lengyel Donald Tuskkal próbálták ezt áthidalni. Részben ezekre a folyamatokra is utalt a CSU vezetője, Markus Söder mikor azt mondta: Németország visszatért. („Deutschland kommt zurück”). Viszont az is kihívás Merznek, hogy Donald Trump többször utalt már rá, nem szereti a németeket, többek között a jelentős külkereskedelmi többletük miatt.
„A kínaiak jól látható módon elkezdtek helyezkedni”, mondván ők képviselik a stabilitást, „ők a szabad kereskedelem letéteményesei”. Több mint 30 német cég írt alá egy nem nyilvános felhívást – ami persze kiszivárgott –, hogy erősíteni kell a kínai kapcsolatokat, mivel a kínaiak az innováció vezetői bizonyos szektorokban. „Ez kopernikuszi fordulat” Hettyey szerint, ugyanis ha lépést akarnak tartani az innovációban, jóban kell lenniük a kínaiakkal. Márpedig ez nem értelmezhető a trumpi fordulat nélkül. „Ez is mutatja, hogy ez egy külpolitikai kormányzás” – mondta a szakértő. Az adósságféket is vélhetően azért engedték el, mert pont akkor alázták meg Washingtonban Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, így a németek látták, hogy Amerikára nem számíthatnak.
„Függetlenné kell válni Amerikától” Merz szerint, aki már nem azt magyarázza, hogy fontos partner az USA, akivel együtt kellene működni.
A vámháborúról azt mondta Hettyey, hogy korábban volt olyan elemzés, hogy ha Trump nyeri az amerikai elnökválasztást, akkor 1 százalékkal csökkenhet a német GDP-növekedés. Később a Barclays elemzése már mínusz 0,9 százalékot írt. Előtte 0,2-0,3 százalékos növekedést jósoltak Németországnak 2025-re (a Trump-hatás nélkül), így a mínusz közel 1 százalékkal recesszió lett a vége, még úgy is, hogy 10 százalékra levitte a vámokat az Egyesült Államok, amikor 90 napra felfüggesztette az EU-ra kirótt magasabb, 20 százalékos vámok alkalmazását. „Németország az egyik fő kárvallottja a dolognak”, de az EU-ra bízzák ennek megoldását, Hettyey nem is látott arról hírt, hogy a németek Washingtonba utaztak volna lobbizni.
Még következetesebben lépnének fel a jogállamiság megsértése ellen
Ez Magyarországot is érinti, a FAZ szerint minden tizedik Magyarországon gyártott autót az USA-ban értékesítettek a német cégek. „A miénk kicsi, nyitott gazdaság, nekünk méreg minden vám” a szakértő szerint, aki hozzátette, nem szabad a mostani 10 százalékra csökkentésről sem hátradőlni, hisz három hónapra szól csak a felfüggesztés. „Ez mindenképp rossz hír a magyar gazdaságnak és kormánynak” – mondta a vámokról. Amennyire jó hír volt három hete az adósságfék elfogadása, annál rosszabbak a trumpi vámok – tette hozzá.
A Politicóhoz március végén eljutott koalíciós tervezet szerint olyan, jogállamiságot betartató uniós eszközöket is kiemelne az alku, amiket eddig a magyar kormány ellen vetettek be. Hettyey idézte a koalíciós szerződést, amiben benne van, hogy „határozottan védjük az EU-szerződés 2. cikkelyében meghatározott alapvető értékeket, és a jövőben még következetesebben lépünk fel a jogállamiság megsértése ellen”. A dokumentum szerint „sokkal következetesebben” kell majd alkalmazni az olyan eszközöket, mint az uniós pénzeszközök visszatartása vagy az uniós Tanácsban a szavazati jog esetleges felfüggesztése. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy ilyen esetben meg kell vizsgálni a pénzeszközök közvetlen utalásának lehetőségét is, például az Erasmus+ keretében a diákoknak (a külföldi tanulmányokat elősegítő programnak nem részei a modellváltó magyar egyetemek).
Ami még a rendszeresen vétóval fenyegető magyar kormány szempontjából nem örömteli, hogy a koalíciós pártok kiállnak a tanácsi egyhangúság eltörlése mellett, és ilyen módon a többségi döntéshozatal mellett is, amit nem tud egy-egy tagállam akadályozni. Ennek elfogadásához azonban előbb egyhangú döntés kéne, amit feltehetően nemcsak a magyar kormány nem támogatna. Robert Fico szlovák miniszterelnök március közepén arról írt, soha nem támogatna szankciókat a magyar kormány ellen.
