Még az embereket is körülveszi egy sejtelmes ragyogás, ami eltűnik a halálukkal
Minden élőlény, így az ember is alacsony energiájú fotonokat bocsát ki magából, és így egy sejtelmes ragyogás veszi körül őket. Ez a fényhatás viszont szinte azonnal megszűnik, ahogy meghal valaki, állítja egy kanadai kutatás, amiről a New Scientist adott hírt.
Bár még nagyon kezdeti fázisban jár a kutatás, a tudósok azt remélik, hogy ennek a szellemragyogásnak a detektálásával meg lehet állapítani például egy erdő egészségi állapotát, de akár az emberi betegségeket is.
Egyelőre az is vitatott, hogy létezik-e ez az alig észrevehető ragyogás, de többen úgy vélik, hogy igen, és egy ultragyenge-fotonkibocsátási folyamat eredménye. A sejtjeinkben lévő mitokondriumok folyamatosan energiát termelnek, és a bőrszövet négyzetcentiméterenként és másodpercenként pár fotonnyi energiát bocsát ki. A biofotonok kimutatása viszont nem könnyű, nehéz megkülönböztetni más biológiai folyamatoktól vagy fényforrásoktól, vagy bármely meleg tárgy által kibocsátott sugárzástól.
Dan Oblak, a kanadai Calgary Egyetem munkatársa szerint tagadhatatlan, hogy létezik az ultragyenge fotonemisszió, és minden élőlény bocsát ki ilyet.
Oblak és csapata olyan digitális kamerákat használt, amelyek képesek voltak egyetlen fotont is érzékelni, hogy két, egyórás expozíciós képet készítsenek négy szőrtelen egérről, egyet a halál előtt, egyet pedig a halál után. Az állatokat azonos hőmérsékleten tartották, hogy kizárják a hőt mint tényezőt, és sötét dobozba rakták őket, hogy elkerüljék a fényszennyezést. Azt találták, hogy a biofoton-kibocsátás jelentősen csökkent az állatok egész testén, miután elpusztultak.
A kislevelű sugárarália (Heptapleurum arboricola) leveleiről is készítettek felvételeket, amelyeket levágtak, majd azt találták, hogy a növény sérülésjavító mechanizmusa megnövelte a biofoton-kibocsátást, ahogy a növény felületére juttatott gyógyszer, a benzokain is.
„Nem meglepő, hogy a biofotonok kibocsátása megszűnik, amikor meghalunk, mivel a halál után megszűnnek azok a metabolikus sejtfolyamatok, amelyeknek melléktermékeik” – mondta Alasdair Mackenzie, az oxfordi Central Laser Facility munkatársa, aki szerint az Oblakék által teremtett kísérleti körülmények biztosítják, hogy valóban biofotonokról van szó.
