A Harvard egy marék dollárért véletlenül megvette a Magna Carta 700 éves eredeti példányát

A Harvard egy marék dollárért véletlenül megvette a Magna Carta 700 éves eredeti példányát
Forrás: Harvard Law School

David Carpenter, a londoni King’s College kutatója a Harvard jogi könyvtárának online katalógusát böngészve beleakadt a neves amerikai egyetem által őrzött egyik dokumentumba, mely a jelzete szerint a magyar Aranybullához hasonló jelentőségű 1215-ös angol jognyilatkozat, a Magna Carta 1327-es nem hivatalos másolata. A Guardian csütörtöki beszámolója szerint a dokumentum 1946-ban bukkant fel, amikor a brit Királyi Légierő egyik világháborús veteránja 42 fontért eladta azt egy londoni könyvesboltnak, mely egy hónappal később 27 dollárért és 50 centért (inflációval kalkulálva ez ma 470 dollárt, azaz 170 ezer forintot tesz ki) megvált tőle a Harvard javára.

A középkori angol oklevelekben járatos Carpenter a dokumentum digitális másolatát látva gyanút fogott, hogy feltűnően hasonlít a Magna Carta 1300-ban kiadott megerősítéséhez, melyet I. Edward látott el királyi pecsétjével, és melyből a kutatók csak hat fennmaradt példányt tartottak számon.

Carpenter egy másik középkorkutatóval, Nicholas Vincenttel összefogva egy sor filológiai és műszeres kutatást hajtottak végre az óceán túloldalára került dokumentumon, és kiderült, hogy a gyanú jogos volt; a Harvard Magna Cartája az 1300-as, királyi hitelesítésű másolatok közé tartozik, és így a kutatók szerint „a világ egyik legértékesebb dokumentumai közé tartozik”.

A Magna Cartát az angol (és az egyetemes) jogtörténelem egyik kulcsdokumentumának tartják, az I. János által 1215-ben kiadott oklevél ugyanis elsőként fekteti írásba azt a ma is megszívlelendő elvet, miszerint a király és kormányzata sem állhat a törvény felett, megfelelő eljárás nélkül senkit nem vethet börtönbe, és nem foszthat meg tulajdonától. Carpenter szerint

„ez a nyugati jogállamiság és demokrácia egyik alapköve”.

Carpenter szerint nem meglepő, hogy évtizedekig nem derült fény a dokumentum hiteles mivoltára; „érthető, hogy rosszul katalogizálták, 1945 után mindenki ki volt merülve, és nem vették észre, hogy az áránál sokkal, sokkal, sokkal többet ér”. Vincent vissza is fejtette a dokumentum útját az angliai Cumbriától kezdve brit arisztokrata családokon át a Máltán állomásozó légierő második világháborús parancsnokáig, Forster Maynardig, aki túladott rajta.

Amanda Watson, a Harvard jogi könyvtáráért felelős dékánhelyettese lelkesen méltatta a felfedezést, és rámutatott arra, hogy

„ez a munka jó példa arra, milyen eredményeket lehet elérni, ha a Harvardéhoz hasonló nagyszerű gyűjteményeket megnyitják a briliáns elmék előtt”.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!