Lánczi András szerint az Orbánnal elégedetlenkedők először is fizessék ki azt, amit megtakarítottak a rezsicsökkentéssel

„Ha Magyarország maga a paradicsom lenne, akkor is lennének olyanok, akik szerint kevés a fügefalevél” – mondta Lánczi András filozófus, a Corvinus egykori rektora, aki ellehetetlenítési törvényről, luxizó politikusokról és Magyar Péterről fejtette ki a véleményét a Mandinernek adott interjúban.

Lánczi, bár hosszan beszél róla, az interjúban egyszer sem ejti ki Magyar Péter nevét. Szerinte a Tisza Párt elnökénél a kommunikáció és a sulykolás a lényeg – „bemond számokat”, valójában azonban szerinte nem lehet tudni, hogy pontosan mi az ígéret. A taktikája szerinte az, hogy olyan területeket választ ki, ahol mindig hiányérzete van az embereknek, ilyen például az egészségügy is.

„A fiatalember stratégiája abban más, hogy egyrészt olyan elégedetlenségi pontokat keres, amelyek nehezen mérhetők, másrészt pedig az elégedettségi szintet be lehet állítani úgy, hogy az eredmény tulajdonképpen elégtelen. Ismerjük: valami sokkal-sokkal jobb lehetne, s tulajdonképpen mindenkinek minden járna. Ennél populistább érvelés aligha létezik. Ám ez valójában hergelés, nem pedig tárgyilagos helyzetleírás” – mondta Lánczi. Szerinte ezzel szemben az emberek hajlamosak magától értetődőnek venni a kormány intézkedéseit.

„Azoknak az elégedetlenkedőknek, akik most el akarják zavarni Orbán Viktort, azt mondanám: először is visszamenőleg fizessék ki a számlájukból a rezsicsökkentésnek köszönhetően megtakarított részt.

Ez nem demagógia, tessék összehasonlítani egy magyar közüzemi számlát mondjuk egy osztrák vagy német számlával” – mondta a lapnak a filozófus, aki szerint Orbán „nemcsak nemzeti, hanem minimum európai méretekben meghatározó politikus, annál is több.”

A Mandiner a Fidesz által múlt héten benyújtott ellehetetlenítési törvényjavaslatról is kérdezte Lánczit. Nem bújok ki a válaszadás alól a családi érintettségre hivatkozva, mondta a filozófus, utalva a Szuverenitásvédelmi Hivatalt (SZH) vezető fiára, Lánczi Tamásra. Lánczi ezután a szuverenitás fogalmáról kezdett értekezni, majd a következőképpen reagált rá, hogy az SZH a törvényjavaslat értelmében jegyzékbe veheti az ország szuverenitását veszélyeztető civileket és sajtóorgánumokat:

„Olyan van, hogy egy belső politikai igény egybeesik valamilyen külföldön megfogalmazott érdekkel. De akkor miért nem lehet ezt nyíltan vállalni? Miért érzik az érintettek ezt a szabadságuk korlátozásának? Miért tiltakoznak, ha ezt legitimnek, erkölcsileg helyesnek tartják? Ami pedig a listázást illeti, legutóbb az egyetemi kuratóriumok tagjait láttam listázva, azaz ki NER-es, ki nem. A saját lista jó, a másiké meg rossz?”

Lánczi András ugyanakkor a kormányközeli luxizó politikusokat is kritizálta – azt mondta, soha nem értette a luxizást, „hogy mi az izgalmas abban, ha valakinek tízmilliós táskája van, de tény, a jelenség létezik.” Szerinte ez a hivalkodás kárt okoz a politikai közösségnek, „egyfajta közömbösség, felelőtlenség, a közös ügy semmibevétele jelenik meg, s ezzel a jobboldal politikai ügyét veszélyeztetik.”

Lánczi a Magyar Nemzetnek nemrég arról beszélt, itt lenne az ideje átvilágítani a Magyar Tudományos Akadémiát, amit szerinte elfoglalt a baloldal és a liberálisok. Az interjúban azt is mondta, Schmidt Mária „élesen fogalmazott, de precízen”, amikor arról beszélt, hogy az MTA „maga a velünk élő sztálinizmus”.