A deportálásait akadályozó „marxista bírók” miatt felháborodott Donald Trump nagy meglepetést okozott, amikor bejelentette, hogy újranyittatná az Alcatrazt, ahová a legkegyetlenebb és legerőszakosabb bűnözőket zárná. A világ egyik legismertebb börtönét több mint hatvan évvel ezelőtt zárták be, mert a szétesőben lévő, mindössze pár száz rab fogva tartására alkalmas épület felújítása túlságosan sok pénzbe került volna, és fenntartása is háromszor akkora összeget emésztett fel, mint egy átlagos börtöné.
Demokrata politikusok abszurdnak és komolytalannak nevezték Trump bejelentését, hogy az egyik legnépszerűbb turistacélpontnak számító szigeten újra létrehozzák a mindössze harminc éven keresztül működő börtönt, ami hatalmas költségekkel járna: csak az ötvenmillió dollárba (kb. 18 milliárd forintba) kerül, hogy jelenlegi állapotában felújítsák, a teljes újjáépítés pedig ennek tízszerese is lehet. Ez több, mint egy Kentuckyba tervezett, 1500 férőhelyes új szövetségi börtön várható költsége.
Emellett jogi akadályok is nehezítik az ötlet megvalósítását, mint a kaliforniai környezetvédelmi jogszabályok, valamint az, hogy a börtön nemzeti történelmi emlékhelyként örökségvédelem alatt áll.
A Trump-féle rend szimbóluma
Az amerikai elnök a saját közösségi oldalán jelentette be, hogy utasítást adott a kormánynak a hírhedt börtön újranyitására. „Arra utasítom a Büntetés-végrehajtási Hivatalt, hogy az Igazságügyi Minisztériummal, az FBI-jal és a Nemzetbiztonsággal együtt nyissák meg újra a jelentősen kibővített és újjáépített ALCATRAZ-t, ahol Amerika legkegyetlenebb és legerőszakosabb bűnözőit helyezhetjük el – írta a Truth Social oldalon közzétett bejegyzésében. Trump hozzátette, hogy „az ALCATRAZ újranyitása a törvény, a rend és az IGAZSÁG szimbólumaként fog szolgálni”.
Magyarázatképpen hozzátette, hogy „nem leszünk többé bűnözők, gengszterek és bírók túszai, akik félnek elvégezni a munkájukat, és nem engedik, hogy eltávolítsuk a bűnözőket, akik illegálisan érkeztek az országunkba”. Később újságíróknak nyilatkozva közölte, hogy „radikális bírók” miatt támadt ez az ötlete, mert ők biztosítani akarják, hogy a megfelelő jogi eljárások betartásával deportáljon a kormány embereket az Egyesült Államokból.
„Ezek a radikális bírók tárgyalást akarnak minden egyes, az országban illegálisan tartózkodó embernek”, hozzátéve, hogy „ez több millió pert jelentene”.
Trump a döntést azután hozta meg, hogy az általa gyakran „radikális” és „marxista” jelzőkkel illetett szövetségi bírók egymás után találják törvénytelennek kormányzatának lépéseit. Az elnököt különösen az egyik legfőbb választási ígéretének számító deportálások esetében hozott bírósági döntések háborították fel. Úgy, hogy ezek egy részét konzervatív bírók hozták, köztük olyanok, akiket Trump nevezett ki első elnöksége alatt.
Miután kiderült, hogy a Trump-kormányzat a saját bevallása szerint is tévedésből deportált egy Marylandben védett státusszal élő férfit a hírhedt salvadori megabörtönbe, több bíróság, köztük a legfelsőbb bíróság is úgy döntött, hogy a kormánynak lépéseket kell tenni a férfi visszaszállítására az Egyesült Államokba. Trump azonban ezeket a döntéseket figyelmen kívül hagyta.
A legfelsőbb bíróság később úgy döntött, hogy a Trump-kormányzatnak fel kell függesztenie az elfogott venezuelai bevándorlók kitoloncolását, akiket azzal vádolnak, hogy bűnbandákban tevékenykedtek, és egy 18. századi, ritkán alkalmazott törvényre hivatkozva kezdték el deportálni őket.
Korábban egy szövetségi bíró megtiltotta egy végzésben, hogy venezuelai embereket toloncoljanak ki a törvényre hivatkozva, de két repülőgép ennek ellenére elhagyta az Egyesült Államokat, fedélzetükön 261 feltételezett venezuelai bandataggal. Május 1-én pedig egy Trump által kinevezett texasi szövetségi bíró tiltotta meg a kormányzatnak, hogy a törvényre hivatkozva toloncoljanak ki az ő körzetében elfogott venezuelaiakat. Április végén pedig egy másik, szintén Trump által kinevezett bíró ítélte úgy, hogy a megfelelő jogi eljárások figyelmen kívül hagyásával deportáltak Hondurasba egy kétéves amerikai állampolgárt az illegális bevándorló édesanyjával.
De ez csak egy kis szelete azoknak a döntéseknek, amiket törvénytelennek vagy egyenesen alkotmányellenesnek találtak az amerikai bíróságok. Május 2-án például egy korábban Hillary Clintonnak dolgozó nagy amerikai ügyvédi iroda ellen hozott elnöki rendeletet mondott ki többszörösen alkotmányellenesnek egy szövetségi bíró, aki „nem jogszerű hatalomgyakorlásról” beszélt.
Trump támadásai a bíróságok és a bírók ellen felerősítették azt a hivatalba lépése óta egyre erősödő félelmet, hogy kormányzata nem lesz hajlandó betartani a bírósági ítéleteket, és ezzel alkotmányos válságba taszítja az Egyesült Államokat. A Washington Post közben arról írt, hogy az amerikai bíróknak kezd elfogyni a türelmük, a kormány jogászai a bírókat felháborító felkészületlenséggel és „vacak” jogi érvekkel érkeznek a tárgyalásokra. A két fél közötti ellentétet csak növeli, hogy Trump és támogatói a nekik kedvezőtlen döntést hozó bírók eltávolítását követelik, kivívva ezzel a legfelsőbb bíróság főbírájának, John Robertsnek a kritikáját is. Emellett a bírók családtagjait is kezdték támadni és zaklatni döntéseik miatt – írta a Reuters.
Része Trump jogállamiság elleni hadjáratának
Markwayne Mullin republikánus szenátor a javaslatra reagálva közölte, hogy azzal az emberek tudni fogják, hogy „újra a törvény országa vagyunk, nem úgy, mint Joe Biden alatt”. A belügyminisztérium szóvivője csak annyit reagált, hogy „az
elnök közleménye magáért beszél”.
„Egy belföldi gulág a San Francisco-öböl közepén.”
Így értékelte Trump abszurdként jellemzett javaslatát az Alcatraz újranyitásáról a demokrata Scott Wiener kaliforniai szenátor. Szerinte ez „része Trump jogállamiság ellen indított keresztes hadjáratának”. Kiemelte, hogy az elnök a bejelentésében külön megemlítette a bírókat, akik „nem engedik, hogy jogi eljárások betartása nélkül bárkit kitoloncolhasson, akit csak akar”, és ezzel magyarázza „ezt a mutatványt”.
A szintén demokrata Nancy Pelosi kaliforniai képviselő, a washingtoni képviselőház egykori házelnöke szerint az elnök javaslata komolytalan. Mint mondta, az Alcatrazt már több mint hatvan éve nem használják börtönként, és most „egy nagyon népszerű nemzeti park és jelentős turistalátványosság”.
Erődből az amerikai börtönök börtöne
A San Francisco-öböl bejáratánál található Alcatraz-sziget adta magát, hogy börtönként használják, mivel az erős áramlatok és szelek, valamint a hideg víz rendkívül megnehezítette onnan a szökést. Már a területen több mint tízezer éve élő őslakosok is használták arra, hogy a törzsi szabályok ellen vétő embereket a legközelebbi szárazföldtől két kilométernyire lévő szigetre száműzzék.
Az Egyesült Államok az 1846-tól 1848-ig tartó mexikói–amerikai háború alatt szerezte meg a szigetet, ahol stratégiai elhelyezkedése miatt katonai erődöt építettek az öböl védelmére. Ez több mint száz ágyújával az Egyesült Államok nyugati partvidékének legerősebb erődítménye lett. Az amerikai hadsereg már akkor elkezdett ott rabokat fogva tartani, és 1907-től kezdve hivatalosan is katonai börtönként használták. A rabokat dolgoztatva egy hatszáz fős börtönépületet húztak fel a szigeten. Ez volt az az épület, ami „A Szikla” néven híresült el.
Az amerikai hadseregtől az 1930-as években került a sziget és a börtön az igazságügyi minisztérium és a szövetségi büntetés-végrehajtás tulajdonába. Akkoriban az Egyesült Államok soha nem látott bűnözési hullámot élt meg a szesztilalom hatására szárba szökkent amerikai szervezett bűnözés miatt. Az ország legbiztonságosabb börtöneként ismertté vált Alcatrazban több híres amerikai bűnöző is éveket töltött el: köztük Al Capone, George „Machine Gun” Kelly, Micky Cohen, James „Whitey” Bulger, vagy Bonnie és Clyde sofőrje, Floyd Hamilton.
Az Alcatrazba azonban főleg olyan, más börtönökben tartott rabokat szállítottak, akik nem tudták betartani a szabályokat, erőszakosak voltak, vagy folyamatosan szökni próbáltak.
A „börtönök börtöneként” használt épületben szigorú szabályokat és napirendet kellett betartaniuk a raboknak, akiknek még azt is megtiltották, hogy beszélgessenek egymással, és minden kiváltságért meg kellett dolgozniuk. A legjobban azt várták, hogy munkát végezhessenek, mert az megtörte a gyilkos egyhangúságot – mondta a Desert Newsnak az Alcatraz egyik utolsó börtönőre. Aki betartotta a szabályokat, azt öt év elteltével visszaengedték egy hagyományos börtönbe.
Frank Heaney börtönőr elmondása szerint a legnagyobb büntetés nem az elzárás volt, hanem az, hogy egyszerre voltak nagyon közel, és elérhetetlen távolságban San Francisco városától. Voltak éjszakák, amikor tisztán lehetett hallani az onnan érkező zenét, és az emberek nevetését. „Minden, amit akartak, ott volt a közelben, de nem tudtak odajutni” – mondta. Emiatt az ezt kínzásként megélő rabok között megszokottnak számítottak a mentális problémák és az öngyilkosságok.
A Time magazin már 1939-ben arról írt, hogy a börtön „egy olyan rémálom,” ami a legkeményebb bűnözőket is megrémíti, többen megőrültek az ottani szigorú élet miatt. Az akkori amerikai igazságügyi miniszter pedig közölte, hogy be kellene zárni, és „horrorhelyként” jellemezte, hozzátéve, hogy igazságtalanság San Franciscóval szemben, hogy az ott van a bejáratánál.
Szökések
Bár úgy tartották, hogy az Alcatrazból képtelenség megszökni, ami a popkultúrában is előkelő helyet kapott, ezt többen is megpróbálták. 1859–1933 között legalább 80 rab próbált megszökni 29 különböző szökési kísérlet során. 62 szökni próbáló katonát elkaptak, 1 megfulladt, 17 sorsa pedig bizonytalan. A legsikeresebb szökési kísérlet 1918. november 28-án volt, akkor négyen lógtak meg az Alcatrazból. A hatóságok úgy hitték, hogy vízbe fulladtak, de később élve kerültek elő, és csak egy embert fogtak el újra közülük.
A köznyelv elsősorban a köztörvényes bűnözők időszakában végrehajtott kísérleteket tartja számon igazi szökési próbálkozásként, részben azért, mert Alcatrazban tényleg az igazi nehézfiúkat tartották fogva 1933 és a börtönsziget 1963-as bezárása között – az említett gengszterek mellett gyilkosok és bankrablók sokasága került ide. A sziget 29 éven át működött civil bűnözők számára fenntartott börtönként, ez idő alatt összesen 14 szökési kísérlet volt, egy részleges sikerrel.
1933 után az első próbálkozás 1936-ban volt, Joseph Bowers a kerítésen átmászva próbált megszökni, de eközben lelőtték, majd nem sokkal később belehalt a 15 méteres zuhanás után szenvedett sérüléseibe. Az amerikai szövetségi büntetés-végrehajtás adatai szerint a 14 szökési kísérletben összesen 36 rab (köztük kettő, akik kétszer is próbálkoztak) próbálkozott szökéssel: 23-at elkaptak, hatot lelőttek, ketten pedig megfulladtak. Három szökevény sorsa azonban máig is rejtély – olvasható az FBI-oldalán. Egy embernek sikerült megszökni, és kiúszni a partra, de őt hamar el is fogták, történetéről szóló cikkünket ide kattintva tudják elolvasni.
Börtönből turistalátványosság
A börtön bezárását 1962-ben rendelte el Robert Kennedy akkori igazságügyi miniszter, és az utolsó rabokat egy évvel később kísérték ki a szigetről. Bár 336 rab befogadására volt alkalmas, ennyien soha nem voltak ott. Az elítéltek száma a szövetségi büntetés-végrehajtás adatai szerint nagyjából 260 és 275 között volt, és összesen harminc év alatt 1576 rab fordult meg ott.
Bezárását a nagy publicitást kapott szökési kísérletek mellett leginkább azért rendelték el, mert túlságosan drága volt a fenntartása.
A kopár, sziklás szigetre mindent hajóval kellett beszállítani, még vizet is, mivel saját ivóvízforrása sincsen. 1959-ben 10,10 dollárba került egy rab napi ellátása – ez három dollár volt más szövetségi börtönökben. Emellett a sós vízpermet folyamatosan ette az épületeket, amik a hatvanas évekre már annyira kezdtek szétesni, hogy az már a szökések esélyét is növelni kezdte. A felújítás azonban 3-5 millió dollár (mostani értéken 30-50 millió dollár, kb. 11-18 milliárd forint) körüli összeget emésztett volna fel.
A börtön ezután elhagyatottan állt, majd 1969-ben az indián őslakosok jogaiért küzdő Amerikai Indián Mozgalom tagjai foglalták el. Nagy visszhangot kapott és széleskörű támogatást élvező akciójuk ugyan másfél évvel később kifulladt, és az utolsó 15 aktivistát a szövetségi hatóságok erővel távolították el onnan, a történészek az őslakos amerikaiak aktivizmusában vízválasztó eseménynek tartják.
1972-ben az amerikai kongresszus a börtönszigetet nemzeti szabadidős területté minősítette, és az amerikai nemzeti parkokat felügyelő, a belügyminisztérium alá tartozó kormányszerv tulajdonába került. 1986-ban örökségvédelem alá helyezték, miután nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították.
Mostanra egyike lett a legnépszerűbb amerikai turistalátványosságoknak, évente nagyjából 1,4 millió turista látogatja meg, és évi negyvenmillió dolláros bevételt termel.
Az oda látogató, főleg külföldi turisták nagyrészt megrökönyödéssel reagáltak Trump javaslatára. Egy francia házaspár a Guardiannek „hülyeségként” jellemezte a bejelentést, ami sokkolta őket, látva, hogy milyen öreg az épületegyüttes
„Azt hittem, csak egy vicc” – mondta a New York Timesnak egy német turista, hozzátéve, hogy az Alcatraz most gyakorlatilag csak egy rom. Egy holland férfi pedig úgy vélte, hogy a jelenleg még álló épületeket le kéne rombolni, és újra felépíteni, ami „történelmi szempontból rossz lenne”.
Nehéz lesz újra börtönné alakítani
Trump ötlete, hogy újra börtönné alakítsák, több problémát is felvet, és kérdéses, mennyire lenne költséghatékony. Először is meg kellene szüntetni az örökségvédelmet, amit a Nemzeti Park Szolgálat honlapján található általános információk szerint a nemzeti emlékhely tulajdonosa, vagy a belügyminiszter kezdeményezésére lehet végrehajtani, de ehhez teljesülnie kell pár feltételnek – írta a CNN. Ilyen például az, hogy ha már nem felel meg a kritériumoknak, vagy történelmi jelentősége megsemmisült vagy elveszett. A CNN ezzel kapcsolatban megkereste a belügyminisztériumot, a parkszolgálatot és a büntetés-végrehajtást, de még nem kaptak választ.
A kaliforniai Mercury News közben arra hívta fel a figyelmet, hogy az átépítés engedélyezéséhez több helyi környezetvédelmi előírást is be kell tartani, amit az ott fészkelő védett madarak jelentősen megnehezítenének. A Nemzeti Park Szolgálatnak például több évébe telt egy új kompkikötő építésének engedélyeztetése, és azzal csak idén télen, tíz évvel a projekt elindítása után fognak végezni, az Alcatraz felújítását végző dolgozóknak pedig rendszeresen félbe kell szakítaniuk a munkát a költési szezon idejére – írta a lap.
Emellett egy új börtön felépítése rendkívül nehéz lenne – mondta a lapnak John Martin. Az Alcatraz-szakértő szerint a szigetnek nincsen saját vízforrása, az 1910-es építkezések alatt óriási mennyiségű vizet kellett odaszállítani a betonkeveréshez. A börtön a jelenlegi állapotában teljesen használhatatlan, nincsen ivóvízforrás és csatornarendszer, áram is csak néhány helyen, és az újranyitása megvalósíthatatlan.
„Le kéne rombolni az egészet, és újraépíteni” – jelentette ki.
Az elmúlt húsz évben ötvenmillió dollárt költöttek el az Alcatraz karbantartására, és tavaly majdnem ugyanekkora összegből kezdte el egy cég a főépület felújítását. A büntetés-végrehajtással foglalkozó Prisonology amerikai tanácsadócég elnöke, Walter Pavlo az NBC Newsnak úgy becsülte, hogy az Alcatraz teljes újjáépítése több
mint ötszázmillió dollárba (kb. 180 milliárd forintba) kerülne. A fenntartása pedig vélhetően most is legalább kétszer annyiba kerülne, mint más szövetségi börtönöké. Egy szigorú biztonsági intézkedések mellett működő amerikai szövetségi fegyházban nagyjából évi ötvenezer dollárba (majdnem 18 millió forint) kerül egy rab fogva tartása.
Az amerikai szövetségi büntetés-végrehajtás az AP kérdésére vasárnap még csak annyit válaszolt, hogy az elnök összes rendeletét betartják, de arra már nem reagáltak, hogy a börtön újranyitása mennyire megvalósítható és mennyire lenne praktikus. Hétfőn a szervezet igazgatója, William K. Marshall már azt mondta, hogy utasításba adta, hogy kezdjék meg a terv előkészítését, és alig várják, hogy visszaállítsák „a törvény, rend és igazságszolgáltatás erőteljes jelképét”.
