Ez itt a Szájkarate, a Telex cikksorozata, amiben az olvasók szavazhatják meg a NER tizenöt évének ikonikus mondatát. Arról, hogy miért és hogyan működik ez, itt írtunk.
Az előző meccsen Simicska háromszavas kifakadása és Vida Ildikó kétségbeesett kérése csaptak össze, a győztes idézet pedig, őszintén szólva senki meglepetésére az
„Orbán egy geci”
lett, úgyhogy az megy tovább a következő fordulóba.
Innentől pedig kezdődjön az aktuális forduló két, mindenki által ismert és sokat idézett mondattal!
„A Jóisten, a szerencse és Orbán” vs. „Hol a színészünk, elment?”
„Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye” – Mészáros Lőrinc, 2014
Amíg Mészáros Lőrincet hagyták nyilatkozni mindenféle sajtóterméknek, akkora aranybánya volt a magyar közéletnek, hogy meg kellett volna vásárolnia saját magát is. Bár 2014-ben még nem Mészáros volt az ország leggazdagabb embere, de az állami megbízásoknak köszönhetően már milliárdos volt.
Hogyan sikerülhetett ez egy felcsúti gázszerelőnek? A teljes idézet így hangzik a Heti Válasznak adott interjúban: „Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg”, aminek az első fele szép példája lett annak, tulajdonképpen mi is történt.
„Hol a színészünk, elment?” – Orbán Viktor, 2014
Ilyenkor sajnálom, hogy a Szájkarate egyik (gumi)szabálya az lett, hogy inkább egyetlen mondatot veszünk figyelembe. Pedig a szabadkai Orbán-kiruccanás egyik legjobb szövegét félbehagyni olyan, mintha az asztaliteniszre azt mondanánk, hogy ping, vagy a csevegésre azt a szinonimát használnánk csak, hogy tere. Orbán ugyanis 2014-ben, pár nappal a választások előtt Szabadkára ment, ahova a TV2 elkísérte.
A miniszterelnök leleplezett egy Kosztolányiról készült szobrot, majd már később, a közönségben állva megszállta a rendezői ihlet: „Hol a színészünk, elment?”, majd egy férfit szabályosan odahoznak Orbán elé. „Egy Himnuszt énekeljünk már!”, mondja, mire a férfi megrettenve fordul a színpad felé. „Kezdjen bele! Menjen föl, és kezdjen bele!”, folytatja, majd a TV2 riportja egy gimnazistára vág, aki a Himnuszt énekli a színpadon. Ez a négy mondat és maga a helyzet egyben erős, de a kezdet a legerősebb: ha el is ment a színész, mindig elő lehet teremteni, ha Orbán Viktor kéri.
