Gulyás Gergely aláírt egy papírt, a Kúria hozott egy döntést, mire a kormányhivataloknál elszabadult a pokol
- A kormányzati és önkormányzati szervek működése során keletkező hivatalos dokumentumokat – hacsak külön szabály nem tiltotta – tavalyig bárki kikérhette közérdekű adatigényléssel. Rengeteg fontos infóhoz így jutottak hozzá újságírók és rajtuk keresztül az olvasók.
- Tavaly aztán a kormányhivatalok elkezdték összehangoltan megtagadni az újságíróktól hozzájuk érkező adatigényléseket. Mind ugyanarra a precedensértékű kúriai határozatra hivatkoztak, amely azóta az Alkotmánybíróságon is átment.
- A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) szerint a kormányhivatalok félreértelmezik a Kúria határozatát, olyan adatigényléseket is megtagadnak, amelyeknél valójában ki kellene adniuk a kért dokumentumukat. A kormányhivatalok egy részét azonban nem érdekli ez az ellenvetés.
- A Kúria döntése így is, úgy is komoly visszalépés az információszabadság szempontjából, annak értelmében fontos dokumentumok és adatok maradhatnak örökre titokban.
2022 februárjában szokatlan hír járta be a magyar sajtót. Bodnár Zsuzsa, az Átlátszó újságírója közérdekű adatigényléssel kikérte a Samsung SDI gödi akkumulátorgyárának kiadott hatósági ellenőrzések dokumentációját. Mint kiderült, a Samsungnál a katasztrófavédelmisek rendszeresen szabálytalanságokat találtak, amelyeket a cég a hatósági felszólítások és büntetések ellenére sem volt hajlandó felszámolni.
Ezen felbuzdulva az Átlátszó újságírója újabb és újabb közérdekű adatigényléseket nyújtott be, az egyik, ezek alapján írt cikkéből megtudhattuk, hogy a Samsung a hatóságok szerint több mint ezer dolgozója biztonságát veszélyeztette. Egy másik cikkükből kiderült, hogy voltak dolgozók, akiknek egy olyan helyiségben kellett munkát végezniük, amelyben a mérések szerint a nikkel koncentrációja a megengedett 250-szerese volt, a rákkeltő anyagok szivárgása ráadásul éveken keresztül fennállt, a cég azt a büntetések ellenére sem számolta fel.
2023 nyarán Kacskovics Mihály Béla, a HVG újságírója kikérte az SK komáromi és iváncsai akkumulátorgyárairól szóló határozatokat. A dokumentumokból kiderült, hogy a Samsunghoz hasonlóan ez a cég is rendszeresen megszegi a rá vonatkozó szabályokat, és veszélyezteti a dolgozóit. A közérdekű adatigénylések alapján megírt cikkek alapvetően befolyásolták azt, ahogy a magyarok – köztük a gyárak dolgozói – ezekre a cégekre tekintenek.
2024-ben több már működő vagy éppen épülő magyarországi aksigyár és egyéb üzem dolgozója kereste meg azzal a Telexet, hogy a kelet-ázsiai vezetés náluk is következetesen figyelmen kívül hagyja a magyar szabályokat, és méltatlan vagy veszélyes körülmények között dolgoztatja a munkavállalóit. (Ezekről például itt és itt írtunk.) Azért, hogy kiderítsük, mennyi igaz a dolgozók történeteiből, közérdekű adatigényléssel fordultunk a Hajdú-Bihar, a Szabolcs-Szatmár-Bereg, a Csongrád-Csanád, a Fejér és a Komárom-Esztergom vármegyei kormányhivatalokhoz. Ahogy más újságírók korábban, a különböző cégekkel szembeni határozatokat szerettük volna kikérni.
November végén azonban a különböző kormányhivatalok ugyanarra a kúriai döntésre hivatkozva egységesen megtagadták a határozatok és a hozzájuk tartozó indoklás kiadását.
Hasonlót tapasztalt Bodnár Zsuzsa, az Átlátszó újságírója, akinek tavaly nyár és idén január között csak a Pest Vármegyei Kormányhivatal 16 közérdekű adatigénylését utasította el ugyanarra a kúriai határozatra hivatkozva. A kormányhivatalok új gyakorlata szerint tehát a korábban még kiadható dokumentumokat ma már újságírók nem tudják kikérni. Azt, hogy melyik gyárban milyen szabálytalanságok vannak és milyen balesetek történnek, ezen a módon ma már nem tudhatjuk meg. Felmerül a kérdés: miért?
Az Alaptörvény rögzíti, hogy bárki kikérheti ezeket
A korábbi jogértelmezés szerint a hatósági és bírósági eljárásokban keletkező dokumentumokat főszabály szerint bárki kikérhette. A közadatok megismerését az úgynevezett Infotörvény szabályozza, amely szerint „közérdekű adat megismerése iránt szóban, írásban vagy elektronikus úton bárki igényt nyújthat be. […] Ha a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot felismerhetetlenné kell tenni.” Vagyis a közigazgatás működése során létrejövő dokumentumokat – közérdekű adatokat – alapesetben bárkinek ki kell adni, kivéve, ha valami speciális okból nem nyilvánosak, például mert döntés-előkészítést szolgálnak vagy titkosítják őket.
Bizonyos típusú dokumentumokat a törvény szerint a hatóságoknak maguktól kötelező közzétenniük, másokat kérésre – adatigénylésre – kell kiadni. Az állami szervek azonban dönthetnek úgy, hogy utóbbiakat vagy egy részüket maguktól, kérés nélkül nyilvánosságra hozzák, hogy azok könnyebben eljussanak az érintettekhez, érdeklődőkhöz. A gödi Samsung esetében például a céget ellenőrző Pest Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság egy időben önként feltöltötte a honlapjára a cégről szóló határozatok egy részét.
Azt, hogy a közintézményeknek milyen adatot kinek és hogyan kell kiadniuk, törvények szabályozzák, amelyek értelmezésére a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóság (NAIH) ad ki iránymutatást. A NAIH korábban következetesen olyan állásfoglalásokat tett közzé, amelyek szerint a hatósági eljárások során keletkező, illetve azokat lezáró dokumentumokat – köztük a nagy iparvállalatok ellenőrzéséről szóló iratokat – az újságírók és a civilek adatigényléseire ki kell adni. Tavaly azonban a kúriai határozattal, majd annak kormányhivatali (félre)értelmezésével fordult a kocka.
A Szentháromság téri Diplomataház bontásával kezdődött
A különböző kormányhivatalok az elmúlt időszakban egy tavalyi, precedens értékű kúriai határozatra hivatkozva összehangoltan tagadják meg az újságírók közérdekű adatigényléseit. Az az ügy még 2021-ben kezdődött, amikor Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter mindenféle nyilvános indoklás vagy szakmai alátámasztás nélkül, örökségvédelemért felelős miniszterként engedélyezte a budai Várban található, világörökségi védelem alatt álló egykori Diplomataház, későbbi nevén Burg Hotel bontását.
A Szentháromság tér 7–8. szám alatt a második világháborúig két, XVIII–XIX. századi lakóház állt. Ezeket a második világháborúban szétlőtték, a háború után lebontották, helyükre pedig 1981-ben egy, az akkori korstílusnak megfelelő épületet húztak fel Jánossy György és Laczkovics László tervei alapján. Az épület Diplomataház néven vált ismertté, a rendszerváltás után Burg Hotel néven szállodaként üzemelt.
A Diplomataház 2020-ban került az államtól az MNB-birodalomhoz tartozó Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványhoz, amely engedélyt kért az épület lebontásához, hogy a helyén felépíthessenek egy, külsőre az 1945 előtti állapottal megegyező komplexumot. Ezt az engedélyt kapták meg személyesen Gulyás Gergelytől, a kormány pedig később az I. kerület tiltakozása miatt nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá nyilvánította a projektet. Az építkezésről aztán az Állami Számvevőszék MNB és alapítványai gazdálkodásával foglalkozó jelentésében is sok szó esett. A jelentés szerint felmerült a túlárazás, és azt is aggályosnak találta, hogy a projektirányító és a kivitelező cég is ugyanahhoz a tulajdonoshoz, Somlai Bálinthoz tartozik.
Az 1981-ben épült Diplomataház bontása ellen abban az időben többek között a Huszonkettesek Építészcsoportja tiltakozott, amely szerette volna megtudni, hogy milyen szakmai megfontolások alapján adták ki a bontási engedélyt. Ezért közérdekű adatigényléssel megpróbálták kikérni a bontáshoz szükséges szakhatósági állásfoglalást (hozzájárulást) – derül ki az Enbudapestem.hu 2023-as cikkéből.
Ezután a következő történt:
- a kormányhivatal azt mondta, hogy nem illetékes, ezért a hozzájárulást kiadó Miniszterelnökséghez irányította őket;
- a Miniszterelnökség először időt kért, majd azzal utasította el a válaszadást, hogy egy sima eljárásról csak érintetteknek (ügyfeleknek) lenne köteles adatot kiadni, a huszonkettesek pedig nem érintettek;
- az építészek ekkor a NAIH-hoz fordultak, amely egy év gondolkodási idő után 2023 májusában, amikorra a házat már elbontották, kiadott egy állásfoglalást arról, hogy a Miniszterelnökségnek ki kellene adnia a kért dokumentumokat, de mivel nem látott lehetőséget kompromisszumos megoldásra, lezárta a vizsgálatot;
- a Miniszterelnökség ezután sem adta ki a dokumentumokat, így az építészek pert indítottak. Az elsőfokú bíróság 2023 októberében arra kötelezte a Miniszterelnökséget, hogy adja ki a kért dokumentumot, mivel a bíróság álláspontja szerint az közérdekű adat;
- a Miniszterelnökség ekkor sem adta ki a szakvéleményt, fellebbezett, de a másodfokú bíróság megint ellenük döntött.
A Miniszterelnökség ezt sem fogadta el, és a Kúriához fordult, hogy az változtassa meg a korábbi bírósági ítéleteket. A minisztérium többek között azzal érvelt, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény (Ákr.) különböző iratbetekintési lehetőségeket szab meg az eljárásban személyesen érintettek – ügyfelek –, és az eljárásban személyesen nem érintettek – harmadik személyek – számára. A Miniszterelnökség ebből a különbségtételből vezette le, hogy harmadik személyeknek nem kell kiadniuk a szakvéleményt, a Kúria pedig ezt az érvelést elfogadva utólagosan megváltoztatta az elsőfokú bírósági ítéletet és elutasította az építészegyesület keresetét – akiknek így még pénzt is kell fizetni a minisztériumnak.
Felülírhatják az Alaptörvényben biztosított szabadságjogot
A hatósági eljárások során keletkező dokumentumok megismerésének lehetősége az Alaptörvényből ered, amely szerint „mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez”. A közadatok megismerésének pontos szabályait a fent idézett Infotörvény szabályozza, amelyre hivatkozva bármilyen közintézménynek közérdekű adatigényléseket lehet benyújtani. A főszabály az, hogy anonimizált formában minden, a hatósági eljárásokban készülő dokumentumot mindenkinek ki kellett adni, kivéve, ha ezt valami külön szabály tiltotta.
A Kúria mostani döntése értelmében ilyen közérdekű adatigényléseket sokféle dokumentumra továbbra is be lehet adni, de hatósági eljárási iratokra már nem.
A jogértelmezési változás abból következik, hogy a Miniszterelnökség és a Kúria értelmezése szerint az Infotörvény részben ellentmondásban van a közigazgatás működését szabályozó általános közigazgatási rendtartásról (Ákr.) szóló törvénnyel. Utóbbinak ugyanis van egy iratbetekintésről szóló része, ami külön szabályokat tartalmaz a közigazgatási eljárások során keletkező dokumentumokba való betekintés lehetőségéről.
Ennek az egyik passzusa szerint a hatósági vagy bírósági eljárásokban közvetlenül nem érintett harmadik személy „akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges”.
Na, és ez az a pont, ahol eltér a Kúria jogértelmezése a korábbi gyakorlattól, és attól, ahogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet szerint ma is el kellene járni. Az idézett paragrafus a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratról szól. A korábbi jogértelmezés szerint ezeket a dokumentumokat bárkinek ki lehetett adni, feltéve, hogy azokat anonimizálják, illetve azokból a védett adatokat kitörlik. A TASZ álláspontja szerint továbbra is így kellene eljárni, mondta a Telexnek Aujeszky Nóra, a szervezet jogásza.
Igen ám, csakhogy a Kúria tavalyi döntésével újraértelmezte ezt a jogszabályt, és elkezdte azt képviselni, hogy az eljárások során keletkező dokumentumokat közvetlenül nem érintett harmadik személyeknek anonimizálva sem kell kiadni. Eszerint tehát a közvetlen érintetteken kívül csak az tekinthet be a dokumentumokba – akár anonimizálva, akár nem –, aki igazolni tudja, hogy arra valamilyen hivatalos ügy miatt szüksége van rá.
A korábbi jogértelmezés szerint az Ákr. kiegészítette az Infotörvénybe foglaltakat, és pluszjogokat biztosított az eljárásban érintetteknek (ügyfeleknek). A Kúria új jogértelmezése szerint azonban az Ákr. ügyféljogokat biztosító része egy olyan rendelkezés, amire hivatkozva korlátozni lehet mindenki más jogát a közérdekű adatok megismerésére. Arra jutottak tehát, hogy a „józan ész követelménye” szerint az Ákr.-nek gyakorlatilag felül kell írnia az Infotörvényt, különben az Ákr. vonatkozó része szerintük „kiüresedne”. Vagyis egészen egyszerűen azt mondják, hogy a hatósági eljárások során keletkező dokumentumokat nem lehet az Infotörvény szerint kikérni, azokat az Ákr. szabályai szerint, iratbetekintés formájában lehet csak megismerni.
A Kúria döntése a Szentháromság téri építkezés ügyében azt jelenti, hogy az eljárás közben keletkező dokumentumokat – mint amilyen a Gulyás Gergely által aláírt bontási hozzájárulás – csak a beruházás által közvetlenül érintettek (ügyfelek) kérhetik ki, és ők is csak iratbetekintéssel. Az adatok kiadásának megtagadásához annyi szükséges, hogy az adatokat birtokló hatóság kellően meg tudja indokolni, miért zár ki mindenki mást azok megismeréséből. A Szentháromság téri építkezés esetében például arra jutottak, hogy a dokumentum kiadása „alkalmas lehet a közigazgatási hatósági eljárások során az eljárási alapjogok veszélyeztetésére”.
Az Alkotmánybíróság föltette a kezét
A Rácz Miklós építészt képviselő Társaság a Szabadságjogokért ezután alkotmányjogi panaszt nyújtott be, mert a Kúria precedensértékű határozata szerintük önkényesen, szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az Alaptörvényben biztosított, közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. Szerintük a Kúria olyan értelmezést tulajdonít egy ágazati jogszabálynak (az Ákr.-nek), amely a közérdekű adatok megismeréséhez való alkotmányos alapjog végtelen korlátozására ad lehetőséget.
Az Alkotmánybíróság azonban nem így látta, érvelésük szerint „tényállási, szakjogi, törvényértelmezési kérdés az, hogy a kért adat – a közérdekű adat kiadása iránti perben – az Ákr. iratbetekintési jogról szóló 33–34. paragrafusai hatálya alá tartozik-e, és az Ákr. olyan törvény-e, amely” az Infotörvény ide vonatkozó részének megfelel, tehát olyan jogszabályi rendelkezés, amivel „bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel” korlátozható a közérdekű adatok megismerése. A TASZ alkotmányjogi panasza ezért szerintük nem alkotmányossági, hanem törvényességi vizsgálatra irányul. Mivel ilyeneket nem fogadhatnak be, az indítványt idén februárban érdemi vizsgálat nélkül visszautasították.
Ennek a döntésnek azért van nagy jelentősége, mert a Kúria után az AB is kimondta, hogy az állami szervek mérlegelhetnek, hogy ezekben az esetekben az adatok visszatartásával korlátozzák-e az adatkérők információszabadsághoz való jogát.
És ha az adatigénylők pert is indítanak, és azt valamiért évek múlva meg tudják nyerni, a hatóságok a per időszakára jogosan tarthatják vissza azokat az adatokat, amelyek nyilvánosságra kerülése nekik kényelmetlen lehet.
Megkérdeztük az ítéletről a TASZ-t, ahonnan arról tájékoztattak minket, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fognak fordulni az ügyben. Addig viszont, amíg ez az eljárás le nem zárul, a Kúria határozata marad érvényben. És mivel precedensértékű határozatról van szó, az abban foglaltak minden más hasonló ügyre is érvényesek.
Megkapták a csodaszert, hogy ne kelljen kiadni minden dokumentumot
A Kúria Szentháromság téri építkezés ügyében meghozott döntése nyilvánosságra kerülése után a különböző vármegyei kormányhivatalok elkezdtek egységesen erre hivatkozva elutasítani a hozzájuk benyújtott adatigényléseket. Érvelésük szerint a Kúria döntése alapján a hatósági eljárások dokumentumait a korábbi gyakorlattal szemben nem lehet közérdekű adatigényléssel kikérni, ehelyett az Ákr.-ben foglaltak szerint az iratbetekintést lehet kérelmezni.
Ez az érvelés azonban jogilag több szempontból sántít.
A fent idézett Ákr. egy másik paragrafusa szerint ugyanis „ha törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó véglegessé vált határozatot […] bárki korlátozás nélkül megismerheti”. Vagyis itt teljesen egyértelműen, feketén-fehéren szerepel, hogy az eljárásokat lezáró hatósági határozatokat nemcsak az érintettek, hanem mindenki más is megismerheti.
Aujeszky Nóra szerint ezt a Kúria döntése sem befolyásolja, mert az nem az eljárásokat lezáró határozatok, csak az eljárások közben születő egyéb dokumentumok – például egy építési engedélyezési eljárásban egy, a műemlék bontáshoz szükséges szakvéleményt adó örökségvédelmi szakhatósági hozzájárulás – megismerésére vonatkozik. Aujeszky szerint a kormányhivatalok teljesen önkényesen kezdték el a Kúria döntését minden hatósági dokumentumra, köztük az eljárásokat lezáró határozatokra kiterjesztve értelmezni, és erre hivatkozva elutasítani a közérdekű adatigényléseket.
Időközben aztán a NAIH 8107-1/2025. számon kiadott egy új állásfoglalást, amelyben megerősítik korábbi álláspontjukat, miszerint a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó szabályokat nem az Ákr., hanem az Infotörvény szabályozza, és az adatkéréseket így annak rendelkezései szerint kell elbírálni. A NAIH szerint az Ákr. fent idézett része szerint az eljárások lezárása után az abban keletkezett határozatokat bárki korlátozás nélkül megismerheti, az pedig önmagában egy korlátozás, hogy a hatóság azt nem adja ki adatigénylésre, csak iratbetekintés formájában.
A NAIH állásfoglalása tehát egyértelműen kimondja, hogy a kormányhivatalok rosszul értelmezik a Kúria határozatát,
az eljárásokat lezáró határozatokat továbbra is bárkinek ki kell adni közérdekű adatigénylésre – még akkor is, ha egyéb dokumentumokat nem kell. A kormányhivatalok egy része azonban a jelek szerint nem akarja elfogadni vagy megfelelően értelmezni a NAIH állásfoglalását. Bodnár Zsuzsa átlátszós újságíró közadatigényléseit ugyanis az elmúlt fél évben rendszeresen visszautasították, majd amikor a NAIH állásfoglalása alapján az elutasítás felülvizsgálatát kérte, volt olyan kormányhivatal, amely kiadta neki a kért dokumentumokat, a többségük azonban nem.
Tettünk egy nagy lépést az átláthatatlanság felé
Kialakult tehát egy olyan jogi helyzet, amelyben a bírósági és hatósági eljárások közben keletkező dokumentumokat csak az érintettek, csak iratbetekintés formájában nézhetik meg, az eljárásokat lezáró határozatokat viszont elvileg mindenki – a NAIH szerint adatigényléssel, a kormányhivatalok egy része szerint viszont csak iratbetekintéssel.
Az előbbi esetben az iratbetekintésnél az érdeklődőnek levélben kell kérnie az ügyféli státuszt, amelyben bizonyítani kell, hogy az adott eljárás az ő jogát vagy jogos érdekét érinti. Ha ezt bizonyítani tudja, akkor az ügy összes iratába korlátozás és anonimizálás nélkül betekinthet – ha azonban nem tudja bizonyítani, akkor korlátozásokkal sem. Környezetvédelmi ügyekben ügyfélnek számít, aki egy beruházás vagy üzem hatásterületén él – azonban, mint a debreceni CATL esete mutatja, önmagában a hatásterület megállapítása vitás kérdés lehet, ami hosszú pereskedéshez vezethet.
Az, hogy a kormányhivatalok végül elfogadják-e a NAIH legutóbbi állásfoglalását, és a jövőben kiadják az eljárásokat lezáró határozatokat, vagy ezekért majd perelni kell, egyelőre nem világos. De ha ebben a kérdésben meg is változtatják majd a gyakorlatukat, az eljárások során születő egyéb dokumentumok megismerhetőségét a Kúria döntése drasztikusan korlátozta, amivel rengeteg információt jó időre, vagy akár örökre is elzárhattak a nyilvánosságtól.
A magyar jogszabályok nagyon progresszívek, de egyre csak korlátozzák őket
Megkérdeztük a konkrét ügyről és annak következményeiről Molnár Noémi Fannit, a K-Monitor átláthatósággal foglalkozó ügyvédjét. Molnár szerint érdemes tudni, hogy a magyar információszabadság – számos más országgal vagy akár az EU-s szervek gyakorlatával ellentétben – nagyon progresszív, mivel nem a dokumentumok (iratok) megismerését biztosítja, hanem az iratok által tartalmazott egyes információk megismerését. Ezt hívják a jogban adatelvnek, az ellentétét az iratelvnek.
„Ez azt jelenti, hogy nem lehet iratokat átfogóan elzárni a nyilvánosságtól. Ehelyett az iraton lévő összes adat esetében meg szükséges vizsgálni, hogy melyik adat esetében áll fenn a nyilvánosság-korlátozás oka. Tehát nem lehet egy dokumentumról általánosságban állítani, hogy nyilvánosságtól elzárt, hanem gyakorlatilag mondatonként végig szükséges menni az egész tartalmon és megvizsgálni egyesével a dokumentumban szereplő információkat. Ez az, amit az adatkezelők általában nem végeznek el és inkább vállalják egy esetleges per kockázatát. Bíróságra azonban már kevesen mennek, mert a pereskedés költséges” – mondja Molnár.
A jogász szerint a Kúria döntése az indoklásában szembemegy az alapvető adatelvvel, és helyette az iratelvet érvényesíti. Szerinte egyébként a korábbi kúriai döntések eltérőek voltak, az viszont biztosan változás, hogy a mostani döntés „egy huszárvágással mindent elzárt a nyilvánosság elől”, és ezt a kormányzati szervek könnyen ki is használják.
Molnár úgy látja, a Kúria döntése megerősítheti a kormányt abban, hogy érdemes az Infotörvényen kívül azt korlátozó jogszabályokat hozni. Ilyenekre korábban is volt példa – a Budapest–Belgrád beruházásra, az állami cégekre, a jegybankra vagy a kormányzati igazgatásra vonatkozó törvények. Ezek közül több az Alkotmánybíróság előtt áll.
„Ez ahhoz vezet, hogy egyre több külön törvény lesz, ami a nyilvánosságot korlátozza, egyre kevésbé lesz átlátható a szabályozás, és a polgároknak nem egy helyen, az Infotörvényen belül szükséges majd keresgélni a megoldásokat. Ezért a K-Monitor közérthető anyagokat tesz közzé adatigénylési honlapján” – mondja Molnár.
„Visszaélnek a közérdekű adatokkal”
2025-re tehát eljutottunk oda, hogy mindenféle törvénymódosítás nélkül, a Kúria egy döntésével előállt egy olyan helyzet, amelyben a korábban bárkinek megismerhető kormányzati dokumentumok már nem, vagy csak a korábbinál sokkal nehezebben megismerhetőek.
Ennek pedig az élet számos területén vannak következményei.
Nem tudhatjuk meg sem azt, miért bontották le a budavári Diplomataházat, sem azt, melyik cégnél milyen szabálytalanságokat találnak a hatósági ellenőrzéseken.
A cikk elején felvezetett esethez visszatérve: bár logikus lenne, hogy egy céghez jelentkező dolgozók a jelentkezésük előtt megnézhessék a hatóságok honlapján, a cégnél milyen balesetek és szabálytalanságok történtek, erre Magyarországon nincs lehetőségük. Eddig legalább arra volt, hogy az erről szóló dokumentumokat az újságírók kikérjék és megírják, a Kúria döntése és a kormányhivatalok jogértelmezése miatt azonban most már erre sincs lehetőség.
Bár a kormány, egyes kormányzati szervek és a Kúria döntései között talán túlzás lenne összefüggést keresni, a kontextus kedvéért érdemes megemlíteni, hogy milyen környezetben született a szóban forgó, precedensértékű kúriai határozat.
Különböző politikai szereplők évek óta támadják azokat a médiumokat, amelyek közérdekű adatigénylésekkel igyekeznek feltárni a kormány nehezen megkérdőjelezhető vagy korrupciógyanús ügyeit. Ezek a támadások akkor léptek szintet, amikor tavaly júniusban a Szuverenitásvédelmi Hivatal „egyedi, átfogó jellegű vizsgálatot” indított az adatújságírás egyik fontos magyarországi műhelye, az Átlátszó ellen.
A vizsgálatot októberben zárták le, amikor megállapították, hogy az Átlátszó „állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységet folytat, Magyarország számára súlyos politikai, gazdasági és társadalmi károkat okoz”. A döntést azzal indokolták, hogy szerintük „hazánk szuverenitására veszélyt jelent, hogy a politikai nyomásgyakorló szervezet szisztematikusan visszaél a közérdekű adatokkal”.
Vagyis a Szuverenitásvédelmi Hivatal tulajdonképpen kimondja, hogy a közérdekű adatigénylésekre épülő újságírást az ország szuverenitására leselkedő veszélynek tekinti. Szerencséjükre ennek a lehetőségét a hivatal felállítása után nem sokkal a politikai függetlenségére olyan büszke Kúria jelentősen beszűkítette.
