Kipcsak vérrel indult, a kormányközeli cégeknek is lehetőséget adhat a kormány barátkozása a türk világgal

Először tartották kedden és szerdán a Türk Államok Szervezetének Informális Csúcstalálkozóját a szervezet egyetlen nem türk és nem iszlám gyökerű országában, Magyarországon, amely hét éve lépett be az eredetileg Türk Tanács néven megalakított csoportosulásba – nem túl meglepő módon egyetlenként az Európai Unió tagjai közül.

„Révbe ért a keleti nyitás: Budapest új stratégiai szerepét rögzítheti a türk csúcstalálkozó” – írta a Hirado.hu, a kormánykonform címmel jelezve a hivatalosan kizárólag sikerként tálalható tagságot, amelyet a magyar kormány olykor az EU-val szembeni lázadásként tálal. Ez visszaköszönt néhány nyilatkozatban ezúttal is, bár kifejezett kritika emiatt nem érte a magyar kormányt az EU részéről, hiszen a közösség is keresi az energiaforrásokat, amelyekkel véglegesen csökkentheti az orosz energiahordozók szerepét.

A türk szervezet 2009-ben jött létre, de története a Szovjetunió felbomlásáig vezet vissza. Ekkor váltak függetlenné a közép-ázsiai térség türk államai, Kazahsztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán és a dél-kaukázusi Azerbajdzsán, amelyek – leszámítva a kezdetben távol maradó türkméneket és üzbégeket – a kilencvenes évektől rendszeres államfői találkozókat tartottak a török nyelvű népek között igazodási pontnak tekintett Törökországgal.

A találkozókból kinőtt Türk Tanács – 2021-től Türk Államok Szervezete (TÁSZ) – deklarált célja ennek megfelelően Törökország és a többi, török nyelvcsaládba sorolt nyelvet beszélő ország politikai, kulturális, gazdasági kapcsolatainak erősítése volt. Nem tűnt úgy, hogy Magyarország beleillik egy ilyen szervezetbe, de 2018-ban megfigyelő tagként mégis belépett. Ezzel három évvel megelőzte Türkmenisztán hasonló státuszát és egy évvel Üzbegisztán állandó tagságát.

A keleti nyitás sokáig inkább hangos volt, mint mérhető

Az Orbán-kormány a 2012-ben meghirdetett keleti nyitással fordult a térség felé. Lehetett ugyan megmagyarázható gazdasági racionalitás az eredeti szándék mögött, ám azt idővel felülírta a politikai, ideológiai megközelítés. Arányaiban nem nőtt a térségbe – és szélesebben értelmezve a „keletet”, Indiába, Kínába – irányuló magyar export. Befektetések jöttek ugyan a keleti nyitás utóbbi éveiben, dél-koreai, kínai akkumulátorgyárakkal, BYD-vel, azok azonban egyrészt nem kötődnek a türk világhoz, másrészt gazdaságilag és környezeti szempontból is vitathatók – erről ebben a cikkben olvashat bővebben.

Ami pedig a TÁSZ-ban helyet foglaló országokkal való gazdasági kapcsolatot illeti – elsősorban a földgázban és kőolajban gazdag Azerbajdzsánnal, ahonnan már földgáz érkezik, és ahol a Mol is lelőhelyre tett szert –, ezek olyan eredmények, amelyek gazdasági alapon, ideológiai közösségvállalás és az illiberális államokat tömörítő klubban való tagság nélkül sem feltétlenül elérhetetlenek.

Sértettséggel tálalt barátkozás

Ezeket azonban a kormány mégis a szokásos brüsszelezéssel keretezi. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint Brüsszelben „azt akarják, hogy Magyarország energiaellátása ne legyen biztosított”, és a magyar családok kétszer annyit fizessenek rezsire, mint eddig. Ezt erősítette Orbán Viktor miniszterelnök is, aki legfontosabb sikerként arról beszélt a két napig tartó rendezvény keddi, Ilham Aliyev azeri elnökkel tartott megbeszélésén, hogy „Türk barátaink nélkül Magyarországon nem lenne lehetséges a rezsicsökkentés” – hiszen Magyarország Azerbajdzsánból is importál földgázt a Török Áramlaton keresztül. Ezt azonban az EU hét másik tagja a szervezetben betöltött tagság nélkül is elmondhatja magáról Olaszországtól Szlovákián és Románián át Görögországig.

A szénhidrogén energiahordozók újabb forrásainak bekapcsolása egybeesik az EU céljaival, hiszen az Európai Bizottság javaslata szerint a térség révén a következő években teljesen megszüntetnék az orosz energiafüggést. A magyar kormány mindezt mégis valamiféle Nyugattal szembeni lázadásként tálalja, mondván – ahogy Szijjártó fogalmazott – tizenegy-tizenkét éve még kiröhögték a magyar kormányt a türk országokkal kezdett kapcsolatépítés miatt, „mostanra viszont az európai vezetők egymásnak adják a kilincset a térségben.” Az EU által is keresett alternatívákról a kőolaj és földgáz beszerzésére a Kaszpi-tenger térségéből, ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

A cél tehát egybeesik az EU céljával, a különbség megintcsak a politikai tálalásban van: míg az EU többi tagja az orosz függés maradékát akarja felszámolni, miután Oroszország elfogadhatatlan partner lett Ukrajna megtámadása miatt, és ezért szankciók sújtják, a magyar alternatívakeresés orbáni magyarázata régóta az, hogy ez egy kényszer az EU erőltetett oroszellenes szankciói miatt, és egyébként is, az orosz szállítások az ukránok miatt kerültek veszélybe.

Ezzel Orbán azonban világnézeti, ideológiai dimenziót ad annak, ami lehetne hétköznapi diplomáciai, gazdasági ügymenet.

A türk világgal való kulturális, történelmi közösséget hangsúlyozva szorosabb politikai szövetséget keres a szervezetben. A kormányfő már a kezdetekben is a legnyugatibb keleti népként beszélt a magyarságról, a türk klub tagjainak pedig azzal is eldicsekedett, hogy a magyarok ereiben „kipcsak vér” csörgedezik, de a kapcsolat az évek során fokozatosan vált az EU-val való szembenállás egyik dacos bizonyítékává. Igaz, a türköktől távoli Tusványoson, amikor nem a keleti kapcsolatok, hanem a Nyugat ostorozása és a migránsáradattal szembeni nemzetvédelem volt a fókuszban, már arról értekezett, hogy „nem vagyunk kevert fajúak”.

Miközben tehát a gazdasági kapcsolatok erősítése a térséggel, főként az energiaellátás terén az EU-ban is érvényes szempont, Orbánnak ez mégis egyre inkább az EU-val szemben vállalt különutasság szimbóluma lett, amelyet a TÁSZ-tagság és a szervezettől kapott „Türk Világ Legfelső Rendje” kitüntetése koronázott meg.

Illiberális klub, de nem pária

Pedig maga a tagság nem feltétlenül áll kellemetlen ellentmondásban az EU- és NATO-tagsággal, elvégre a TÁSZ legmeghatározóbb tagja, a 80 milliós Törökország is a NATO tagja. De a barátságot vállaló, ezzel az EU-val konfliktust is felvállaló Magyarország képét nem egyszer felidézte már az azeri elnök is. Ilham Aliyev tavaly arról beszélt, hogy a magyar kormány kész szembenézni az EU kritikájával, amikor az „Azerbajdzsánnal szembeni megalapozatlan vádaskodással” szemben lép fel.

Budapesti látogatásán is arról beszélt, hogy Magyarország egyike azon maroknyi országnak, amelyek független külpolitikát követnek. Szerinte Orbán mindig megvédte országa nemzeti érdekeit – „mi ezt nagyra értékeljük, sőt tisztelgünk előtte”. A Caliber.az angol, orosz és örmény (!) nyelven is publikáló azeri hírportál is ebben a szellemben írt a magyar külpolitikáról, erényként emelve ki, hogy Magyarország kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC).

Az is fontos szempont, hogy az összességében csaknem 80 milliós lakossággal rendelkező közép-ázsiai tagországok és Azerbajdzsán fokozatosan távolodnak Oroszországtól – amit meggyorsított a Vlagyimir Putyin orosz elnök által Ukrajna ellen indított háború, amelybe beleragadva a Kreml befolyása egyébként is gyengült a posztszovjet országokban.

A kapcsolatnak van tehát racionális alapja, politikailag nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy Magyarország a nyugati világ része, így nem éri olyan kritika sem, mint amilyen az Orbán-kormány oroszbarátnak tekintett álláspontját éri az ukrajnai háború mentén.

Az is igaz lehet, hogy bizonyos ügyletek nem lennének nyélbe üthetők a térségben a vezetéssel való személyes kapcsolatok nélkül – írjuk le ezt az egyszerűség kedvéért az illiberális demokrácia kifejezéssel. Politikai hátszél nélkül talán az OTP sem tudott volna bankot venni Üzbegisztánban – esetleg a burgonyakutató központ sem jött volna létre – vagy nem válhatott volna a Mol a világ egyik legnagyobb olajmezejének tízszázalékos tulajdonosává Azerbajdzsánban, ahol a gázkitermelésben vele együtt már az MVM is megjelent.

100 millió dollárral már beszállt a kormány

A TÁSZ kulturális közösségre építő, laza politikai szervezet, amelynek védelmi-katonai aspektusa nincs. A térségben egymás befektetéseinek megsegítése céljából a török elnök kezdeményezésére 2023 márciusában megalapították a Türk Beruházási Alapot 600 millió dolláros alaptőkével, a négy alapító, a megfigyelő tag Magyarország és a nála később jelentkező, de állandó taggá vált Üzbegisztán részvételével. Kimaradt tehát a másik megfigyelő tag, a kulturálisan, földrajzilag egyébként jóval szervesebben kapcsolódó Türkmenisztán, miközben a magyar fél százmillió dollárral (35,5 milliárd forinttal) szállt be az alapba.

A finanszírozásokat idén kezdik el, a megújuló energiától a mezőgazdaságon, turizmuson át a logisztikai, infrastrukturális, digitális fejlesztésig – közölte még februárban az alap elnöke, Bagdat Amreyev. Megemlítette, hogy kapcsolatban állnak a Világbankkal, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal is, ami megint csak jelzi, hogy a kezdeményezés összeegyeztethető a nyugati intézményekkel. Konkrét projektekről ő nem beszélt, de könnyen lehet, hogy ezek között lesznek majd olyanok is, amelyekről Budapesten az üzbég elnök tárgyalt.

Savkat Mirzijojev találkozott az országában érdekeltségekkel már rendelkező OTP Bankkal, az MVM, a Mol Csoport vezetőivel, valamint az Indotek, a Duna Group, a H2O Consortium, az Inpark a Wizz Air, a digitális téren a kormányközeli források révén nagyra pumpált 4iG és az Orbán vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető a BDPST Group képviselőivel.

Az is kiderült, hogy a 4iG elnöke, Jászai Gellért technológiai együttműködésről egyeztetett a világ kilencedik legnagyobb államával, Kazahsztánnal. A Világgazdaság szerint Kazahsztán és a 4iG a műholdas kommunikáció, a távértékelés és a digitális infrastruktúra területén megvalósítható befektetési és technológiai együttműködésekről egyeztetett, de szó esett a műholdas platformok összeszerelésének lehetőségeiről is. A tárgyalásokat nyáron folytatják.