Felszabadító, ha kimondhatod azt, amit valójában gondolsz – erős idézetek Kovács András Péter interjújából

„Ott minden kockán forgott, az egészségügyi állapotom, a házasságom, hogy a gyerekeim megismernek-e még” – fogalmazott Kovács András Péter arról az időszakról, amikor néhány évvel ezelőtt túlvállalta magát előadásokkal, fellépésekkel. Mint mondta, korrigálnia kellett, most már a szombat-vasárnap estéit szabadon hagyja, illetve havi 20 fellépésnél nem akar többet vállalni, így marad havonta tíz szabad estéje.

Beszélt arról, hogy előadás közben figyeli a közönséget, látja, ki nevet, kik akarnának inkább kimenni. Ha felvillan egy fény, akkor valaki megnézte a telefonját, de olyan is volt, hogy a színpadról jelezte valakinek, hogy már két perce világít az okos órája. „Látszólag ti néztek engem, de valójában én nézlek titeket” – mondta, majd hozzátette, hogy gyerekkorában is nagyon figyelt a környezete hangulatára, hogy senki se érezze magát rosszul körülötte.

„Ha nem nevetnek úgy, ha nem jönnek veled, az azt jelenti, hogy rohansz. Akkor annak a közönségnek le kell lassulni, és hagyni kell nekik időd, hogy fejben megrajzolják, amit mondasz. Mert ezt csinálja egy humorista.”

„Az a dolgunk, hogy fölrajzolunk valamit az agyadba, és amikor már kész a rajz, egy mozdulattal összetépjük, amikor valami teljesen mást mondunk, amit te vársz. Ebből lesz a nevetés, ebből a meglepődésből. Ha nem jön a nevetés, akkor nem volt kellően alapos a rajz ahhoz, hogy meglepődjél”

– mondta.

Szerinte a jó humoristát azt különbözteti meg a többitől, hogy jó ritmusban csinálja. Ma sokkal több melót kell beletenni, hogy ha valaki az interneten vicces, azt élőben is meg akarják nézni az emberek. Viszont úgy látja, „ha tényleg jó vagy, akkor észre fognak venni”.

„Ma nem feltétlenül az a nagyon felkapott, ami jó, és ha valami nem felkapott, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz. Ma már nincs annyira összefüggésben a felkapottság a dolog minőségével, az időtállóságával pedig pláne” – fogalmazott.

„Az a titok, hogy nem húsz évig mondunk egy anyagot, hanem két évig. És amit elmondunk a tévében, azt utána soha többé nem mondjuk élő közönségnek, legalábbis nálam ez egy aranyszabály. Mert a humor a meglepetésre épül, ez nem a Rolling Stones, hogy negyven év után is a Satisfactiont játsszuk, mert azt várják.”

Úgy látja, hogy elkapott egy jó ritmust, átlépte a kritikus tömeget. „A Facebook- és az Instagram-lájkot nagyon nehéz jegyeladássá konvertálni. Csalóka, ha azt mondod, hogy van 800 ezer követőd. Csinálj egy egyéves turnét, és nézd meg, hogyan tudod ezt jegyekre váltani.”

A beszélgetésben szóba került az is, hogy Kovács András Péter 47 éves, nemrég túlesett egy életközepi válságon. „Nagyjából egy évvel ezelőtt volt egy 3-4 hónapos megzuhanás, tavasszal. Szar kedvem volt, motiválatlan voltam, semminek nem láttam értelmét, semmibe nem volt kedvem belekezdeni, és akkor elkezdtem utánaolvasni, hogy mi bajom lehet nekem. Rájöttem, hogy nagyon sok mindent elértem már, jó esetben ezeket még tudom tartani, de nagyon sok mindent nem értem el, és azokat már nem is fogom. Ezeket tudomásul kell venni, például ha eddig nem tanultam meg franciául, akkor most már nem is fogok.”

„Rájössz, hogy innentől vágod a centit, és annál értékesebb, ami még hátravan, és elszáradt gallyakként levágod magadról, aminek már tényleg nincs értelme. Azokat elgyászolod, ami viszont még van, annak örülsz, és így mész tovább.”

Az Életed filmje című 2018-as önálló estje határvonalat jelentett a karrierjében. „Addig nagyon sok évet töltöttem el azzal, hogy pincsikutyaként kerestem a közönség kegyeit. Hogy min nevetnek jobban, a többieknél figyeltem, hogy mi működik, fejtegettem, hogy kinek mi a titka. Aztán megszülettek a gyerekeim, és elég fáradt volna ahhoz, hogy ilyeneken ne gondolkodjak, hanem csak tényleg kiálljak, és beszéljek arról, ami engem foglalkoztat.” Azt mondja, önazonosabb előadó lett azóta: „nekem is felszabadító volt, mert tök jó, ha kimondhatod azt, amit valóban gondolsz, mert akkor nem kell azon gondolkodnod, hogy úristen, mit is mondtál.”

A teljes interjú: