Bő vízzel zubogó, majd a föld alatt eltűnő vízfolyam és a mennyezetről lezúduló vízesés is láthatóak azokon a felvételeken, amik jelzik, eltűnhet Erdély egyik ipari-természeti csodája. A parajdi sóbánya hatalmas csarnokai ugyanis hetek óta veszélyben vannak a felszínen futó, az esőzések miatt újra meg újra megduzzadó Korond-patak miatt. A patak ugyanis repedéseken át utat talált a mélybe, a turisztikailag is nagyon fontos bányákba.
A helyiek szerint már félig tele van a hétszintes bánya, aminek tartófalaiból a víz egyre inkább ki fogja oldani a sót. A Transtelex arról írt, megtörténhet, hogy ezáltal instabillá válnak és be is omolhatnak a csarnokok. Ha pedig megtelnek vízzel, hatalmas összegekbe kerülne a szivattyúzás és újra látogathatóvá-bányászhatóvá tenni a föld alatti tereket. Csak az előkészületek költsége elérheti a 60 millió lejt (kb. 4,8 milliárd forintot), a tényleges helyreállítás ennél jóval többe kerülhet. Az első geofizikai szakvéleményt már megrendelte a bányaüzemeltető Salrom Országos Sóipari Társaság.
A Transtelex szerint Parajdon a helyiek szinte gyászként élik meg, ahogy a víz elönti a bánya szintjeit – és vele együtt eltűnni látszik Székelyföld egyik legfontosabb, pótolhatatlan idegenforgalmi attrakciója. A sóbánya katasztrófája nemcsak a természet műve: a helyszíni tapasztalataik szerint ez egy régóta halogatott, rosszul kezelt ügy krízispontja.
Napról napra lett rosszabb a helyzet
Újra meg újra visszatérő problémával szembesültek május 6-án a hargitai település híres sóbányájában. A hatalmas föld alatti csarnokokkal rendelkező, most már jelentős részben turisztikai célra használt létesítmény ugyanis beázott. A bánya felett, a felszínen futó Korond-patak csapadékos időben annyira megárad, ilyenkor akár nagyobb mennyiségű víz is be tud jutni, és ez az alatta húzódó bányát is veszélyezteti.
A Transtelex május 6-án írt róla, hogy aznap a gyergyószentmiklósi katonai tűzoltók szálltak ki a helyszínre egy nagy teljesítményű motoros vízszivattyúval, és megkezdték a bányába beszivárgott víz eltávolítását. A bányát határozatlan időre be is zárták, sőt 8-án már veszélyhelyzetet hirdetett a település vészhelyzeti bizottsága (CLSU) május 22-ig. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a munkálatok is, három kotrógép és több nagy teljesítményű motoros szivattyú érkezett, a patak medrébe pedig szigetelőlemezeket próbáltak elhelyezni. A sok eső miatt a patak vízszintje változatlanul magas maradt, ezért az a döntés született, hogy egy 30-40 méteres szakaszon elterelik a vizét.
Már másnap látható volt, hogy a baj egyre nagyobb. A víz már nemcsak szivárgott, hanem ömlött be a bányába, két szintet ekkorra elborított a becslések szerint 190 köbméternyi víz. Ezen a felvételen látható, milyen vízesések zúdultak le a bánya egyik csarnokába. A tűzoltók ekkor már három napja és négy éjszaka dolgoztak nyolc nagy teljesítményű szivattyúval.
Május 9-re kiderült, hogy megjöttek a szükséges, sürgősségi eljárásban kiadott engedélyek a Korond-patak mederszakaszának lebetonozásához. A bányát tulajdonló Országos Sóipari Társaság azt közölte, hogy 2023-25-ben már végeztek szakemberek tanulmányokat, ennek végkövetkeztetése az volt, hogy az érintett szakaszon betonmedret kell kialakítani a pataknak.
A Maros megyei vízügyi hatóságok három nappal később végre jó hírekkel szolgálhattak: sikerült eltéríteni a Korondot, jelentősen csökkent a bányába ömlő víz mennyisége is. Nyágrus László parajdi polgármester a Transtelex szerint azt mondta, már aláírták a szerződést a mederbetonozásról. Eddigre a politikát is elérték a történtek, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke támogatásáról biztosította a parajdiakat.
Május 19-én ismét esők érték el a térséget, megint be kellett indítani a katonai szivattyúkat. 22-én a parajdi vészhelyzeti bizottság úgy döntött, még 15 nappal megtoldják a vészhelyzetet, addig bezárva marad a bánya. 25-én ismét be kellett indítani újabb szivattyúkat az esőzések miatt, de több másnapra megadta magát.
A helyzet keddre tovább romlott, az 50 köbméteres másodpercenkénti vízhozamot elérő, megduzzadt patak hordaléka megrongálta a védőfóliákat, ismét ömleni kezdett a víz a bányába. A Transtelex arról írt, hogy várhatóan 24 órán belül megtelik vízzel a bánya mind a hét szintje. Bíró Barna Botond, Hargita tanácselnöke kijelentette, hogy mindenki tehetetlen, a helyiek se láttak ennyi vizet 30 éve. Hozzátette, „bármi történik, bármennyibe fog kerülni”, a parajdi sóbányát helyre kell állítani és újra működtetni kell, egyrészt a turizmus, másrészt a termelés miatt.
Később a Salrom már 60 köbméter/másodperc vízhozamról számolt be a Korond-patakon, ami a normális érték százszorosa. A bánya munkaterülete megközelíthetetlenné vált szerdára, vissza is vonták a szivattyúkat és munkagépeket. A vállalat közölte, csak a víz visszavonulta után lehet felmérni a károkat, majd kialakítani az új Korond-medret. A Transtelex hozzátette, csütörtökig narancs riasztás van érvényben Hargitában a heves esőzések veszélye miatt, ezért a vízügy harmadfokú, piros árvízvédelmi készültséget rendelt el a megye folyóira. Már a bánya feletti területet is életveszélyesnek nyilvánították, és nem engednek oda senkit.
A Transtelex tudósítója a helyszínre is kilátogatott, ahol dühös és kilátástalan emberekkel találkozott. Megtudta a helyiektől, hogy már négy bányaszintet elöntött a víz. Az itteniek dühösek a bánya – szerintük hozzá nem értő – igazgatójára, az RMDSZ helyi és megyei vezetőire, így az említett Bíró Barna Botondra is. A parajdiaknak megélhetési válságot hozhat a katasztrófa, és pesszimisták a végkimenetellel kapcsolatban. Az egyik, korábban odalent dolgozó férfi ezt mondta:
„A víz ki fogja mosni a sót, és összeomlik a bánya. Hazudnak az illetékesek, sokkal súlyosabb a helyzet, mint mondják. Órák kérdése, és beomlik.”
Riportjukban több, máris terjedő összeesküvés-elméletet is érintettek. A helyiek szerint már a korábbi években is be-beázott a bánya, de nem történt érdemi megelőzés, most pedig nem volt megfelelő a koordináció az egyes szereplők között. Az itteniek félnek, hogy az egész térség szegénységbe csúszhat, ha vége a bányának. Ugyanis a teljes parajdi idegenforgalom erre épül, a panziók, az éttermek, az ajándékboltok. A Transtelex percről percre közvetítésében is követi az eseményeket.
A parajdi sóbányánál kialakult kritikus helyzet miatt telefonon egyeztetett szerdán Orbán Viktor miniszterelnök Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével. „Biztosítottam, hogy a magyar kormány minden anyagi és gyakorlati segítséget megad a károk felméréséhez és a helyreállításhoz. A Székelyföld számíthat ránk!” – írta a miniszterelnök szerdai Facebook-bejegyzésében.
A parajdi bányáról
A parajdi sóbánya az ún. Sóvidék legismertebb fejtése, ami a bánya turisztikai oldala szerint Európa egyik legnagyobb sólelőhelye. „Az óriási sótömzs 1,2x1,4 km átmérőjű, enyhén ellipszis alakú, és a megdöbbentő 2,7 km mélységben gyökerezik” – olvasható a honlapon. A keletkezését 20-22 millió évvel ezelőttre teszik, és a feltételezések szerint több száz évre elegendő, kitermelhető sómennyiség található benne.
A só nagyon hamar Erdély egyik fő exportcikkévé vált, már a rómaiak, aztán az avarok és a bolgárok is termelték, Szent István Magyarországán pedig sóval megrakott hajók úsztak le a Maroson. A székely szabadságjogok egyik gerince volt a sójog, a sóbányászat joga, sokáig minden székely háztartás ingyen sót kaphatott.
Parajdon 1762-ben kezdődött meg a földalatti bányászat a József-bánya megnyitásával. Az 1860-as évektől egyre újabb és újabb bányákat nyitottak a környéken, majd 1920-ban a román államé lett a bánya. 1945-től már a robbantásos technikát is alkalmazták, a hetvenes évektől pedig hatalmas, 12 méter magas, 20 méter széles és 200 méter hosszú kamrákat is létrehoztak.
A hatvanas évektől klimato- és szpeleoterápia is működik odalent, krónikus légúti betegek föld alatti kezelésével próbálkoztak. Jelen sorok írója is járt Parajdon 2011-ben, a föld alá akkoriban 1250 méter hosszan dízel csuklós buszok vitték le az embereket, és a speciális sós levegő valóban hatással volt a légzőszervekre, odalent nyoma se volt a pollenallergiának. A bányában számos kényelmi elemet létesítettek, játszótér, ökumenikus kápolna, büfé, székek, padok, pingpong, gyógytorna, tollaslabdázás, gyermekjátékok kölcsönzése, kis történelmi múzeum, alkalmi fotókiállítás és művészi alkotások is voltak állandó orvosi felügyelet mellett.
A bánya feletti vidék is különösen megkapó olyan látványosságokkal, mint a Só-szoros, a Korond-patak áttöréses szurdokvölgye. A Korond egyébként a Kis-Küküllőbe ömlik, ami egyesülve a Nagy-Küküllővel végül a Marosba, az pedig a Tiszába vezeti a vizeket. A patak bányát veszélyeztető áradása nem újdonság, már tavaly májusban is be kellett zárni a Korond áradása és a vízszivárgások miatt, akkor egy hónapig nem volt látogatható.
