Már el is indult a tőke kimenekítése Magyarországról az ellehetetlenítési törvény miatt

Akármi is a célja az ellehetetlenítési törvénynek – a gazdasági bajokról elterelő manőverről van szó, vagy valóban a kritikus véleményformálók elhallgattatásáról –, ha a Fidesz elhatároz valamit, nem szokta megállítani sem az uniós jog, sem a széles körű társadalmi tiltakozás. Akkor miért pont a várható negatív gazdasági következmények miatt hőkölnének hátra? Ennek ellenére igyekeztünk a hazai bankoknál körbekérdezni, miként látják a szabályozás ismeretében a saját szerepüket, illetve a potenciális pénzügyi hatásokat.

Banki vélemények: végrehajthatatlan

Attól függetlenül, hogy még nem elfogadott jogszabályról van szó, az általunk elért bankokban már vizsgálják az ellehetetlenítési törvény banki aspektusait. Az érintettek abban bíznak, hogy az operatív szervezet teszetosza viselkedése után majd azért lobbizik a Magyar Bankszövetség a kormánynál.

Beszélgetőpartnereinktől azt hallottuk, a bankok mindig igyekeznek megfelelni a hatályos jogszabályoknak, de azért a háttérbeszélgetések során azt is kifejtették, hogy

ennek a jogszabálytervezetnek lehetetlen megfelelni, aki készítette, semmit nem tud a bankok működéséről, a politikai cél miatt elveszett a minimális realitásérzék is.

Maga a megfogalmazás nem „banki környezetben értelmezhető feladat”, annyira gumiszabály, hogy teljesen betarthatatlan, ellenőrizhetetlen. „Az, aki ezt leírta, egyáltalán nem gondolt bele, hogy ez mit jelent. Vagy képessége, vagy igénye nem volt hozzá” – hallottuk.

A törvénynek, ha elfogadják, ezenkívül is nagyon súlyos negatív következményei lesznek a magyar pénzügyi rendszerre és a hazai gazdaságra. „Elő lehet írni, hogy május 31-ig fejlesszünk nullával osztható számokat, kör alakú négyszögeket, vagy jelentsük, hogy az ügyfeleink miről álmodtak előző éjjel, de ez nem fog menni, akkor sem, ha szigorúan megbüntetnek érte.”

A banki vezetők azt mesélik, hogy több tucat szakmai kérdés merül fel, miközben magyar állampolgárként kicsit az is paradox helyzet, hogy technikai oldalról kell tárgyalni egy ilyen jogszabályról – de most erre is szükség van. A szakemberek szerint a bankok számára többéves fejlesztést igényelne a megfelelés, amit a törvény természetesen azonnal szeretne. A banknak ugyanis a törvénytervezet szerint az „engedélyköteles fizetési műveleteket” jelentenie kell. Csakhogy nincs ilyen valós idejű politikai ellenőrzési lehetősége a banki rendszereknek, ezek a dolgok nem így működnek. A szabály komolyan vétele iszonyatos informatikai fejlesztési terhet ró a bankokra: valahogyan le kellene szűrniük azokat az utalásokat, amelyeket aztán monitorozniuk kell. Többek között ilyen kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban:

• A jogszabály direkt és indirekt támogatásokat emleget. Ez mit jelent?
• Ha valaki devizában kap pénzt, azt kell nézni? Vagy ha az adományozó korábban kapott a bankba külföldről pénzt, majd forintban utal, azt is szűrni kell?
• Mikor kell egy adott szervezetet figyelni: ha listára tették, vagy ha a bankot értesíti a NAV erről?

A konklúzió szerint ez egy összehányt jogszabály, mégis attól kell tartani, hogy a bank felelőssége lehet, ha nem tartja be a politikai célú őrületet, amelynek logikája teljesen ellentmond a banki gyakorlatnak.

Tőkekimenekítés, privátbanki sorban állás

A lehetséges további következmények közül a bankok azt emelték ki, hogy minden olyan jogszabály, amely arra vonatkozik, hogy a jövőben kevésbé lesz biztonságban a magyar emberek pénze egy magyarországi bankban, vagy kevésbé lesznek biztonságban azok az érzékeny személyes adatok, amelyek a magyar emberek pénzügyi helyzetéről szólnak (banktitok), azonnal a külföldi intézmények felé tereli a hazai forrásokat. (Ez a folyamat egyébként már most is tart, a friss adatok szerint egyre többen tartanak devizabefektetést, részben külföldi bankoknál.)

Természetesen az érintett ügyfelek nyilvánosan nem indokolnak, így egy-egy ilyen döntés hátterében állhat akár a jobb hozam vagy a vélt devizaárfolyam-változás, az mindenesetre biztos, hogy az elmúlt egy hétben megszaporodtak az ezzel kapcsolatos beszélgetések, érdeklődések. Mint hallottuk, érdekes módon a bankokban és a privátbankokban egyáltalán nem a mostani jogszabály közvetlen fókuszában álló személyek, médiavállalkozók, civil szervezetek tisztviselői tettek fel kérdéseket a készülő törvényről, hanem vagyonos üzletemberek. Jellemzően azt akarják tudni, hogy van-e az adott külföldi pénzügyi csoportnak olyan megtakarítási, számlakezelési megoldása, amely teljesen független Magyarországtól.

A bank ugyan a törvénytervezet szerint az „engedélyköteles fizetési műveletet” jelenti csak, de azért vannak a szokásos banktitokszabályokat felülíró rendelkezések is, ez pedig mélyütés a bizalomnak. Mint a bankokhoz érkező kérdésekből kiderül,

a vagyonos vállalkozók attól tartanak, hogy ha bárkire rá lehet mutatni és valamilyen szuverenitásvédelmi, államvédelmi ürüggyel rá lehet szállni, az mindenkinek csökkenti a biztonságérzetét az ország pénzügyi rendszere iránt.

Egy ennyire testre szabott törvénynek a félelmek szerint megvan az a potenciális hatása is, hogy mintát ad. A NER-es vállalkozók például attól félnek, hogy amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten, vagyis egy esetleges politikai fordulat után nem zárható ki, hogy hasonlóan erős eszközökkel lépnek majd fel a magánvagyonná konvertált közvagyonokkal szemben. Ebből következően – mint hallottuk – a törvénytervezet hírére meglepő módon pont a NER-es pénzkivitel erősödött fel.

A leminősítés

A másik súlyos következmény a mély nemzetközi felháborodás, ami forintban tízmilliárdos veszteségként lesz mérhető Magyarország számára. Ez – magyarázzák beszélgetőpartnereink – egyszerű kifejezéssel a hitelminősítés, de itt nemcsak a ratingcégek jól ismert minősítéseire kell gondolni, hanem mindenféle nemzetközi felülvizsgálatra is.

Több ilyen is esedékes, az úgynevezett Moneyval vizsgálatban a tervezett törvény életbe léptetése például biztosan visszaminősítést okozna. A következő ilyen 2026-ban jön. Mindez azért szomorú, mert a legutóbbi 2024-es riport némi előrelépést jelzett, a szuverenitásvédelmi beavatkozások miatt azonban legközelebb már visszasorolás jöhet.

Ez a figyelmeztetés információink szerint bankárokon keresztül eljutott a kormányhoz, mindenesetre a nemzetközi pénzmosás elleni harcban nemcsak szigorú szabályok vannak az előírt ellenőrzésekre, de a nyugati országok közötti zökkenőmentes együttműködés is kívánalom.

Ha Magyarországról az a benyomás támad, hogy ennek nem felel meg, a legbántóbb következmény az lehet, hogy a fokozott megfigyelés alatt álló országok közé kerülünk.

Ebbe a ligába nem jó tartozni, Haiti, Jemen, Venezuela és hasonló országok vannak a csoportban néhány európai nemzet mellett (Bulgária, Horvátország). A fejlődés az utóbbi időben kézzelfogható volt, vagyis Magyarország megfelelően ellenőrizte a nem együttműködő országokból érkező utalásokat, de együttműködött a „baráti” országok bankhatóságaival. A külföldi utalások monitorozása viszont súlyosan barátságtalan lépés ebben az együttműködésben – mondta nekünk egy szakember.

A nagy hitelminősítők értékelésének megítélése kettős. Ha jó minősítést kapunk, ujjongunk, ha rosszat, akkor a propaganda arról ír, hogy megalapozatlan döntés született, és igazából már senki nem is figyel a ratingcégekre.

A valóban hozzáértő szakemberek szerint természetesen az sosem jó egy állam megítélésében, ha a kormány döbbenetes módszerekkel támad rá a másként gondolkodókra, de a hitelminősítőket azért elsősorban nem közvetlenül ezek a fejlemények érdeklik.

Az már sokkal jobban, hogy mennyire lesz esély például uniós források lehívására. Magyarország jelenleg az uniós joggal ütköző, sőt az unió egységét megbontó, az uniós pályázatokat is kriminalizáló jogszabálytervezettel nagyon távolodik attól, hogy esélye legyen az uniós forrásokat lehívni. Sőt, a lépés akár újabb forrásokat is veszélyeztethet. Ebben a helyzetben sajnos a még befektetésre ajánlott kategóriából (ahol most vagyunk) gyors út vezethet a bóvliba, ez pedig ronthatja Magyarország kamatfelárát. Természetesen a junk kategóriában is van élet, ott is lehet finanszírozást találni, de csak drágábban.

A kettős mérce

A következő szempontok már inkább csak hangulati elemek, nem forintban mérhető hatások. Bankár forrásaink például az ilyen puha szempontok között említik, hogy világít a magyar szabályozás kettős mércéje. Ezt sokféle módon meg lehet fogalmazni. Talán a legegyértelműbb az, hogy a magyar állam abban semmi kivetnivalót nem látott, hogy egy részben általa birtokolt bank az MBH külföldi szélsőjobboldali jelöltek választási indulását finanszírozza.

Ilyen volt a francia Marine Le Pen és a spanyol Vox meghitelezése, ehhez képest furcsa kettősség, ha a kormány szankcionálható problémát lát abban, ha egy Londonban élő kettős állampolgár támogatja a kedvenc magyar lapját. Hangsúlyozzuk, nem egy átlagos magyar bankról van szó, hanem arról az intézményről, amelyben a magyar állam, illetve Mészáros Lőrinc is tulajdonosok.

Vannak olyan Magyarországon is aktív bankcsoportok, amelyek Romániában is jelen vannak, ahogy egyik forrásunk megfogalmazta, őszintén reméli, hogy ott majd nem születik hasonló törvény, hiszen vajon mit éreznének az ottani magyar szervezetek, ha a külföldi (értsd: magyar) forrásaik miatt az ország ellenségeként lehetne vegzálni őket. Ezek a magyar szervezetek amúgy a bankválasztásukban is szeretnek olyan csoportot választani, amelyek mindkét államban jelen vannak.

A rengeteg kézzelfogható, gyakorlati probléma ellenére bankárok nem optimisták, nem bíznak abban, hogy győz a gazdasági racionalitás, és végül nem léptetik éltbe a jogszabályt. Láthatóan ugyanis gyakran nem ez a szempont vezeti a kormányt.

Most majd megint minden létező fórumon tiltakozni fognak a bírók, az európai politikusok, a pénzügyi szövetségek, de egy magyar bankár tudja, hogy ez nem állít meg semmit, sőt, vélhetően éppen ez a kívánatos hatás.

Ám akárhonnan közelítünk a kérdéshez, egy pénzügyesnek biztosan nem lesz érthető, hogy egy európai uniós tagállam attól próbálja elriasztani a hazai civil szervezeteket, médiatermékeket, hogy EU-s pályázatokon induljanak és nyerjenek.