Közel 700 éves, véres gyilkossági ügyet oldottak meg a Cambridge-i Egyetem kriminológusai

Egy bosszúszomjas nemesasszony utasítására vághatták el egy pap, John Forde torkát fényes nappal Londonban, 1337-ben – írja a Phys.org. A Cambridge-i Egyetem kriminológusai azon dolgoznak, hogy felgöngyölítsenek középkori gyilkosságokat, és egy korabeli kézirat alapján jutottak arra, hogy Ela Fitzpayne állhatott Forde brutális, már-már maffialeszámolásra emlékeztető kivégzése mögött.

Az egész azzal kezdődött, hogy a canterburyi érsek megtudta, hogy a nemesi származású Ela Fitzpayne sorozatos házasságtörő és rabló is volt, ezért morális alapon egészen megalázó büntetést szabott ki rá.

Az egyik vád szerint Fitzpayne és Forde (aki egy közeli, a nemesi család földjén található egyik gyülekezetet vezette) jó, sőt, túl jó viszonyt ápoltak, és a pap, a nő és a férje 1322 márciusában úgy döntöttek, hogy megtámadnak egy közeli bencés kolostort, ahol bezúzták a kaput, több épületet is leromboltak, a saját kastélyukba hajtottak 18 ökröt, 30 disznót és 200 bárányt, és a kőfejtőt is kirabolták. Azonban nem ez okozta Fitzpayne meghurcoltatását, ugyanis a kolostor egy francia apátsághoz tartozott, és akkoriban pont fellángolóban volt Angliában a franciaellenesség.

Az érsek akkor dühödött fel igazán, amikor kiderült, hogy Fitzpayne házas asszonyként ágyába engedett „lovagokat és más, egyedülálló és házas férfiakat, sőt, még a szent rendek papjait is”.

A büntetése többek között az volt, hogy nem viselhetett aranyat, gyöngyöket és drágaköveket, rengeteg pénzt kellett fizetnie szerzetesrendeknek és a szegényeknek, és – talán a legmegalázóbb – évente egyszer végig kellett sétálnia a salisburyi katedrálison. Mezítláb, egy kétkilós gyertyát tartva.

Ela Fitzpayne azonban nem engedett az egyházi nyomásnak, úgyhogy (az érsek szerint büszkeségtől és az ördög által vezérelve) otthagyta a férjét, majd bujkálni kezdett, míg ki nem átkozták.

A levelekben egy szeretője van megnevezve, John Forde. A kriminológusok szerint ez például azért lehet, mert Forde lebukott egy korábbi ügyével, mondjuk, a kolostorrablással kapcsolatban, és, hogy mentse a saját bőrét, felnyomta a nemest is. Ez az egyháznak kapóra jött, mert rendszeresen fitogtatták a nemesség feletti hatalmukat azzal, hogy moralitásukat megkérdőjelezve büntetéseket szabtak ki.

Bárhogy legyen, elképzelhető, hogy Fitzpayne is hasonló következtetésre jutott. 1337. május 3-ig várt a bosszúval. Az aznapi esti ima után, de még napnyugta előtt Forde a londoni Westcheap városrészben, a Szent Pál-székesegyháznál sétált, amikor találkozott egy másik pappal, Hasculph Neville-lel. Szemtanúk szerint kedélyes csevegésbe kezdtek, azonban ahogy közeledtek a székesegyházhoz, négy férfi megtámadta őket. Egyikük elvágta Forde nyakát, ketten pedig hasba szúrták.

A kriminológusok a halottkémi jelentés alapján kötötték össze Fitzpayne-t és a gyilkosságot. A korabeli szokások szerint a halottkém összehívott egy esküdtszéket, aminek gyakran a szemtanúk is tagjai voltak, ami helyi férfiakból állt. A Forde-ügy fontosságát jelzi, hogy 33 férfi gyűlt össze, hogy megvitassák a gyilkosságot. Bár tudták, hogy kik voltak az elkövetők (Fitzpayne testvére, Hugh Lovell és Fitzpayne-ék két korábbi szolgálója, Hugh Colne és John Strong), de azt nem tudták, hogy hol lehetnek – csak azt, hogy a család már jó ideje rosszban van a meggyilkolt pappal. Végül csak Colne került börtönbe az ügy miatt, és ő is csak öt évvel később.

Mai szakértők szerint ez egy tökéletes példája annak, hogy milyen többszintes igazságszolgáltatás zajlott a korabeli Angliában. Mindenki úgy tett, mintha semmit nem tudnának a családról, az pedig nemesi származása miatt teljesen megúszta a büntetést.

A Westcheap egyébként tele volt céhekkel, kocsmákkal és piacokkal, így gyakoriak voltak az összeszólalkozások. Nem John Forde volt az egyetlen, akivel gyakorlatilag rituálisan, erőfitogtató módon végeztek ezeken az utcákon. Maga a módszer nem is tűnt el, Oroszországban és Mexikóban az elmúlt években is előfordultak hasonló, politikai gyilkosságok, amiknek az a céljuk, hogy megmutassák: aki mögötte áll, bármit megtehet, úgyhogy jobb tartani tőle.

Bár úgy tűnik, hogy – a meggyilkolását leszámítva – Forde megúszta a büntetést, és csak Ela Fitzpayne lett meghurcolva, a kutatók egyelőre nem találták nyomát annak, hogy a történtek miatt megromlott volna Ela és férje, Robert közötti viszony. Robert Fitzpayne 1354-es haláláig házas maradt Elával, és a nőre hagyta a vagyonát.