Pont jókor, a történelemérettségi napján jelentetett meg egy írást a kormányhoz enyhén közel álló Mandiner a jótollú Boris Kálnokytól. Az állampárti irányban robotoló Fidesz elitképzője, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Média Iskoláját vezető Kálnoky akarva-akaratlanul segített megvilágítani a fiataloknak, mi az a feudalizmus, milyen viselkedés várható el egy hűbérestől.
Kálnoky nem cicózik, egyenesen az MCC névadójához, I. Mátyás magyar uralkodóhoz hasonlítja Orbán Viktor kormányfőt.
Már a felütés is erős: „Mikor nyugati barátaim Orbán Viktorról kérdeznek, általában azt mondom nekik: ő a legjobb dolog, ami Magyarországgal az 1830-as évek óta történt.” Az érettségizőknek ismét segít Kálnoky: akkoriban nem volt hazai kormánya nemzetünknek, a Habsburg igája alatt senyvedett a haza, Széchenyi Istvánék pedig rájöttek, hogy modernizáció kell. Itt ki is tér a reformkor széchenyista vívmányaira, megemlítve azt a tudományos akadémiát is, aminek a szabadságát most pont az Orbán-kormánytól félti sok tudós.
A cikk szépen végigmegy a reformkoron, a levert 1848-49-es szabadságharcon (elismerve, hogy az oroszok is részt vettek leverésében), az abszolutista elnyomáson, a kiegyezésen. Ez utóbbi pedig a reformkor reformjai nélkül nem tudott volna rendesen működni. Itt ismét előbukkan a hűbéresi hűség, amikor Kálnoky kijelenti: „Szeretem Orbán Viktor kormányzását ehhez az érához hasonlítani.”
Ugyanis Orbán kormánya „modernizálta az országot”. A 2010 előtti sötét időkhöz képest „felment a GDP, többen dolgoznak, alacsonyabbak az adók, magasabbak a fizetések, kevesebb a bürokrácia, az állam- és magánadósság, a gazdaság sokoldalúbb”. Váratlan fordulat jön e ponton, Horn Gyula szocialista miniszterelnököt dicséri a szerző, aki bemutatta Orbánt vezető európai politikusoknak, „személyes presztízsével segítette Orbán politikai karrierjét”. És itt váratlan snittel végre jön a feudalizmus:
Ugyanis Kálnoky szerint „ha az utolsó valóban igen jónak mondható magyar kormányt keressük, talán Mátyás királyig (1458-1490) kell visszamennünk”.
Mátyás a legenda szerint álruhában kószált a nép körében, hozza fel a váratlan, bújtatott kritikát a csak szuperbiztonságos, lezárt közegben a nép közé merészkedő Orbánnal szemben. Itt nem áll meg, kissé kibújva a hűbéres szerepéből, hisz Mátyás meritokratikus elköteleződése mellett háborúit is fényezi, ami a békepárti mostani kormány szemében akár kegyvesztéssel is járhatna. Itt gyorsan vált, hogy azóta nem volt rendes kormányzás, jött a török, az osztrák, a náci, a kommunista, és még a két világháború közt is hiába volt független az állam, rosszul ment a sorunk. Kálnoky javít végre előző hibáin, amikor kijelenti:
„Furcsa, hogy ez az 1400-as évek utáni első jó kormány az első olyan is, amit Európa többi része gyűlöl.”
Szerinte Nyugat-Európa Attila óta a legrosszabbnak tartja Orbánt, pedig Attila hun volt. De a magyarok tudják, a zsigereikben érzik: „a jó, stabil kormány ritka és értékes”. És itt jön a csattanó, amivel bármelyik, dolgozatkor puskázó, a tanulást ellinkelő, suttyomban órán tiktokozó középiskolás megérti, mi a feudalizmus:
„Talán ez az egyik ok, amiért Orbánt ilyen sokáig hatalomban tartották. És azt hiszem, hogy ez fogja megakadályozni őket abban is, hogy egy kalandor, Magyar Péter kezébe adják az országot.”
