Fehér füstre vár a világ: nem gyorsan, hanem jól kell pápát választani

Sok szempontból nem ideális állapot a katolikus egyházban ritkán előforduló „pápamentes időszak”, a sede vacante. Ilyenkor teológiai értelemben szinte a fű sem nő a Vatikánban, az egyház dinamikáját tekintve változásmentes helyzetről van szó. Lelki megközelítésben legfőbb földi pásztor nélküli közösséget alkot a jelenleg milliárdos létszámú egyház. Ha ez nem lenne elég kihívás, ott van a nem csupán kívülállók egy része által előidézett, de némely megkeresztelt által is gerjesztett, szinte kiprovokált feszültség, ami az új pápa iránti vágyakra, elvárásokra épül.

Álmodozni nem rossz dolog, nyíltan, őszintén beszélgetni a jövő egyházáról kifejezetten örömteli, még Ferenc pápának is tetszene. De, amikor ez a várakozásféleség átcsap lóversenyeket idéző bukmékerkedésbe, akkor talán nem csupán a hithű katolikusok érzik úgy, hogy legyen már vége ennek az egésznek.

A konklávé kifejezés eredeti értelmében arra utal, hogy a pápaválasztó bíborosokon kívül másnak nincs beleszólása, még csak belelátása sem a szavazás menetébe. Más megközelítésben a döntéshozók is végre kizárhatják azt a sok zajt, ami feléjük áradt az elmúlt napokban. Most pár napig nem kell újságírók, paparazzik sűrűjén tempós léptekkel áthaladniuk, miközben úgysem oszthatnak meg semmilyen érdemi információt, pláne a következő pápa személyét illetően. Például azért, mert tényleg fogalmuk sincs, mi lesz a végeredmény.

Ferences konklávé

Május 7-én, szerdán olyan intézkedések lépnek életbe a Vatikán területén, különösen a Sixtus-kápolnában és a pápaválasztók lakhelyéül szolgáló Szent Márta-házban, amit talán még a Pentagonban is megirigyelnének. A pápai magánkápolna kapujának szimbolikus kulcsra zárása a valóságban a rádiójelek lefedését, kizárását is jelenti, még a szakácsok, egészségügyi munkatársak is titoktartási esküt tesznek. A bíborosok nem gombot nyomnak, nem digitális eszközzel voksolnak, hanem kézzel írnak a szavazólapra. Ráadásul illik „elrontani” a kézírásukat, hogy ne legyen felismerhető, ki adta le valamely jelöltre az adott szavazatot.

Számos biztonsági szabály van ugyan a pápaválasztókon kívüli személyek beavatkozási kísérletének kiküszöbölésére. Ám egy szavazásra nem jogosult illető bizonyosan jelen lesz: Ferenc pápa. Aki nem csupán azzal befolyásolta előre a voksolás menetét, hogy túlnyomórészt ő határozta meg, ki lehet jelen a konklávén, de akkora örökséget hagyott a katolikus egyházra, ami ott lesz kimondatlanul is a Sixtus-kápolna kellős közepén, megkerülhetetlenül. Ezt nem is titkolják a bíborosok, hiszen amikor arra kérték a híveket, hogy imádkozzanak a pápaválasztásért, az elhunyt egyházfő egyik kedvenc – és bőségesen életre is váltott – kifejezését használták: megkülönböztetés.

Ez egy klasszikus jezsuita fogalom, bár nem idegen az egyházi terminológiától, mégis Ferenc építette be markánsan a katolikus közbeszédbe. Íme, egy apró, ám beszédes jel, ami világossá teszi, hogy az elmúlt 12 évben az egyház igenis megváltozott.

Mik a szempontok?

Amint a Telex hónapokkal ezelőtt megjelent cikkében szerepel, várhatóan három fő szempont fog dominálni a pápaválasztás során: a hely, ahonnan az új pápa érkezik, a második az értékrend, teológiai hangsúly, amit képvisel, a harmadik pedig a személyiség maga. Merthogy a mindenkori pápa korporatív személyiség – aki őrá néz, annak az egyházat is fel kell ismernie a pápában. Ferenc pápa márpedig mindhárom tekintetben támponttá vált.

Egyrészt megválasztásakor megfogalmazott szavai szerint „a világ végéről” jött, még ha Dél-Amerika ma katolikus szempontból már nem periféria, hanem egy a sok egyházi régió közül. Szinte az lenne a meglepő, ha újra Európa adná a pápát – ezt erősítette a néhai Seregély István, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi elnöke is a halála előtt néhány hónappal a Szemléleknek adott interjújában. Egy sokszínű egyházban egy újabb színárnyalat középpontba kerülése semmiképp nem hátrány.

Másrészt, amit a magukat konzervatívnak gondoló katolikusok és a velük egyetértők közül sokan liberális elhajlásnak tartottak, arról kiderült, hogy egy működőképes, szerethető, életteli modell. A legnemesebb értelemben progresszív időszakát éli a világegyház a magyarországi drámai tendenciákkal szemben. Sokadik éve emelkedik a hívek összlétszáma, a legutóbbi adatok szerint még a fogyatkozó lakosságú Európa sem kivétel.

Ferenc pápát nem minden katolikus szerette, még egyházi vezetői körökben is akadtak hangos és csendesebb kritikusai. De az általa elindított szinodális megújulási folyamat és a botrányokkal, visszaélésekkel való őszinte szembenézés, megelőzés olyan sikertörténetnek tűnik, amely fontosabb viszonyítási ponttá vált az új pápa megválasztása terén. Mint az, hogy az illető önmagában újító vagy megőrző habitusú személyiség.

Harmadrészt a kezdetben talán túl puritánnak tűnő Ferenc pápa szavainak akkora erejük lett, hogy a szekuláris médiumoktól a popkulturális szcénán át a politikai érdekcsoportokig számos terület felkapta őt valamiért. Vajon jó-e, ha egy pápa „rocksztár”, celeb, Insta-mém, és egyáltalán, hol a helye az egyházfőnek? Ki kell-e ennyit látogatnia a perifériákra, vagy oda majd elmennek a küldöttek, a pápa maradjon szépen otthon, erősítse a belső magot? Ezekkel a kérdésekkel is szelíden provokálja, legalábbis inspirálja a választó bíborosokat.

Fehér füstre figyelve

Amennyire kiszámíthatatlan, ki lesz az új pápa, legalább annyira kiismerhetetlen, mennyi ideig fog tartani a választás folyamata. Itt nincs hosszabbítás, aztán 11-esek, mint a fociban: amíg valaki meg nem kapja a szükséges kétharmados felhatalmazást, újabb és újabb fordulók követik egymást, időnként pihenőnappal megszakítva az ülések sorozatát.

Azt már kívülről fújja a világ, szólássá is vált, hogy fehér füst jelzi az eredményes választást, de talán érdemes felkészülni rá, hogy mikor száll majd fel egyáltalán bármilyen füst abból a bizonyos kéményből.

A kezdő napon, szerdán egyetlen fordulót tartanak, ekkor minimális az esélye annak, hogy 19 óra körül az első szavazás egyben a végeredményt is meghatározza. Kizárni nem lehet ennek a lehetőségét, de érdemes előbbre tekinteni. Csütörtökön és pénteken naponta négy szavazási kör van előjegyezve, ezek vége némi rugalmassággal 10:30, 12:00, 17:30 és 19:00 környékén várható. Ha az adott napon az első, vagy a harmadik forduló eredménytelen, akkor nincs sötét jelzés, kizárólag eredményes forduló esetén várható a fehér füst. 12 és 19 óra környékén mindenképp érkezik a füst, akár sötét, akár világos.

Amennyiben egymást követő három szavazási napon nem jutnak döntésre a pápaválasztók, egy pihenőnapot tartanak, majd új menetrend szerint folytatják a voksolást. Onnantól hét forduló követi egymást, majd pihenőidő, utána hét újabb voksolási forduló. Ha valami oknál fogva 34 szavazási forduló után sem jönne össze a kétharmados többség, utána már csak az addig legtöbb voksot kapott két jelöltre lehet szavazni.

Ahogy az első forduló azonnali eredményességének, úgy egy rendkívül elhúzódó választásnak az esélye sem túl nagy, de a fő szempont nem a sebesség. Nem gyorsan, hanem jól kell választaniuk a bíborosoknak.

2025 májusában két ellentétes hatás befolyásolja a konklávé időtartamát. Miközben
Ferenc pápa elhúzódó súlyos betegsége nyilvánvalóan előbbre hozta a pápaválasztók körében az utódlásról szóló gondolkodást, akár párbeszéd megkezdését, a jelentős többségnek ez az első konklávéja, rengeteg új szereplővel bővült a közösség. Márpedig nem ismert, neves, híres, hangos karaktert fognak választani. Hanem – újfent – a legalkalmasabb jelölt kiválasztása a cél. A jó munkához pedig, bizony, idő kell. Személyes megérzésem szerint a 13. fordulóig eredményesen lezárulhat a pápaválasztás, de az összképet jól ismerő teológusok közül némelyek hosszabb folyamattal kalkulálnak. Biztosat nem tudunk előre mondani – figyelni és várakozni tanulunk majd ezekben a napokban.

Magyar szereplők és leszereplők

2013-ban Erdő Péter egyetlen magyarajkú személyként vett részt a konklávén 2005 után. Akkor Paskai László volt a másik választó bíboros, idén pedig ismét két személy kap lehetőséget rá, hogy részt vegyen a következő pápa megválasztásában. Ez egyben azt is jelenti, hogy Erdő Péternek és Német László belgrádi érseknek egyaránt esélye van rá, hogy valamelyikük legyen a következő pápa. Ez az elméleti, feltételes adottság a jelek szerint olyan erővel bír, hogy némelyek képtelenek tartóztatni magukat. Szegény Erdő Péter most igazán megtapasztalhatta, mit jelent, hogy akinek ilyen barátai vannak, annak nincs szüksége ellenségekre.

Ferenc pápa halála óta az állami propaganda csak úgy ontja magából a favorizáló cikkeket, mintha ők már tudnák, amit a bíborosok még nem. Akik azonban úgy állítják be, mintha az Esztergom-Budapesti érseknek előre oda lehetne adni a pápai címet, amiben esetleg némely „kihívója” akadályozhatná meg, ők a legkevésbé sem a kereszténységet képviselik. E torz szemüveggel nézve Erdő Péter már két konklávét is elvesztett, most esélye nyílik harmadszor is „kikapni”. Pedig dehogy! Óriási dolog, hogy két magyarajkú személy is ott lehet a zárt ajtó másik oldalán, beleszólhat ebbe a világot lázba hozó választásba. De hát mit várjunk azoktól, akiknek valamiért épp e napokban jutott eszükbe az Orbán és Viktor nevű pápákat listába szedni.

A magyar katolikus egyház vezetése szempontjából nem csupán azért lehet érdekes a mostani konklávé, mert az időnként Ferenc pápát gyalázó, máskor neki politikai érdekből hízelgő politikai rendszertől nem igazán képesek távolságot tartani. Az elmúlt években megkezdett megújulási folyamat a hazai egyházi vezetőknek érzékelhetően olyan falatnak tűnik, amit még ízlelgetniük kell. Előfordult, hogy egyikük közölte, a pápának fogalma sincs a migráció lokális valóságáról, egy másik főpásztor konkrétan megtiltotta papjainak, hogy végrehajtsanak egy új tanítóhivatali rendelkezést.

Magára a szinodalitásra, vagyis a beszélgetős egyházi működésre is problémaként, veszélyforrásként tekint némelyikük. Miközben azért olvadozik a jég, egyre több püspök áll ki például határozottan a visszaélések határozottabb felszámolása mellett. Egy Ferenc pápa lelkületéhez közel álló, de hozzá képest mérsékeltebben újító pápa alighanem pozitív hatást tudna gyakorolni a magyar katolikus egyházra is.

Ráadásul a májusi konklávé után viszonylag hamar újabb egyházi vezetői választás következik, éspedig hazánkban. Véget ér a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia eddigi elnökének megbízatása, így esély nyílik rá, hogy új személy határozza meg a hazai katolikusság arculatát és lelkületét. Ez pedig jelentős mértékben hozzájárulhat, hogy Magyarország hívő közössége is elkezdjen felzárkózni a világegyház vitalitásához. De addig még előttünk áll az új pápa megválasztása, aminek figyelemmel kíséréséhez praktikus segédletet állított össze a Szemlélek csapata. Ha ezt a hét szempontot figyelembe vesszük, aligha érhet bennünket majd csalódás, bárki jelenjen majd meg azon a bizonyos erkélyen, fehér reverendában.

Ez a cikk a Telex és a Szemlélek együttműködésében készült.