A móri mészárlás bizonyítékainak feltárója megtalálta az Ausztriába menekült magyar huszárok elásott iratait

Nyolcvan év után találták meg Ausztriában az I. honvéd huszárhadosztály iratanyagát, ami számos, eddig megválaszolatlan kérdést is tisztázhat. A leletet az a Szebenyi István találta meg, aki a móri mészárlás tárgyi bizonyítékait feltárta.

Szebenyi István a néhai Wittner Máriával működtetett közös könyvkiadót. Így került kapcsolatba Bánó-Simon Máriával, aki tisztázni szerette volna apja halálának körülményeit. Apja vezérkari őrnagy volt, és 1945-ben titokzatos körülmények között halt meg a Vértesben, az esetet öngyilkosságnak állították be. Szebenyiék olyan bizonyítékokat szereztek, amik ezt cáfolni látszanak – de ez csak a történet mellékszála. Simon Mária Szebenyinek mutatott egy levelet is, amit az 1970-es években írt Bánó-Kacskovics Zoltán, az I. honvéd huszárhadosztály írnoka. A levélben azt állt, hogy egy ládában iratokat ástak el egy osztrák kastélynál, aminek nem emlékszik a nevére, és még annyit említett, hogy a kertben dámvadak voltak, és hogy egy fától lelépve a távolságot, hol található a láda.

A levélben nem említették sem a kastély, sem a település nevét, így először ezt kellett azonosítani. A kutatás másfél-két évig tartott, és visszaemlékezések alapján elég biztosnak tűnt, hogy az alsó-ausztriai Haag településen, a Salaberg-kastélyban volt az utolsó parancsnoksága a hadosztálynak. Ezek után a kutatásokhoz szükséges engedélyeket kellett beszerezniük. Szebenyi azt mondta, hogy a sejtésükről tájékoztatta a honvédelmi minisztert, Szalay-Bobrovniczky Kristófot, de kérte, hogy ne vonjanak be semmilyen intézményt a kutatásba, mert a teóriája nem igazolt. A miniszter annyit azért megígért, hogy ha kell, diplomáciai segítséget tud nyújtani.

A kastély parkja, amiben már egy állatkert is üzemel, negyvenhektáros, így Szebenyi esélytelennek érezte, hogy sikerül megtalálniuk a ládát. A leírások alapján aztán sikerült kéthektárosra szűkíteniük a területet. „Ott már volt némi esély, de így is azt mondom, hogy megütöttük a főnyereményt a lottón. Reménytelennek hittem a keresést. Szinte csodával határos módon érintetlen volt a terület, és még a dámvadak is ugyanott legeltek” – mondta a Telexnek Szebenyi István, aki civil szervezetével közel három évtizede folytat hadtörténeti kutatásokat.

Szebenyi neve a hírekből is ismerős lehet, ő volt az, aki 2006-ben Tatabánya és Tarján között egy erdős területen fémkeresőjével megtalálta a veszprémi postásgyilkossághoz és a móri vérengzéshez köthető fegyvereket, lőszereket és ruházatot. Ezek az információk a rendőrséget is segíthették a tettesek elkapásában.

A ládát nagyjából félórás keresés után találták meg, és további hat-hét órába telt, míg körbeásták, ecsettel lesöpörték, hogy kiemelhetővé váljon. Az iratanyagot egy úgynevezett főzőládába rejtették a huszárok, ennek belseje fémmel bélelt, így megóvhatta a dokumentációt. Szebenyi szerint ez a típusú láda még az Osztrák–Magyar Monarchia korából származik, és a huszárok lengyel partizánoktól szerezhették, akikkel jó viszonyba kerültek, annak ellenére, hogy egymás ellenségei voltak.

A láda fedele már beszakadt, a faburkolat is elkezdett szétporladni, de az iratok egész jó állapotban átvészelték a nyolcvan évet a föld alatt. A kiemelés után egy zárható műanyag dobozba kerültek át.

1944 végén a I. honvéd huszárhadosztály Lengyelországból tért vissza Magyarországra, majd a szovjetek bevonulása után utóvédharcokat folytatva vonult vissza Ausztriába. 1945 májusában már csak roncsai voltak a hadosztálynak, és az Enns folyón átkelve, George Patton tábornok engedélyével amerikaiak által ellenőrzött területre léptek.

Szebenyi István szerint felbecsülhetetlen értékű lehet a láda tartalma, mert 1941-től kezdve – ekkor még a lovasezred része volt a huszárhadosztály – nincs hozzáférhető iratanyag. Szebenyi szerint az elásott dokumentáció sok mindenre választ adhat, napi jelentéseket, térképeket tartalmazhat, kiderülhet belőle, hogy mikor, hol voltak beásva, mennyi volt az egység lőszerkészlete, mennyi volt az emberveszteség, és hogy hová temették el a halottakat. Utóbbi azoknak a családoknak is fontos lehet, akik nem tudják, hová kerültek szeretteik.

Szebenyi szerint a ládán kívül nem várható, hogy találnának bármit is. A huszároknak korábban utasításba adták, hogy a fegyvereiktől szabaduljanak meg a megadás előtt, ezeket tavakba, folyókba dobhatták, vagy elásták.

A láda és tartalma rövid időre az Osztrák Állami Levéltárba kerül, restaurátorok nyitják fel, de Szebenyi szerint az osztrák fél várhatóan lemond a leletről Magyarország javára, és itthon kezdődhet meg a feldolgozása.