„A WHO pandémiaszerződése alapján ez a globális szervezet jogosultságot szerez arra, hogy bármilyen diktatórikus döntést meghozzon, amit a magyar hatóságoknak kötelezően végre kell hajtaniuk, legyen járványra való hivatkozással egy kényszeroltási program vagy bármilyen más olyan lezárás, ami az emberek szabadságjogait is durva mértékben korlátozza” – írta a Mi Hazánk egy 2023-as, a szerződés elfogadása ellen indított petíciójában. Bár azóta eltelt majdnem két év, a párt azóta is lelkesen kampányol a pandémiaszerződés ellen, amiatt aggódva, hogy ezzel Magyarország elveszíti a szuverenitását, és kiszolgáltatott lesz a WHO diktatúrájának.
2023-ban még csak egy viszonylag távoli dolognak tűnt az egyezmény, de idén aktuálissá vált: május 20-án az Egészségügyi Világszervezet közgyűlése elfogadta a pandémia-megállapodást, vagyis azt a dokumentumot, ami egy jogi kötőerejű nemzetközi szerződés arra, hogy globálisan javítsa a felkészültséget és a választ a jövőbeni járványokra. A közgyűlés 124 tagja mondott igent a szerződésre, köztük a magyar delegáció is, dr. Bidló Judit, az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár vezetésével.
Megállapodás van, ratifikált szerződés még nincs
A pandémiaegyezményről a tagállamok megállapodtak, hogy jogilag kötelező érvényű lesz azok számára, akik aláírják. Ez a második ilyen egészségügyi egyezmény a 2003-as Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény után, ami az adóztatás, valamint a címkézési és reklámozási szabályozás révén törekszik a dohányzás visszaszorítására.
Az aláírás azonban egyelőre nem jelenti azt, hogy az országok ratifikálják is az egyezményt. A következő lépés egy kormányközi munkacsoport (IGWG) létrehozása, ami kidolgozza és megtárgyalja az úgynevezett „Rendszer a kórokozókhoz való hozzáférésről és az előnyök megosztásáról” (Pathogen Access and Benefit Sharing system, PABS) mechanizmust. Ennek célja a biológiai erőforrásokhoz és a világjárvány-potenciállal bíró kórokozók genetikai szekvenciaadataihoz való méltányos és igazságos hozzáférés biztosítása lesz.
A PABS-on kívül az IGWG egy koordinációs pénzügyi mechanizmust (Coordinating Financial Mechanism) is ki fog dolgozni, és egy globális ellátásilánc-logisztikai hálózatot (GSCL) is létrehoz, aminek az a célja, hogy elősegítse és megkönnyítse a pandémiákkal kapcsolatos egészségügyi termékek méltányos, gyors, biztonságos és megfizethető elérését közegészségügyi vészhelyzetek idején a rászoruló országok számára.
Az egyezmény értelmében a PABS rendszerben részt vevő gyógyszergyártók kulcsszerepet játszanak majd a pandémiával kapcsolatos egészségügyi termékekhez való hozzáférés biztosításában. Vállalniuk kell, hogy a WHO rendelkezésére bocsátják a valós idejű termelésük 20 százalékát, vagyis biztonságos, jó minőségű és hatékony vakcinákat, terápiákat és diagnosztikai eszközöket, amik az adott pandémiás kórokozóra irányulnak. Ezek elosztása közegészségügyi kockázat és szükséglet alapján történik majd, különös figyelemmel a fejlődő országok igényeire.
Amint a közgyűlés elfogadja a PABS mellékletet, a WHO pandémia-megállapodás megnyílik az aláírásra és a ratifikációra. Az egyezmény akkor lép hatályba, ha legalább 60 állam ratifikálta.
Magyarországon egy nemzetközi egyezményt az országgyűlés tud jóváhagyni, a jelenlegi aláírás még nem kötelező jellegű, csak ha azt az országgyűlés is elfogadja törvény formájában. A törvényben a jövőben benne lehet például a pandémiás vészhelyzeti tervek frissítése, eljárások a gyógyszerek és vakcinák gyors jóváhagyására, jelentési kötelezettség és gyors adatszolgáltatás a WHO felé. Az egyezmény csak keretet ad, a jogi lépéseket a magyar kormány fogja megszabni.
Mit nem jelent viszont az egyezmény ratifikálása? Azt például biztosan nem, hogy a WHO az egyes országokra tudna kényszeríteni kötelező vakcinázást, gyógyszereket, járványügyi korlátozást, vagy bármi más, hasonló intézkedést. A nemzeti szuverenitást illetően ugyanis a megállapodás konkrétan kimondja, hogy „a WHO pandémiaszerződésében semmi sem értelmezhető úgy, hogy az felhatalmazná a szervezet titkárságát, beleértve a főigazgatót is, hogy bármely fél nemzeti jogát, intézkedéseit irányítsa, elrendelje, megváltoztassa vagy más módon előírja, illetve hogy a felek számára olyan követelményeket írjon elő vagy szabjon meg, amik konkrét intézkedésekről szólnak, például a beutazások tiltása, oltási kötelezettségek vagy terápiás és diagnosztikai intézkedések, kijárási tilalmak bevezetése”.
A Mi Hazánk félelme tehát, vagyis az, hogy a WHO ezzel egy olyan globális szervezetté válik, ami „jogosultságot szerez arra, hogy bármilyen diktatórikus döntést meghozzon, amit a magyar hatóságoknak kötelezően végre kell hajtaniuk, legyen járványra való hivatkozással egy kényszeroltási program vagy bármilyen más olyan lezárás, ami az emberek szabadságjogait is durva mértékben korlátozza”, teljesen alaptalan.
Politikai támogatás összeesküvés-elméleteknek
„Vannak a világon olyan politikai kezdeményezések, és ez alól Magyarország sem kivétel, amik a Coviddal, a járványkezeléssel kapcsolatos rossz érzéseket akarják életben tartani, újra felerősíteni, erre emlékeztetni a választókat” – mondta a Telexnek Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója, az összeesküvés-elméletek szociológiájának kutatója. „Ebben az az igazán érdekes, hogy ezek a szkeptikus celebek nálunk már nem olyan érdekesek, az ezzel kapcsolatos politikai tőkét egy az egyben a Mi Hazánk aratja le.”
Magyarországon, szemben például az Egyesült Államokkal, a tudományszkepticizmust nem emelték kormányszintre, a Fidesz a járvány alatt és alapvetően azóta is a tudományos konszenzus pártján áll. Ez érdekes kettősség, mondta Krekó, hiszen érezhető nálunk egy erős trumpista irány a politikában, a tudományszkepticizmus viszont nem a kormánypárt irányából érkezik.
Míg a járvány alatt volt némi szubjektív mozgástér abban, hogy valaki jónak tartotta-e a lezárásokat vagy a vakcinázás menetét, addig a WHO pandémia-megállapodásában ezek a véleményvezérelt irányok már nem adnak mozgásteret, hiszen egy egyértelműen leírt szerződésről van szó. „Ez mitológia, aminek nincs találkozási pontja a valósággal. Az, hogy melyik oltás milyen hatékony volt, jó-e az oltás kötelezővé tétele, kinek voltak károsak a lezárások, mind legitim kérdések. A WHO-val kapcsolatos narratívák viszont egy kicsit a QAnonra emlékeztetnek abból a szempontból, hogy semmilyen ponton nem emlékeztetnek a valóságra” – mondta Krekó Péter. Megjegyezte azt is, hogy a WHO-val és az ENSZ-szel kapcsolatos összeesküvés-elméletek azért is bizarrak, mert ezekkel a szervezetekkel kapcsolatban általában az a kritika, hogy inkompetensek.
A 2022-es választások alatt a Covid-szkepticizmus a nagyobb pártok közül csak a Mi Hazánknak volt központi témája, valószínűleg ez is segítette őket abban, hogy bejutottak a parlamentbe. Jelenleg a WHO-szerződéssel kapcsolatban is azzal kampányolnak, hogy ők az egyetlen párt, aki tiltakozik a megállapodás ellen, és ki akarnak lépni a WHO-ból. „Ezek alapján én azt gondolnám, hogy ennek a politikai posztcovid-hatásnak ők haszonélvezői, és erre van tényleges kereset is, ahogy valószínűleg a WHO pandémiaszerződés elleni narratívára is.”
Krekó Péter megjegyezte, hogy az amerikaiak által is támogatott „szuverén állampolgárok” narratíva egy bizarr, libertárius ideológiát képvisel, és nemcsak a nemzeti, hanem az egyéni szuverenitás erős hangsúlyozására is alapul. „Szerintem ez egy általánosabb trendbe illeszkedik, és nagyon érdekes, hogy a szélsőjobboldal válik igazából politikailag az emberi szabadságjogok képviselőjévé. Ennek egy jó lenyomata, hogy hangsúlyozzák a nemzeti szuverenitást úgy, hogy közben azzal érvelnek, hogy WHO-, Covid- vagy oltásdiktatúra van az egyéni szabadsággal szemben.” Krekó szerint a Covid által felkavart témák újra és újra visszatérnek a politikában, főleg a jobboldalon. „Ennek jó példája az, ahogyan a Mi Hazánk most újra hozzányúlt a WHO-tematikához is.”
„A WHO csapatokat helyezhet a tagállamokba”
A közösségi médiában évek óta kering az az állítás, hogy a WHO ENSZ-csapatokat helyezhet a tagállamokba, ha ott az emberek nem vetik alá magukat a kötelező vakcinációnak.
Ez az intézkedés az államok szuverenitásának megsértését jelentené, amire, ahogy a korábbi idézet is bizonyítja, a WHO-nak nincs hatásköre. Emellett azt is érdemes tudni, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségének nincsenek állandó csapatai, és csak akkor biztosít békefenntartó missziókat, ha ebbe a harcoló felek beleegyeznek. Ezekben az esetekben az ENSZ biztonsági tanácsa adhat ki és felügyelhet békefenntartó intézkedésekre vonatkozó mandátumokat. A Biztonsági Tanácsnak azonban minden egyes misszió esetében fel kell kérnie a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti csapatkontigenseket. A WHO a DW-nek azt írta: egészségügyi szervezetként semmilyen körülmények között sem jogosult katonákat küldeni egy országba.
Pedro Villarreal nemzetközi jogi szakértő, aki a globális egészségügyre és a WHO szerepére specializálódott a Max Planck Összehasonlító Közjogi és Nemzetközi Jogi Intézetben, a DW-nek azt mondta: a WHO-nak egyébként sincs sok hatalma fellépni bármilyen szerződésszegés esetén. „Ha egy megállapodást megsértenek, lehetőség van vitarendezési eljárás megindítására. De ez államok között történne, és nem a WHO utasítására” – mondta, hozzátéve, hogy a WHO önállóan nem szabhat ki szankciókat.
„A WHO-t a gyógyszeripari megavállalatok irányítják”
Gyakori kritika a WHO felé, hogy a gyógyszeripari nagyvállalatoknak döntő befolyásuk van a működésében, és a szervezet valójában az ő érdekeiket szolgálja ki. „Ismerve, hogy a WHO már pénzügyi irányítás alatt áll, azaz a legnagyobb támogatója már a gyógyszeripar, így lesz újabb pandémia és lesz újabb, de akkor már kötelező oltás” – olvasható az egyik ezzel foglalkozó fórumon.
De mi a valóság? A WHO két fő forrásból finanszírozza magát: a tagállamok által befizetett, megállapított hozzájárulásokból (vagyis az országok tagdíjaiból), valamint a tagállamok és más partnerek önkéntes hozzájárulásaiból. A becsült hozzájárulások egy ország bruttó hazai termékének bizonyos százalékát jelentik – a százalékos arányt az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése határozza meg. A tagállamok kétévente jóváhagyják ezt az Egészségügyi Világközgyűlésen. A teljes költségvetés kevesebb mint 20 százalékát fedezik.
A finanszírozás fennmaradó része önkéntes hozzájárulások formájában történik, nagyrészt a tagállamoktól, valamint más ENSZ-szervezetektől, kormányközi szervezetektől, alapítványoktól, a magánszektortól és más forrásokból.
A WHO korábban kategorikusan elutasította a BMJ egészségügyi szaklap cikkének állításait, amik azt sugallták, hogy a WHO független szervezeteken keresztül, a saját szabályainak megkerülésével kér és kap pénzt a gyógyszeripartól. Azt írták, hogy a WHO egyértelmű irányelvekkel rendelkezik a kereskedelmi vállalkozásoktól vagy harmadik feleken keresztül történő finanszírozás kérése vagy elfogadása ellen, ha ott összeférhetetlenség állna fenn. Amikor a WHO adományokat vagy forrásokat fogad el gyógyszeripari vállalatoktól – például oltóanyagok vagy gyógyszerek adományozását –, ezeket az adományokat egyértelműen elszámolja és átláthatóan jelenti.
A European Newsroom a WHO szóvivőjére hivatkozva azt írta: 2020-21-ben a szervezet költségvetésének körülbelül 0,75 százalékát kapta magánszektorbeli szervezetektől (beleértve a gyógyszeripari vállalatokat is). Abszolút értékben ez 54 millió dollárt jelent az éves 7 milliárd dolláros költségvetéshez képest. „A WHO 20 legnagyobb hozzájárulója között nincsenek gyógyszeripari vállalatok. Legtöbbjük szuverén állam, míg mások nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetek” – írta a szóvivő.
„A WHO magától állapíthat meg pandémiát, és ráerőltetheti a vakcinációt a tagállamokra”
„A szerződés aláírása után a WHO minden járványnak minősített ügyben kizárólagos hatáskört kap. Hogy mit kell érteni járvány alatt, azt is a WHO dönti el. Ugyancsak a WHO határoz arról, hogy milyen protokollokat használhatnak a gyógyításban az államok, amiket kötelezően végre kell hajtaniuk. Ha Bill Gates valamelyik vakcináját tartják hatékonynak, kötelező módon le fogják vele oltani Önt is, ha ellenáll, kényszeríteni fogják!” – írja a Mi Hazánk a korábban is említett petíciójában.
Valójában a WHO-nak nincs jogköre arra, hogy a tagállamokra kényszerítsen döntéseket. Az valóban igaz, hogy a szervezet pandémiát hirdethet ki, de ez nem új jogkör, eddig is így volt. „Az Egészségügyi Világszervezet felelős a világjárványok kihirdetéséért” – írja a Britannica. „A WHO globális szinten figyeli a betegségek aktivitását a világ különböző országaiban található központok hálózatán keresztül, és rendelkezik egy világjárványra való felkészültségi tervvel, amely hat világjárvány-riasztási fázisból áll. Az 1. fázis a legalacsonyabb riasztási szintet jelenti, és általában azt jelzi, hogy egy újonnan megjelent vagy korábban létező vírus kering az állatok között, alacsony az emberre való átvitel kockázata. A 6. fázist, a világjárvány fázisát akkor hirdetik ki, amikor a járványkitörést a betegség globálisan elterjedt és tartós terjedése jellemzi.”
A pandémia kihirdetésének folyamata továbbra is a WHO meglévő mechanizmusain, különösen a Nemzetközi Egészségügyi Szabályozáson (IHR) alapul. Az IHR szerint a WHO főigazgatója csak akkor hirdethet ki nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetet, ha az IHR vészhelyzeti bizottságának ajánlása alapján megállapítja, hogy egy esemény súlyos közegészségügyi kockázatot jelent, szokatlan vagy váratlan, jelentős nemzetközi terjedési kockázattal jár, és potenciálisan korlátozhatja a nemzetközi utazást vagy kereskedelmet.
„Totális megfigyelési rendszert épít ki a WHO”
„A közegészségügy álcája alatt egy totális megfigyelési rendszert építenek ki. A WHO szerződése szerint kötelező a nyomon követési adatok, a genetikai adatok, a minták, a technológiák megosztása. Vagyis a WHO elrendelheti, hogy Ön kötelező módon ellenőrző nyomkövetővel kell járjon és minden egészségügyi adata egy olyan rendszerbe kerüljön, amelyet meg kell osztani a WHO-val” – ezt is a Mi Hazánk írta a petíciójában.
Ez alapvetően összemossa a Nemzetközi Egészségügyi Szabályozást (IHR) a pandémiaegyezménnyel. Az IHR egy jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodás, amelyet az Egészségügyi Világszervezet hozott létre azzal a céllal, hogy megelőzze, megakadályozza és kezelje a betegségek nemzetközi terjedését, és minimalizálja a nemzetközi forgalomra és kereskedelemre gyakorolt szükségtelen hatásokat. 2024-ben az Egészségügyi Világközgyűlés megállapodott a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok módosító csomagjáról. A WHO szerint ezek a módosítások javítani fogják az országok azon képességét, hogy felismerjék és reagáljanak a jövőbeli járványkitörésekre és világjárványokra azáltal, hogy megerősítik saját nemzeti kapacitásaikat, valamint a többi állam közötti koordinációt a betegségfelügyelet, az információmegosztás és a reagálás terén.
A módosítások a következők:
- A pandémiaveszélyhelyzet fogalmának bevezetése, aminek az a célja, hogy hatékonyabb nemzetközi együttműködést indítson el azokban az esetekben, amikor egy esemény pandémiává válhat, vagy már azzá vált.
- Elköteleződés a szolidaritás és méltányosság mellett az orvosi termékekhez való hozzáférés és a finanszírozás erősítése terén.
- Az Államok Részes Feleinek Bizottságának (States Parties Committee) létrehozása, ami elősegíti az IHR módosított rendelkezéseinek hatékony végrehajtását.
- Nemzeti IHR-hatóságok felállítása, azzal a céllal, hogy javítsák az IHR végrehajtásának koordinációját országon belül és az országok között.
Bár egyes források azt írják, hogy „az új WHO-szabályzatnak súlyosabb következménye lesz a magyar emberekre nézve, mint 1920-ban a tragikus trianoni diktátumnak”, a módosítások valójában nem ruházzák fel a WHO-t azzal a jogkörrel, hogy közvetlenül megfigyelje vagy ellenőrizze a tagállamokat, ilyen megállapítás az új kiegészítésekben sincs benne.
A pandémiaszerződésben van olyan szakasz, ami akár arra is utalhatna, hogy a WHO ilyen fajta jogköröket kapott. A 4. cikkely ugyanis a „Pandémia megelőzése és felügyelete” címet kapta, aminek az angol címe „Pandemic prevention and surveillance” és itt valóban szerepel a megfigyelésként is fordítható „surveillance” szó. Ebben a szakaszban azonban a szövegben az szerepel, hogy a tagállamoknak a nemzeti tervek kidolgozása vagy megerősítése a feladata több szektorra kiterjedően, például a zoonózisok, a vektorok megfigyelésének fejlesztése, vagy a több szektort átfogó megfigyelőrendszerek működtetése az újonnan megjelenő kórokozók felderítésére. Mindezt a Részes Felek Konferenciája (COP) fogja továbbfejleszteni, ami nem kötelező érvényű útmutatásokat, ajánlásokat fogadhat el. A WHO technikai segítséget nyújt a rendelkezések megvalósításához – különösen a fejlődő országok számára –, ha ezt kérik.
A cikk a Science+ támogatásával készült el.
