A holt-tengeri tekercsek egy része sokkal öregebb, mint eddig hitték
Néhány holt-tengeri tekercs akár egy évszázaddal is hamarabb keletkezhetett, mint eddig hitték, állítja a holland Groningeni Egyetem kutatócsoportja. A kéziratokat egy modern rádiókarbonos kormeghatározásos technikával vizsgálták meg újra, és a mesterséges intelligenciát is felhasználták a kézírás elemzésében.
A holt-tengeri tekercsek egy részét 1947-ben egy beduin pásztor találta meg Kumrán egyik barlangjában (emiatt szokták kumráni tekercsek néven is emlegetni), majd a további kutatások nyomán összesen körülbelül 900 tekercs került elő a Holt-tenger közelében lévő barlangokból. A papirusz- és pergamentekercseken döntő többségében héber nyelvű szövegek szerepelnek, de előfordulnak arámi és görög nyelvűek is. A tekercsek, amelyek a korábbi vizsgálatok szerint időszámításunk előtti harmadik és az első évszázad között keletkezhettek, tartalmazzák a teljes Ótestamentumot, de apokrif szövegek is kerültek rájuk.
A kutatást vezető Mladen Popović szerint néhány tekercs már abban az időben keletkezett, amikor azt a szerzőjük leírta, és nem évszázadokkal későbbi másolatokról van szó. Azt nem merik állítani, hogy a tekercsek a szövegek szerzőinek kézirata, de még életükben elkészült másolatok lehetnek.
Popović úgy véli, hogy az új ismeretek fényében szükséges lehet újragondolni azt, amit eddig az ókori Júdea írásbeliségéről tudtak. Könnyen elképzelhető, hogy az már azelőtt megjelent, hogy Júdea függetlenné vált volna a területéért harcoló birodalmaktól.
Tudósok korábban azt feltételezték, hogy a tekercseket a jeruzsálemi zsidó templomot leromboló rómaiak elől rejtették el a barlangokba időszámításunk után 70-ben, a tekercsek keletkezésének idejét pedig időszámításunk előtt 150 körülre tették. Ezt a nézetet az 1990-es években írták felül, amikor egy radiokarbonos kormeghatározás-vizsgálat alapján arra jutottak, hogy a tekercsek különböző időszakokban készülhettek, az időszámításunk előtti 3. századtól kezdve a következő öt évszázadig.
Popović szerint a korábbi vizsgálatok nem voltak elég körültekintőek, a tekercsek szennyeződtek, és ezért nem lehetett pontos a radiokarbonos módszer, a kézírások elemzésében pedig magas volt az emberihiba-faktor. Ők új technikát fejlesztettek ki ezek kiküszöbölésére. A kutatók először 27 különböző tekercsből származó kézirat dátumát lőtték be radiokarbonos kormeghatározással. Ezután egy mesterségesintelligencia-rendszert képeztek ki, amelyet a Bibliából ismert Énok után neveztek el, ami a különböző kézírásstílusokat társította 24 tekercs dátumaihoz. Végül, hogy lássák, mennyire jól tanult a mesterséges intelligencia, a fennmaradó három kézirat datálására használták, és azt találták, hogy a válaszai összhangban vannak a radiokarbonos kormeghatározással, így körülbelül 30 év pontossággal tudta megbecsülni a dátumokat.
A csoport ezután a mesterséges intelligencia segítségével elemezte a közel 1000 holt-tengeri tekercsből 135-öt, és megállapította, hogy sok régebbi, mint ahogy azt korábban gondolták. Az egyik korai írásstílus, a hasmoneusi, időszámításunk előtt 200 körül alakulhatott ki, egy évszázaddal korábban, mint ahogy a tudósok gondolták. A későbbi Heródes-stílus is 80 évvel korábbra datálható. Ez azt jelenti, hogy a két stílus valószínűleg több évtizeden át átfedésben volt a korábbi feltételezésekkel szemben.
Popović úgy véli, hogy az Énok-rendszerrel már minden további tekercs korát meg tudják határozni anélkül, hogy megsértenék azokat – a radiokarbonos kormeghatározásnál egy-egy darabka mindig megsemmisül.
A Chesteri Egyetem munkatársa, Matthew Collins a kutatás gyenge pontjaira is felhívta a figyelmet. Szerinte a radiokarbonos kormeghatározás csak azt tudja biztosan állítani, hogy a pergamen mikor készült, azt nem, hogy az írás mikor került rá. Abban is vannak kétségei, hogy elég volt-e az a mintaszám, ami alapján az Énok a kézírásstílusokat tanulta meg elkülöníteni.
