„Hírfogyasztóként átfutottam a reggeli címlapokat: szinte mindegyik oldalon Orbán Viktort támadják és gyalázzák” – írta tegnap az egyik kormánypropagandista közösségi oldalán, többek közt az én Direkt36-os, a Telex.hu-n is megjelent oknyomozó cikkemmel alátámasztva állítását. Pontosabban a cikk illusztrációjából vágott ki egy részletet úgy, hogy az írása címe és témája – „Orbánnak volt egy titokban tartott útja Szaúd-Arábiába, ahol az arab ország első számú vezetőjével találkozott” – véletlenül se jusson el a követőihez.
Ez most kissé talán didaktikus lesz, de hadd magyarázzam el, hogy többek között honnan lehet felismerni, hogy egy Orbán Viktorról szóló cikk valóban „támadás és gyalázás” – vagy esetleg az újságírás szakmai és etikai szabályai szerint készült tényfeltáró munka!
Nyilván egy csomó más szempont alapján is elég könnyű ezt eldönteni, de én most csak egyet emelnék ki: azt, hogy az újságíró vajon mi mindent tesz meg annak érdekében, hogy az információkat feltárja, és hogy a cikk szereplőit reagáltatja-e az állításaira.
A tegnap megjelent cikkem röviden arról szól, hogy kiderítettem: 2022 őszén Orbán Viktor Szaúd-Arábiába utazott, ahol teljesen ismeretlen témában és okokból négyszemközti tárgyalást folytatott Mohammed bin Szalmánnal, a világ és a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb vezetőjével. Mindezt pedig a magyar miniszterelnök szándékosan eltitkolta a magyar nyilvánosság elől – sőt, a szaúdiakat is arra kérték, hogy ők se osszanak meg semmit a látogatásról.
Na de hogyan is készült ez a cikk, mely a kormánypropagandista szerint „támadás és gyalázás”?
Először is, írtam egy közérdekű adatigénylést a Miniszterelnöki Kabinetirodának, melyben Orbánnak az Öböl-országokba tett útjaira, azok céljára, és ottani tárgyalópartnereire kérdeztem rá. A feltett kérdések megválaszolása helyett kaptam egy ömlesztett listát mindenféle külföldi utakról, köztük pár Öböl-országba tett látogatásról is, melyekben kiszúrtam azt a 2022. október 25-i rijádi látogatást, melyről korábban soha sehol semmilyen információ nem jelent meg.
Talán nem kell magyaráznom: nem Orbán Viktor gyalázása és támadása, ha ezek után megpróbálom kideríteni, mégis miféle utazás lehetett ez. És hogy miért nem tudunk róla semmit. Ezért tehát egy újabb körben kérdéseket küldtem a Miniszterelnöki Kabinetirodának. Ezeket a kérdéseket megkapta Orbán szóvivője és titkára, Máté János is.
Közben felkutattam forrásokat, akik hallottak erről az útról, és tőlük megtudtam, hogy az eredetileg MSZP-közeli, letelepedési kötvénybizniszben is érintett Garamvölgyi Balázs volt az út fő szervezője (aki korábban Orbán Ráhellel és Tiborcz Istvánnal a bahreini energetikai miniszter egyik tárgyalásán bukkant fel). Küldtem tehát kérdéseket Garamvölgyinek is.
Eközben beleástam magam a szaúdi-magyar kapcsolatokba, külkereskedelembe, KSH-adatokat böngésztem, és kérdéseket küldtem a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak is. Megkerestem természetesen a szaúdi felet is, Szaúd-Arábia budapesti nagykövetségén keresztül.
Közben feltűnt egy érdekes időbeli egybeesés – egy 2022 szeptemberében megjelent olasz hír arról, hogy az Olasz Szuperkupa döntőit Orbán megpróbálná Magyarországra hozni Rijádból. Úgyhogy erre a potenciális tárgyalási témára is rákérdeztem mindenkinél – külön megkerestem a Magyar Labdarúgó Szövetséget.
Így állt össze ez a tegnapi cikk, amihez az érdemi információt végül a rengeteg hivatalos megkeresés ellenére csak informálisan, név nélkül nyilatkozó források merték elárulni.
Talán a fentiekből is látszik, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, hogy kiderítsem, mégis mi lehetett ez a titkos szaúdi út. Egyúttal minden lehetőséget megadtam a kormánynak, hogy ha már akkor nem kommunikáltak róla, legalább most magyarázzák meg. Mondják el, miért repked Orbán Viktor a nyilvánosság teljes kizárásával a Közel-Keletre, és hogy miért nem tájékoztatták akkor erről a magyar állampolgárokat.
Mert hogy Orbán Viktor egyébként a mi pénzünkön, adófizetők által finanszírozott stábjával és TEK-es testőrökkel repült. Szóval jogunk lenne tudni, hogy mégis miért.
Semmiféle választ nem kaptam semelyik hivatalosan feltett kérdésemre – az MLSZ-t leszámítva, akik annyit közöltek, hogy hivatalos megkeresés hozzájuk nem érkezett arról, hogy az Olasz Szuperkupa döntőjét Rijádból Magyarországra hozzák – Budapestre, vagy esetleg Felcsútra a Pancho Arénába, ahogy akkoriban olasz lapok írták.
Az oknyomozó újságírás így működik: felmerül valamiféle kérdés, vagy éppen kapok egy izgalmas tippet, aminek aztán próbálok a végére járni. Ehhez pedig minden érintettet megkeresek, részletesen rákérdezek mindenre, amivel egyúttal lehetőséget adok nekik arra is, hogy esetleg engem és az olvasókat is meggyőzzenek arról, hogy nincs itt semmi látnivaló.
Ezt most csak azért magyarázom el ilyen szájbarágósan, mert kifelé néha talán nem eléggé egyértelmű, hogy a propaganda, a lejáratás – „támadás” – egészen máshogy zajlik. Hogyan? Láthatunk erre bőven példát a magyar nyilvánosságban. Az egyik legállandóbb jellemzője az, hogy az érintetteket – azokat, akikről állításokat tesznek – még csak meg sem keresik, nem tesznek fel nekik kérdéseket, nem reagáltatják őket az állításokra. Szintén szokásos jellemzője a lejárató, karaktergyilkos cikkeknek, hogy szerzőik nem vállalják a nevüket, és jellemzően „Munkatársunktól” vagy hasonló elmaszkolással publikálják őket.
A lényeg azonban továbbra sem derült ki – azt, hogy Orbán Viktor végül is mit keresett Rijádban, azt továbbra sem tudjuk.
A kormány és propagandája pedig láthatóan úgy gondolja, hogy nem csak, hogy nincs jogunk tudni a miniszterelnök külföldi útjairól, de már azt is támadásnak veszik, ha kérdéseket teszünk fel.
A szerző a Direkt36 és a VSquare.org újságírója.
