Hétfő reggel az Amerikai Egyesült Államok és Kína bejelentette, hogy 90 napra kölcsönösen felfüggesztik az egymás termékeire kivetett büntetővámok többségét. A megállapodás értelmében a Kínából Amerikába exportált árukra 145 százalékos vám helyett 30, az Egyesült Államokból Kínába exportált termékekre 10 százalékos vám lesz érvényben a következő három hónapban. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag visszakerültünk arra a pontra, ahonnan április 2-án indultunk, amikor Donald Trump amerikai elnök bejelentette a vámjait, ezzel a feje tetejére állítva a teljes világgazdaságot.
Trump tehát ismét visszatáncolt egy korábbi döntésétől, ahogy tette ezt már jó néhányszor a megválasztása óta. A világgazdaság azonban minden egyes lépést megérez, ehhez elég csak megnézni, mi történt a tőzsdéken egy-egy intézkedés után. Az áprilisi bejelentés után világszerte beszakadtak a tőzsdék, majd a vámok életbelépésével még nagyobbat zuhant a részvénypiac. Amikor viszont kiderült, hogy Kína kivételével gyakorlatilag a világ összes országára 90 napra 10 százalékos vámok lesznek csak érvényben, a tőzsdék kilőttek, 5-10 százalékot is nőttek egy nap alatt a különböző tőzsdeindexek. Végül pedig hasonló folyamat ment végbe hétfő reggel is, miután kiderült, hogy megszületett a megegyezés Kínával.
Az Egyesült Államok persze egy hatalmas piac, rengeteget importál külföldről – ez éppen Trump egyik fő problémája is –, így már csupán annak a híre is, hogy a korábbiaknál jóval magasabb vámot kellene fizetni az oda exportált termékek után, gyakorlatilag a világ összes országának gazdaságát rosszul érintette. Különösen igaz ez a mindent exportáló Kínára, ami úgy döntött, hogy beleáll a vámháborúba. Egy hónap után mégis tárgyalóasztalhoz ült, az eredmény pedig a vámok mérséklése lett, amit minden résztvevő győzelemként tudott eladni otthon. De tud egyáltalán bárki tényleg nyerni ebben a helyzetben? Nos, aligha.
Homályos részletek
Amikor április 9-én kiderült, hogy Trump visszavonja a vámokat 90 napra, a CNN szerint Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter megismételte azt, amit már korábban is megpróbáltak megfogalmazni, miszerint végig ez volt az elnök stratégiája, ezzel akarta tárgyalásra bírni az országokat. „Vasárnap hosszasan beszélgettünk a vámokról, és végig ez volt a stratégiája. Azt is mondhatnánk, hogy rossz helyzetbe hozta Kínát, ők pedig reagáltak. Megmutatták a világnak, hogy ők a rosszak.” Bessent azt is mondta, hogy Trump tárgyalási stratégiája sikeresnek bizonyult, így a vámok bejelentése után több mint 75 ország vette fel a kapcsolatot az Egyesült Államokkal.
Habár lehet, hogy ezek a tárgyalások valóban megkezdődtek, sok eredményük eddig biztosan nem volt. Az első nyilvános megállapodás bejelentésére is egészen május 8-ig kellett várni. Ekkor derült ki, hogy az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok meg tudtak egyezni a tárgyalásaikon, és kölcsönösen segíteni fogják egymás kereskedelmét. A megállapodás pontos feltételeiről azonban csak kevés részletet árultak el a felek, helyette maradtak a diplomatikus nyilatkozatok, például hogy az Egyesült Királyság csatlakozik az Egyesült Államokhoz „annak megerősítésében, hogy a kölcsönösség és a méltányosság a nemzetközi kereskedelem alapvető és létfontosságú elve”.
Trump arról beszélt, hogy az alku több milliárd dollárral növeli az amerikai export hozzáférését, főleg a mezőgazdaság területén, „drámai mértékben növelve” a marhahús, az etanol és „gyakorlatilag minden olyan termék piacát”, amit amerikai gazdák vagy gyártók állítanak elő. Ezért cserébe az Egyesült Államok vállalta, hogy egy bizonyos számú, az Egyesült Királyságban gyártott autóra kisebb vám fog vonatkozni, valamint hogy a szigetország vámmentesen exportálhat majd hozzájuk acélt és alumíniumot. Azt, hogy ezzel az egyes országok mennyire jártak jól, a megállapodás részleteinek ismerete nélkül nehéz megmondani. Elemzők szerint arra lehet számítani, hogy a most bejelentett megállapodás nem fogja érdemben megváltoztatni a két ország közötti kereskedelem feltételeit, tekintve, hogy a Trump által kivetett 10 százalékos vám a legtöbb termék esetében továbbra is érvényben marad majd.
A megállapodásban viszont közös pont volt, hogy Trump és az Egyesült Királyság is hatalmas sikerként könyvelte el. Az amerikai elnök közösségimédia-bejegyzésében azt írta: „az első a sok közül”, illetve „nagyszerű dealnek” nevezte a megegyezést. Keir Starmer brit miniszterelnök hasonló lelkesültséggel beszélt a konkrétumokat, írásba foglalt feltételeket egyáltalán nem tartalmazó egyezségről.
Egy civilizáltabb módja a válásnak
A hétfői bejelentés után azt lehetne gondolni, hogy az amerikai–kínai kereskedelmi háború nyugvópontra érkezett, a felek elindulnak a megoldás felé. A szakértők azonban nem így látják. A Washington Postnak nyilatkozó közgazdászok szerint a közös nyilatkozat valamennyire lecsillapította ugyan a kedélyeket, a két ország közötti, a teljes gazdasági elszakadás irányába tartó, egyre romló kapcsolaton viszont nem változtat semmit.
„Ez egy civilizáltabb módja a válásnak. A kettéválás folytatódik – mondta Alicia Garcia-Herrero, a Natixis befektetési bank ázsiai és csendes-óceáni térségért felelős vezető közgazdásza. – Ez a megállapodás nem megoldás, csupán arra jó, hogy a szétválás lassabban és talán kevésbé költségesen menjen végbe. Ez a találkozó alapvetően egy – remélhetőleg sikeres – kísérlet a globális recesszió elkerülésére” – mondta.
Erre a megállapodásra is ugyanaz igaz, mint az Egyesült Királysággal bejelentett egyezségre: konkrétumokat nem tartalmaz, de mindkét fél sikernek könyveli el. „Kína azt mondhatja, hogy ő jóindulatú globális szereplő, aki megpróbálja előmozdítani a kereskedelmet, míg Trump azt állíthatja, hogy kemény volt, és kényszerítette Pekinget a megegyezésre” – mondta a Washington Postnak Alfred Wu Kína-szakértő, a Szingapúri Nemzeti Egyetem professzora.
Szokásához híven Trump a közösségi médiában kommentálta a megállapodást, azt írta, a felek sok mindent megbeszéltek és sok mindenben megállapodtak. „A teljes újraindításról tárgyaltunk, barátságos, de előremutató módon” – nyilatkozta az elnök. He Li-feng kínai miniszterelnök-helyettes „fontos első lépésnek” nevezte a megegyezést.
Ez a hozzáállás gyakorlatilag 180 fokos fordulatot jelent mindkét ország részéről, amit a szakértők szerint az magyaráz, hogy a kereskedelmi háború mindkét gazdaságot megviseli. A kínai gazdaság már a kereskedelmi háború kezdete előtt is szenvedett a munkanélküliségtől, a lassuló belső fogyasztástól és a fenyegető deflációs válságtól. Emellé kapta a nyakába Trump irreális vámtételeit, aminek következtében több gyártó is leállította a termelést az üzemeiben, mert csökkent a termékeik iránti kereslet.
Miután Kína a vámokat megkerülve, harmadik országokat beiktatva továbbra is eljuttatta a termékeit az Egyesült Államokba, az ott élők az árukínálaton még nem feltétlenül érezhették, hogy mennyi áru érkezik az ázsiai országból. A kínai gyártók ugyanakkor a közösségi médiát felhasználva próbálták az üzenetüket eljuttatni amerikai vásárlóikhoz: ha Kína leállítaná a termelést, az amerikai boltok üresek lennének.
Mindenki nagyon rosszul jár a vámokkal
Az al-Dzsazíra áprilisban grafikonokon mutatta be, hogy Trump vámjai, illetve az azokkal történő fenyegetőzés mennyire rossz hatással volt a világgazdaságra. A tőzsdékről már fent is írtunk: számszerűsítve, a vámok bejelentése utáni két napban az amerikai részvények a történelem legsúlyosabb kétnapos veszteségét szenvedték el, 48 óra leforgása alatt 6600 milliárd (6,6 billió) dollár veszett el csak az amerikai tőzsdéken. A Bloomberg szerint a vámok bejelentése utáni három nap piaci veszteségei mintegy 10 billió dollárnyi globális részvényértéket semmisítettek meg. Ez nagyjából a globális GDP 10 százaléka.
Közgazdászok szerint a vámokkal nem lehet egyszerre elérni a Trump által kitűzött összes célt. Valójában azok sok esetben teljesen szemben állnak egymással. Ugyanazok a vámok, amelyeknek az amerikai gyártást kellene növelniük, az amerikai gyártók életét is megkeserítik, mivel fennakadást okoznak az ellátási láncokban, és megemelik a nyersanyagok árát.
Az egyik legnagyobb amerikai bank, a Goldman Sachs szerint egyre nagyobb az esélye annak, hogy recesszióba löki Amerikát Trump vámháborúja, és ezzel a véleményükkel nincsenek egyedül. A közgazdászok között viszonylagos egyetértés van a tekintetben, hogy ha Trump még hónapokig fenntartja a vámokat, az Egyesült Államok recesszióba kerülhet, és magával ránthatja az egész világot. Erről beszélt Zsiday Viktor befektetési szakember is a Partizán adásában. Zsiday szerint a vámok rövid távon biztosan károsak, hosszú távon pedig nem látszik az elméleti megalapozottságuk. Zsiday arról is beszélt, nem reális Trump azon célja, hogy visszatelepüljön a gyáripar az Egyesült Államokba, mert amerikai bérek mellett a cégek nagy része nem lesz versenyképes.
Arról, milyen nagyobb terv húzódhat Donald Trump és csapata önmagában nehezen értelmezhető vámpolitikai húzásainak hátterében, itt írtunk részletesen.
