Devizahiteles per: Megsemmisített egy szerződést az uniós bíróság, mi lesz most a több százezer devizakárosulttal?

• Egy tisztességtelen feltétel miatt megsemmisített egy 2007-es magyar devizahiteles szerződést az Európai Unió Bírósága. Az adósoknak így az alaptőkét leszámítva minden visszajár.
• A döntést sokan úgy értelmezik, hogy annak értelmében az összes devizahiteles szerződést meg kellene semmisíteni, és a több százezer károsultnak mind visszajárna az alaptőke felett kifizetett pénze.
• A Kúria azonban nem így értelmezi a jogot, szerintük a döntés csak azokra vonatkozik, akik bizonyítani tudják, hogy a hitelintézet nem tájékoztatta őket az árfolyamkockázatról. Ők azonban nagyon kevesen vannak.

Április harmincadikán az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéletet hirdetett egy magyarországi devizahiteles szerződés ügyében indított perben. A konkrét eset még 2007-ig nyúlik vissza, amikor ZH és KN monogramú magánszemélyek svájcifrank-alapú lízingszerződést kötöttek az AxFina nevű céggel egy autó megvásárlására.

ZH és KN egy idő után nem fizették a tőlük követelt összegeket, ezért az AxFina 2013-ban felmondta a lízingszerződést, majd pert indított a két magánszemély ellen. A per éveken keresztül pattogott a magyar bíróságok között, amíg végül 2023-ban az Európai Unió Bíróságánál kötött ki. Az EUB mostani ítéletében azt mondta ki, hogy a szerződést semmisnek kell tekinteni, ZH és KN pedig egy fillérrel sem tartozik többel a cégnek, mint amennyit annak idején az autó megvásárlására kaptak.

Felmerült, hogy mindenkinek visszajár minden

Az ítélet híre devizahiteles körökben gyorsan terjedni kezdett, majd a médiába is berobbant, miután a ZH-t és KN-t képviselő Marczingós László ügyvéd nyilatkozott a Klubrádiónak, majd a 24.hu-nak azt mondta: az ő értelmezése szerint az ítélet alapján minden devizahiteles szerződés érvénytelen. A szerződések érvénytelenítésének az a következménye, hogy az adósok csak a kapott tőkével tartoznak a banknak, az afelett kifizetett összegek pedig visszajárnak nekik.

Marczingós szerint ennek a magyar kormány jogalkotással is érvényt szerezhetne, de mivel erre nem számít, a devizahiteleseknek szerinte egyedi pereket kell majd indítani. Ennek a lehetősége az ő elmondása szerint az ítélettel olyanok előtt is kinyílt, akik korábban jogerősen elvesztették a devizahiteles ügyükben indult perüket.

Hasonlóan értelmezte az EUB döntését több ellenzéki szereplő is. Róna Péter közgazdász, az ellenzéki pártok 2022-es köztársaságielnök-jelöltje például a Klubrádióban azt mondta: „ha (...) nem ugyanazon az árfolyamon kell neki visszafizetni a hitelt, illetve a kamatot, mint amilyen árfolyamon folyósították neki annak idején a hitelt, akkor ez egy olyan hiba, ami érvényteleníti, semmisnek minősíti a szerződést.” Hozzátette: „Ez az ítélet a magyar államnak szól, a magyar állam pedig köteles ezt az ítéletet foganatosítani a rendelkezésére álló eszközökkel.”

Az ítélet nyilvánosságra kerülése után a Demokratikus Koalíció törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, hogy a felvételkori árfolyamon számolják el a devizahiteleket, a Jobbik pedig parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követelte a devizahiteles ügyek rendezési lehetőségeinek felmérése. Hadházy Ákos és Jámbor András törvényjavaslatot nyújtottak be a devizahiteles végrehajtások felfüggesztésére, mert szerintük a bírósági ítélet „teljesen átírja a devizahitel-ügyek eddigi értelmezését.”

Ebben az értelmezésben tehát a képlet világos: a devizahiteles szerződések, vagy legalábbis azok nagy többsége utólag semmissé válik, és mindenki csak annyival tartozik a hitelintézetnek, amennyit a hitel felvételekor kapott. Amit ezen felül törlesztett – akár a forintosítás után, akár előtörlesztéssel – az visszajár. Ha ennek az értelmezésnek érvényt szereznek, akkor több százezer magyar család juthat több millió, akár több tízmillió forinthoz, a hitelintézeteknek pedig több százmilliárdos, ha nem több, mint ezermilliárdos kifizetésekkel kell majd számolnia. Kérdés, hogy érvényt tudnak-e szerezni ennek a jogértelmezésnek.

A kormány nem így értelmezi az ítéletet

Tisztázzuk az elején! A Kúria korábbi jogértelmezéséből, a magyar kormány korábbi jogalkotási lépéseiből és mostani nyilatkozataiból, valamint a Kúria egy friss ítéletéből az következik, hogy ők máshogy értelmezik az Európai Unió Bíróságának ítéletét. Ezért – ha csak nem történik valami hatalmas fordulat a bíróságokon és / vagy a parlamentben – nem valószínű, hogy a devizahitel-károsultak nagyon nagy többségének az ítélettel változni fog a helyzete.

Erre utal, hogy amikor megkérdeztük az ítéletről a kormányt, az Igazságügyi Minisztérium azt írta: „A magyar kormány álláspontja szerint az egyes ügyekben meghozott bírósági ítéleteket mindenkinek, így a bankoknak is tiszteletben kell tartani!” Bár ez devizahiteles szempontból jól hangzik, fontos az „egyes ügyekben” fordulat, ami egyértelműen kifejezi, hogy a kormány szerint az EUB ítéletének nincs következménye általánosan az összes devizahiteles ügyre.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter ennél konkrétabb volt, amikor az Economixnak azt mondta: a kérdés az, hogy „amikor devizahiteleket folyósították, akkor felhívták-e a bankok a fogyasztók figyelmét a kamat- és az árfolyam kockázatokra. (...) Ha nem hívták föl a bankok a kockázatokra a figyelmet, és érvénytelen ezáltal a szerződés, akkor annak az a következménye, hogy az egész árfolyam-kockázatot, árfolyam-elmozdulást a banknak kell viselnie, mint költség, és nem pedig a fogyasztónak. (...) Ha ez megtörtént, akkor természetesen a bíróság úgy döntött a múltban is, hogy a szerződés érvényes.”

Vagyis Nagy szerint csak azok szerződések érvénytelenek, amelyeknél a bank nem hívta fel a kockázatokra az ügyfelek figyelmét.

Gulyás Gergely ugyanezt mondta el a kormányinfón, ez pedig a magyar joggyakorlat szerint azt jelenti, hogy az ügyfélnek kell bizonyítani, hogy őt nem tájékoztatták megfelelően a kockázatokról. Mivel a legtöbb devizahiteles szerződés mellé alá kellett írni az árfolyamkockázati tájékoztatás nevű dokumentumot, a tájékoztatás hiányát általában nem tudják bizonyítani az ügyfelek – vagyis a kormány álláspontja szerint az EUB mostani ítélete egyértelműen csak azokra a kevesekre vonatkozhat, akiknek ezt mégis sikerül bizonyítaniuk, és biztosan nem az összes devizahitelesre.

Hasonlóan nyilatkozott az OTP Bank, ami szintén úgy értelmezte az EUB ítéletét, hogy az „azon az előfeltevésen alapul, hogy a fogyasztói devizahitelt nyújtó adott pénzügyi vállalkozás árfolyamkockázatról szóló ügyfél-tájékoztatása tisztességtelen volt, és a devizahitel szerződés emiatt válik érvénytelenné (semmissé).” Szerintük ők a devizahiteles ügyekben tisztességesen tájékoztatták az ügyfeleiket, amit a bíróságok néhány egyedi esetet leszámítva meg is állapítottak, így ezeknél „nem merül fel az érvénytelenségi kérdés”.

Semmissé nyilvánították a szerződéseket. De melyikeket?

A kérdés megértéséhez érdemes megnézni, miről és mit döntött az Európai Unió Bírósága a múlt héten nyilvánosságra hozott ítéletével. Ebben a konkrét ügyben ZH és KN adósok arra hivatkoztak, hogy a nekik devizahitelt nyújtó AxFina nem tájékoztatta őket megfelelően az árfolyamváltozás lehetőségében rejlő kockázatokról.

Az ő szerződésükből ugyanis – a legtöbb devizaszerződéssel szemben – hiányzott az árfolyamkockázatra való kikötés.

Azt, hogy ez tisztességtelen, korábban már a magyar bíróságok is megállapították, a kérdés az volt, hogy a szerződés egy részének tisztességtelensége milyen jogkövetkezményekkel jár az egész szerződésre tekintettel. Ezt az EUB-nak egyrészt az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok, másrészt a magyar jogszabályok, köztük a devizahiteles törvény és a polgári törvénykönyv alapján kellett megítélnie.

ZH és KN azt akarták elérni, hogy a tájékoztatás elmaradása miatt az egész szerződésüket semmisítsék meg, míg az AxFina amellett érvelt, hogy a szerződést az árfolyamváltozás nélkül is teljesíteni lehet, akár a svájci frank rögzített árfolyamán, akár forintban. Vagyis felmerült az az opció, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás elmaradásának jogkövetkezménye az legyen, hogy azt az adósok helyett a hitelintézetnek kell viselnie – vagyis az árfolyamveszteség ZH és KN helyett az AxFinát érinti.

Az Európai Unió bírósága ítéletében a magánszemélyek jogértelmezését fogadta el, vagyis szerintük a tisztességtelen feltételekkel megkötött hitelszerződést nem lehet „a tisztességtelen feltételek kihagyásával teljesíteni”.

Az ítéletből az következik, hogy a szerződést meg kell semmisíteni, az adósoknak pedig az eredetileg megkapott alaptőke felett minden visszajár, még kamatokat sem kell fizetniük, punktum.

A teljes ítélet így szól: „A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló [Európai Uniós jogszabályokat] a következőképpen kell értelmezni: e rendelkezés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a devizában nyilvántartott olyan lízingszerződés, amely az e devizához kapcsolódó árfolyamkockázatot az érintett fogyasztóra hárító kikötés mint tisztességtelen kikötés elhagyása folytán érvénytelenné vált, az első rendelkezés értelmében ‘a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető’, ha e szerződés olyan nemzeti jogszabály hatálya alá tartozik, amely az ilyen szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként azt írja elő, hogy e fogyasztót kizárólag a tisztességtelen kikötés hátrányos hatásai alól kell teljes mértékben mentesíteni, miközben e szerződés többi elemének érvényessége és kötelező jellege fennmarad. Ilyen esetben, mivel az említett szerződés az említett kikötés kihagyásával nem teljesíthető, az említett rendelkezések azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását írják elő, amelyben az említett fogyasztó ugyanezen szerződés hiányában lett volna.”

A Kúria is elfogadja – de ez szerintük csak néhány esetre vonatkozik

Amikor megkérdeztük a Kúriát, hogy milyen következményei lehetnek a fenti ítéletnek, azt írták: „…a Kúria tanácsai és Jogegységi Panasz Tanácsa az eléjük kerülő ügyeket a felek és más jogosultak indítványai, kérelmei alapján intézik, nem hivatalból járnak el, minden esetben a jogszabályok keretei között működnek. Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezését az eljáró tanácsok mindenkor figyelembe veszik és tiszteletben tartják.”

Ez persze hangozhat jól a devizahitelesek szempontjából, a valóságban azonban a Kúria egészen máshogy értelmezi az EUB ítéletét, mint a devizahiteleseket képviselő ügyvédek és az ügyben megszólaló ellenzéki politikusok. Utóbbiak ugyanis azt mondják, hogy az ítélet minden devizahiteles szerződésre vonatkozik, míg a Kúria szerint csak azokra, amelyeknél – mint ZH és KN esetében – nem szerepelt a szerződésben az árfolyamkockázatra való kikötés, vagyis az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás.

Ez teljesen egyértelműen kiderült akkor, amikor május hatodikán – tehát az EUB ítélete után egy héttel – a Kúriának ítéletet kellett hirdetnie egy devizahiteles perben, amelyben az adósokkal szemben a hitelt nyújtó OTP Banknak adtak igazat. A Kúria akkor nemcsak elutasította az adósok kérelmeit és kifogását, de megerősítette a nekik nem kedvező korábbi bírósági ítéletet, valamint összesen négymillió forint felülvizsgálati eljárási költség és illeték megfizetésére kötelezte őket.

Az ítéletet a Kúria azzal indokolta meg, hogy bár az eredeti pernek tárgya volt az árfolyamkockázat kérdése, az azzal kapcsolatos elsőfokú bírósági döntést az adósok nem fellebbezték meg. Vagyis ebben az ügyben az adósok az elsőfokú bírósági döntés után nem is állították, hogy nem tájékoztatták őket megfelelően, egy ettől független másik probléma – az úgynevezett árfolyamrés – miatt pereltek.

Márpedig a Kúria jogértelmezése és ítélkezési gyakorlata szerint az adósságrés miatt nem lehet perelni, az EUB ítélete pedig kizárólag az adósságkockázati tájékoztatásról szóló perekre vonatkozik. Ez pedig a devizahiteles ügyek nagyon kis részét érinti.

Miből fakad a devizahitelesek alternatív értelmezése?

Azt a jogértelmezést, amely szerint a devizahiteleseknek a tőkét leszámítva minden pénz visszajár, Szepesházi Péter ügyvéd magyarázta el a Telexnek. Szepesházi korábban bíró volt, ebben a pozícióban többször kritizálta az akkor az Országos Bírósági Hivatalt vezető Handó Tündét, majd 2018-ban lemondott. Azóta ügyvédként többek között devizahiteleseket képvisel, az utóbbi időben pedig Hadházy Ákos tüntetésein szólalt fel.

Ez a jogértelmezés azt állítja, hogy a devizahiteles szerződések nem azért semmisek és érvénytelenek, mert a hitelintézetek nem tájékoztatták az ügyfeleket az árfolyamkockázatról, hanem azért, mert az eladási ár és a vételi ár közötti különbözettel is átverték az ügyfeleiket.

A devizahiteles szerződéseket ugyanis úgy írták meg, hogy a hiteleket az alacsonyabb eladási áron folyósították, majd a törlesztőrészleteket a magasabb vételi áron számolták el. Ezt hívják árfolyamrésnek.

Nem nehéz belátni, hogy ez nem egy korrekt eljárás, hiszen ezzel a bankok a középárfolyamhoz képest a folyósításnál és a törlesztésnél is lehúzták az ügyfeleiket. Azok az adósok, akik erre hivatkoztak a bankokkal szembeni perekben, 2012 és 2013 környékén jellemzően megnyerték a pereiket, és sok bíróság azt is kimondta, hogy a tisztességtelen feltételek miatt a teljes szerződések érvénytelennek számítanak, nemcsak azok árfolyamrésre vonatkozó pontjai.

Ennek feloldására a kormány 2014-ben törvénnyel írta elő, hogy a devizahiteles szerződéseket a vételi- és eladási ár helyett az MNB-középárfolyamon kell újraszámolni. Az ebből fakadó különbséget – amely nagyságrendileg fél-egy százalékot tett ki – a devizahitelesek a következő egy évben jellemzően meg is kapták.

Ez viszont azt is jelentette, hogy az árfolyamrés miatt már nem lehetett perelni, és annak a lehetősége is megszűnt, hogy a bíróságok emiatt a teljes devizahiteles szerződéseket megsemmisítsék, ami korábban megtörténhetett. A devizahiteles-törvény így érvényessé nyilvánította a korábban bíróságon érvénytelenített szerződéseket is.

Szepesházi Péter szerint mind a Kúria ezután hozott bankbarát döntései, mind az utána hozott törvények jogellenesek, mivel árfolyamrés tisztességtelen voltából egyértelműen következnie kellene, hogy az árfolyamrést alkalmazó szerződések érvénytelenek, semmisek. „A törvény olyan szerződések érvényességét állította vissza, amelyekről korábban bíróságok mondták ki, hogy érvénytelenek. A kormány ezzel ugyan visszaadta az embereknek az árfolyamrés miatt elszenvedett minimális veszteséget, de elvette tőlük a lehetőséget, hogy visszaszerezzék az árfolyamveszteség miatt elszenvedett sokkal nagyobb különbséget” – mondja Szepesházi. A Kúria további rendelkezései miatt Szepesházi szerint „nyerhetetlenek voltak az egyéb okokból indított perek”.

A devizahiteles perek közül sok az Európai Unió Bíróságánál kötött ki, amely precedens értékű ítéleteket hozhat ezekben, vagyis a magyar Kúriának később figyelembe kell vennie ezeket a saját döntései meghozatalakor. Az EUB rendszeresen hozott is ítéleteket (például 2019-ben a C118/17 számú ügyben és 2021-ben a C932/19 számú ügyben).

Szepesházi Péter szerint ezekből az ítéletekből következik, hogy a parlament nem hozhatta volna meg a devizahiteles törvény árfolyamrésre vonatkozó részét, és hogy az árfolyamrés miatt minden devizahiteles szerződés semmis, érvénytelen.

A magyar Kúria azonban máshogy értelmezte ezeket az EUB-ítéleteket, és továbbra is maradt annál a korábbi gyakorlatnál, ami szerint csak azok a szerződések érvénytelenek, amelyeknél az adósok bizonyítani tudják, hogy nem tájékoztatták őket megfelelően az árfolyamkockázatról. „Korábban is kimondták tehát azt, hogy a magyar devizahiteles törvények nem felelnek meg az uniós fogyasztóvédelmi előírásoknak, de ezt a rezsim 6-8 éve következetesen tagadja” – mondja erről Szepesházi Péter.

A jogász szerint a mostani ítéletben „egyértelműen és félremagyarázhatatlanul kimondták azt, amit korábban még félre lehetett magyarázni, hogy a tisztességtelen feltétellel kötött szerződésnek nemcsak a tisztességtelen árfolyamréses feltétele érvénytelen, hanem az egész szerződés. Ennek megfelelően a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mintha meg sem kötötte volna a szerződést, nem pusztán az árfolyamrés tekintetében kell kompenzálni.”

A magyar Kúria a korábbi gyakorlathoz hasonlóan a jövőben is egyesével ítélhet ezekben az ügyekben, de van lehetősége arra is, hogy jogegységi tanácsot hívjon össze, amivel kötelező erejű jogegységi határozatot tudna kiadni. Szepesházi szerint „ha ezt megteszik, akkor Varga Zs. András majd kizárólag bankpárti bírókat fog meghívni, akik a korábbi gyakorlatot erősíthetik meg.”

Szepesházi szerint ebben a helyzetben két lehetőségben reménykedhetnek a devizahitelesek:

• Az egyik, hogy az alsóbb szintű bíróságok az EUB-ítélet alapján tömegesen hoznak majd a Kúria gyakorlatával szembemenő ítéleteket, amivel a Kúriára is egyre nagyobb nyomás helyeződhet.
• A másik, hogy egy esetleges kormányváltás esetén az új parlament megsemmisíti a 2014-es devizahiteles törvényeket, és egy olyan jogszabályi környezetet teremt, amelyben minden devizahitel-károsult visszakapja az alaptőke felett kifizetett pénzét.

Kérdés, hogy ez utóbbinak mennyi esélye van egy olyan környezetben, amikor a legnagyobb ellenzéki párt, a Tisza, és annak vezetője, Magyar Péter következetesen hallgat a devizahitelesekről.

Mi a gyakorlati jelentősége a mostani pernek?

A fentiekből az következik, hogy ha csak nem történik valami radikális változás a bíróságokon, az Európai Unió Bírósága ítéletének nagyon kevesekre lesz következménye, és rájuk is csak mérsékelt. Azokban az esetekben ugyanis, amelyekben az adósok bizonyítani tudták, hogy nem tájékoztatták őket az árfolyamkockázatról, jellemzően eddig is nyertek, a kérdés csak az volt, hogy hogyan kell végül elszámolni.

Erre tett most pontot az EUB, az ítéletüknek megfelelően pedig a hasonló esetekben az alaptőkét leszámítva minden visszajár majd az adósoknak. Ez valamekkora előrelépés azoknak, akik tudják bizonyítani a tájékoztatás elmaradását, mert korábban sok bíróság úgy zárta le a hasonló eseteket, hogy valamennyi kamatot és ügyleti díjat az adósoknak azért kellett fizetniük.

És hogy hogyan lehet bizonyítani azt, hogy valakit nem tájékoztattak megfelelően az árfolyamkockázatról? Ha valaki a devizahitelesek döntő többségéhez hasonlóan aláírta az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatást, akkor rendkívül nehezen, hiszen tulajdonképpen azt kell bizonyítania, hogy nem tudott valamiről, aminek a tudomásul vételét aláírta.

Ezeket a pereket jellemzően akkor lehet megnyerni, ha valamilyen közokirati hiba történt, például a közjegyző elrontott valamit a dokumentáció során – ez azonban rendkívül ritka.

Meg lehet próbálkozni azzal is, hogy valaki azt állítja, hogy a tartalom ismertetése nélkül egyszerre írattak vele alá több papírt, vagy aláírás közben sürgették, ezt viszont az esetek többségében nem fogadják el a bíróságok.

Összességében tehát az látszik, hogy ha a következő időszakban a kúriai és egyéb bírósági joggyakorlat nem változik meg érdemben, akkor a mostani EUB-döntés farvizén csak azoknak érdemes pert indítania vagy perújítást kezdeményeznie, akik bizonyítani tudják, vagy bizonyítani akarják, hogy az árfolyamkockázatról nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Azoknak, akik ebbe nem akarnak belemenni, csak akkor érdemes ezen elgondolkodni, ha bíznak abban, hogy a bíróságok és a Kúria hirtelen 180 fokos fordulatot vesznek a korábbi jogértelmezésükhöz képest.