Fejlemény a Nitrogénművek ügyében: lejárt a kötvény, Bige Lászlóék nem tudták visszaadni a pénzt
2025. május 14-én kellett volna a Bige László tulajdonában álló Nitrogénműveknek visszafizetnie a kötvényeseknek az évi 7 százalékot fizető, 200 millió eurónyi kötvényét.
A Telex úgy tudja, hogy a cég az esedékes éves kamatot ugyan ki tudta fizetni, de magát a lejáró kötvényt nem.
Bár a helyzet rendezéséről továbbra is zajlanak az adós és a kötvényesek között tárgyalások, a kötvényesek eddig nem adták a jóváhagyásukat a Nitrogénművek megegyezési javaslataira, nem érkezett elegendő támogatás az úgynevezett Consent Solicitation ajánlat elfogadásához. A társaság korábbi hivatalos bejelentése itt olvasható.
Mindezekkel pedig beállt a nem-teljesítés, amelynek pontos következményeiről már küldtünk kérdéseket a társaságnak. A cég részéről Bige Zoltán stratégiai igazgató (Bige László egyik fia) mindig korrekten szokott válaszolni a Telex kérdéseire, most egyelőre a társaság hivatalos közleményét küldte el számunkra.
A közlemény szerint a Nitrogénművek Zrt. bejelenti, hogy folyamatban lévő konstruktív tárgyalásokat folytat az Ad Hoc Grouppal, amely a kötvényesek több mint 75 százalékát képviseli. „A javasolt tranzakció feltételeivel kapcsolatos további információkat a későbbiekben teszünk közzé”, írják.
Másokat is elértünk, az ő elmondásukból úgy tudjuk, egy ilyen helyzetnek azért is erős következményei lehetnek, mert ilyenkor az úgynevezett cross default szabályok miatt a társaság egyéb kötelezettségei is esedékessé válhatnak.
Vagyis a bankok az egyéb adósságok visszafizetését is kérhetik.
Egyszerű példával, ha egy magánszemélynek van autóhitele és lakáshitele is, akkor a bank rendelkezhet úgy, hogy amennyiben az adós nem fizeti a lakáshitelét, akkor azzal az autóhitele is nem-teljesítővé válhat, így annak visszafizetését is kérni lehet az adóstól.
Forrásaink szerint a likviditási helyzet már csak azért is kihívó, mert az első negyedéves adók (szén-dioxid-adó) befizetése is esedékes, ez, illetve az esetleges kereszt-nemteljesítési záradékok kezelése most a legfőbb kihívás.
A francia Société Générale (SocGen) felé állt fenn még korábban tartozás, de a konszolidációs körbe tartozó egyéb cégek esetében is felmerülhet ilyenkor, hogy helyt kell állniuk az adósságaikért (például a Bige Holdingnak).
A tárgyalásokról azt hallottuk, hogy a kötvényesek továbbra is fedezeteket szeretnének, ami lehet a részvények bizonyos százaléka, esetleg ingatlanfedezet (jelzálog) az épületekre. Utóbbi annyiban nehezebb egy műtrágyacégnél, hogy nehéz mit kezdeni például egy savüzemmel, ha mellette nem megy az ammóniagyár, vagyis nehéz az egyes ingatlanokat beértékelni.
A szavazó részvények többsége értékesebb fedezet, hiszen az elég lenne a cég kontrolljára, csak kérdés, hogy a magyar környezetben mit ér a cég. A nyári időszakban amúgy általában olcsóbb a gáz, ilyenkor a műtrágyacégek készleteket építenek, amit az őszi vetésnél, szeptemberben-októberben eladnak. Közben viszont a jelen gázvásárlásait is finanszírozni kellene. (Májusban a kukorica és a napraforgó művelése még valamennyi műtrágyát igényel, de nem ez a főszezon.)
Magyarországon a magas szén-dioxid-adó és a magas szénhidrogén-készletezési költségek miatt most nem tűnik kigazdálkodhatónak az iparági környezet. Ha bárki azt szeretné, hogy megmaradjon a hazai műtrágyagyártás, a legendás péti só, akkor nagyon gyorsan rendbe kellene tenni a terheket.
