Tárcanovella

Grecsó Krisztián: Esték otthon
„De olyan, mintha a régi falu soha nem lett volna, és ez nem jelenti azt, hogy most ne lenne ott semmi, vagy hogy ne dolgoznának érte sokan sokat, hogy a mai falu, általánosságban, rosszabb lenne,...
Biró Zsombor Aurél: Sanghaj, hat negyvenegy
„Órákon át bolyongunk szobáról szobára, minden hálót megnézünk, de nem hagyjuk ki a konyhákat meg a nappalikat se, végigjárjuk az összes közös otthont, amiben együtt élhettünk volna.” A Telextárcák...
Borda Réka: Varrógép, sirályok
„A macskám leül a lábamhoz, figyeli, mit csinálok. Egyszeriben hangos kattanás, és valami nekirepül a homlokomnak, majd az asztalon landol. Ez kétségkívül a tű. Eltört.” Egy függönyvarrás...
Tóth Krisztina: Végszó
„Tulajdonképpen semmi meglepő nincs abban, amit mond. Ez egy olyan ország, ahol lassan mindenki valami másból él, mint ami az eredeti szakmája. Sokan meglepő dolgokkal igyekeznek pénzt keresni.” A...
Kiss László: 1944. január
„Minden nagyon gyorsan történt, megijedni sem volt idejük. Az ismeretlen a fenyőbokrok fedezékéből lépett elő, közvetlen közelről, célzás nélkül elhajította a hógolyót, és futásnak eredt. A...
Nattán-Angeli Nóra: Tigris utca
„Éjszaka felriadtam, és átmentem hozzá, oda akartam mellé feküdni. Olyan mélyen aludt, hogy alig tudtam felébreszteni. Amikor nagy nehezen felébredt, azt motyogta, kislányom, most nagyon fáradt...
Berta Ádám: Diófalva
„Én is mókus vagyok. Felülök a villamosra, hazadöcögök. Ideje lenne, de még nem költöztem el a szüleimtől. A faluban elhaladok a nagy dió- és mogyoróraktárak mellett, befordulok az utcánkba, nyitom...
Hartay Csaba: Kiköltözni egy évből
„A lépcsőházajtóból nézem a szilveszteri tömeget. Szarvason ilyenkor mindenki végigvonul a Szabadság utcán. Felmásznak, ráülnek a szarvasszoborra, pezsgőízű ölelkezések, borostásan szúrós puszik, az...
Szántó T. Gábor: A másik
„Ahogy apja kilépett az ajtón, és csendben behúzta maga mögött, a fiú csak egy pillanatra tétovázott, a csizmájába és pillekabátjába bújt, nyaka köré tekerte sálját, résnyire nyitotta az ajtót,...
Szív Ernő: Ajándék annak, aki nem szeret kapni
„Akármit teszünk a keze ügyébe, akármit helyezünk a karácsonyfa alá, az ünnepi asztalra [...] ő csak motyog, a vállát húzkodja undok mód, sértetten elfordul, és az már eredmény, ha annyit előprésel...
Kövess minket Facebookon is!