Nem a gáz az alternatíva: Magyarország energiája a változás küszöbén
Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
Az elmúlt években a globális energiaválság, a klímaválság és a geopolitikai feszültségek új kihívások elé állították Magyarország energiapolitikáját is. A hazai energiaellátás jelentős részben földgáztól függ, amelynek nagy része orosz importból származik.
Egy nemrég megjelent cikk a Telexen a gáz alternatíváit és szerepét vizsgálta Orbán Viktor azon kijelentése kapcsán, hogy 800 milliárddal többe kerülne, ha nem orosz gázt vennénk. Ám a helyzet összetettebb annál, hogy az orosz gázfüggőséget pusztán egy az egyben át lehessen váltani más gázforrásokra, vagy újabb gázberuházásokkal teljes mértékben lehessen megoldani az ellátásbiztonságot.
A valóság az, hogy az orosz gáz nem olcsó és megbízható energiaforrás, hanem korszerűtlen, a fosszilis múlt fenntartásának legdrágább útja.
Magyarország és egész Európa energiafüggetlensége, jóléte és klímavédelme egyaránt azon múlik, hogy végre megszülessen a politikai döntés: kiszállunk a gázfüggőségből, és a megújuló energia, valamint az energiahatékonyság fejlesztésére összpontosítunk.
Magyarország az EU energiapolitikai céljaival szemben halad
Az Európai Unió egyértelmű célja az orosz energiahordozókról való leválás. Ennek ellenére Magyarország Szlovákiával együtt, az elmúlt két évben növelte az orosz gázimportját, elsősorban a Török Áramlat vezetéken keresztül. A Centre for Research on Energy and Clean Air 2025 májusi tanulmánya szerint ez nemcsak szembemegy az EU diverzifikációs törekvéseivel, hanem politikai kockázatokat is hordoz: a magyarországi energiaellátás stratégiai szintű orosz függősége aláássa az európai egységet, és megerősíti azokat a gazdasági és politikai hálózatokat, amelyek évtizedek óta konzerválják a korrupciót, az átláthatatlanságot és a külső befolyást.
A Mol, amely regionális szinten terjeszkedik, a gyakorlatban nem csupán piaci szereplőként, hanem az orosz energetikai befolyás egyik eszközeként működik a tanulmány szerint, Magyarország pedig nemcsak gázimportőr, hanem a térség orosz gázának újraelosztója is. Ez egy stratégiai tévedés, amely hosszú távon se nem biztonságos, se nem fenntartható.
A földgázra épített energiarendszer társadalmilag és gazdaságilag is fenntarthatatlan. A Greenpeace megbízásából készített IEECP-tanulmány különböző forgatókönyveket vizsgált annak megértésére, mire lenne érdemes költeni az energiaágazat állami forrásait: új földgázerőművekre, vagy a lakossági energiahatékonyság javítására. A következtetés egyértelmű: a legrosszabbul teljesítő forgatókönyv az, amely új gázinfrastruktúrába fektet.
Minden más vizsgált opció (hőszigetelés, napelemek, hőszivattyúk vagy nulla energiaigényű házak fejlesztése) magasabb társadalmi, gazdasági és környezeti megtérülést mutatott.
A mátrai 500 MW-os gázerőmű 500 millió eurós beruházása például önmagában is rámutat az ellentmondásra: ez az összeg energiahatékonysági programként felhasználva több mint 124 millió eurós többlet hasznot termelhetne a magyar háztartások és gazdaság számára: miközben csökkentené az energiaszegénységet és az ország energiaimport-szükségletét is.
Ez különösen fontos egy olyan országban, ahol:
- A lakosság 84 százaléka földgázzal fűt;
- Az átlagos háztartás energiafogyasztása a legrosszabb, „FF” kategóriában van;
- A családok havi kiadásainak 14–18 százalékát az energiaszámlák teszik ki.
Mindeközben Magyarország 2023. májusáig már 2900 milliárd forintot költött orosz gázra, ugyanebben az időszakban az új fosszilis beruházások nem enyhítették, hanem súlyosbították az energiaszegénységet.
A Corvinus-projekt és a nyékpusztai mező példája jól mutatja, hogy a kormány még mindig az elavult technológiákban keresi a „megoldást”. A rétegrepesztés (fracking) Magyarországon nemcsak környezetvédelmi, hanem társadalmi szempontból is elfogadhatatlan. Miközben a világ számos országában tiltják a módszert, a magyar állam közpénzből és amerikai partnerek bevonásával mégis ilyen technológiákra építi a jövő energiatermelését. Ez ellentétes minden klíma-, biztonsági és társadalmi céllal, amit Magyarország-legalábbis papíron- maga is vállalt.
A megoldás nem a gázban rejlik
A Greenpeace javaslata egyértelmű: nem új függőségeket kell keresnünk (amerikai LNG, Azerbajdzsán vagy Katar), hanem megszüntetni a függőséget mint rendszerszintű problémát. Ehhez három pilléren kell alapulnia az energetikai átmenetnek:
- Energiahatékonyság: Az EU energiafogyasztásának 50 százalékát fűtés és hűtés teszi ki. Ennek nagy részét meg lehet takarítani jól szigetelt épületekkel, korszerű fűtéstechnikával és a háztartások célzott támogatásával.
- Megújuló energia: 2030-ig meg kell duplázni az EU jelenlegi (640 GW-ról 1250 GW-ra) megújuló kapacitását, amihez éves szinten 1,8 ezermilliárd eurós beruházás szükséges. Az energiaátmenet nem technológiai, hanem politikai és pénzügyi döntés kérdése.
- Közösségi energiatermelés: A valódi függetlenség akkor jön el, ha az energia termelése decentralizált és a lakosság kezében van. Energia-szövetkezetek, közösségi napelemparkok, helyi tulajdonú hőszivattyús rendszerek garantálják, hogy ne legyünk kiszolgáltatva sem Putyinnak, sem Trumpnak, sem az energiaszolgáltatóknak.
Az orosz gáz nem olcsó: csak eltitkolják a valódi költségeit
Orbán Viktor kijelentése, miszerint az orosz gáz elhagyása 800 milliárdos többletkiadást jelentene – azon kívül, hogy a számítás nem állja meg a helyét – figyelmen kívül hagyja azokat a rejtett költségeket, amelyeket a függőség okoz:
- az energiaszegénységet súlyosbító inflációt,
- a fosszilis beruházások alacsony megtérülését,
- a környezeti és egészségügyi károkat,
- és azt a stratégiai kockázatot, hogy Magyarország egy autoriter rendszer bevételeit növeli.
Az EU helyes célkitűzése alapján, 2027-re az orosz fosszilis gáz kivezetésével, 2040-re pedig a kibocsátások 90 százalékos csökkentésével kívánja elérni a klímacélokat. A fosszilis beruházásokra költött pénz nem csak pazarlás, hanem akadálya is annak, hogy ezt az átmenetet időben végrehajtsuk.
A magyar energiapolitika jelenlegi iránya nemcsak az uniós célokat veszélyezteti, hanem a magyar emberek érdekeivel is szembemegy. Ahelyett, hogy a kormány a lakosságot segítené korszerűbb, olcsóbb és környezetbarát megoldásokhoz, továbbra is fosszilis óriásprojekteket támogat közpénzből. Bármilyen gázra épülő projekt nem megoldás, hanem a válság elmélyítése. A megoldás a megújuló energia és az energiahatékonyság forradalma. Magyarországnak választania kell: a 20. század technológiáihoz és politikai játszmáihoz ragaszkodik, vagy belép a 21. század valódi energiafüggetlenségébe.
