„A béke neve: Donald Trump” – sulykolta 2024-ben nyakra-főre a magyar kormány; és maga a republikánus politikus is azzal kampányolt, hogy ő „a béke jelöltje”, az egyetlen, aki órák/napok/hetek alatt képes lezárni a globális biztonságot és nyugalmat fenyegető háborúkat.
Szombaton Trump volt az, aki közösségi oldalán bejelentette, hogy India és Pakisztán „teljes és azonnali tűzszünetben” állapodott meg a súlyos háborúval fenyegető, négy napja tartó összecsapások után. Közben viszont több mint 100 nappal elnöki beiktatása után az orosz–ukrán háborúban Steve Witkoff különmegbízott moszkvai kilincselésén túl semmilyen érdemleges előrelépés nem történt, egy nyolchetes tűzszünetet követően Gázában – részben pont Trump gázai riviérát előrevetítő „rendezési terve” miatt – kiújultak a harcok, és Izrael május elején bejelentette, hogy célja a teljes övezet meghódítása és megszállása.
És ha ez nem lenne elég, a politikusi karrierjét részben az Egyesült Államok értelmetlen „örök háborúinak” kritikájával bedurrantó Trump saját hatáskörben is indított egy háborút március 15-én, mégpedig a 2010-es években szétesett Jemen domináns frakciója, az Iránnal szövetséges húszik ellen. Trump aztán másfél hónappal később, kedden az Ovális Irodában a kanadai miniszterelnököt fogadva bejelentette, hogy abbahagyják a húszi célpontok bombázását. „Kapituláltak, hiszünk nekik, hogy nem fognak többé hajókat robbantgatni” – mondta Trump. Az Iránnak is intő jelként szolgáló hadművelet költségei a New York Times szerint az egymilliárd dollárt (kb. 360 milliárd forintot) is meghaladták.
Több mint másfél hónapig tartott
A légi offenzíva bejelentésekor az elnök arra hivatkozott, hogy a húszik kereskedelmi hajókat célzó támadásaikkal veszélyeztetik a Vörös-tenger kereskedelmi hajóforgalmát. Ahogy arról korábban részletesen írtunk, a húszik 2023 októbere óta legalább 190 támadást indítottak föld-vízfelszín rakétákkal, drónokkal és motorcsónakos különítményekkel amerikai hadihajók és „ellenséges” tulajdonú – azaz egy Izraelt támogató országhoz köthető – szállítóhajók és tankerek ellen. Ugyan ezen támadásoknak csak töredéke volt sikeres, a puszta fenyegetés elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a biztosítási díjak emelkedésén, a hajók hosszabb szállítási útvonalakra kényszerítésén keresztül 175 milliárd dolláros károkat okozzanak a hajózási társaságoknak – amit végső soron a szállítmányok árába beépítve a fogyasztók fizettek meg.
A húszik Irán meghosszabbított karjaként kifejezetten a Hamász 2023. október 7-i, Izrael elleni terrortámadását követő gázai háborúra hivatkozva indították el kalózakcióikat, a 2025. január közepétől két hónapig élő gázai fegyverszünet idején például fel is függesztették a tengeri hadviselést. Ami egyébként a kereskedelmi oldalát nézve akkor már hónapok óta szünetelt, ugyanis az utolsó, kereskedelmi hajó elleni támadást a vörös-tengeri konfliktusokat monitorozó szervezetek adatai szerint 2024 végén hajtották végre.
Az USA a vörös-tengeri válság lecsengése ellenére úgy értékelte, hogy a hajóforgalom tartós biztonságát az ideológiai alapvetését tekintve erősen Amerika- és Izrael-ellenes iszlamista rezsim csapásmérő erejének megsemmisítésén keresztül lehet garantálni.
Ennek jegyében a közel-keleti amerikai parancsnokság, a CENTCOM április végén közölt adatai alapján március 15-e óta több mint 1000 célpontot támadtak a Vörös-tengeren járőröző hajókról és Öböl-menti bázisokról felszálló repülőgépek és drónok, illetve az Egyesült Államokból indított stratégiai bombázók. A támadások pontos hatásai nem ismertek, a CENTCOM csak általánosságban számolt be likvidált harcosokról és katonai vezetőkről, megsemmisített drón- és rakétaösszeszerelő üzemekről és hadianyagraktárakról. A húszik is válaszoltak a légicsapásokra, de április végére a CENTCOM adatai alapján a húszi aktivitásra már rányomta bélyegét az offenzíva; rakétaindításaik száma 69, dróntámadásaik száma 55 százalékkal csökkent.
Amerikai részéről a USS Harry S. Truman repülőgép-hordozó sínylette meg leginkább a helyzetet, de nem közvetlenül a húszik miatt.
Az amerikai haditengerészet közlése szerint a repülőgép-hordozó április végén épp a húszik rakétatámadásai miatt keresett előnyösebb pozíciót, amikor a vontatóval együtt a tengerbe zuhant egy F/A-18-as Super Hornet harci repülőgép. Egy amerikai tengerész könnyebben megsérült. A héten aztán egy másik F/A-18 Super Hornet is a tengerben végezte. A gép éppen landolt, de hajó fékezőrendszere meghibásodott, nem tudták időben megállítani a repülőt, ami így túlfutott, és a vízbe esett. A két pilóta katapultált, mindketten könnyebb sérüléseket szenvedtek, helikopterrel mentették ki őket a tengerből. A New York Times szerint egy ilyen vadászgép minimum 67 millió dollárt, azaz majdnem 24 milliárd forintot ér.
Az Egyesült Államok ezen felül az elmúlt hetekben összesen 7 darab MQ-9 csapásmérő drónt veszíthetett, utóbbiak összértéke 196 millió dollárra rúghat. A húszik a könnyebb szovjet típusokat újragondoló iráni légvédelmi rakétarendszerekkel lődözték le az amerikai drónokat, de az SA-6-os és SA-11-es modernizált változatai a komolyabb harci repülők ellen tehetetlenek voltak.
Az amerikai légi offenzíva elegendőnek bizonyulhatott ahhoz, hogy a húszik a Jemennel szomszédos Omán közvetítésével informális tűzszünetet kérjenek az Egyesült Államoktól. Ezt jelentette be Donald Trump kedden a Mark Carney-val folytatott fehér házi megbeszélésén.
Irán is odaszólhatott a húsziknak
A New York Times iráni forrásokból úgy értesült, hogy a húszik fő szövetségesük, Teherán nyomására kértek tűzszünetet; Irán ezzel a lépéssel az atomprogramjáról jelenleg is zajló – vagy inkább csordogáló – nukleáris alkufolyamatban akart diplomáciai jó pontot szerezni Trumpnál. Fontos megjegyezni, hogy az USA és a húszik között létrejövő megállapodás pontos tartalma egyelőre nem ismert.
A nyilvánvaló veszteségek ellenére nem tudni, a húszi kapituláció mennyire jelenti a stratégiai csapásmérő erők megsemmisítését. A CNN-nek még áprilisban név nélkül nyilatkozó katonai vezetők úgy látták, az offenzíva csak „korlátozott hatással bír” a tudatosan decentralizált, föld alá telepített húszi hadiiparra. A tűzszünet utáni értékelések pedig egyetértettek abban, hogy a mozgalom gerillajellegének köszönhetően bizonyos fokig immunis a légicsapásokra. Azaz bár bizonyos katonai képességeit részlegesen elvesztheti, szervezeti épségét és harci morálját megőrzi – utóbbira jellemző, hogy pénteken a húszi ellenőrzés alatti területeken győzelemként ünnepelték meg a harcok felfüggesztését.
A szíriai Aszad-rezsim bukásával, a Hamász és a libanoni Hezbollah meggyengülésével ráadásul a húszik szerepe felértékelődött az iráni szövetségi rendszeren belül, ami azt is jelenti, hogy megnövekedett a mozgalom lobbiereje, a jövőben fejlettebb fegyverekre is számíthat Teherántól. Az iráni támogatás fenntartása annál is fontosabb nekik, mivel egy korlátozott állami bevételekkel és infrastruktúrával rendelkező milícia esetén csak nagy jóindulattal lehet szuverén „hadiiparról” beszélni.
A húszik a stratégiai fegyverek közül csak a drónok összeszerelését végzik el hazai műhelyekben, az International Institute for Strategic Studies elemzése alapján a kulcsfontosságú alkatrészeik Iránból érkeznek, a rakétákat pedig gyakorlatilag üzemkész állapotban kapják meg támogatójuktól. Teherán ezen felül felderítési és irányzási segítséget is nyújt szövetségeseinek. Az USA épp ezért nemcsak a Jemenben felbukkanó fegyvereket próbálja megsemmisíteni, hanem igyekszik lefülelni az iráni csempészhajókat is.
Nem véletlen, hogy Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter korábban nyíltan megfenyegette Teheránt: „Látjuk, milyen fegyverekkel látjátok el a húszikat. Pontosan tudjuk, mit csináltok. Ti is tudjátok, mire vagyunk képesek. Figyelmeztetünk titeket: meg fogjátok fizetni az árát – méghozzá akkor és ott, amikor és ahol mi akarjuk”.
Nem okozott álmatlan éjszakákat Trumpnak a bombázás
Vannak, akikről már most lehet tudni, hogy megfizették a regionális konfliktus árát: a jemeni civil lakosság. A széles körű adatgyűjtést végző Yemen Data Project több száz katonának minősíthető áldozat mellett hasonló nagyságrendre becsüli a civil veszteség nagyságát.
És annak ellenére, hogy a kaotikus jemeni viszonyok miatt még a helyi információkon és közösségi médiában végzett gyűjtésen alapuló adatok sem igazán megbízhatók, annyi biztos, hogy a „Rough Rider”-re keresztelt hadműveletet (ez a kifejezés alapvetően a musztángokat betörő lovasokat jelenti) súlyos atrocitások is kísérhetik. Április 18-án Jemen fő olajkikötőjében, Rász Íszában többtucatnyi munkás halt meg és legalább 150-en sebesültek meg, amikor támadás érte a kikötői létesítményeket és raktárakat. Április utolsó napjaiban pedig egy szanaái börtönt ért légicsapásban legkevesebb 70-en vesztették életüket – többségükben Afrikából érkező, a Szaúd-Arábiába vezető halálútra vállalkozó migránsok.
Ehhez képest az amerikai és nemzetközi közvélemény látókörébe az igen pusztító és igen költséges offenzíva szinte csak arra a rövid időre került be, amíg mindenki a fejét csóválhatta a támadás részleteit megtárgyaló Signal-csoportba véletlenül bekerült Atlantic-főszerkesztő esetén, megrökönyödhetett Pete Hegseth védelmi miniszter adatvédelmi trehányságán, vagy kiszörnyülködhette magát az amerikai kormányzat saját európai szövetségeseivel szembeni zsigeri ellenszenvén.
Pedig a jemeni offenzíva megmutatta, hogy a Trump-kormányzat békepártisága csak a médiának szól, ha az elnök nem számíthat egy látványos találkozókkal, kézfogással, aláírási ceremóniával körített alkura, akkor szemrebbenés, sőt, koherens magyarázat nélkül képes parancsot adni egy ilyen támadássorozatra.
Izraelre nem vonatkozik a tűzszünet
Ugyan az amerikai légicsapások már hétfőn leálltak, azonban a fonalat pont felvette az izraeli légierő, mely hétfő éjjel, majd kedd délután is támadást hajtott végre jemeni létesítmények ellen.
Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő azután rendelte el a támadásokat, hogy a húszik Izraelt szórványosan célba vevő rakétái közül vasárnap az egyik lövedék átcsúszott az elmúlt másfél évben alapvetően megbízhatóan teljesítő izraeli légvédelmen, és a tel-avivi Ben Gurion repülőtér egyik bekötőútjánál található facsoportba csapódott. A forgalmas létesítményektől távol eső robbanásban csak hatan sebesültek meg, ők is könnyebben, azonban a repülőtér forgalmát órákra fel kellett függeszteni. Az izraeli miniszterelnök a gazdasági- és presztízsszempontból érzékeny csapás után „nagyon komoly” válaszlépéssel fenyegette meg a húszikat, illetve „iráni terrormestereiket”.
A válaszcsapás első hulláma a már eddig is sokat bombázott jemeni Hodejda kikötőjét érte el, de komoly károkat szenvedett egy katonai alagutak és bunkerek építésénél használt cementgyár is. Kedden pedig előzetes riasztás után gyakorlatilag tönkrebombázták a szanaái nemzetközi repülőteret, mely az izraeli hírszerzés gyanúja szerint civil funkciói mellett az Iránból érkező hadianyagot szállító gépeket is befogad – mondjuk a célpont kiválasztásánál nehéz nem észre venni a „repteret repterért”-elv alkalmazását is. A húszi hatóságok szerint a repülőtérben közel 500 millió dollár értékű kár keletkezett, a terminálok, az eszközök teljesen elpusztultak, de hat repülő, köztük három nagyobb utasszállító is megsemmisült.
Izraelt a Fehér Ház nem értesítette előre a húszik tűzszüneti ajánlatáról, és az USA nem vette bele az informális megállapodásba a zsidó állam elleni támadások felfüggesztését sem.
A Trump-adminisztráció jelenleg az amerikai–iráni nukleáris tárgyalásokat tartja diplomáciai prioritásának, és miközben a húszik elleni bombázóoffenzívával úgy érzi, befenyítette Iránt, mézesmadzagként pont a hónapok (évek) óta levegőben lógó izraeli légicsapások visszafogását lóbálja Teherán előtt. A kötéltáncra jellemző, hogy Michael Waltz nemzetbiztonsági tanácsadónak a Washington Post szerint részben azért is kellett az első 100 nap után távoznia, mivel túl készségesen működött együtt Netanjahuval az iráni atomprogram katonai „megoldásának” propagálásában.
Izraelben aggodalmat váltott ki, hogy Trump a zsidó államot – legfontosabb és a konfliktusban érintett közel-keleti szövetségesét – még csak nem is értesítette a húszikkal való tárgyalásokról, és a megállapodásban meg sem említették az Izrael ellen másfél éve folytatott támadásokat. Ez a húzás intő jel arra nézve, hogy a Trump-korszakban akár még az Egyesült Államokban különlegesen erős lobbipozíciókkal rendelkező Izrael is Kanada vagy Dánia sorsára juthat, és elveszítheti különleges státuszát.
Ha úgy alakul a helyzet, újraindulhatnak a légicsapások is
Az USA és a húszik közötti megállapodás után kérdés, mi lesz a gerillamozgalom kigyomlálására irányuló tervekkel. Több amerikai lap is arról számolt be, hogy az Egyesült Államok fontolgatja annak lehetőségét, hogyan lehetne amerikai katonák bevetése nélkül visszakergetni a húszikat a Dzsabal Haráz hegyei közé. A katonai intervenciót névleg a jó évtizede már egy rijádi hotelben székelő jemeni emigráns kormány hajtaná végre, derékhadát jemeni milíciákon kívül az Öböl-országok adnák – de ők is inkább csak a pénzt, amiből a korábbi modell szerint venezuelai és szudáni zsoldosokat lehetne toborozni. Az offenzíva a húsziktól független kikötővárosból, Ádenből indulna ki.
A húszik kiebrudalásába 2015 és 2022 között rengeteg pénzt és energiát ölt bele Jemen északi szomszédja, Szaúd-Arábia, illetve az Ádeni-öböl környékén több érdekeltséggel rendelkező Egyesült Arab Emírségek. A közvetlenül is minimum 150 ezer ember halálát eredményező polgárháború korunk legnagyobb humanitárius katasztrófájába taszította a megosztott országot. Az ENSZ adatai szerint a 30 milliós országban 20 millió ember, köztük 11 millió gyerek szorul segélyre. Annak ellenére, hogy 2022 óta az ország szaúdi légierő által lebombázott infrastruktúrája a három éve tartó fegyvernyugvás ellenére is nagyrészt romokban hever, a belső megosztottság és a segélymunkások vegzálása miatt a segélyezés is akadozik.
Elképzelhető, hogy az amerikai bombázóoffenzíva felborítja a tűzszünetet fenntartó egyensúlyt, és a húszik meggyengülésére egyes jemeni frakciók vérszemet kapnak; mivel az ország egy vallási-regionális-etnikai törésvonalon ül, a szeparatista törekvéseknek mindig akadnak támogatói. Azonban az arab országoknak egyáltalán nem fűlik a foguk a világ legveszélyesebb gerillaharcosai között számon tartott húszik elleni hadviseléshez. A tíz évvel ezelőtti katonai intervenciót erőltető Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös már maga mögött hagyta hódítói ambícióit, a szaúdi–iráni viszony is nagyságrendekkel jobb, mint a viharos 2010-es években. Szaúd-Arábia pedig attól is ódzkodik, hogy az USA és Izrael oldalára álljon egy olyan konfliktusban, amelyet részben a Rijád által is elítélt, az országot komoly belpolitikai és diplomáciai kihívások elé állító gázai offenzíva váltott ki.
A Trump-kormányzatot a regionális vonakodás és morgolódás biztosan nem fogja vissza, és gyakorlatilag bármikor visszatérhet egy „steril”, azaz nulla amerikai veszteséggel járó bombázóoffenzívához.
Nem szabad elfelejteni, az USA negyedszázada visel hadat Jemen területén, csak éppen korábban az al-Kaida helyi ága volt a fő célpont. Ha pedig az USA pusztán katonai eszközökkel akarja tartósan kordában tartani a húszik csapásmérő képességeit, akkor az a fegyverzet és a katonai infrastruktúra folyamatos pusztítását követeli meg – akár újabb 25 évig.
