A kis pártok indulása tényleg a Fideszt segíti?

Egy demokráciában az a normális és egészséges, ha a különböző pártok szabadon indulhatnak és versenghetnek, a választók pedig elmennek és szavaznak közülük a legszimpatikusabbra. Másrészt az is jogos szempont, hogy a magyar választási rendszerben az egyéni szavazatok első helyezettje majdnem mindent visz, ezért az a kifizetődő, ha mindenki beáll egy erős jelölt mögé, a többi jelölt pedig el sem indul a választáson. Nem akarunk igazságot tenni abban, hogy a fenti két szempont közül melyik mennyire fontos, de arra megpróbálunk választ adni, hogy mennyi igazság van azokban a gyakran hallott kijelentésekben, hogy a kis ellenzéki pártok indulása 2026-ban a Fidesznek kedvezne.

A válasz pedig az, hogy ez nagyban függ attól, hogy ha a kis ellenzéki párt nem indulna el, akkor

1. a szavazóik átszavaznának-e a Tiszára,

2. a párt és aktivistái elvégeznék-e ugyanazt a kampánymunkát a Tiszáért is;

ha pedig a kis párt elindulna, akkor

3. a szavazóik az egyéni szavazatot is a kis pártra adnák-e, vagy inkább a Tiszára,

4. a kis párt és a Tisza kampányolna-e egymás ellen,

5. és a kis párt elérné-e a listás szavazatok 5 százalékát.

Bemutatunk két végletet. Az egyikben a kis párt indulása kifejezetten segítené a Fideszt, a másikban viszont az indulásuk még csökkentené is a Fidesz esélyeit.

Az egyik végletet egy olyan kis párt jelentené, amelyik

• ha elindulna, akkor a szimpatizánsai egyéniben is, és listán is erre a pártra szavaznának, de ha nem indulna, akkor a szavazói mind átszavaznának a Tiszára;
• ha elindulna, akkor a Tiszával egymás ellen kampányolnának a közös szimpatizánsaik szavazatainak megszerzéséért, de ha nem indulna el, akkor a kis párt és aktivistái ugyanúgy kampányolnának, pultoznának, plakátolnának, kopogtatnának a Tisza mellett, mintha ezzel a saját pártjukat segíthetnék;
• végül pedig a kis párt nem szerezné meg a listás szavazatok 5 százalékát, ezáltal minden listás szavazatuk és egyéni töredékszavazatuk elveszne.

A másik végletet pedig egy olyan kis párt jelentené, ahol

• a szavazóinak egy része akkor sem szavazna a Tiszára, ha a kis párt nem indul el;
• a másik része pedig tudatos taktikai szavazóként az egyéni szavazatát mindenképp a Tiszára adja, csak a bejutáshoz szükséges és fontos listás szavazatot adná a kis pártra;
• a listás szavazatok 5 százalékát elérve szavazataikat mandátumokra tudnák váltani;
• de ha nem indulnak, akkor a kis párt és az aktivisták ezen megütköznének, és míg a saját pártjukért lelkesen beletették volna az önkéntes munkájukat a kampányba, a Tiszáért már nem fogják ezt megtenni. Ezáltal kevesebb kormánykritika jutna el a választókhoz, aminek a Fidesz örülhetne.

Vegyük sorra, hogy melyik párt hol állhat a két véglet között. Mivel a Mi Hazánk teljesen elutasítja a Fideszt és a Tiszát is, ezért náluk végképp nem merül fel, hogy bárki érdekében is ne induljanak. A Medián márciusban a Magyar Kétfarkú Kutyapártot 4 százalékra, a DK-t 3 százalékra mérte, ők vannak még versenyben az 5 százalék eléréséért. A Momentum helyzete már majdnem reménytelen. A többi kis párt bejutása szinte kizárható, szavazóik is alig vannak, és kérdéses, hogy képesek-e egyáltalán rajthoz állni. Ezért csak a Kutyapárt, a DK és a Momentum helyzetét vizsgáljuk.

Szembeötlő, hogy a Kutyapárt van legközelebb a „másik véglethez”: szavazóik egy része másra nem szavazna, eddig is elutasítottak minden összefogást, már a 12. kerületi előválasztáson való indulás is majdnem szétszakította a pártot. Ellenben a DK és a Momentum vett már részt hatpárti közös indulásban, a DK lépett már vissza előválasztáson a Jobbik javára akkor is, amikor ez nem volt kényszer. A DK és a Momentum szavazóit sokkal könnyebb lenne meggyőzni, hogy szavazzanak a Tiszára a Fidesz leváltásáért.

A DK és a Momentum kampánya, akciói sem olyan egyediek, karakteresek, amik nagy részét ne lehetne Tisza színekben is megvalósítani. A Kutyapárt sajátos akciói (például az MKKP Békemenet) viszont többnyire megszűnnének a Kutyapárt nélkül, és ezzel az ellenzéki politizálás is veszítene az erejéből.

Ami a szavazatmegosztást illeti, itt sok múlik a szándékon és a pártok viselkedésén. A DK-nak magas az elutasítottsága, a Fidesz is és a Tisza is igyekszik a DK-t az ellenféllel összemosni, ezért nem tűnik politikailag kivitelezhetőnek, hogy a Tisza és a DK bármiben is egymás partnerei legyenek. Nem világos, hogy Gyurcsány Ferenc visszavonulása hozhat-e ebben változást.

A Kutyapárttal viszont jobb a Tisza viszonya. Ráadásul a Kutyapárt szimpatizánsainak egy részétől nem áll messze a szavazatmegosztás, a párt ezt már 2022-ben is kommunikálta, és a Kutyapárt majdnem másfélszer annyi listás szavazatot kapott, mint egyénit. Ezért ha együttműködve korrektül el tudják mondani a közös szimpatizánsaiknak, hogy a Tiszának az egyéni szavazat a nagyon fontos, több, mint 5-ször annyit ér, mint a listás, a Kutyapártnak pedig a listás ér több, mint 5-ször annyit, mint az egyéni, akkor azzal mindketten jól járnának, és a kormányváltás ügyét is ez szolgálná leghatékonyabban. Ez csökkentené legjobban a választási rendszer részrehajlását a Fidesz javára. Mindehhez nem kell a pártoknak szorosan együttműködniük, olyannyira, hogy a hatékony szavazás gondolata választók szintjén akár még a DK és a Tisza közös szimpatizánsai körében is megjelenhet, akkor is, ha a két párt között nem javul a viszony.

Összefoglalva: a DK és a Momentum esetében valóban igaz, hogy az indulásuk valamennyire rontja a kormányváltás esélyeit. Persze a DK-nak nehéz lenne alternatív lehetőséget kínálni, amibe reálisan belemenne a párt, mert mégsem lehet azt mondani, hogy a Tisza téged ellenségnek tart, de te áldozd fel magad és szűnj meg a Tisza kedvéért. A Momentum viszont közelebb is áll a Tiszához, és a kilátásaik is rosszabbak. Ezért a Momentum számára már reálisabb dilemma, hogy a külön indulás helyett alternatív lehetőségeket keressenek. Sőt, hétfőn délután a Momentum elnöksége már arra tett javaslatot, hogy a párt ne induljon a választáson.

A Kutyapárt helyzete viszont jelentősen különbözik. Még egy olyan fiktív helyzetben, ahol a Kutyapárt hajlandó lenne kimaradni a választásokból, és ezáltal önfeláldozóan nagyjából megszűnni azért, hogy ezzel a Tiszát segítsék, még akkor sem lenne egyértelmű, hogy ezzel összességében segítenék-e a Fidesz leváltását. Talán többet érnek el, ha a Kutyapárt elindul külön, de együttműködően. Ha kigúnyolják a Fidesz politikáját úgy, ahogy eddig tették, és meggyőznek a szavazásról olyanokat is, akik egyébként otthon maradtak volna. És ami talán a legfontosabb: ha a választóktól pedig a listás szavazatokat kérik, elismerve, hogy az egyéni szavazat a Tiszának sokkal fontosabb. A valóságban ez utóbbi még mindig túl nagy kérés lehet a Kutyapárttól, de reálisabb vízióvá válhat, ha ebben a Tisza is partner lesz, és cserébe a Tisza is elismeri, hogy míg az egyéni szavazat sokkal értékesebb a Tiszának, addig a listás szavazat tényleg a Kutyapártnak fontosabb. Ezzel úgy növelhetnék a kormányváltás esélyét, hogy mindkét párt jobban járjon.

Csóka Endre, a HUN-REN (korábban MTA) Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa