Az osztrák JJ nyerte idén az Eurovíziós Dalfesztivált az elején áriázós, a végére elektronikus döngölésbe forduló, Wasted Love című számával. JJ az utolsó pillanatban előzte meg az addig vezető izraeli versenyzőt, aki idén is a legtöbb pontot kapta a közönségtől. A zsűrik által második legjobbnak látott Zoë Më egy pontot sem kapott a közönségtől, így nem jöhetett össze a svájci címvédés. A közönség idén úgy tűnt, inkább a dalokra szavazott, mintsem a szimpatikus országokra, a Tommy Cash-sel induló észtek sok szavazatot húztak be, és valószínűleg a svédek, az osztrákok és az albánok is azért lettek népszerűek, mert egész jó számokkal indultak.
A tavalyi dalfesztivál több okból is botrányosra sikerült, a holland indulót, Joost Kleint egy állítólagos fenyegetés miatt a döntő előtt kizárták, az izraeli-palesztin konfliktus miatt pedig már hónapokkal az Eurovízió előtt, és a helyszínen is voltak balhék. Már márciusban nemzetközi visszhangja lett, hogy az izraeli Eden Golan olyan számokkal nevezett volna, amelyek dalszövegei a Hamász októberi terrortámadására utaltak, de Izrael végül hajlandó volt változtatni az indulójuk számán.
A döntő előtt és alatt aztán több ezres palesztinpárti tüntetések voltak az eseménynek otthont adó Malmőben, az izraeli Ynet tudósítani érkező riporterét az egyik tüntetésen fejbe is verték. Tavaly a svájci Nemo nyerte meg az Eurovíziós Dalfesztivált, így idén Bázelben rendezték az eseményt, és szombaton az ottani rendőrségnek is volt dolga a palesztinpárti tüntetőkkel. A France24 cikke szerint több százan vonultak utcára, és a rendőrökkel is összecsaptak.
A helyszínen is voltak demonstrálók, ketten meg is próbáltak felmenni a színpadra az izraeli Yuval Raphael előadása alatt, de sikerült megakadályozni őket. Egy stábtagot összefestékeztek, de nem sérült meg senki. Idén is volt némi elégedetlenkedés az arénában, amikor az izraeli zsűri kiosztotta a pontjait, de komolyabb atrocitás végül ismét nem történt. Így az idei Eurovízió nem volt annyira eseménydús, de annak ellenére, hogy a Carson Coma végül nem jutott ki San Marino színeiben,
így is volt magyar vonatkozás, a németektől egy magyar származású testvérpár, Bornemisza Attila és Bornemisza Tünde mentek a versenyre, akik be is jutottak a döntőbe – a velük készült interjúnkat itt olvashatják el.
A Baller című számmal induló Abor és Trynna már a középdöntőben is megköszönte magyarul is a tapsot, és ugyanígy tettek a döntőben is, de sem az országok zsűrijei, sem a közönség nem volt nagyon lenyűgözve tőlük – összesen 151 pontot kaptak, ezzel tizenötödikek lettek a 26 fős mezőnyben. Pedig amúgy nem is volt olyan rossz a számuk, de előzetesen is látszott, hogy nem lesz könnyű dolguk, mert az észtek például a nálunk is elég népszerű Tommy Casht küldték ki. Ő végül harmadik lett.
Rajta kívül is voltak érdekes előadók, igaz, nem annyi, mint tavaly – az elektronikus tengerészdallal érkező izlandi VÆB, a 2010-es évek Paramore-jába poszt-punkot vegyítő litván Katarsis és a szaunákról éneklő svéd KAJ is meglepően jók voltak, többek közt. Mondjuk a svédeken kívül őket se értékelte senki, Izland a zsűriktől 0 pontot kapott, és utolsó előtti lett, a litvánok pedig 96 ponttal lettek tizenhatodikak. A legutolsó San Marino lett, 27 ponttal, szóval mégis megpróbálhatták volna a Carson Comát.
Ja, és ne menjünk el amellett sem, hogy miközben Magyarország minden bizonnyal ideológiai okokból nem vesz részt az Eurovízión, a lengyelek olyan produkciót küldtek, ahol az énekesnő mögött két szoknyás férfi riszálta magassarkúban. Igaz, 2023 óta ott Donald Tusk a miniszterelnök, aki szerint „Orbán vagy az európai érdekek árulója vagy hasznos idióta”, és aki nemrég kijelentette, hogy Lengyelország az ukránok oldalán áll az orosz-ukrán háborúban.
