Húsz éve még heti egy-két gyerek ütötte, vagdosta, égette meg magát, most napi négy-ötnél van ilyen

Napi szintű probléma lett az önsértés a gyerekeknél, folyamatosan emelkedik a vagdosással, ütéssel, tépéssel, égetéssel önmagukat bántó gyerekek száma Magyarországon – derül ki a Semmelweis Egyetem sajtóközleményéből.

„Az önsértő gyerekek egyre fiatalabban, nem ritkán már kiskamasz korban okoznak rendszeresen és szándékosan fájdalmat maguknak azért, hogy enyhítsék szorongásukat, belső ürességérzésüket” – mondta Várnai Nikoletta, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Osztályának főorvosa. A pszichiáter szerint az önsértés egy segélykiáltás, amit mindig komolyan kell venni, és pszichológusi, pszichiátriai segítséget kérni, mert a háttérben akár öngyilkossági szándék is állhat.

Az elmúlt négy év alatt ötszörösére nőtt az önsértés miatti megkeresések száma

Az önsértés nem önálló kórkép, hanem tünet, kísérőjelenség, így nincs konkrét statisztika arról, hogy mennyi gyereket érint. De Várnai Nikoletta tapasztalatai szerint a Gyermekpszichiátriai Osztályon a 2000-es évek elején átlagosan heti egy-két gyereknél tapasztalták az önsértést,

manapság már napi szinten négy-öt ilyen esettel találkoznak.

Az önsértés 3-4-szer gyakoribb a lányoknál, mint a fiúknál, utóbbiak viszont sokszor durvábban bántják magukat. Az önbántás leggyakrabban a 16-17 évesek körében fordul elő, de 12-13 éves kiskamaszoknál is megfigyelhető – írja az egyetem közleményében. Ők nem akarnak öngyilkosok lenni, de változatos módon okoznak fájdalmat maguknak a vágás és ütés, égetés mellett például harapással vagy karmolással is.

Ez párhuzamban áll azzal, amit a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány tapasztalt. Az Alapítvány 2024-es jelentésében kiemelte: az elmúlt négy év alatt ötszörösére nőtt az önsértéssel kapcsolatos megkeresések száma, 2,5-szeresére az öngyilkossági gondolatokkal küzdő gyerekek száma. Az Alapítvány 2020-ban még 301 alkalommal kapott megkeresés önsértés miatt, 2024-ben ez a szám már 1627 volt. Átlagosan naponta 5 esetben jelent meg öngyilkossági gondolat a segélyvonalhoz fordulók körében.

Problémák a családban, szorongás, depresszió

A Semmelweis Egyetem szerint nem ritka, hogy a gyerekek olyan mély sebet ejtenek, vagy olyan súlyos sérülést okoznak maguknak, hogy a sürgősségi ellátásból kerülnek a gyermekpszichiátriára. Az önsértésben egy teljesen „átlagos”, egészséges személyiségfejlődésű gyerek is érintett lehet egy nehezebb életszakaszában – mondta a főorvos.

Az önsértés lényege ugyanis, hogy a fizikai fájdalom enyhít a belső, lelki fájdalmon. Vagy legalább átmenetileg kizökkenti a gyereket a beszűkült tudatállapotból, abból az ürességérzésből, ami teljesen rátelepedik.

Ez a belső fájdalom, ürességérzés kapcsolódhat szorongáshoz, depresszióhoz, evészavarhoz vagy akár súlyosabb pszichiátriai kórképekhez is, és a hátterében bio-pszicho-szociális okok egyaránt állhatnak – írja az egyetem a közleményében. Így az okok mögött állhat a genetikai hajlam, rossz szülői példa, a megküzdési stratégia hiánya, anyagi vagy egyéb problémák a családban, de megfigyelhető a közösségi média hatása, ezen belül a zaklatás, online bántalmazás is.

„Akiknél a probléma forrása a családban keresendő, vagy szükségük van a keretekre, azok az ünnepek alatt vagy éppen a téli-nyári szünetben éreznek kényszert az önsértésre” – írja a Semmelweis Egyetem közleményében. Vannak viszont, akiknek kifejezetten jót tesz a szünet és az iskolától, osztálytársaktól való távolság, nekik ettől enyhül a szorongásuk.

Az egyetem szerint az önsértés azért is egyre gyakoribb, mert ez a téma manapság nem különleges a gyerekek körében. Az online felületeken is terjed, hogy az önbántás megoldás lehet a problémákra, és erről a fiatalok beszélnek, sőt, segítik egymást akár gyakorlati ötletekkel is. De fontos ok az is, hogy a gyerekek már nem érzik olyan biztonságosnak a világot, a járványok, a háborúk, a klímaválság a mindennapjaik részévé vált.

Az MTA jelentése szerint a fiatalok romló mentális állapotának oka lehet, hogy a Covid alatt megszűntek a szabadidős tevékenységek, a családok otthon voltak, nehezebben fértek hozzá a gyermekvédelmi ellátáshoz.

Várnai Nikoletta főorvos azt mondta: ha egy gyerek szándékosan fájdalmat okoz magának, azt mindig komolyan kell venni. Nemcsak azért, mert ez egy segélykiáltás, de azért is, mert az önsértés krízishelyzetekre adott válaszként szokássá válhat, illetve idővel a nem öngyilkossági célú önbántalmazás átfordulhat szuicid szándékú önsértésbe is.

Mit tehet a szülő?

Hogyan fedezheti fel a szülő az önsértést, és mit tehet ilyen esetben? A pszichiáter szerint gyanús lehet, ha a gyerek nyáron sem szeretne pólóban, rövid nadrágban, fürdőruhában lenni, ha bezárkózik, hosszabb időre elvonul a szobájába, és közben például romlik az iskolai teljesítménye vagy elhanyagolja a barátait. Még inkább intőbb jel, ha a szülő véres ruhadarabot talál a szennyeskosárban, vagy például pengét a gyerek holmijai között. Várnai Nikoletta azt tanácsolta: ilyen és hasonló esetekben mindenképpen találjon alkalmat a szülő arra, hogy őszintén elbeszélgessen a gyerekével.

„Egy kamasznál, kiskamasznál minden lehetőséget meg kell ragadni a beszélgetésre, ha pedig a gyerek jelzi, hogy erre igénye van, akkor mindent félre kell tenni és meg kell hallgatni őt. Ezek nagyon fontos pillanatok, ha ilyenkor nyitott a szülő, akkor akár el is lehet kerülni, hogy a gyerek az önsértést válassza a problémája látszólagos megoldásaként” – mondta a főorvos, aki szerint mindenképpen kerülni kell az áldozathibáztatást, fontos, hogy a gyerek érezze, nem vele van baj, támaszkodhat a családjára, ezt a problémát együtt oldják meg.

Ha pedig a gyerek teljesen be- és elzárkózik, és a szülők azt érzik, hogy baj van, akkor segítséget kell kérni. Ebben az esetben a szülő fordulhat a házi gyermekorvoshoz, az iskolapszichológushoz, a pedagógiai szakszolgálathoz, és akár családterapeuta támogatását is igénybe lehet venni. Akut helyzetben, ha a gyerek súlyosabban megsérti magát, feltétlenül orvoshoz kell vinni vagy mentőt hívni, és az ellátóhelyen beszélni kell az önsértés gyanújáról. A szakember meg tudja ítélni, hogyan tovább.

Kevés a szakember a gyermekpszichiátriában

A gyerekek mentális problémái, és azok ellátása nagyon komplex kérdés. A szakemberek minden esetet egyedileg mérlegelnek. Az ellátáshoz való hozzájutás sok dologtól függ: például, hogy a gyerek a fővárosban vagy vidéken él, pszichológusra vagy pszichiáterre van szüksége, akut vagy krónikus problémája van. De az ellátáshoz való hozzáférésen nem segít, hogy

az egész országban 50-60 gyermekpszichiáter praktizál, a szakemberek átlagéletkora magas, sokan a nyugdíj mellett dolgoznak.

Ráadásul az utánpótlás sem látszik: 2011–2018 között 78-an kezdték el a szakképzést és 48-an végeztek gyermekpszichiáter szakorvosként. Nem csak orvosból, pszichiátriai osztályból sincs elég: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján az elmúlt években a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátásban az ezer lakosra jutó betegforgalom növekszik, miközben a gondozóintézetek száma csökken.

Ehhez kapcsolódik, hogy továbbra is van 11 olyan vármegye, ahol nincsen gyermek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg ellátás. A pszichiátriai gondozóintézetek száma 2010 óta 26-ról 17-re csökkent, miközben 2022 óta az új esetek száma rohamosan nő: míg a korábbi években nagyjából 4000 új ellátottat vettek gondozásba, addig 2022-ben közel 5300-at, 2023-ban pedig több mint 7300-at.