Harry Potter ilyen telefont venne, de csalódna benne

Az okostelefonok világában lassan már emberemlékezet óta ugyanaz a műsor. Az Apple hülyére keresi magát az iPhone-nal, a Samsung kapaszkodik utána, mögöttük meg mindig van pár kínai gyártó, amik jönnek az olcsó, de egész jó telefonjaikkal, aztán addig-addig drágulnak, míg lenyomja őket a még újabb kínai konkurencia. Ennek az örök körforgásnak az egyik fontos szereplője mostanában a Honor, ami valahol a drágulási ciklus közepe táján jár, és közben a magyar piacon nagyjából 10 százalékos részesedést szedett össze, ami mindenképpen szép eredmény.

A gyártó új dobása a 400-as széria, ebből a nagyobb verziót, a Pro kiadást próbáltuk ki, ami egy tipikus flagship killer, vagyis azt ígéri, hogy majdnem annyit tud, mint a csúcsmodellek, azoknál jóval alacsonyabb áron, de azért semmiképpen nem olcsón. Ez 2025-ben, a magyar piacon 300 ezer forintot jelent.

Mi van benne?

A Honor 400 Pro egy Snapdragon 8 Gen 3 processzor köré épül, ez az androidos világban a tavalyi csúcsmodell, ma már létezik Gen 4 verzió is, ami még erősebb és hatékonyabb. Persze ma a Gen 3 is simán elvisz a hátán bármit, legfeljebb egy kicsit hamarabb fogjuk majd érezni azt, hogy kevés már a teljesítmény, de itt azért mindenképpen többéves távlatról beszélünk. Ráadásul a Honor mérnökei varázsoltak valamit a belső hőelvezetéssel, mert az előd 200-as széria melegedési gondjaitól sikerült megszabadulni, nekem legalábbis legfeljebb langyosra sikerült felmelegítenem, erőforrás-igényesebb játékokkal, töltés közben is.

Amúgy a telefon 6,7 hüvelykes képátlójú, a képernyő lekerekített szélű, az aktuális trendeknek megfelelően. Vagy azok ellenére – hogy őszinte legyek, ebben kicsit elvesztettem már a fonalat. Mindenesetre 1280×2800 pixeles, AMOLED, 120 hertz képfrissítéssel – ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy tényleg szép a képe, ahogy az elmúlt jó pár évben már minden telefonnak. És ha már itt tartunk: a 400 Pro úgy általában véve is kimondottan jól néz ki, még a kamerasziget is inkább dizájnelemnek hat, mint a szokásos ormótlan bumszlinak.

A gyártó erősen hangsúlyozza az 5000 nit maximális fényerőt, ezzel kapcsolatban annyit érdemes tudni, hogy valamiért mostanában ezzel számháborúznak a kínai telefonos cégek, bemondják, hogy sok ezer, aztán a profi tesztlaborok kimérik, hogy a gyakorlatban annak jó, ha a harmada-negyede megvan. 5000 nit amúgy több mint elég kültéri tévénézéshez tűző napsütésben, szóval egy okostelefonba tök fölösleges is lenne.

Ha már számháború: 200 megapixeles főkamerát kapunk, 50 megás teleobjektívet (háromszoros optikai zoommal), 12 megás nagylátószögűt és az előlapra egy 50 megás szelfikamerát, aminek már tényleg végképp semmi értelme. Átlagos kocafotósként azt mondom, a kamerák jól vizsgáznak, szép részletgazdagok a képek, a valóságnál kicsit harsányabb színvilággal, rossz fényviszonyok között is, maximumra bezoomolva is.

Az aksi 5300 milliamperóra kapacitású, ami komoly felhördülést okozott internetszerte, lévén, ez csak az európai verzióban ennyi, mindenhol máshol 6000. Nálam mindenesetre stabilan hozott másfél napi üzemidőt átlagos használattal, egy teljes töltés pedig bő háromnegyed óra volt, ami elég jó idő (mondjuk töltőt nem adnak mellé a dobozban).

Az egész tetejébe pedig a Honoroktól megszokott módon az Androidra épített saját MagicOS operációs rendszert kapjuk, és hozzá hatévnyi garanciát a szoftveres támogatásra. Ez dicséretes, és hát, valljuk be, praktikusan a telefon örök életére szóló ajánlatot jelent.

AI-jaj

Régóta óriási szenvedésben vannak a telefongyártók marketingesei azzal, hogy hogy fedjék el, hogy ma már az új okostelefonok 90+ százalékban ugyanazt tudják, egymáshoz képest is, meg a saját előző évi verziójukhoz képest is. Már megint az Apple járt jól, neki elég azt mondani, hogy helló, ez az új iPhone, eggyel nagyobb szám van a nevében, mint tavaly, és máris tódul a nép megvenni. A Honor ehhez képest sokszorosan kedvezőtlenebb alapfelállásból indul, és ott találta meg a 400-as szériánál a megoldást a problémára, ahol kb. mindenki más a piacon: mesterséges intelligencia.

Igen, ez már most rettentő unalmas, és még messze nem látszik, mikor engedik el, de azt azért adjuk meg a Honornak, hogy egész jó ötlettel álltak elő a 400-asok adu ászaként. Ez a képből videót funkció, amit elmosolyodó Mona Lisával és más, életre kelő klasszikus festményekkel reklámoztak, és az ember egyből a Harry Potter-filmek mozgó festményeire asszociál róla.

A gyakorlat sajnos elég hamar lehűti a kedélyeket. Másfél-két percnyi gondolkodással csinál a telefon a Google mesterséges intelligenciájával egy 5 másodperces videót egy fotóból, én természetesen egy szelfivel kezdtem a felfedezést, de olyan horrorisztikus mimikát kaptam, hogy megijedtem magamtól, és gyorsan letöröltem. Második nekifutásra lefotóztam a hűtőt, rajta vagy harminc hűtőmágnessel, de ezek nem igazán mozgatták meg az MI fantáziáját, annyit tett a képpel, hogy rárajzolt egy macskát, ami két tizedmásodperc alatt elszalad a hűtő előtt. Erről eszembe jutott, hogy lefényképezzen a teraszon napozó macskát, de azzal csak annyit kezdett, hogy egy kicsit elfordította a fejét. Oké, hogy ez még fejlődni fog (és esélyes, hogy valamennyire fizetőssé is válik), de sok értelmét én egyelőre nem látom. Valószínűleg Harry Potter se látná.

Az MI egyébként egy csomó trükköt tud még a fotóinkon eljátszani, betükröződések, csillanások eltüntetése, tetszőleges objektum kivágása a képről, a helye kitöltése meg ilyesmik. Én nem érzem annyira életszerűnek, hogy ezeket bárki életvitelszerűen használja (akinek igénye van rá, az inkább nekiül rendesen, egy profi szoftverrel, számítógéppel, nagy képernyőn), de hát ki tudja.

Akkor most venni vagy nem venni?

A 300 ezres ár nagyjából belövi, hogy milyen készülékekkel kár konkurálnia a Honor 400 Prónak: iPhone 16e, Samsung Galaxy S24, Google Pixel 9, esetleg a Xiaomi 14T Pro. Az a helyzet, hogy ezekkel tulajdonképpen egész jól fel is veszi a versenyt – bár, feltörekvő márka lévén inkább illene megvernie őket, hogy elcsábítsa a felhasználóit. Aki úgy akar tűnni, mintha csúcstelefonja lenne, de nem akar annyit költeni rá, és nem akar mainstream arcnak látszani mainstream márkákkal, annak jó megoldás lehet. De ahogy szinte minden új, középkategória feletti telefonnál, itt is érvényes az aranyszabály: vedd meg inkább a megjelenése után egy évvel, addigra lemegy az ára, de a teljesítménye meg a tudása nem.