Ez a séta olyan, amire még az unokáim is emlékezni fognak

„Azt kérdezték a román kollégák, hogy mi az anyját csinál Orbán Viktor” – mondja Antal a miniszterelnök tihanyi beszédének hatásáról, miután átlépte Ártándnál a magyar-román határt. Antal egyedül érkezett, nem akarta, hogy „provokációnak tűnjön”, ha Magyar Péterékkel együtt jön át, de már egy napja velük gyalogol. Az eső szemerkél, Antal pedig Magyar Péter előtt félórával, romániai idő szerint reggel 9 körül ér át a határon. Arról is beszél, hogy szerinte a tihanyi beszéd nagy töréspont volt a határon túli magyarok számára, és akár itt élnek, akár Magyarországon, „mindenkinek elege van a megosztottságból, a gyűlöletkeltésből, és abból, hogy az erdélyi magyarokat csak szavazatra használja Orbán”.

Orbán Viktor a május 9-én elmondott tihanyi beszédében elismerően beszélt George Simionról, az elnökválasztás szélsőjobboldali jelöltjéről, akit kevesebb mint egy éve még a Fidesz több tagja is „szélsőségesen magyarellenesnek” minősített. „Teljesen egyetértünk” azzal a Simion-idézettel, mondta, amely szerint „most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk”. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a választások előtt, Orbán tihanyi beszédére reagálva hirdette meg, hogy Budapestről elmenetel egészen Nagyváradig.

Orbán mondataival nem kis zűrzavart okozott, gyakorlatilag teljesen szembefordult a szövetségesnek számító Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) álláspontjával. A határon túli magyarok elsőprő többsége végül nem Simionra, hanem Bukarest főpolgármesterére, a nyugatos Nicușor Danra szavazott.

Magyar Péter később, Nagyváradra érve is arról beszélt: szomorúság és csalódottság járta át, amikor hallotta ezeket a szavakat. „A magyar miniszterelnök olyan ember nézeteit éltette, aki nyíltan magyarellenes, az őseink sírján ugrált. Orbán szembeköpte és elárulta a külhoni magyarokat”. Ezt a közel 300 kilométeres, 11 napon át tartó gyaloglást a béke üzenetének szánták, abban a reményben, hogy „lezárhatunk egy árulástól árulásig tartó szakaszt”, A szakasz elejének Gyurcsány Ferenc és az MSZP a kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampányát, a végének Orbán tihanyi beszédét jelölte meg. Nem Magyar volt az egyetlen; korábban, amikor Dan győzelme után Kolozsváron magyarokkal beszéltünk, a határon túli magyarok is vontak párhuzamot a két politikus között.

„Ha a határon túli magyarokat a támogatásáról biztosítja Magyar, már az is elég. Nem kell nagy ígéret, csak, hogy tűnjön el a politikából a kocsmai diskurzus” – mondja Szabolcs és Nikolett, akik a két gyerekükkel csatlakoztak Magyar Péter gyaloglásához. Szerintük a mostani menetelés őszinte, „hogy várják őt Nagyváradon, az a Fidesznek is egy jelzés […] nekik itt volt 15 évnyi kétharmad, most már adják át a helyet”.

Még Magyar Pétert várjuk, amikor a határon lévő román rendőrök odajönnek a sajtóhoz. Alig pár mondatot váltanak velünk, majd azt mondják, hallottak a demonstrációról, dolgozzunk nyugodtan. Egyre gyűlnek az emberek a határ román oldalán, beszélgetnek egymással, sokukon esőkabát, táska, túrabot.

Egy dologban mindenképp egyetértenek a kintlévők: hogy ez a séta mindenhogy jó. Fontos üzenet a határon túlra, a magyar oldalon pedig Magyar Péter rengeteg féle emberrel találkozott, „első kézből ismerte meg a magyarok problémáit”, mondja egy férfi. Egy magyar rendszámos autó suhan el mellettünk, egy férfi benne az ablakon kihajolva az „Elindultam szép hazámból”-t énekli a résztvevőknek. Nem sokkal utána megérkezik Magyar Péter is, magyar zászlóval, népviseletben.

Magyar Pétert a határ román oldalán is többen várják, videóznak, örülnek, miközben a Tisza Párt elnöke több párttársával, Ruszin-Szendi Romulusszal, Radnai Márkkal, Tarr Zoltánnal elindul a szomszédos település, Bors szélén lévő benzinkút felé. Néhány autó szimpátiadudál a gyaloglóknak, miközben a sajtó Magyar Péter elé gyűlik, hogy fotózza. Néhányan hátra is esnek a saras úton, ahogy hátrálnak a sétáló politikus előtt. „Hosszan megyünk még, van 18 kilométer, mindenre lesz időnk. Szeretet, béke, mosoly, ezt akarja az ország is” – reagál erre Magyar.

A menetelők kezében magyar zászlók lobognak, a feliratok alapján Gyáltól Jászságig az ország több pontjáról érkeztek emberek. Ahogy Magyar megáll, az emberek körbeveszik, ő meg arról beszél, hogy a szeretet, a béke, az összefogás jegyében jöttek, hogy megmutassák, mi a különbség eközött, és „a szakadék, a háborús készülődés és a keresztény létükre vasárnap tartott Harcosok Klubja” között. Arra is ígéretet tesz a borsi benzinkút kövén, hogy „bármilyen mocskos eszközöket vet be a bukott hatalom, a Tisza nem fog ilyen eszközökkel válaszolni”.

Magyar azt is mondja, hogy „nem szavazatokért jött”. Kérdésünket, miszerint mit tud a Tisza ígérni a külhoni magyaroknak, komplexnek nevezi. Azt ígéri az Orbán Viktorhoz sokszor a megszerzett jogok és támogatások miatt lojális határon túliaknak, hogy a Tisza „soha semmilyen szerzett vagy megadott jogot nem fog elvenni a határon túliaktól”. Magyar ugyanaz nyújtaná, mint a mai magyar kormány, csak „a Tisza azt nem akarja Budapestről pártpolitikai szempontból megmondani, hogy hogyan éljenek, hogyan tervezzenek jövőt a külhoni magyarok”.

Magyar beszéde után már egy kisebb tömeg indul tovább Bors felé, ahol az első tiltakozókkal is találkoznak. „Hazaárulók” – kiabálja három férfi egy bolt előtt, az emberek pedig szép napot kívánva tovább haladnak. „Nem kell velük foglalkozni”, jegyzi meg mellettem valaki. Az emberek az úttest felén haladnak tovább, át a városon, ahol szimpatizánsok fogadják őket. A helyiek közül is sokan kiállnak a házuk elé, videóznak, csodálkoznak a tömegen. Az egyik helyi nő azt mondja, egyetért a vonulással, bár következő kérdésünkben visszakérdez, hogy „kicsoda az a Magyar Péter”.

A helyiek egy része a jelek szerint nincs igazán képben a politikai történésekkel. Legalábbis akiket legközelebb megszólítunk, előbb azt mondják, hogy egyetértettek Orbán Viktor tihanyi beszédével. Amikor elmondjuk, hogy abban megemlítette a magyarellenes Simiont is, gyorsan meggondolják magukat. „Akkor mégsem.”

A mellettem sétáló Rita azt mondja, napokig sétált Magyar Péterékkel, és ez lelkesítően hatott rá. „Azt is elhatároztam, hogy újrakezdem a terepfutást ezután” – mondja. Szerinte a Tisza abban is erős, hogy az egész menet alatt nem a negatív kommunikációra építette a mondanivalóját. Ez szerinte „a másik oldalról már nem mondható el”. A menetelésről az mondja, hogy „az első 31 kilométer után már simán megy az embernek”.

Rita arról is beszél, látja itt és otthon is, hogy vannak ellenzői Magyar Péternek, amit részben nem ért, mert „nekik is látniuk kell, hogy ugyanúgy felmegy otthon a kenyér, a gyógyszer ára, ugyanúgy nehéz kijönni a pénzből”. Szerinte a Fidesz legnagyobb bűne, hogy családokat választott szét és embereket ugrasztott össze, ezt szerinte a fújjoló, anyázó ellenzők jól is demonstrálták a menet közben. Rita és utána mások is felhozzák Orbán tihanyi beszédét. Szerintük a határon túliak szemében, legalábbis egy részükben ez erős, visszafordíthatatlan törést okozhatott köztük a magyar miniszterelnökkel.

A településről kiérve az emberek beszélgetéssel ütik el az időt, miközben kamionparkolók és főutak mellett megyünk át. Az időjárás is egyre jobb. Mi meg Nagy Ervinnel elegyedünk szóba, aki szerint nem a határtól 18 kilométerre lévő Nagyvárad lesz az egyetlen céljuk, el fognak menni Erdély más vidékeire, és a Felvidékre is terveznek menetelést 2026-ig. „A legfontosabb gesztust most tesszük, az állandó jelenléttel lehet üzenni” – mondja.

Miközben beszél, folyamatosan autósok dudálnak és integetnek a tömegnek. Amíg az emberek beszélgetnek, Magyar Péter elől halad, történeteket mesél az élő adást a Facebookon követőknek. Egy körforgalom táblájához érve még azt is röviden kielemzi, merre van Nagyvárad, Arad és Kolozsvár. A Magyarral tartók eközben vagy egymás közt politizálnak, vagy Nagy Ervinnek, Tarr Zoltánnak tesznek javaslatokat arról, milyen lehetne a jövő kormánya.

„Ez a séta egy bátor húzás, amit történelmi eseménynek élek meg. Olyannak, amire az unokáim is emlékezni fognak” – mondja János, aki kora hajnalban csatlakozott a menethez. Szerinte mind a gyaloglás, mind a romániai választás eredménye reményt ad arra, hogy változhat minden otthon is. „Most putyini Magyarországon élünk” – mondja, majd bocsánatot kér: vissza kell mennie az autójáig, nem bírja tovább a szalag a térdében. Eközben Magyar Péter azt mondja a tömegnek, hogy „sok nagyváradi származású ember üzent, hogy gondoljunk ma rájuk”. Elmesél egy viccet, majd felcsendül a háttérben a „Kedvesem, jöjj velem”, közben egy román rendszámú kamion sofőrje villog és integet a magyar zászlós tömegnek.

Nagyváradra érve többen integetnek Magyarnak, mennek a szelfik, szól a hangszóró. A mellettem álló Tibor arról beszél, hogy ő 70 éves, de „egy csodának élte meg” azt a hetet, amit végigsétált Magyarral. Szerinte Nagyváradon pozitívan fogadják majd Magyart, mert ez a séta a szeretetet szimbolizálja. „Egészséges embert nem lehet a másikra uszítani, de biztos lesz egy-két beszólogatás. Szítja is ehhez valaki a tüzet. Nem innen, Magyarországról” – mondja Orbánra célozva.

Ő egyébként nem tartja magát tiszásnak, szerinte ez a menet nem a politikáról szól. Magyar Pétert szavahihetőnek és bátornak tartja azután, hogy végigcsinálta ezt a közel 300 kilométert. „Hetven évesen én már megtettem a magamét, nem magamért jöttem ki, hanem Önért, a többiekért, a jövőért” – teszi még hozzá, mielőtt tovább megy.

Néhányan néha leválnak a menetből pihenni, néha pedig egy-egy árulózó is megjelenik a tömeg mellett: „Árad a Tisza” – válaszolják nekik. A tömeg beér a Körös partjára, többen a folyót fotózzák, vagy a parton lévő padokat kerülgetik. A menetben nem sikerült határon túliakkal beszélni, ez a Szigligeti Színház előtti téren megváltozik Nagyvárad központjában.

„Nagyváradi vagyok, szimpatikusnak tűnt, hogy ő idejön. Eddig nem követtem a magyar politikát, most miatta rákerestem arra, mi az a NER”

– mondja egy nő a téren, amikor a tömeg megáll. Szerette a Fideszt, de Orbán túl sokat volt már hatalmon, „most a fiatalabbaké legyen a terep”, mondja. Értékeli azt is, hogy Magyar megkoszorúzza Szigligeti Ede és Ady Endre szobrát, ahogy azt is, hogy idéz a Bibliából, szerinte a kereszténység fontos szempont. Hamar más vizekre evez aztán, amikor megkérdezem, mit gondol Magyar Péterről: „politikailag, emberileg, vagy fizikailag?” – kérdez vissza, de ezt már nem fejti ki.

A színház előtti téren kíváncsi emberek fogadják Magyart, videóznak, csoportképeket csinálnak, beszélgetős minifórumok alakulnak ki. Egy román fiú, Teodor arról beszél, ő követi a magyar politikát, mert „nem tetszik, amit Orbán Viktor csinál. A magyar szomszédaimon, barátaimon keresztül látom, hogy az ő politikája megbetegít”. Teodor szerint Orbán Simionnal van, ezért örül, hogy Románia nem azt az utat választotta. „Szabotálja az EU-t és Ukrajnát is, ezért nemcsak a magyaroknak, de nekünk is érdekünk, hogy új időszak kezdődjön Magyarországon”.

Szerinte a romániai elnökválasztás, a Dan melletti kiállás azt is megmutatta, hogy román és magyar tud együttműködni. Bár úgy hallotta, vannak, akik rossz szemmel nézték, hogy Magyar Péter magyar zászlóval halad át a határon, ő nem ért egyet velük. „Nagyvárad magyar város, évente látunk itt magyar zászlót, itt senkit nem zavar” – mondja. Mire befejezi a mondatot, Magyar Péter visszatér a téren tartott első hosszabb szünetről. Egy Tisza nevű lány megy hozzá, ő pedig rövid beszédet mond, majd elindulunk a nagyváradi Vár felé. Útközben a nézelődők között még elcsípem, ahogy egy román férfi a többieknek azt mondja: „tüntetnek, mert a miniszterelnökük Simion mellett állt ki”. A mellette állók pedig bólogatva helyeselnek erre.

Mire Magyar Péter elér a vár közelébe, már több száz fős tömeggé duzzad a menete, a nagyváradi parkot is betöltik. A várhoz érve aztán „hazaárulót” kiált egy ott várakozó férfi, mire a tömegből valaki rávágja Orbán Harcosok Klubjára célozva, hogy „egy szó!”. Az ellentüntető azt is kiabálja, hogy „foglalkoztál volna velünk hamarabb” – de kérdésünkre se fejti ki, hogy ezt hogyan várja el egy egy éve alakult párttól. A várnál kétféle csapat várja Magyart: azok, akik megtapsolják, és azok, akik fújolni kezdenek. „Megérkezett a brassói Harcosok Klubja” – mondja erre a mellettem álló Dominik, akinek egy Nagyvárad feliratú magyar zászló van a hátán.

„Tíz éve én is fideszes voltam, de a háború töréspontot jelentett. Azelőtt, ha külföldön azt mondtam, hogy magyar vagyok, azt válaszolták, hogy Puskás, gulyás, pálinka. Azóta azt, hogy diktátor” – Dominik arról is beszél, magyarságát ennek ellenére sem szégyelli, de más súlya van már a nemzeti identitásának. Őt határon túliként felháborította Orbán Viktor tihanyi beszéde, „az egyetlen pozitívum az volt, hogy végre rúgott egy öngólt”. Ő egyelőre nem tudja, mit gondoljon a Tiszáról, mert fiatal párt még, de annak örül, hogy Magyar eljött idáig. Szerinte Orbán egyetértése Simionnal és Magyar menete mind olyan, ami számítani fog a határon túliaknak.

„Erre az egymillió lépésre életünk végéig emlékezni fogunk” – kezdi meg közben a beszédét Magyar Péter, a majdnem 11 napos gyaloglás lezárásaként. „Ez nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete” – mondja. A menet szerinte megmutatta, hogy a magyarok Európa felé akarnak tartani, elegük van „a diktatúrából és a megosztottságból. Békét, nyugalmat és prosperitást szeretnénk”. A várban összegyűlt ellendemonstrálók közben brüsszeleznek és anyáznak.

De akkor is fújolnak, amikor Magyar Orbán tihanyi beszédére és Simion melletti kiállására tér át, hogy aztán húsz perc múlva újra „Viktor” nevét skandálják, és a tömegtől távol, a román csendőrök sorfala mögül anyáznak.

Magyar Péter a színpadon eközben arról beszél: „Nem hatalmi szóval jöttem Nagyváradra, nem számításból, hanem a lelkiismeretemre hallgattam a béke és az összefogás vágyától vezérelve. Gyalog.” Magyar megköszöni a résztvevőknek, hogy itt vannak, majd azt mondja, „nem beszédet hoztam ma, hanem ígéretet”.

Ebben az ígéretben pedig Magyar Péter jó érzékkel sorolta fel mindazt, amit a magyar kormány ígért valaha a határon túliaknak. Támogatást, megbecsülést. Még a Nélküledet is megidézte, „éljünk bárhol, valóban egy vérből valók vagyunk”. De Magyar szerint mindezt „nem kirekesztettséggel, megosztással és uszítással” kell elérni. „A visszaszámlálás elkezdődött. Az egymillió lépés a békéért és összefogásért bebizonyította, hogy meg tudjuk csinálni. Felkeltek a magyarok a fotelből, túracipőt húztak és kiléptek a valóságba” – mondta.

Aki marad, az sorba áll, hogy Magyarral szelfizzen, vagy a tér hátsó részén magyar zászlókkal fotózkodik. Mintha elvágták volna az eseményt, a beszéd után a csendőrök a tüntetőket is elvezetik. „Jól felkészült” – összegzi Magyar beszédét mellettem László, aki egy székely zászlóval a kezében érkezett. „Egyre jobb államférfivá érik Magyar. Már csak azt várom nagyon, hogy Orbán álljon ki vele vitázni az M1-re, mutassa meg magát 2026-ig” – mondja.