Halpusztulás a Velencei-tónál: Negyven éve dolgozom a vízen, soha nem láttam ehhez foghatót

„Látod azokat a halakat a szélén? Pipáznak, oxigénhez próbálnak jutni. Fél óra, és sajnos mind megdöglik”

– mutat rá egy horgász a Velencei-tó partján a víz szélére kiúszó, lassan mozgó halakra. Mint mondja, a mozgásuk nem normális, „általában gyorsan elúsznak, ha ember közeledik. Ezek most meg sem mozdulnak.” A pipázó halak mellett rengeteg haltetem lebeg a vízen: mint olvasóink is jelezték, két napja folyamatosan nő a Velencei-tó partjára kimosódó döglött halak száma.

Ahogy a gárdonyi part mólóján sétálunk, két lépést teszek, száznál hagyom abba a döglött halak számolását. Körülöttem turisták, épp hajózni készülnek, de a táj helyett mindenki a halakat nézi. „Negyven éve dolgozom a vízen, soha nem láttam ehhez foghatót” – mondja a sétahajó kapitánya. Ők a legénységgel úgy látták, főként a kishalakat érinti a hullás, ezüstkárászból látni a legtöbbet. „Néhány nagy is akad azért, igaz, elszórva” – mutat a hajó alatt egy hatalmas pontytetemre.

A horgászok attól tartanak, hogy „amikor a kicsi hal pusztul, egy idő után a nagy is fog”. Azt azonban látják, hogy az érzékeny fajok, amelyeknek először kéne elpusztulniuk, nem hullottak el. „A kárász a legnagyobb túlélő, a mocskos vízben is elél. Ha ez elpusztul, akkor már baj van” – mondják, kiemelve: az eddigi halhullásoktól abban különbözik a mostani, hogy most más fajtákat nem nagyon láttak a part szélére sodródni.

Mitől döglik a hal?

A helyiek szerint hétvégén kezdődött a halhullás, azóta a Magyar Országos Horgászszövetség (Mohosz) velencei-tavi képviselete folyamatosan szedi össze a haltetemeket. Hétfő délután a helyi önkormányzatok – Velence, Pákozd, Kápolnásnyék, Sukoró, Gárdony – polgármesterei, illetve vízügyi igazgatóságok és a Mohosz szakemberei is összeültek, hogy a kialakult helyzetről egyeztessenek. Pálinkás Imre, a Mohosz kirendeltségének vezetője az ülésen arról beszélt, hogy

„a szombat óta jelentős mennyiségben elpusztult halak 99 százaléka 8-12 centiméteres ezüstkárász volt. Számos jel arra utal, hogy egy fajspecifikus betegség kialakulásáról van szó, amely az emberi szervezetre nem jelent veszélyt”

– írta kérdésünkre Gárdony polgármesteri hivatala. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal Növényi és Talajvédelmi Osztály, a Mohosz, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal mind vettek mintát a vízből, információnk szerint a vízminta normális volt. „Van benne oxigén, nincs benne nitrogén, a halak és az ivadék számára fontos állati planktonnal tele van a tó, algásodást okozó növény viszont kevés van. A tó mostani helyzete ideális a halak számára, ezért is meglepő a halpusztulás” – mondta egy, a vízminta elemzésére rálátó forrásunk.

Információinkat a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság is megerősítette. Azt írták, hogy a tó vizének oxigénellátottsága megfelelő, a vízben nincsenek a halakra veszélyes vegyületek, és jelentéktelen mennyiségű problémás algafaj van a vízben.

Gárdony polgármestere arra kérte a helyieket, hogy segítsék a halőrök és az önkormányzatok munkáját bejelentéssel vagy gyűjtéssel.

Volt már korábban is hasonló, de ekkora nem

A turisztikai szezon előtt a helyiek aggódni kezdtek a halpusztulás miatt: attól is tartanak, hogy ez árt majd a település forgalmának, és összességében a víz miatt is. Hétfőre a horgászok is nagyrészt eltűntek a tó körül, két idősebb horgász arról beszélt nekünk, hogy „ezen a stégen mindig rengetegen vagyunk, most egyetlen ember nincs rajtunk kívül”. Egy másik horgász azt mondta, hétfőn jött ki idén először horgászni, de nem lát sok esélyt a kapásra, „nincs ilyenkor jó étvágyuk a halaknak” – bár azt nem mondja el, pontosan miért.

„Itt élünk Gárdonyban, néztük a halakat, nem normális, ami itt van, ez természetellenes” – mondja egy pár a parton. Szerintük nem lehet nem észrevenni a dögöket, abban pedig biztosak, hogy ez mindenhogy aggasztó: „Mindegy, milyen a vízminőség, egy ilyen tóba nem engedjük be a gyerekeket.” Egy szintén helyi férfi hozzáteszi, „jó, hogy itt vagytok, mert mi sem tudjuk, mi történik. Egyelőre nem mondtak semmit, majd elolvassuk az újságotokban” – mondja még hétfőn, az önkormányzati egyeztetés előtt.

A helyiek egybehangzóan arról beszélnek, hogy négy-öt éve nem volt hasonló eset a parton. „De a korábbiakhoz képest ez még így is brutális.” 2021-ben oxigénhiány okozta a halak pusztulását, 2022-ben a tartós meleg és a tó vízhiánya miatt fajspecifikus hullásról írt a Mohosz. Idén áprilisban is volt már egy hullám, akkor műtrágyát mosott a vízbe az eső.

„Ha most a vízminőséggel lett volna baj, az érzékeny fajok hullanak el először. Itt főként az ezüstkárászt látni, tehát valószínű, hogy fajspecifikus a betegség” – magyarázza az általunk megkérdezett szakértő, aki rálát a tó helyzetére. Szerinte jól mutatja, hogy az áprilisi szennyezésnél nemcsak egy fajt lehetett látni, ott hullott a keszeg, a süllő, a balin és a csuka is. A mostani esetben viszont nem pusztultak el azok az érzékeny fajok, amelyek „egyébként először döglenek, ha vízminőségi okok állnak a háttérben”.

Szakértőnk szerint látszik, hogy a halpusztulás visszatérő jelenség, ez részben a globális felmelegedésre vezethető vissza, az aszály, a meleg, a hirtelen hőingadozások kikezdik a halak szervezetét is. Szerinte volt olyan eset, ahol a problémák egymásra rakódtak: például olyan betegség vagy szennyezés vitte el a halakat, amelyeket egy egészséges példány túlélt volna, de a hőingadozás miatt legyengült szervezetű halak már nem. A környezeti tényezők ráadásul közrejátszanak abban is, hogy a halak ívási ideje felborul, a szaporodási időszak alatt is elhullanak. „Amikor május közepén még fűteni kell, majd hirtelen felmegy a víz hőmérséklete 11-12 fokról 22-25-re, az a halakat is megviseli” – mondja a tavalyi hőingásokról.

Mi van a tóval?

Többen hangsúlyozzák a helyiek között, hogy egyelőre felesleges spekulálni az okokról, de ettől függetlenül a Velencei-tó helyzetét hosszú távon aggasztónak látják. Vannak köztük olyanok is, akik elsőre a Mol április végi, gárdonyi olajszivárgását okolták a helyzet miatt. Megkeresésünkre a Mol közölte: a repedés Gárdony külterületén történt, 2,5 kilométerre a Velencei-tótól. „A szennyezés mintegy 30 méter sugarú körben lokalizált, nem jutott a talajvízbe és nem terjed a város irányába sem, így ehhez halpusztuláshoz sincs semmi köze.”

„Ha most ránéz, látja, nem normális a víz színe” – bök egy horgász a víz partján a zöldes, fakó víz felé. Szerinte bármi is a mostani halpusztulás oka, az messze túlmutat a rövid távú problémán. „A tó szisztematikusan le lett betonozva, megfojtva, természetes tisztulása nincs” – mondja egy helyi, aki szerint itt mindenki szereti a tavat, de belemenni lassan már nem mernek. A parton egy horgász mutat nekünk a víz szintje fölé vagy 40-50 centivel: „Itt kéne most állnia, ez nyáron még lejjebb lesz.” Úgy látják, ez a mostani halhullás az újabb jele annak, hogy foglalkozni kellene a tóval.

Az általunk megkérdezett szakértők szerint pár éve a telepített halak pusztultak ki a tóból, „ez abból is látszott, hogy a következő tavasszal a tó elkezdett élni. Letisztult a víz, felnőttek a vízinövények.” Az egyik halügyi szakértőnk szerint a tavat ezután újra betelepítették ponttyal, „ennek következményeként a víz zavaros lett, a növényzet pusztulni kezdett”. A szakértő szerint a halpusztulásban közrejátszhat a tó túltelepítése, a vízminőség ingadozása, és az emiatti algavirágzás is. Az élővilág számára veszélyes, az emberekre nézve irritációt okozó kékalga visszatérő küzdelme a Velencei-tónak. Szakértőnk szerint erre megoldás lenne, ha a tavon megtiltanák a horgászatot, vagy ha nem betonoznák körbe.

Hasonló tehát a helyzet, mint amilyen a Velencei-tó vízutánpótlásában is szerepet játszó Pátkai-víztározónál volt tavaly. Akkor egy nagy halhullás után mi is arról írtunk, hogy a víztározónál régóta tudni lehet, hogy vízminőségi problémák vannak, amin az akkor hirtelen jött decemberi felmelegedés sem segített. Mint akkor írtuk, a horgászok sajnálták a halakat, de valójában a miattuk túltelepített halállomány és a horgászati tevékenység is felelős lehetett a felborult ökológiai rendszerért.

Az általunk megkérdezett másik szakértő, aki a horgászszövetség munkájára is rálát, hozzátette: a mostani halpusztulásról alkotott képüket árnyalja azért, hogy az ezüstkárász invazív és gyorsan szaporodó faj. „Nem mondhatjuk, hogy nem kár érte, mert minden halért kár. De akkor is más, mintha egy őshonos fajt érintene” – mondta. Szerinte azt is nehéz belőni, nagy arányban hullottak-e el, hiszen sok haltetemet látni a parton, de a tóban is sok az ezüstkárász. Ezt az álláspontot néhány horgász is osztja, szerintük a mostani halhullás aggasztó, de remélik, hogy arra ösztönzi majd a helyi önkormányzatokat, hogy kezdjenek valamit a tóval. Az egyik helyi horgász szerint „ez a mi tavunk, de egyre pusztítja a szárazság, hol a csukák, süllők, hol a kárász döglik ki belőle. Negyvennégy éve lakom itt, de ha nem védik meg a vizünket, az biztos, hogy pár év múlva nem lesz már tó a szomszédomban.”